A halál differenciáló ereje KözépföldénElőadásomban azt szeretném kifejteni, hogy a halál és a halálhoz való viszony miképpen osztja fel Középfölde népességét morális ellentétpárokra. Koncepcióm abból indul ki, hogy a Középfölde történetében előforduló összeütközések során élők állnak szemben „halottakkal”, még ha ez a különbség legtöbbször csak metaforikusan jelenik is meg. Az élő lehet valamiféle isteni lény, halhatatlan tünde, hosszú életű varázsló: torzítatlan elevenségük a morális jó szimbólumává avatja őket. A velük szembenállókat az különíti el, hogy ők korábban elveszítették eredeti identitásukat, mint például a nazgúlok, orkok, Szauron, Gollam. Csak annyiban élők, hogy aktív szereplői a fenti világnak, azonban tulajdonságaik nagyrészt megegyeznek a halott test attribútumaival. Sajátos testi torzulásuk, vagy fokozatos fizikális eltűnésük által a halhatatlan lét groteszk megnyilvánulásaivá válnak, s mint ilyenek megjelenésükben is kifejezik a moralitás negatív pólusán elfoglalt helyüket. |
A halál differenciáló ereje Középföldén
Varga Rita (Debreceni Egyetem) előadásának absztraktja.
Utoljára frissítve: csütörtök, 07 április 2016 15:50
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned