A háborús idők elmúltával, Középfölde népei békében élhettek.
Elesszár király vigyázott az országra, bebizonyítva, hogy megilleti a királyi cím. Sokáig élt, de ő sem volt hallhatatlan. Mikor meghalt, Arwen királyné mélységes gyászba borult. Később ő is eltávozott, hiszen ezt választotta: a halandóságot. Elesszár király, és Arwen úrnő fia, Eldarion volt a király hosszú ideig.
Rendben tartotta birodalmát, népe ugyanolyan jól élt, mint előző királyuk idején. De Eldarion is ember volt, így hát neki is meg kellett halnia. Halála után sokáig minden jól ment. Ám egy nap hírek érkeztek az akkori uralkodóhoz, Eldarion fia Elrianhoz. Az emberek azt beszélték, hogy a Köd-hegység környékén(ami most lakatlan volt, Lóriennel egyetemben, mert ott sem volt már senki és semmi) trollok garázdálkodnak. Elrian nem tulajdonított nagyobb jelentőséget ennek a dolognak, ugyanis tudta, hogy sok troll maradt meg a Gyűrű háborúból. Elesszár, Eldarion, és Elrian csak az orkokat irtotta ki, a trollokat pedig hagyták, hagy kószáljanak szabadon. Úgy gondolták, a trollok nem jelentenek veszélyt, hisz Szauron mágiája megszűnt felettük. Ezek a fenevadak ostobák voltak, és elhagyta őket az a ravaszság, amit a Gyűrű idején birtokoltak. Továbbá-és ezt Elrian igen bölcsen gondolta-nem akart háborúba keveredni a trollokkal. Azt gondolta, azzal csak felbőszítené a trollok népét, és ennek a középföldei emberek innák meg a levét. Azonban a napok múltán mégtöbb, még baljósabb hírek érkeztek. Ezekben szó volt Móriáról is. A király nem bírta ezt a szót. Félelmet keltett benne. Miért? Mert Móriát még mindig a sötétség teremtményei uralták, orkok, trollok, és még ocsmányabb lények. A Gyűrű háború után a törpök hadjáratot akartak indítani, hogy visszafoglalják, örökre. Ezt azonban Eldarion király nem engedte, és ő maga sem indított expedíciót. Úgy érezte, (és Elrian is) hogy jobb, ha Móriát érintetlenül hagyják, és örökre lezárják kapuit. Tudta, hogy akármekkora sereggel vonulnának is be Móriába, mind odavesznének. Tudta, hogy a bányákba annyi sötét lidérc, és morguli teremtmény vetette be magát, hogy a törpök, vagy az emberek katonái megzavarodnának, elméjük összeomlana, és önként futnának Mória mélységeinek rémei karja közé. A Gyűrű háború után Minas Morgulból, Barad-Durból, és Mordor egész területéről szinte minden gonosz Mória biztonságot adó, sötét bugyraiba menekült. Joggal félt hát Elrian Mória nevétől. Amit pedig híreszteltek az emberek, nagyon megrémisztette. Azt beszélte mindenki, hogy Mória keleti kapuja egy éjszaka folyamán kinyílt( holott erős kövekkel volt eltorlaszolva, és az utólsó középföldei mágus, Radagast még varázsigéket is mondott rá). Meg azt, hogy a rákövetkező éjszakán sötét árnyak gyülemlettek kifelé a bányákból, és felrepültek az égre. Eltakarták a holdat, nappal pedig a napot. Az a néhány ember, aki még elvétve Mória közelében lakott, ijedten menekült. Elriant ez nagyon aggasztotta, és felderítőket küldött Móriához.A 26 felderítőből 2 tért vissza, véres fejjel, sápadtan. Haldokoltak, és ez volt az utolsó szavuk:
-Árnyak, orkok...mindenütt!
Majd meghaltak. Elrian királyhoz ekkor törp követek érkeztek.
-Tudjuk hogy Khazad-dum kapuja kinyílt, és orkok, lidércek özönlenek ki a napvilágra.-mondta az egyik törp.- Kémeink jelentették, hogy orkok hemzsegnek Mória körül. Táborokat építettek, a hegyek mellé. Kicsapnak Rohan földjére is, és egyre többen vannak. Mória méhe sok árnyat rejt, és ezek most szabadon kószálnak a hegység környékén. Adj szabad átvonulást a törp sereggel Khazad-dumhoz. Mi megállítjuk őket, visszafoglaljuk Móriát! Atyáink terme újra üdvrialgástól lesz hangos. Mit válaszolsz?
