Maeglin naplója


1.

Nan Elmoth erdejében születtem, amiről azt kell tudni, hogy sötét. Csakúgy, mint Apu. Persze, amikor ezt megmondtam neki egyszer, leintett egy balhoroggal, tehát többször nem hoztam fel.
Aput Eolnak hívják, és sötét-elf. Kívül-belül, de egy újabb füles után ezt nem hangoztatom tovább. Apu a telerek leszármazottja, és Thingol rokona, de nem szerette Melian Övét, ezért elköltözött Thingoltól. Hogy milyen Melian Öve, azt nem tudom, de lehet, hogy Aput sokszor elverték vele, azért jött el. Nagyon sokáig egyedül élt, és elkerülte a noldákat, mert őket sem csípte túlzottan, mert legyilkolták a rokonainkat, a telereket, meg Apu szerint az ő hibájuk, hogy Morgoth, aki talán még nála is sötétebb, újra szabadon cselekedhet. Apu többnyire törpökkel barátkozik, és tőlük tanult sok mindent... aztán felfedezett egy fémet, a galvornt, amiből nagyon-nagyon sötét dolgokat tudott készíteni, hogy öltözéke illeszkedjen a... aúú, ez fájt!
Aztán Apu erdejébe betévedt Anyu, aki fényt hozott ebbe a marha nagy sötétségbe. Apu először azt hitte, hogy a rendőrségi reflektorok azok, de aztán valamennyire visszanyerte a látását, és rájött, hogy nem. Első látásra megszerette Anyut, Aredhelt. Anyu Gondolinból jött, az ő apja Fingolfin volt, bátyja pedig Turgon... és hát, izé, Anyu nolda. Tehát amikor a TV-ben BL-selejtező van, mindig nagyon komoly drukker-csaták folynak a nolda-teler mérkőzések alatt. Általában Anyu örülhet, mert a noldák köztudottan jobb focisták, annak ellenére, hogy a telereknek ott van David Beren. Persze, a meccsek után a rendőröknek igen nehéz dolguk van, mert a selejtezők egy Valinortól nem messze levő szigeten vannak, és a noldák mindig a telerek hajóival akarnak haza menni, és elég véres küzdelmek bontakoznak ki.
Kisebb koromban Anyu Lómien-nek hívott, ami azt jelenti, hogy Félhomály Gyermeke. Ennek nagyon örültem, mert mondjuk, ha Sötétség Gyermeke lettem volna, akkor tisztára Apura hajaznék... jajjj, a fejem, jaj-jaj... de aztán Apu átkeresztelt Maeglin-nek, ami Éles Pillantást jelent. Ha már itt tartunk, talán Reklámtáska is szívesebben lettem volna, de mindegy, ez is megteszi.


2.

Anyu mindig azt mondja, hogy mintha valamelyik felmenőjét látná bennem (a felmenőnek csak a menő részét értem, de az tetszik), de ha megszólalok, már is nyilvánvaló, hogy Apu fia vagyok (tehát sötétnek is tart, és ez nem tetszik).
Amúgy az utóbbi pár évben rájöttem, hogy Apu nem is olyan jófej, ráadásul elegem van, hogy mindig bánt, amikor megjegyzést teszek származására, kinézetére, vagy értelmi képességeire (mert hát ugyebár ezeket egyetlen szóval kifejezhetem). És most már azt is tudom, hogy Anyu nem is olyan elkényeztetett, überszőke úrilány, mint ahogy Apu beállította, sőt, ha hagyják kibontakozni, amihez annyi kell, hogy Apu ne legyen a közelben (ami mostanában gyakran megesik, mert Apu általában törpökkel kocsmázik, vagy beszív a döglött orkok vérének aromájával, és akkor napokig fekszik valahol az erdőben), akkor egész érdekes kis történeteket tud mesélni. Persze, előfordul, hogy bátorítanom kell pár hordónyi jó évjáratú Gondolini Aszúval.
Kiderült, hogy Anyu ősei marhára vagány legények, amikor éppen nem gyilkolják le Apu rokonságát, vagy nem játszanak kalózosdit, hogy lenyúlják a legjobb hajókat. De itt van például, Anyu bátyja, Furgon... jaj, nem, Turgon, szóval ő baromi menő manó lehet, nincsenek nagy balhéi, csak egy kis üldözési mániája van, mert egy ojjektumban bújkál, valahol a föld alatt, és ott zoxigént állít elő, és házi teremfoci bajnokságot szervez... és állítólag nincs utódja!
Mikor az Anyunak beadagolt bor túl soknak bizonyult, és lefordult a székről, elkezdtem töprengeni. Igen, Apuval ellentétben én azt is szoktam néha. Kicsit megfájdul tőle a fejem, de azért előfordul, mint most is például! És arra jutottam, hogy mivel Turgon nagybácsinak a neje már meghalt, és csak egy lánya van, nincs trónörökös. És itt lennék én, a király húgának a fia... tehát az egyetlen hímnemű unokaöccs... hmm...
[/b]