Nyomtatás

Interjú Allan Turnerrel

A szeptemberi Tolkien Konferencia egyik kiemelt előadója Dr. Allan G. Turner, aki a Tolkien-kutatás mellett fordításelmélettel és az irodalmi nyelv kérdéseivel foglalkozik. Egyik ismert munkája A szilmarilok megjelenésének harmincadik évfordulójára általa szerkesztett "The Silmarillion - Thirty Years On" című kötet, de részt vett egy Tolkien költészetével foglalkozó kötet szerkesztésében is. A konferencia alkalmából tettünk fel neki néhány kérdést.

 

A konferencián 2015. szeptember 4-én (pénteken) délben tart előadást A 'Mythology for England' or 'Weltliteratur'? címmel. További információk a konferenciáról itt érthetők el (illetve angolul itt), a részletes program ide kattintva tölthető le.

A konferencia másik külföldi díszvendégével, Dr. Thomas M. Honeggerrel készült interjú a Lassi Laurië 2015. nyári számában olvasható. A kiadvány tartalomjegyzéke itt található, a beszerzési lehetőségek pedig emitt.

Az alábbiakban olvasható az Allan Turnerrel készített interjú. (Angolul meg ide kattintva.)

 

Mennyire számít Tolkien irodalmi munkássága szokatlan kutatási témának?

Kevésbé szokatlan, mint néhány évvel ezelőtt volt, de még mindig rengeteg olyan ember van a tudományos világban, különösen az irodalom tanszékeken, akik nem találják eléggé tiszteletreméltónak. Csakhogy nem is olyan régen még Dickenst is túl népszerűnek találták ahhoz, hogy komoly tudományos téma legyen. Végülis az irodalmi kánon folyamatosan újraértékelődik.

Hatással volt egymásra a Tolkien és a nyelvészet iránti érdeklődése, vagy egymástól függetlenül alakult ki a kettő?

Ha a történeti nyelvészetről beszélünk, vagyis arról, amit Tolkien és a generációja – azok is, akik engem tanítottak – mindig filológiának nevezett, akkor emlékezetem szerint a kettő számomra mindig is összefonódott. Érdekes, hogy azok közül, akik ma ó- és középangolt tanítanak, milyen sokakat a Tolkien iránti érdeklődésük vezetett ide. Nekem például a tünde nyelvek filológiájának A Gyűrűk Ura függelékében felcsillanó részletei, melyek fölött órákat töltöttem el, keltették fel a germán nyelvek története iránti érdeklődésem. Az iskolai némettanárom – bizonyos mértékig maga is Tolkien-rajongó – vezetett be engem először a germán filológiába, így mire egyetemre mentem, már el tudtam olvasni a középfelnémet verseket. A kortárs nyelvészet iránti érdeklődésem később alakult ki, de kifejezetten Tolkiennal kapcsolatban is hasznát vettem, amikor a stilisztikai vonatkozásait és a fordításait vizsgáltam.

Mit gondol Tolkien szó- és nyelvalkotási szenvedélyéről?

Minden nyelvészt ellenállhatatlanul elbűvöl. A nyelvi leleményeinek következetessége A Gyűrűk Urában az egyik fő tényező a hihetőség megteremtésében. Lélegzetelállító belegondolni, mennyi időt tölthetett a tünde nyelveivel és azok egymáshoz való viszonyával pepecselve. Borzasztóan sokat köszönhetünk azoknak, akik a Parma Eldalamberon és a Vinyar Tengwar kiadásával Tolkien oly sok nyelvészeti írását tették és teszik hozzáférhetővé. Persze számos Tolkiennál szereplő ismeretlen szó, mint például a mathom vagy a smial, nem egyszerűen „kitalált”, hanem az angol nyelv egy korábbi időszakából kiindulva újraalkotott szó – épp ez a sajátosság kelti fel az olvasók érdeklődését az ó- és középangol iránt. Tom Shippey tette szóvá, micsoda fonák helyzet az, hogy pont, amikor a brit egyetemi tanszékek többsége felhagyott a filológiával, a nagyközönségben minden korábbinál többen kapnak kedvet hozzá, hogy felfedezzék maguknak az ősi szövegeket.

Mit tart a legnagyobb vagy legizgalmasabb kihívásnak Tolkien fordítói számára?

Részben erről fogok beszélni a budapesti előadásomban, ezért inkább nem árulnék el túl sokat előre. Általánosságban azt lehet mondani, hogy A Gyűrűk Ura nyelvezetében nagyon gondosan elkülönülő fokozatok vannak a kitalált világnak az olvasó számára ismerősnek szánt, illetve az egzotikus vonatkozásai között – és ezt sokszor nehéz visszaadni egy másik nyelvben. Konkrét példának ott a megyei nevek híres problémája. Hogy álljon elő egy fordító olyan beszélő nevekkel, amelyek kifejezik a kapcsolatot a Brandybuck [Borbak] család (egy ritka, de létező angol vezetéknév), a lakhelyükül szolgáló Brandy Hall [Bortelke] (ami a Laurence Sterne Tristram Shandy című regényében szereplő Shandy Hallra rímelő szójátéknak hangzik), a Brandywine [Borbuggyan] folyó (ami szintén egy létező név), és annak tünde nyelvű megfelelője, a Baranduin, valamint a család egyik őse, Bucca of the Marish [Mocsolyaszegi Bukka] neve között? A válasz az, hogy ez lehetetlen, a fordítónak szembe kell néznie a szörnyű helyzettel, hogy neki kell eldöntenie, mely megfeleltetések fontosak, s melyek nem.

Mint kutatónak melyik a kedvenc Tolkien-könyve? És olvasóként?

Nehéz elkülönítve kezelni Tolkien műveit, hiszen többnyire összekapcsolta őket, gyakran a saját mitológiájára tett utalásokkal. Mindenesetre szerintem a legösszetettebb, így mind a kutató, mind az olvasó számára a legélvezetesebb szöveg kétségkívül A Gyűrűk Ura.

Mit gondol, milyen hatásuk van a tolkieni világ filmes megjelenítéseinek?

Sajnálom, de erről vagy egy hosszú tanulmányt kéne írnom, vagy semmit sem mondanom. Évtizedek óta fennáll a veszély, hogy az emberek azt hiszik, tudják, mit mond Tolkien, míg valójában – legalábbis részben – elvakítják őket a saját előítéleteik. A filmváltozatok csak még sokkal bonyolultabbá teszik Tolkien befogadását.

 

Utoljára frissítve: péntek, 28 augusztus 2015 08:47

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned