Hadviselés Középföldén

A már több alkalommal, többek között a Tolkien Nap 2015 rendezvényen (2015. január 3., Uránia Nemzeti Filmszínház) és annak Utótalálkozóján elhangzott előadás a középföldi fegyverekről, haditechnikáról és hadviselésről, a kezdetektől egészen a Gyűrűháborúig.

 

I. Bevezetés

Tolkien professzor olyan világot teremtett meg a könyveiben, ami logikusan és szabályok szerint épül fel. A szereplők, országok, területek földrajza és gazdasága nem véletlenszerű, hanem összefüggései vizsgálhatóak és kimutathatóak. Ez egy élhető, valószerű világ. Így van ez a hadviseléssel is. Arda hadviselése két fő táborra osztható, ezt én Nyugati és Sötét oldalnak hívom, mivel a szereplők legtöbbször így hivatkoznak rájuk. Ez a két oldal a világ teremtése óta szemben áll, sőt, már azelőtt, az Ainulindale alatt szembekerült egymással. Melkor, avagy későbbi nevén Morgoth, és a valák, később Nyugat urai mindig hatással voltak a másik félre, harcuk kezdettől fogva változott, ahogy az idő haladt. Szolgáikra ez hatványozottabban igaz.

Az első háborúkról, amik az eldák érkezése előtt zajlottak, nem sokat tudunk. Olyan erőkkel vívták, amelyek alapjaiban formálták Arda felszínét és formáját. Melkor célja a kezdettől fogva az volt, hogy egyedüliként irányítsa Ardát, a valák pedig, bár közvetlenül nem akartak ellene törni, kénytelenek voltak harcba szállni ellene, hogy a szabadságukat és Ilúvatar Gyermekeinek szabadságát megőrizzék.
Az eldák ébredése előtt Melkort Utumnoból, északi erődjéből kihozva bebörtönözték, és csak korokkal később szabadult. Az általunk hadviselésnek nevezhető történet akkor kezdődik, amikor ő kiszabadul.

 

II. Hadviselés az Óidőkben

1. Hadviselés a Fák korában

A valinori fegyverkezés
A Fák fényében fürdő Halhatatlanföldön, Manwe királyságában béke volt és nyugalom, valószínűleg a bűnözés is ismeretlen volt a Nyugatra költözött eldák előtt. A Melkor visszatérése előtti összes haderőt Orome és vadászai jelentették, akik időnként Középföldére is átjártak vadászni.

Melkor visszatérése azonban lassan megváltoztatta az eldákat. Minden külső veszély nélkül fegyvereket kezdtek készíteni, méghozzá nem is akármilyeneket. Feanor műhelyéből mérgezett kardok kerültek ki. Hogy honnan származott a terv az olyan fegyverekre, amelyek a Valinoron kívüli világban hosszú évszázadok alatt fejlődtek ki, nem tudjuk, de valószínű, hogy Melkortól. Mindazonáltal ezeket a fegyvereket tényleges funkciójukra – ami ugye a harc és a másik megsebzése – nem használták, a legtöbb, ameddig eljutottak velük, a fenyegetés és erődemonstráció volt.

Középfölde
Középföldén korántsem volt ilyen békés az élet. A moriquendek, azaz a sindák és laiquendek, meg a törpök korán szembekerültek Melkor teremtményeivel. Az orkok még kevesen voltak, de a sötétségben Középfölde állatai karmos-fogas lényekké változtak, így a vadonban – ami ekkor még fény híján csak félig-meddig volt kifejlődve – nem volt biztonságos fegyver nélkül sétálgatni. És valahol mélyen Utumno romjai között még szunnyadt a gonosz.

Középfölde minden népe közül az első, ahol a belső viszályok a tényleges harcig és háborúig fajultak, a törpök népe volt. Ők kezdtek el egymás ellen fegyvereket fejleszteni, így hozzájuk köthetőek az első olyan fegyvertípusok, amik később egész Középföldén, így a tündék között is népszerűek lettek, mint a csatabárd és a páncéling.

 

2. Az első kort megelőző események

Két említésre méltó esemény van, amely a Fák halálát követi és az első kort még megelőzi – mivel az első kort a Nap első felkelésétől számítjuk.

A Fák halála és az Ékkövek elrablása a szó szoros értelmében nem hadi esemény, sokkal inkább merénylet, de nagy események kiváltó oka lett. Feanor fellázította a noldákat, és elindult a Nyugati világ első nagy hadjáratára Melkor – illetve immár Morgoth – ellen.