Elrian látta a törp csillogó szemét, és lelkes arcát. Válaszolt:
-Nem. Az utakat nem teszem szabaddá, nem engedem hogy akár egy törp is Móriába menjen. Mégha Torhled, törp királyal is kell szembeszegülnöm.
A törp ránézett.
-Akkor mégis hogy akarod megállítani azt a nagy veszedelmet, ami Mória hegyeiben van? Eddig meghúzták magukat, de most előjöttek!
Ebben a pillanatban egy ember lépett be a terembe.
-Uram, most kaptuk a hírt, hogy egy ork csapat ostrom alá fogta a szövetségeseink fővárosát, Edorast!
A törp keserűen elmosolyodott:
-Na,Elrian, most mit válaszolsz?

Elrian sóhajtott.
-Ám legyen. A Mória felé vezető utakat átengedem a királyodnak, törp uram. De hogy legyen is valami esélyünk, az emberek a törpök szolgálatára állnak.
A törp meghajolt.
-Akkor ezennel alakuljon meg az emberek és a törpök szövetsége.
És-tette hozzá-úgy sejtem, ez az utolsó szövetség, ami Középföldén valaha is alakult.
-A szívem azt súgja, igazad van.-mondta Elrian.-Sok csatán fogunk túlesni, míg a móriai gonosz hatalmat legyőzzük.
-Akkor megegyeztünk.-mondta a törp.
Másnap Elrian a királyi sereg egy részét elküldte, azzal a céllal, hogy megtisztítsa a terepet a Köd-hegység és az Anduin között. Ez egy nagyon széles sáv, tele orkokkal. Elrian nagyon meglepődött, hogy pár nap alatt ennyi területet tudott elfolalni az ellenség. 15 nap múlva törp hadsereg érkezett Minas Tirithhez. Vezérük Dhuin volt, a híres törp hadvezér. 500 törpöt hozott.
-Ennyi fejsze(törp)édeskevés lesz, még arra is, hogy Mória keleti kapuját elfoglaljuk, és meg is tartsuk.-mondta Elrian.
-Az igaz, de még 300 törp vár Eriadorban, Dúnföldén.-szólt Dhuin.
-300...majd meglátjuk.
2 nap múlva Elrian mustrát tartott. Összesen 700 törp, és 2000 ember gyűlt össze.
A sereg elindult, és 8 nap múlva már a néhai Vasudvard környékén voltak.Itt sok ent élt, és többen a sereghez csatlakoztak.3 nap múlva értek Lórienbe, ahol az előre küldött sereg kapitánya fogadta őket.
-Megtisztítottuk a Köd-hegység és az Anduin közti területet.
Bár néhány ork csapat még szabadon kószál, de csekély létszámuk miatt nem veszélyesek.
-Mi a helyzet Móriával?-kérdezte Elrian.
A kapitány arca elsötétült.
-Pár embert beküldtünk a bányákba, de nem jöttek vissza. Különben pedig a kaput nem nagyon közelítettük meg, mert állandóan fekete árnyak repkednek körülötte.
-Rendben.
1 nap múlva a törpök és az emberek serege fegyelmezett sorokban állt Mória kapuja előtt. A repülő árnyak közben eltűntek. A kaput nem őrizte semmi és senki, legalábbis látható nem.
Mindenki csendben állt, és várták a jelet, amikor berohanhatnak a kapun.
A nagy csendet nyílvessző szisszenése törte meg.
-Egy rejtett kijáraton jöttek ki!-kiáltotta egy katona, majd nyíllal a torkában halt meg.
Orkok támadták meg a sereget. Egy titkos ösvényen ereszkedtekle a hegyekről, aminek a bejárata Mória bányáiban volt. Nyílzáporral árasztották el a katonákat. Ám Elrihan felemelte a kezét, és elkiálltotta magát.
-Tűz!

-Tűz!-ordította Elrian. A sereg íjászai szembefordultk a támadó orkokkal. Kilőtték nyilaikat. Az orkok hulláma megtört, de nem álltak meg. Belerohantak a seregbe, óriás szablyáikat előre tartva. Az emberek (és a törpök) jól védekeztek, csak darálták az orkokat, rendíthetelenül. Kis idő múlva az orkok futásnak eredtek, utánnuk néhány merész törp.
