A Mátéhegyi Ökopark és Sportcentrum felkérésére kicsiny társaságunk 2014. 10. 11-én hajnalban útrakelt, hogy a Zöldlomb Legolas íjászversenyen megadja a versenyzők alaphangulatát jelmezes jelenlétével. Nem volt könnyű a hajnali kelés, de már az odaúton eldöntöttük, hogy megérte. Már Heves és Borsod határán járva kelt fel a nap. A hegyek és dombok közt, a köd és a kelő nap színei csodálatra késztettek bennünket. Az utolsó szakaszon szerpentinen jártunk, minden oldalról megcsodálhattuk a dombok erdő borította völgyeit.
Az Ökoparkbaa kicsiny falu földútján érkeztünk, egyszercsak elénk tárult egy hatalmas fakapu. Behajtván a büfé feletti, számunkra kijelölt helyre, csak tátottuk a szánkat a csodás látványra. Házigazdánk Mihály Tamás egy kedves és jókedélyű ember, kaptunk házat átöltözni, segítséget a díszítéshez, reggelit, ebédet, innivalót, kávét, forró csokoládét. Szóval amit csak szemünk vagy szánk megkívánt.

Fél kilenckor kezdődött a bajnokság. A park körül erdő és igencsak dimbes-dombos területen tisztások fekszenek. Ide helyezték el a 20 célpontot, amik hol rendes céltáblák, hol műanyag állatok voltak. A nagytisztás felett még tigris is lesett ránk. A házak közt fekete párduc bújt meg. Az erdőben szarvas, őzike, kecske volt. Az íjászok több kategóriában versenyeztek, fa-, csigás- és versenyíjjal. Több – életkornak megfelelő – kategóriában, de vegyes csoportokban. Egész délelőtt tartott a selejtező, miközben mi a ködös erdő szépségeit néztük és sétáltunk a versenyzők közt, igyekezvén nem zavarni őket az összpontosításban.

Elérkezett az ebédszünet, bográcsgulyás volt vaddisznóból, friss kenyérrel, forralt borral, üdítővel. Közben kisütött a nap, az erdő pedig ezernyi őszi színben pompázott és feltárult előttünk igazi szépsége a környéknek. Míg várakoztunk az összesítésre, addig mi is kipróbálhattuk a célra lövést.
Megtudtuk, hogy a legnagyobb domb tetejére egy kilátót is terveznek, amiről az egész környék belátható lesz majd.
Ebéd után kihirdették a továbbjutókat és folytatódott egy igen izgalmas versenyrésszel.
Egy perc alatt egy kb. 4 négyzetméteres területen állva kellett hat célpontra minél pontosabban lőni párosával, miközben egymást nem akadályozhatták. Egyenes kieséses volt a verseny és fél négy tájban már meg is volt a két szuperkategória győztese.
A díjakat mi, az MTT jelmezesei adtuk át. Legalább 10 győztes hirdettek, egészen a 8 évestől a felnőttekig. Volt sok nő is, aminek nagyon örültünk. Kaptak a versenyzők okleveleket, érmeket, kupát és a két fődíjazott pénznyereményt és egy vándorkupát is.

A verseny végeztével lebontottuk a díszletet, átöltöztünk, elköszöntünk a házigazdáinktól és bepattantunk a kisbuszba. Hazafelé teljesen más arcát mutatta a táj a lemenő nap fényében. Gyönyörű volt. Reggel még odafelé megbeszéltük, hogy ha lesz időnk, akkor a tarisztúpánál megállunk és megnézzük. Így is tettünk és nem bántuk meg.
Este fél nyolc tájékán értünk vissza Budapestre, jókedvűen, élményekkel telve, de kellően fáradtan ahhoz, hogy este senkit ne kelljen altatni.
Ide mindenképp vissza kell menni, mert ez a környék egészen olyan, mintha Lothlórienben járnánk.