Elf elfbeszélés

Elfszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elfogult elf. Sokan elfecsérelték rá idejüket ezen elfejezésekkel:
- Miért vagy olyan elfogult elf, elf barátom? Tán csak nem elfújta az elfszed valami?
Az elfogult elf erre elfordult, majd elfutott. Akárhova ment, csak elfeket látott, akik elfoglaltságukban nem tudták elfogadni az elfogult elfet.
- Elfogult elf, gyere csak ide, elfáradsz egyszer, és majd elfenekellek! – elfálkoztak sokan
elfény elfen. Az elfogult elf elfogadta elfvégzetét, elfelejtette az elfeket, és új elféletet kezdett az elfelhőkön. Akik arra jártak, elfajzottnak látták, aki elfecséreli az idejét. Elfelték, hogy talán azért ment fel, mert elfújta a szél? Mit képzel ez az elfvetemült, elfekvő elf?
Elfeküdni nem feküdt, csupán elfáradt elfény, nem volt ő elfogadható, csak elfognivaló, aki elférni nem tud sehol, és elfelejtik….
Elfeszer gondolt arra, hogy elfekszik, elfhal ott az elfelhőn, úgyis elfelejtette már mindenki…
De elfszer arra járt egy elflány, aki elfszer meglátta az elfogult elfet, és rögtön elfogta az elfoghatatlan, az elfogult elf édes elfvilága, együtt elfeznének az elftengereken, és milyen boldogok lennének…
Elfkiáltotta magát az elflány, mire az elfogult elf elfordította fejét elfünk felé, és elfmosolyodott.
Elf történt hát, hogy az elfogult elf elfvette az elflányt, és elfgeteg elfcsemetéjük született. Ők az elfsadalom legelfebb elfjei elferációk óta….