-Ne, álljatok meg!-kiáltotta Elrian.
Ám a törpök nem hallották. Az orkok befutottak Mória kapuján, ők meg utánnuk. Soha többé nem jöttek ki élve.
Elrian és Dhuin seregszemlét tartott, elrendezték a katonákat.
-Váratlan támadás volt.-mondta Elrian.-De alig vesztettünk pár harcost.
-Ez jó hír.-szólt Dhuin.-De Móriában sok ezerrel több ork vár ránk.
Elrian bólintott.
-Igen..ez csak arra volt jó, hogy Mória hatalma fölmérje, mennyire vagyunk elbizakodottak.
Dhuin megrázta a fejét.
-Nem, Móriának nincs ura, a benne rejlő gonosz lények pedig nem működnek együtt. Ahány ork, és goblin, ahány farkas, és lidérc, és ahány árny, és manó lakozik is a föld mélyén, annyi vezérük van. Így hát csak össze-vissza kicsapnak, harcolnak, netán ölik egymást, ami nagyon valószínű. Tehát nem gondolnak ilyenre, hogy felmérjék, mennyire vagyunk erősek.
-Igazad lehet...de most mit tegyünk? Elkezdjük a támadást?
-Kezdjük.
Elrian elgondolkozott. -Bár Rohan is tudott volna katonákat küldeni! Ám őket szorongatják, így....Hát, akkor kezdjük.
Elrian kétszáz embert beküldött a keleti-kapun, köztük sok törppel. Ők sem jöttek vissza, soha többé.
Telt az idő, majd a nagy sereg is bevonult, trombitaszóval.
-Mória jogos örökösei közelednek!-zengték Elesszár király példájára.
-Akik hajdan Mordor, vagy Vasudvard szolgálatában voltak, azok kegyelmet nyerhetnek, ha megadják magukat!
-Bújjatok elő, és adjátok át Khazad-dum ősi csarnokait!
-A király közeledik!
-A törpök és az emberek szövetsége megalakult, fussatok!
Ilyen, és ilyesfajta dolgokat kiabáltak, de nem érkezett semmi felelet. A kapu közeli csarnokok és folyosók üresek, és némák voltak. Már vagy egy órája mentek, de semmivel sem találkoztak. Letáboroztak egy csarnokban, hogy megpihenjenek. Sok fáklyát gyújtottak, az előzőek mellé.Egyszercsak lépteket hallottak. Mintha valaki(k) rohannának. Dhuin és Elrian gyorsan hadrendbe állította a katonákat, aztán már hallották is, kik közelednek.
-Orkok!-kiáltotta Elrian. S valóban. Harsány ork kurjongatásokat, és ocsmány szitkozódást vertek vissza a magas falak.
Az orkok berontottak a csarnok egyik kapuján. Véres csata bontakozott ki. Az orkok kétszeres túlerőben voltak, de az emberek, és főleg a törpök, vitézül küzdöttek. Elrian már 23 orkot levágott, de a csata még mindig nem ért véget. Az orkok mellé még néhány ismeretlen, alaktalan fekete árny is szegődött, ami elől rettegve menekültek az emberek.
-Ne féljetek!-kiabált Elrian.-Ha most megfutamodunk, akkor Mória sosem lesz a miénk! Ne féljetek!
De az emberek közül sokan elhányták fegyverüket, és elmenekültek, Mória sötét zugaiba.
A törpök azonban kitartottak.
-Dhuin!-kiáltotta kétségbeesetten Elrian.-Az ellenség összeroppant minket!
Ám Dhuin akkora már halott volt.
-Dhuin!
Elrian hangjára csak az orkok röhögése válaszolt.
Elrian körülnézett. Vagy 50 emberrel és törppel állt a csarnok közepén, orkokkal és árnyakkal körülvéve.
-Earendil!-kiáltotta, majd neki rontott az egyik orknak. Nyíl süvített, s mire az orkhoz ért, már öt nyílvessző állt ki a hátából. Levágta az ork fejét, és ennyit mondott: Dhuinért!
Majd holtan rogyott össze.
A maradék sereg hamar követte.
Így ért véget Mória másodszori meghódításának kísérlete.