A Testvérmészárlás
Ez a sajnálatos esemény az eldák fegyvereinek első próbája. A noldák kardjai és pajzsai a telerek íjai ellen. Hadászatilag a csata nem volt megtervezve, mivel Feanor dühe szülte a hirtelen rohamot. A csatában bebizonyosodott, hogy a noldák fegyverkészítési technikája magas szintű, és erejük, fegyelmezettségük döntő tud lenni. A hajókat megszerezték, átkeltek Középföldére.

 

III. Az első kor

1. A hadviselő felek bemutatása

Tündék az első korban

„a trón mögött a falra pajzs, páncéling, sisak és hosszú, hüvelyébe dugott kard van függesztve. A páncéling úgy ragyogott, mintha színtiszta ezüstből kovácsolták volna, s a napsugár arany szikrákkal szőtte át. A pajzs formája azonban szokatlan volt Tuor szemének: hosszú volt és hegyes, kék mezejének közepébe pedig jelvényként fehér hattyúszárnyat vertek. […] Leemelte a falról a pajzsot, s az könnyebbnek és kezelhetőbbnek bizonyult, mint sejthette volna; úgy tetszett, fából faragták, de a mesteri tudású tünde kovácsok erős, mégis hártya vékonyságú fémlemezekkel borították; ezért is menekült meg a szútól és az időjárás viszontagságaitól.” (Befejezetlen Regék: Tuor útja Gondolinba)

Az első kori tündék drasztikusan különböztek attól, ahogy a filmekből, vagy A Gyűrűk Urából megismertük őket. A noldák nagyobbak és erősebbek voltak a moriquendeknél is, akik viszont ugyanígy viszonyultak az emberekhez.

A noldák nagy számban tudtak szembeszállni a Homállyal, arcukról ragyogott a Nyugat Fénye, ahogy Bór népének történetében áll. Messze fölé nőttek az orkoknak minden értelemben.
Harci stratégiájuk a lehetőségek szerint offenzív volt. Nagy seregeket alkottak, páncélban, pajzzsal, általában gyalog harcoltak, bár lovasíjászaik is voltak.

Gyalogosan fegyelmezett vértes formációban vonultak csatába, elsődleges fegyverük a lándzsa és a kard volt (összehasonlítás: Beleg kardot kapott Thingoltól, míg Legolas íjat Galadrieltől), ha az ellenfél nem tudta megtörni a lándzsafalat, akkor nemigen tudott mit kezdeni a tündékkel. A lovasság, akárcsak a rómaiaknál, csak kiegészítő szerepet játszott, két haditettük ismert, a hirtelen kicsapó orkok legyőzése és Glaurung megfutamítása.

Érdekes, és a filmekkel teljes ellentétben álló adat, hogy a tündék nem használtak hajlott pengéjű kardokat, az egy Egalmoth kivételével, aki Gondolinban vezette az Égi Ív házát. Jó példa az első kori tünde fegyverekre Glamdring, Gandalf kardja, ami Gondolinból származik.

Emberek az első korban
Az első kori emberek közül csak a dúnadanokat ismerjük részletesen, a keleti emberek harcászatáról nincsenek leírásaink. A nyugati emberek a tündéket követték a hadviselésben, szinte mindent tőlük tanultak. Szintén a gyalogos-lándzsás vonalon mozogtak. Ismert Barahirnak a haditette, amikor embereivel lándzsafalat alkotva védték Finrodot, és ezért kapta meg Barahir Finrod gyűrűjét, amely házának jelképe lett évezredeken és korokon át.

Törpök az első korban
A törp hadviselés változott a legkevesebbet a harmadkorig, egyedüli különbség az ismert és filmeken látott harcászathoz képest, hogy az első korban vas maszkokat is hordtak, amelyek nagy szolgálatot tettek nekik a sárkányok tüze ellen.

