Tündék a nyakamon- avagy egy hét ámokfutás története

Az egész azzal kezdődött, hogy tavaly áprilisban elhatároztam, lentmaradok a koliban a tavaszi szünetben. Elgondoltam, milyen jó is lesz egyedül, tanulhatok, írhatok, stb..
Péntek reggelre hazament mindenki. Örültem az életnek, meg a szép tavaszi napsütésnek, egészen addig, amíg fésülködés közben meg nem éreztem, hogy valaki néz. Hátranézek, és majdnem eldobtam magam.

A tükör előtt áll egy fekete hosszú hajú pasi, tüzes tekintettel és kitartóan bámul. Na, gondoltam, valami szerencsétlen lúzer megint eltévedt.. de volt valami fura rajta.
-Jó napot kívánok, segíthetek valamiben? Kit keres?
-Neked is jó napot- és itt kicsit elgondolkodott- szép hölgy. Finwe fia Feanor vagyok és..
-Ne haragudj, de ne szórakozz. Ki küldött?
-Én tényleg az vagyok!!!!!
-Légyszíves, elmúlt április els....- te jóságos Úristen...láttam meg a fülét, meg az enyhe kis tüzet, amint csak úgy puszta nézéssel felgyújtott egy szál gyufát.
-Ezek szerint tényleg te vagy.... ne haragudj az előbbiért, és ha megkérlek, ülj le valahova, míg felöltözöm- hadartam el elég idétlenül, miközben lázasan gondolkodtam, hogy egyfelől hogy került ide Feanor, másfelől, és ez a legfontosabb, ha már itt van, mit csináljak vele. (Fórum nem röhög, és nem fantáziál!!!! )
-Rendben- azzal letelepedett az egyik ágyra.
-Mármint kint gondoltam.
-Rosszabb vagy, mint az unokahugom, az se öltözött fel előttem, igaz le se vetkőzött.
Mivel elég csúnyán néztem, kihúzott. Felöltözök, megint érzem, hogy van valaki. Megint a tükör előtt, de azért a hátam mögött, vakító fényesség, szőke, fénylő tünde.
-Üdv, néked hölgyem, Finarfin fia Finrod vagyok.
-Üdv néked-és szinte mechanikusan nyújtottam a kezemet. (Feanor megjelente után már nem csodálkoztam semmin...annyira)

Miután sikeresen túl voltunk az első döbbeneten, arra gondoltam, hogy megkínálom őket valamivel, ha már itt vannak. Közben persze lázasan gondolkodtam, hogy vajon melyik melyik adaléktól fog itt nekem görcsökben feküdni. Egy életem-egy halálom módszerrel nekiálltam valamit összedobni, de arról elfeledkeztem, hogy esetleg nem ártana tündéimet alaposan szemmel tartani. Következmény:

Feanor menet közben nekiállt megvizsgálni a vízforralót, és meglepődödve jött be, hogy ezzel az izével leforrázta a kezét, közben morgott valamit az unokaöccsének.Mondtam, hűtse hideg vízzel, és ha lehet, ne nyúljon semmihez, amit nem ismer. Ekkor jutott eszembe, hogy meg kéne kérdeznem: ez hogy kerülnek ide. Így a következő, finoman szólva is bunkó kérdést tettem fel:
-Feanor, neked nem Mandosnál kéne lenned????
-Nem, mert megvívtuk a csatát, és kieresztettek végre onnan. És most jutalmul az ott öltött időért, eljöhettünk ebbe a korba szétnézni.
-Ha sírni akartok, csak akkor nézzetek szét, és tedd le!! NEEE!!!!!!- vettem ki a kezéből Vera vaslábasát, amit a mikróba akart tenni.
-Mert?
-Kigyulladunk rokon, szegény lányt meg halálra ijesztjük.- szólalt meg Finrod.
-Te, az a lámpa ott bent miért lóg? Megszerelem.
-Feanor, könyörgöm, ne, nagyon szépen kérlek..
-Jéé, de érdekes hajad van.. megfoghatom???
-Fogd, de ne húúúúzd!!!
-Mitől ilyen ez?
-A természettől.
-Feanor, Phaedra nem örül neki túlzottan, ha tapogatják.
-Honnan tudod? Ja, kiolvastad.. bocs.. ezért nem bírom igazán a szőke nőket..
-Igazán, Feanor, ugyanolyan neveletlen maradtál, mint voltál- csattant föl Finrod.
_Fiúk, ne veszekedjetek. Inkább mondjátok meg, mit szeretnételk csinálni.
-Kimenni.
-Hova?
-Kertbe.
-Jó, irány a Füvészkert.

Kivittem őket. A Füvészkertben Feanort csak háromszor imádkoztam le a fáról, merthogy mókust akart nekem fogni, és mit ne mondjak, Finrodot is igen nehezen sikerült lebeszélnem arról, hogy a lótuszokat virágzásra bírja, majd belegázoljon a tóba nekem virágért. Sajnos ez első ízben sikerült, de másodízben már arra eszméltem, hogy Finrod ruhái a a parton, ő meg derékig a vízben és fintorog az iszaptól, és az egész tó csupa lótusz. Elvileg augusztus végén nyílnak, de sebaj.. Finrod azért rendbetette a dolgokat, kitörölte az ott járók emlékeit, és megkövetett. Vele megbékültem, de elhatároztam, hogy a mókust a kabátjában hozó Feanort felpofozom.. erre persze nem került sor, mert olyan ártatlan szemekkel mondta, hogy de nekem fogta a mókust, hogy örüljek...

Ez volt az a pillanat, amikor félrehúzódtam, és felhívtam Ulmot.

-Ulmo, szia, Nam vagyok, van itt két gond.
-Mondd.
-Finrod és Feanor itt vannak.
-MIII???????
-Igen, itt Szegeden.
-És mit csinálnak ott?
-Háát.. és ezzel összefogalaltam a történteket.
-Te, passzold le az egyiket valakinek. Feanort lenne a célszerűbb.
-Lamorakra gondoltam, hogy hozzzájuk viszem, de tegyem tönkre a fiatal életét? Valahogy csak túlélem.
-Figyelj, ha Feanor nagyon cirkuszol, üsd le vagy kötözd le. Ne legyenek erkölcsi aggályaid.
-Szerinted mit használ neki, ha lekötözöm?????
-Hát, ez igaz.. Mondd csak, van pillanatragasztód?
-Nincs.
-Na hát akkor vegyél egyet, és ragaszd a székhez.Azt már csak nem tudja föloldani.....De a legcélszerűbb, ha az ágyhoz ragasztod. Teljes hosszában. Ha a haja is beleragad, akkor...
-Köszi, Ulmo, ez... JÖSSZ KI ONNAN, FEANOR!!!
-Mi a baj? Nam, hallod, mi van ott?
-Feanor, légyszíves, gyere ki a tóból... bocs, Ulmo
-Miért, csak teknőst fogok.... jé, Ulmo is itt van????
-Izé, igen,. vagyis nem, vagyis elmagyarázom, de megölnek , ha a tóban meglátnak..
-Nem kell teknős?
-Van otthon, köszönöm, igazán aranyos vagy, de nem kérek teknőst..
--Bocsánat Ulmo, Feanor teknőst óhajtott fogni. Hazaviszem őket lassan, majd felhívlak este, ha szabad.
-Persze, sőt kérném is, és tudj meg tőlük minél több infót a dolgokról.
-Ulmo, kérned sem kell, és köszönöm!

Mivel ekkorra már délután lett, ideje volt hazaindulni. Szépen végigbattyikáztunk az úton (igen, azon az úton, amelyiken pár héttel később nekem kellett volna vezetnem az MTT-s csapatot khm...) és közben változatlanul törtem a fejem, hogy ÉJSZAKA mi a csodát fogok velük csinálni. (Fórum nem röhög, és nincsenek mellékgondolotai, UGYE????)