Ardenis naplója

Senki sem tudott rólam sokat. Csak a nővéremet, Lúthient ismerték. Nem egyszerű tünde vagyok, és ezért még ők is félnek tőlem. Apám tünde, anyám maia, nővérem tünde, én azonban csak egy félresikerült boszorkány lettem. Nehéz életem volt, míg az apám élt, mert ő nagyon félt tőlem, s megtiltotta anyáméknak, hogy bárkinek is beszéljenek rólam. Így aztán az egész palotából csak a szüleim, nővérem, Galadriel és Celeborn, s majd jóval később Beren tudta meg, hogy létezem. Anyámhoz mindig jobban húzott a szívem (amíg élt), hiszen ő már majdnem boszorkány volt. Lúthienre irigykedtem, de Berent, Galadrielt, és régi barátomat, a herceget nagyon szerettem. Akik ismertek, néha udvariatlannak tartottak, mert megszólal bennem a jövő, az, amit ti most jelennek hívtok. Ardenisnek neveztek el. Sokat fogtok még rólam hallani, de nem az én nevemben...(Ardenis, a boszorkánylány (egy életrajz folytatása)).