Háborúk és hadviselés Középföldén

Háborúk és hadviselés

Középfölde történetét végigkísérik a háborúk. Már Arda teremtése is egy hosszú háború eredménye (Melkor a többi Vala ellen). Ebben az összecsapásban még nem használtak valódi fegyvereket, itt az erő és az anyagok fölötti hatalom volt a fegyver.
A háborút sokan a gonosz művének tartják. Melkor szabadulása után a valinori tündék között járt, és miközben látszólag segítette őket, fegyverekről suttogott nekik. Ő sugallta a gondolatot, hogy a noldák kovácsoljanak fegyvereket, készítsenek sisakokat, páncélt, pajzsot. Ebben nagy hasznukra volt a kézművesség tudománya, amit egy másik valától, Aulëtól tanultak. A fegyveres noldák már hajlottak az erőszakra (Alqualondëi Testvérmészárlás). De a fegyvereik segítségével tudták legyőzni Melkor-Morgoth seregeit, amikor visszatértek Középföldére.

A noldák Első Kor-béli fegyvereiről nem sokat tudunk: kardot és pajzsot, lándzsát, íjat használtak. Voltak gyalogos és lovas egységeik is, pl Fingon lovas íjászai futamították meg a fiatal Glaurungot, az első sárkányt.
A noldák bátor, erős, jól képzett harcosok voltak, elsőrangú fegyverekkel és páncéllal rendelkeztek.
Más tündék, mint pl Ossiriand zöld-tündéi könnyebb fegyverzetet használtak, páncélt viszont egyáltalán nem. Ők a rejtőzködésben bíztak, így nem volt nehéz páncéljuk, pajzsuk, és kardot sem hordtak. Az íjaik viszont halálos veszélyt jelentettek minden betolakodóra.
A tündék minden művére jellemzők az organikus, természetes formák. Így van ez a fegyvereknél is. A filmekben látható levél alakú pajzsok, íves pengéjű kardok, indákkal díszített fegyverek is ezt mutatják. A tündék a természet szerelmesei voltak, szerették az életet, csak akkor öltek, ha kényszerítették őket. harci stílusukról a könyvek nem sokat mondanak, inkább a filmek. A kézifegyvereket (kardokat, lándzsákat) halálos gyorsasággal, természetes, íves, folyamatos mozdulatokkal forgatták. Mesteri szinten használták minden fegyverüket. Íjaik a nagy távolságra lévő célt is halálos pontossággal eltalálták.

Aulë másik tanítványai, a törpök is híres fegyverkovácsok voltak. A törpök természetüknél fogva harcias nép, gyakran háborúztak szomszédaikkal, orkokkal, vagy akár más törp-nemzetségekkel is. Kialakult a saját fémművességük, újfajta ötvözeteket találtak fel, ezekből rugalmas, de erős vérteket tudtak kovácsolni. A törpök taláták fel a láncinget is. Miután Móriában mithrilt találtak, csodálatos láncingeket, páncélokat készítettek ebből a könnyű, de nagyon erős anyagból.
Fő fegyverük a fejsze és a pajzs volt, de használtak lándzsát is, az övükbe tűzve sokszor viseltek rövid kardot. A csatákban félelmetes sisakokat hordtak, ez védelmet nyújtott még a sárkányok ellen is, és megzavarta az ellenfeleiket. Mivel sokszor a föld mélyén, barlangokban harcoltak, az íjat nem nagyon használták. Ennek ellenére pl Ereborban találtak íjakat.
Nogrod és Belegost törpjei kapcsolatba kerültek a Beleriandban élő sindákkal. Együtt építették ki Menegroth barlangrendszerét, a törpök pedig fegyvereket kovácsolak Thingol királynak. A sindák egyik fő fegyvere a fejsze lett az íj és a kard mellett.

Az emberek sokkal fiatalabbnak számítanak, mint a tündék, vagy a törpök. Mindent, így a kézművességet is az idősebb fajoktól, főleg a Középfölde keleti részén élő tündéktől, esetleg a törpöktől tanulták. Készítettek jó fegyvereket, de a legjobb, emberek által forgatott fegyverek vagy a tündéktől, vagy a törpöktől származtak. Az emberek általában kardot, íjat vagy lándzsát használtak. De előfordult az is, hogy fejszével harcoltak (mint pl Húrin).

Az orkok mesterüktől, Morgothtól tanulták a fémművességet. Soha nem törekedtek arra, hogy a fegyvereik szépek vagy nagyon tartósak legyenek. Tömegméretekben készítették a fegyvereket, nem foglalkoztak a díszítéssel, csak az volt a lényeg, hogy a fegyver minél nagyobb sebet okozzon. Az orkok általában kardot, tőrt, íjat vagy lándzsát használtak. Pengéik általában feketék voltak, sokszor fűrészes élűek. Az orkok nyílt csatában mindig a túlerőre építettek: lerohanni az ellefelet, és ha máshogy nem megy, közelharcban legyűrni. Erre jó példa a nősziromföldi mészárlás, ahol Isildur is elesett, az Egy Gyűrű pedig a folyóba veszett. Itt leírja a krónika, hogy az orkok (talán uruk-haiok) egyszerre ketten-hárman vetették magukat egy dúnadánra, és csak így sikerült legyőzniük az embereket.

A trollok nem tartoztak a különösebben intelligens fajták közé, ennek megfelelően a fegyvereik és a harcmodoruk is egyszerű, durva volt. Általában bunkót vagy pörölyt használtak, mint Móriában vagy a Fekete Kapu előtt. A trollok testi erejét ki lehetett haszálni speciális feladatokra is: ezek a lények voltak a nagy faltörő kos, a Grond kezelői.

A Nazgúlok voltak Szauron legfélelmetesebb szolgái. Ők nemcsak igazi fegyverekkel harcoltak, bevetettek varázslatot is. Általában kardot vagy morgul-tőrt használtak, de néha a Fekete Lehelet volt a fegyverük vagy egyszerűen a félelem. A tündék általában nem féltek tőlük, de az emberek között kevesen mertek kiállni ellenük.

Az emberek, a tündék és a törpök mindig szabályos csatarendben harcoltak, követték vezéreik parancsát és csak ritkán futamodtak meg. Ezzel szemben az orkok gyengén szervezettek voltak, és kis túlerő vagy heves támadás is megfutamíthatta őket. Ezért egy idő után Morgoth más fajokkal is bővítette a seregét. Kitenyésztette a trollokat, a sárkányokat, szövetséget kötött a Keletlakókkal, akiket az Első Korban Füstösképű Embereknek is neveztek. Emellett igyekezett viszályt szítani ellenségei között, hogy így is gyengíthesse őket. Morgoth seregében ott voltak a Balrogok is, de ők általában speciális feladatokat kaptak: bizonyos utakat őriztek, vagy különleges ellenfelekkel küzdöttek meg.

A különböző hadrendekről, harci alakzatokról, a seregek felépítéséről nincs sok információ, csak a seregek nagyságáról. Amit tudunk, az a következő:
Rohan serege túlnyomó részben lovasokból állt. A sereg alapegysége az éored , ami minimum 120 ember, maximum a teljes haderő 1%-a. Ez a két szám Théoden király idejében, a Gyűrűháború alatt pont egybeesett, mivel a teljes rohani haderő, (amit éohere névvel ilettek) 12000 lándzsát tett ki. Viszont Folcwine idejében Rohan akár 20000 fős sereget is ki tudot volna állítani, de akkor viszonylag békés időszakot élt a világ, nem volt akkora szükség a rohani lovasokra.
A harci alakzatok közül kettőt említenek a szövegek, mindkettőt númenoriak alkalmazták. Egyik a thangail , ez egy pajzskerítés, vagy pajzsfal, vagyis egy védekező alakzat. Isildur ezt alkalmazta, amikor Nősziromföldén rátörtek a orkok. A másik alakzat a dírnaith , egyfajta ék, vagyis támadó formáció. A szövegek szerint ez a szabálytalan formában felálló ellenséges csapat ellen hatásos, de a haditudományok szerint bármilyen más formáció ellen lehet használni.

Az egymás ellen harcoló seregek létszámáról néha van pontos adat, de ez csak a Harmadkorra jellemző. Az Első Korból egy, nagyjából pontos információ van: a Nirnaeth Arnoediadba tízezer fős tündesereg érkezett Gondolinból, hogy csatlakozzon Fingon tündéihez. Ez abban a korban is nagy haderőnek számított, később még inkább.
A Harmadkorból, a Gyűrűháború idejéből vannak a legpontosabb adatok. Kürtvárnál nagyjából 10000 uruk-hai és dúnföldi csapott össze 2000 rohani védővel. A pelennor mezei csatában a Szabad Népek serege mindent összeadva körülbelül 11000 főt tett ki (ebben benne van a 6000 fős rohír lovasság), Mordor hadereje 45000 fős lehetett. A morannoni csatába Minas Tirithből 6000 gyalogos és kb 1000 lovas indult el, ebből kb 1000 fő hagyta el a sereget különböző pontokon. Így a Nyugat Kapitányainak serege nagyjából 6000 fős volt a Fekete Kapu előtt, az ellenfél pedig kb tízszeres túlerőt vonultatott fel. Ezért kicsit irreálisnak tűnnek a filmben szereplő számok (pl a kétszázezer ork Minas Tirith ostrománál).

A harcok legnagyobb része nyílt mezőkön zajlott. De időnként előfordult, hogy várakat, városokat, erődöket ostromoltak. A legrészletesebb leírás a Gyűrűk Urában található, Kürtvár és Minas Tirith ostroma, itt találhatunk információt az ostrom módszereiről. Szauron serege használt hajítógépeket, amivel sziklákat, gyújtólövedékeket, vagy épp a foglyok levágott fejét dobálták a városba. Mindkét ostromnál találhatunk faltörő kosokat, amelyekkel a várkaput akarták bezúzni. Szarumán serege kisebb eszközöket használt, Szauron főkapitánya egy hatalmasat: Grondot. Olyan nagy volt, hogy csak trollok tudták kezelni, a mozgatásához különleges állatokat használtak. Valószínűleg nem csak a mérete volt különleges, lehet, hogy varázslattal is meg lett erősítve. Három csapás elég volt, hogy betörje Minas Tirith nagy kapuját. Szarumán serege még egy új fegyvert is bevetett a Helm-szurdokban: a robbanóanyagot (Orthanc tüze). Mivel nem tudták bevenni a falakat, egyszerűen felrobbantották azt a részt, ami alatt a Szurdokvíz folyt.
Kürtvár ostroma alatt használtak létrákat, kampós köteleket, akár egy valódi ostromban. Minas Tirithnél (mivel ennek a külső fala sokkal magasabb és ellenállóbb volt), csak az ostromgépek jöhettek szóba.

Az egyetlen fegyvernem, ami szinte soha nem bukkan fel, az a haditengerészet. A tündék között a telerek voltak a legkiválóbb hajósok, de mivel békés nép voltak, csak szállításra használták a hajókat. Az emberek között a númenoriak ismerték a legjobban a hajózás tudományát, ők már hadihajónak nevezhető járműveket is építettek, de tengeri csatákról soha nem beszélnek a szövegek. A Gyűrűháború alatt is az umbari kalózok az egyetlen fegyveres hajózó nép, de a háborúban ők is csak szállító és megszálló feladatot kaptak.

Középfölde csatái sokban hasonlítanak a valós történelem csatáira: vannak neves és névtelen hőseik, a harcok véresek, sokszor nagy áldozattal járnak, és nem mindig a jó győzedelmeskedik. De ebben a világban legalább tudni lehet, ki áll a jó, ki a rossz oldalon.

Készítette: Ulmo

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére