A tündék dala
Szürke világ, nem kötsz minket többé,
lepergett homokórádon minden szem,
elfeledtek minket már egészen…
Szól már a Tenger hívó szava.
Más csillagok ragyognak,
s ha sirály tollán rezzen a harmat,
hallottuk az ősi hatalmat,
várnak már a szürke hajók.
Engedj, halandó világ!
Nyugaton egy láng már szólít,
elénk szálló illat bódít…
Elértük a végső révet.
Itt eltűnünk mi örökre,
Görbe Világ Egyenes Útján szállunk,
de visszanézve még felkiáltunk:
Középfölde, isten veled!