 

A Sötét oldal – orkok, trollok, balrogok, sárkányok és Morgoth egyéb lényei
Az első kori orkok kisebbek és gyengébbek voltak a harmadkorban élő orkoknál. Olyasfélék voltak, mint a Ködhegység koboldjai. Harci taktikájuk kimerült abban, hogy lehetőség szerint nagy túlerőben törtek rá az ellenfélre. Önmagukban azonban nem voltak képesek felülkerekedni a tündéken. Morgothnak azonban nem is volt szüksége arra, hogy kizárólag őket használja. Az orkok vadságára volt szüksége, és az általuk az ellenfélben keltett rémületre (lélektani hadviselés). A tündék a Dagor Aglarebben bebizonyították, hogy csak az orkok önmagukban nem elegek, így elkezdte kidolgozni a további fegyvereket.

A trollok ekkor még lassúak voltak és buták ahhoz, hogy használni lehessen őket, de Morgothnak nagyobb és erősebb szolgái is voltak.

A balrogok maiák voltak, kisebb hatalmú, de az eldákhoz képest nagyerejű „tűz-démonok”. De a balrogok viszonylag kevesen voltak, és önmagukban nem elég erősek a csaták eldöntéséhez. Ezért alkotta meg Morgoth a sárkányokat.

Már a Sárkányok Atyja, Glaurung önmagában is csatadöntő tényező volt, és nem volt egyedül. Azt csak elképzelni tudjuk, hogy ha a szárnyas sárkányok is rászabadulnak Középföldére, mennyire teljes lett volna a Homály diadala.

Nem Morgoth szolgái voltak, hanem Ungoliant leszármazottai a pókok, de azért őket is említsük meg.

 

2. A Nagy csaták

Az első csata
Thingol és Denethor vívták az orkokkal, akik három úton törtek ki Angbandból. Denethor elesett, Círdant sokáig ostromolták a kikötőkben. Az orkokat végleg csak az érkező noldák futamították meg.

Csata a csillagok alatt (Dagor nuin Giliath)
Az érkező Feanor és Celegorm vívták az ellenük küldött orkokkal. Sikerült bekeríteniük az orkokat, Feanor és kísérete egészen Thangorodrim kapujáig jutottak, de ott balrogokba ütköztek. A csatát megnyerték, de Feanort elvesztették.

Dagor Aglareb, a Dicsőséges Csata
Morgoth még az állásaik megszilárdítása előtt végső csapást akart mérni a noldákra, de csúfos kudarcot vallott, bebizonyosodott, hogy az orkok önmagukban kevesek, és új fegyverre van szükség. Egy serege áttört a Sirion hágóján, míg a fősereg Angrodot és Aegnort támadta meg Dorthonionban, de őket felmentette Fingolfin nyugatról és Maedhros keletről. A csata felcsapó lángokkal indult, de ezeknek nem volt olyan szerepe, mint a Bragollachban.

Dagor Bragollach – Sauron és Glaurung szerepe
Négyszáz évig tartott a Hosszú Béke és Angband ostroma, de Morgoth addig sem pihent. Amikor új fegyverei készen álltak, támadott. Lángnyelvek perzselték végig Ard Galent (innentől Anfauglith), mindent és mindenkit elégetve, amit elértek. Ezek után jöttek az orkok, a balrogok és Glaurung. Az ostromzár megtört, Dorthonion elesett, keleten csak Maedhros erői tartottak ki. Finrodot csak Barahir és a lándzsásai mentették meg. Egyedül Fingon tündéi tudtak kitartani a nyugati hegyekben, Hithlumban az erődjeikben, így Morgoth győzelme nem lehetett teljes, de az ostromzár megtört.
Egy különös eset is történt a Bragollachban (amely nem napokig, hanem hónapokig tartott). A Sirion egy szigetén (a Tol Sirionon) állt Minas Tirith, az őrködés tornya, és őrizte a két hegylánc közti völgyet és természetes utat. A Bragollachban elesett, de nem az orkok által. Az őrséget árnyak és rémlátomások ijesztették el. Ez egy olyan nagyhatalmú maia műve volt, akit akkor Kegyetlen Gorthaur néven ismertek. Később Sauron néven emlegették.

Nirnaeth Arnoediad
Tizennyolc évvel a Bragollach után Maedhros, Beren és Lúthien sikerén felbuzdulva, elkezdett Morgoth ellen szervezkedni. Csatlakozott hozzá Fingon, keletről jöttek Maedhros tündéi és Bór emberei Himringből, az Amon Erebről Caranthir és Uldor csapatai, valamint a törpök; Nyugatról Fingonhoz csatlakozott Huor és Húrin, tündék Falasból, emberek Brethilből, Gwindor és csapata Nargothrondból és Turgon Gondolinból.

A tündék terve az volt, hogy Maedhros támadásra bírja Morgoth erőit, és a rejtve várakozó Fingon hátba támadja őket, de Gwindort sikerült a követeknek idő előtt feldühítenie és kiugrasztania a sorból. A hirtelen roham ugyan elsöpörte a gonosz elővédjét, de a fősereg csak akkor támadott, amikor a tündék már Thangorodrim kapujánál voltak. A csapda bezárult, orkok jöttek Glaurung és Gothmog vezetésével, ezt a sereget az árulás miatt öt napot késő Maedhros sem tudta legyőzni. Uldor emberei árulónak bizonyultak, és keletről is „füstösképű” emberek támadtak a tündékre. A keleti sereg csak azért tudott megmenekülni és visszavonulni, mert a törpök fel tudták tartani Glaurungot. A nyugati sereg – Turgon kivételével – teljesen megsemmisült, Fingon lobogóját, a kék-ezüstöt, megmártották vérének tavában.

Nargothrond elfoglalása
Egyértelműen Túrin hibája, aki rávette Finrod népét, hogy építsenek egy akkora kőhidat, ami elbírja a Nagy Féreg testét.

Gondolin bukása
Morgoth utolsó támadó hadművelete, győzelmének betetőzése. Gondolin fegyvere elsősorban a rejtettsége volt, vesztének oka pedig a noldák túlzott büszkesége, amely miatt nem hallgattak Tuorra.

A Harag Csatája
A szárnyas sárkányok bemutatkozása – érdekes, hogy ők meglehetősen nagy számban élték túl uruk pusztulását (vagy utána szaporodtak meg).

 

IV. A másodkor

A szembenálló felek Númenor kivételével gyakorlatilag ugyanazok voltak, csak az eldák megfogyatkoztak, elgyengültek, a törpök nem játszottak nagy szerepet a hadászatban és elzárkóztak.
A Sötét oldalon ezúttal már Sauron volt a vezető, és szembesülnie kellett azzal, hogy bár a tündékkel gyengeségük, a Gyűrű hatalma és a meglepetés miatt el tudott bírni, a númenori pajzsfalat nem tudta megtörni kizárólag orkokkal és emberekkel.

 

1. A númenoriak

A númenoriak hadviselése külön fejezetet érdemel. Az ajándékba kapott szigeten az adanok továbbfejlesztették azt, amit a noldáktól tanultak az első korban, mondhatni tökélyre vitték. A hadviselésük alapjaiban továbbra is pajzs/lándzsafalon alapult, de egészen áttértek a gyalogos hadviselésre. Lovakat már csak utazásra és lovas játékokhoz használtak, harcra nem. Erős páncélinget viseltek, jó pajzsuk, kardjuk és lándzsájuk volt, míg az íjaik egészen különlegesek voltak, mert üreges acélból készültek. Ezek az íjak erősebben lőtték ki a vesszőt bármelyik középföldei íjnál, fekete tollú vesszőjüktől méltán rettegett az Ellenség minden szolgája. A hosszúkard mellett hordtak egy eket nevű rövidkardot is.
A númenoriaktól két harci formáció is ismerünk, ez a kettő a dírnaith/nyílhegy és a thangail/pajzsfal volt.

 

2. Az első Gyűrűháború

Sajnos a konkrét haditettekről nem sokat tudunk. Az eregioni noldák elpusztultak Sauron seregeinek csapásaitól, de Lórien és Lindon megmenekült, a Homály teremtményei pedig gyengének bizonyultak a númenori seregek ellen, olyannyira, hogy amikor Ar-Pharazón megtámadta Mordort, Sauron harc nélkül megadta magát, és tanácsadó lett.

 

3. Valinor megtámadása

Sauron tanácsadásának eredményeként létrejött a világ leghatalmasabb serege és flottája, az árbocaik erődként magasodtak Númenor kikötőjében, de a vállalkozás kudarcra volt ítélve.

 

4. Sauron bukása

A Száműzöttek királyságai alighogy megalakultak, Sauron támadásának voltak kitéve. De Elendilben az új Sötét Úr emberére akadt, ugyanis ő megszervezte a tündék és emberek Utolsó Szövetségét. Elendil és Gil-galad mellé csatlakoztak Moria törpjei, valamint Lórien és a Nagy Zölderdő tündéi. Ellenük is vegyes sereg állt fel, hiszen Sauron nem hagyott fel númenori térítő tevékenységével, az enteken (akik semelyik oldalon nem jöttek el) és a tündéken (akik már megtanulták, hogy ne higgyenek neki) kívül mindkét oldalon képviseltette magát minden faj, még az állatok is. A csatát a Dagorladon vívták, ott, ahol később a Holtláp keletkezett. Ez a csata is hónapokig tartott, de végül a szövetségesek győzelmével ért véget.
Ezután kezdődött a Fekete Torony ostroma (ez hét éven át tartott), végül Sauron is előjött, és elesett.

 

5. A nősziromföldi mészárlás

Erről egész jó leírás található A Gyűrű keresésében (Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről), a númenori formációkkal és fegyverkezéssel. Az orkoknak ebben az esetben is tízszeres túlerő kellett a gondoriak legyőzéséhez, pedig Isildurék kifejezetten kevés íjászt vittek magukkal.

 

V. A harmadkor

1. Arnor és Gondor

Hadviselésük a gyökereiket tükrözte, jobbára Gondor hadviselését ismerjük, Arnorból nem sok emlék maradt, csak a dúnadanok, akik nem nyílt csatákban harcoltak az Ellenség ellen.
Gondor hadviselése egyetlen kivétellel a númenorit utánozta: zárt gyalogos formációk és íjászok. A kivételt Dol Amroth lovagjai jelentették – akik még mindig nem a klasszikus lemezvértes lovagok –, de nekik egy jellemző megjelenésüket sem ismerjük, ahol a lovas hadviseléssel értek volna el sikereket.

Gondor sikerrel vitte ezt a hadviselést a kor nagy részében. Hódításai nagyok voltak, de nem tartósak.

Gondor háborúi
Gondor hadereje két fő részből állt, az Északi és a Déli seregből (vagy általában ezekre osztották fel a sereget), ezek a nagyobb ellenségekkel (ekhósok, balchothok) együtt vették fel a harcot, általában két oldalról támadva, vagy két külön ellenséggel harcolva.
Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Sauron bujtotta fel folyamatosan a keletlakókat Gondor ellen, újra és újra próbára téve a dúnadanokat, akik végül – a Fekete Vész és a Rokonviszály után – hanyatlásnak is indultak.

Gondor hadereje a harmadkor végére átalakult – a korábban nagyobb számú hivatásos katonát egyre inkább a „felkelés”/banderiális csapatok váltották ki, a Gyűrűháborúra csak a viszonylag kisszámú toronyőrség maradt hivatásos katona.
Megjelent a lovasság használata, nagy, erős csataménjeik voltak, amin a tündék és az arnoriak is elcsodálkoztak, amikor Earnur északra ment a Boszorkányúr ellen. A részletesebb seregszervezetükről és harcmodorukról nemigen tudunk, mert Tolkien nem bocsátkozik részletekbe.
Az ekhósokat 1856-ban még sikerrel – és nagy szerencsével a Tábori Csatában – visszaverték, de a 2510-ben támadó balchothokat, akik – ork segítséggel – sikeresen bekerítették az Északi Sereget és a Délit is szorongatták, már csak a szerencsésen megjelenő Éorl és népe segítségével tudták visszaverni.

Jellemző a védekező jellegű hadviselés, szerettek falakat és erődöket építeni (agyartornyok, egyéb erősségek, Rammas Echor stb.).
Innentől a Gyűrűháborúig folyamatosak voltak a csatározások, különösen azután, hogy Sauron visszatért Mordorba.

 

2. Rohan

A rohaniak az egyetlen nép – főleg a Nyugati oldalon –, amelyik elsősorban lovas harcmodort folytat. Felszerelésük és elsődleges harcmodoruk leginkább a kora-középkor lovagjaira emlékeztet.
Amikor lóról harcoltak, akkor általában lándzsát használtak, lerohanva az ellenfelet. Ha ló nélkül kellett harcba indulniuk vagy nem volt terük támadni, akkor sem bátortalanodtak el, pajzsfalat alkotva vették fel a harcot ellenfeleikkel, ez sem volt idegen számukra.

A hadsereg szervezetéről csak itt van információ. A hadsereget éoredekre bontották, ami jó ideig csak egy csapat fegyveres embert jelentett, majd Folcwine király a Gyűrűháború előtt 100 évvel meghatározta, mi is legyen egy éored. Az éored a teljes hadsereg (éohere) egy század része, nem beleszámítva a királyi udvar fegyvereseit. Minimum 120 embernek kell lennie.
Fegyvereik lándzsa, kard és fokos voltak, emellé pajzsot és láncinget vagy pikkelyvértet viseltek. Lemezvértet nem hordtak. Tolkien egy jegyzete szerint a gondori fegyvermesterek látták el őket jó minőségű páncéllal.

 

3. Tündék

A tündék a harmadkorban önálló offenzívát már – az Öt Sereg Csatájába vonulásukon kívül – nem folytattak. Szövetségesként megjelennek Arnorban Angmar ellen és a Gyűrűháborúban is, sőt, Galadriel bűvölete segíti Éorlt Dol Guldur ellen, de háborúik nagyrészt védekező jellegűek. Lórient és Völgyzugolyt többször ostromolták (sikertelenül), Thranduilnak is csatákat kellett vívnia a királysága határain.
Hadászatuk is megváltozott, ahogy számuk csökkent és beköltöztek az erdőkbe, elsődleges fegyverük az íj lett.

 

4. Törpök

A törpök hadászata nem sokat változott az első kor óta, csak a harci maszkjaik tűntek el valahol. Az ő sorsuk hányattatott volt a harmadkorban: Moriát, legnagyobb városukat a balrog foglalta el, a Szürkehegységben és Ereborban a sárkányokkal gyűlt meg a bajuk. A másodkorban szövetséget kötöttek Hador népének egyes törzseivel, akik lovasíjászok voltak, de a harmadkorban az angmari Boszorkányúr emberei költöztek a helyükre.

 

5. Hobbitok

A harmadkorban a hobbitok több harci cselekményéről is tudunk. Megkerülhetetlen a tény, hogy részvételük a Gyűrűháborúban fordított Középfölde sorsán. Tréfásan mondhatnánk, hogy a hobbitok voltak Gandalf titkos fegyverei. Ez azonban nem tartozik szorosan a témánkhoz. Viszont a hobbitok több csatában is részt vettek kisebb-nagyobb csapatokkal, így ismerjük a hadviselésüket. A hobbitok kitűnő célzók voltak, kedvelték a távolsági fegyvereket, íjakat, köveket. Páncélt, amennyire tudjuk, nemigen hordtak, az efféle fegyver mathomnak számított.

 

6. Mordor

Mordor hadereje megváltozott a korábbiakhoz képest. Sauron hosszas kísérletezés és tervezés után megalkotta azt a receptet, ami a gondori-númenori harcászat méltó ellenfele lehetett a csatatéren. Egyrészt létrehozta az uruk orkokat (mordori fekete uruk, vagy uruk-hai), akik nagyobbak és erősebbek voltak az addigi fajtáknál, és ami még fontosabb, fegyelmezettebbek. (Kisebb számban, de az ember-ork keverékek is megjelentek.) Ez a fajta már nem csak a puszta tömegével és agressziójával tudott eredményeket elérni, hanem végre tudta hajtani az utasításokat, és megtartani a formációkat.
És az urukok mellé kitenyésztette a – napálló – olog-hai trollokat, akik okosabbak voltak a régebbi trolloknál, fegyvert viseltek, és nem utolsó sorban képesek voltak a parancs végrehajtására. A taktika, ahogy a Morannon előtt vívott csatából is kiderült, a következőképpen nézett ki: az olog-hai trollok előretörve konkrétan feltörték a pajzsfalat, utat nyitva az orkoknak és embereknek. A recept sikerességéről csak részadataink vannak, mert végül nemigen használták fel, a Gyűrűháborúban ugyanis kevés volt a nyílt mezőn vívott csata, inkább a várostromok domináltak.

Külön kiemelném Haradot, amely önálló államként is mindig Gondor ellenfele volt, kezdettől fogva támogatta az umbari kalózokat, és bármely Gondor ellen készülő támadást. Haderejük tekintélyes méretű és igen változatos volt, volt gyalogságuk, lovasságuk (a rohanihoz hasonló) és mûmakjaik is.

 

Az Öt Sereg Csatája

Az egyik legérdekesebb csata, amit a harmadkorban vívtak. Kezdetként a tündék és emberek a törpök ellen vonultak fel, majd az orkok megjelenésével rájöttek, hogy közös ellenségeik vannak. Hiába védték a hegy két lábát, ahonnan elvileg felülről támadhatták az ellenfelet az orkok megtalálták a hegyi ösvényeket, és hátba támadták a védőket.

 

VI. A Gyűrűháború

1. A Vas folyó gázlója

A Vas folyó gázlójánál csaptak össze először a rohírok Saruman hadseregével. Saruman mindkét oldalról tudott támadni, hiszen Vasudvardon átfolyt a Vas folyó, Théodred mégis itt vette fel vele a harcot, mert a vasudvardi út erre vezetett, nagy erőkkel csak itt kelhetett át Saruman. Théodred és Éomer védte a gázlót, jelentős sereggel (pontos számuk nem ismert).

Saruman amellett, hogy el akarta foglalni a gázlót, Théodredet is holtan akarta látni. Várták a támadását, de előbb jött, mint amit vártak. Théodred lovasrohammal akarta szétzúzni a keleti parton közeledő erőket, míg a gázlót a nyugathalmi emberek őrizték, de tőrbe csalták, és végül a folyóig szorították, ott a kis szigeten megölték. A Grimbold által vezetett csapatok veszélyben voltak, de Elfhelm időben érkezve négy éoreddel felmentette őket.

A második ütközet, amit itt vívtak, már kevésbé volt dicsőséges, bár hősiesen harcoltak a védők, pajzsfaluk megtört, és el kellett menekülniük a túlerő elől.

 

2. Pelennor

A Pelennor mezei csata Minas Tirith ostromának felmentése volt. Mordor csapatai az egész mezőn elszórva helyezkedtek el, őrséget nemigen állítottak, hiszen a Rohanba vezető utat erős sereg vigyázta, s nem tudták, hogy azt Théoden megkerülte. Mindennek ellenére Harad egész hadereje azért volt ott, hogy az esetlegesen felmerülő problémákat orvosolják. A rohaniak sikeresen elkergették az ostrommal foglalatoskodó orkokat, és a várból is kitörtek az ottaniak, de velük szemben ott volt Harad egész pihent hadereje, és Osgiliathból még érkezett az erősítés. A csata hamarosan megfordult, még az ellenség fővezérének halála ellenére is. Éomer már leszállította a lóról az embereit, hogy pajzsfalat formálva harcoljanak tovább, amikor megérkezett Aragorn. A Nyugati seregek még így sem voltak számbeli fölényben, de az ellenség megzavarodott, és a legtöbbjük elmenekült. A csatát leginkább a jó időzítés nyerte meg. Nagyrészt itt is gyalogosan harcoltak, falanxot alkotva.

 

3. Fekete kapuk

A Morannon előtti csata még reménytelenebb volt a Nyugati csapatok számára, a győzelem reménye nélkül vágtak bele a küldetésbe. Sauron bízvást hihette, hogy a Gyűrű új Ura túlságosan elbízta magát. Kapitányai jó előre kiszámíthattak mindent, ők irányították a csata lefolyását. A felvonultatott erőik több mint tízszer akkorák voltak, mint a Nyugati uraké, és azok hiába formáltak pajzsfalat, ez esetben az kevésnek bizonyult volna. Bár a magasabb helyek elfoglalása és az ott való csoportosulás jó taktika, de ekkora túlerővel szemben hiábavaló. A trollok áttörték a pajzsfalat. Bár a sasok is beavatkoztak, még így sem nyerhettek volna, ha Sauron uralma nem dől meg.

 

Az ostromokról

4. A Helm-szurdok

A harmadkorban – faltörő ágyúk hiányában – jellemzően nem a falak áttörésével foglaltak el egy-egy erődítményt. A falak jelentette akadály kiküszöbölésére több módszer létezett. Emelhettek földsáncot a falak magasságáig, és így juthattak be, de ez hosszú, időigényes munka volt, ráadásul a védők is magasították a falat, ahogy tudták. Áshattak alagutat a fal alá, majd a dúcolást felgyújtva beomlasztották az alagutat. Ez megbontotta a fal statikáját, így az jó esetben összeomlott. Használhattak ostromtornyokat, amik felértek a fal magasságáig, ezek mozgathatóak voltak, vagy helyben építhették őket a fal tövében. Utóbbi tevékenységet a védők hathatósan zavarhatták. Használhattak létrákat is. A legkönnyebbnek ígérkező módszer a kapu betörése volt. Hogy mégsem teljesen ezeket a módszereket alkalmazták, az a csaták sajátosságai miatt történt.

A Helm-szurdok ostromára Saruman felkészült, de a fő ereje a gyorsaságában rejlett, így nagy ostromgépeket nem vihetett a Szurdokba. A Szurdokfal ellen rohamlétrákkal és kötélhágcsókkal indultak, a kaput fatörzsből készített faltörő kossal próbálták betörni. Az igazi meglepetés azonban a betemetett áteresz felrobbantása volt, ami után rövidesen kettéosztották a védőket, és az ostromlók kihasználhatták a számbeli fölényüket. Ezután sikerült betörni a vár kapuját. A Kürtvár tulajdonképpen elesett, a király meghalt volna, miközben kitör a várból, ha nem érkezik meg a felmentő sereg.

 

5. Minas Tirith

Minas Tirith ostroma ezzel szemben gondosan elő volt készítve. Sauron tudta, hogy ez Gondor és a győzelem kulcsa, ezért nem bízta a véletlenre. De a vár is nagyobb és erősebb volt, mint a Kürtvár.
Ostromtornyokat készítettek, amelyeket darabokban hoztak át a folyón, majd Osgiliathban összerakták őket, ostromárkokat ástak, hajítógépeket állítottak fel, és ott volt a Grond is. A hatalmas ostromló sereg már ezekkel is sikerrel ostromolhatta volna a Fehér Várost, de a kulcs – Denethor őrülete mellett – a nazgûlok jelenléte volt. Ez az ostromlók nagy részét harcképtelenné tette. Ennek az ostromnak a pontos kimenetele felmentő seregek nélkül mégis kétségesebb, mivel nem tudni, mihez kezdett volna egymással Gandalf és a Boszorkányúr.

 

Az északi hadjárat

Harmadkor, 3019. március 11–30.

Március 6-án, mikor Aragorn felfedte kilétét Szauron előtt, az ellenség sietve megindította a régóta tervezett támadásokat. A legnagyobb ezek közül a Minas Tirith elleni volt, Szauron itt a déli seregeit mozgósította; de voltak még erői Dol Guldurban és szövetségesei Rhûnban, akik csak a parancsára vártak. A déli sereg március 10-én indult el Mordorból, ezzel egyidőben valószínűleg ezek az északi csapatok is megindultak a kitűzött célok felé.

A Dol Guldurból induló sereg volt az első, amelyik célhoz ért, és megtámadta a közeli Lórient. Mivel kudarcot vallottak, sokan közülük megkerülték az erdőt, és elérték a Rohani Magasföldet. Március 12-én meglepték, majd megfutamították őket a Fangornból és Vasudvardból keletre érkező entek. Lórient még két alkalommal érte támadás, március 15-én és 22-én, de az ellenség egyszer sem tudott betörni az Aranyerdőbe. Dol Guldurból északra is vonult haderő, és csatát vívtak Thranduillal a Bakacsinerdő fái alatt. A fő ütközet itt is március 15-én volt, s a „nagy csatá”-ból, melyben „sok mindent elemésztett a tűz”, Thranduil került ki győztesen.

Szauron keleti, valószínűleg rhûni szövetségesei átkeltek a Carnen folyón, majd a Suhatag-beli emberek és az erebori törpök ellen vonultak. A harc itt is azon a bizonyos március 15-én kezdődött, bár a suhatagi csata nem egynapos ütközet volt, hanem három napig tartott. Március 17-én Brand király elesett Erebor kapujában, Vaslábú Dáin király bátran harcolt Brand teste felett, mígnem őt is levágták. Ekkor a törpök és az emberek is kénytelenek voltak visszavonulni a Magányos Hegy védelmébe, ahol ostrom alá vették őket, de a keletlakók nem jutottak át a Kapun.

Miután március 25-én a Gyűrű elpusztult, és Szauron seregei elvesztették az irányító hatalmat, minden megtámadott előmerészkedett, és végzett a megmaradt seregekkel: Thranduil és Celeborn Dol Guldur csapatai ellen, az erebori ostromlottak pedig a keletlakók ellen támadtak. Így bátorságuk révén Észak megmenekült. Ahogy Gandalf mondta: „gondoljátok meg, mi lett volna … ádáz kardok Eriadorban, sötét éjszaka Völgyzugolyban”. (Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza, 150. oldal)

 

Utoljára frissítve: 2015. február 15., vasárnap 21:10

1 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére