A nap amikor megtudtam milyen érzés kicsinek lenni

Magas emberként mindigis szerettem kívülről,sokak szerint felülről,tekinteni,szemlélni a dolgokat.Ezen a kellemes nyári reggelen azonban semmi megoldani vagy szemlélnivaló nem volt azon kívül hogy rántottát vagy szalámis szendvicset reggelizzem.Mindenesetre pislogtam néhányat mielőtt végleg felnyitottam volna súlyos szemhéjamat és az azt keretező pillákat,amikre ma különösen büszke voltam.Mint azon a reggelen mindenre,magamon.Roppant elégedetséggel gyújtottam cigarettára a konyhában,úgy pizsamásan keménykalaposan kávét készítettem.
-Ahhhh.Nagyszerű!Ma nem csinálok semmit.-gondoltam,de valami azt súgta hogy ebből nem lesz semmi,talán az hogy a bevásárlólista olyan komiszan nézett le rám a polcról.Végülis kelletlenül,azon puffogva hogy egyesek milyen könnyedén bánnak az efféle bevásárlási-feladatok osztogatásával,felöltöztem.Persze bosszúból elvittem magammal egy kedves barátom kalapját.A Király utca napsütötte oldalán hatalmas léptekkel lépkedve,a kávé megfejthetetlenül édes-bús ízével a számban.Megvettem mindent a piacon,így volt okom a büszkeségre,már csak a tojásos néni volt hátra de előtte még a karalábé.Amikor ki akartam fizetni a tojást furcsa dologra lettem figyelmes.Az ingem néhány arasszal hosszabb volt a kelleténél.Ilyen még nem volt!Jaj ne!Csak nem mosta ki gépben ez a szerencsétlenül drága Viola?!Ahhhhhhh!
-Milyen furcsa ma a frizurája,Péter!Mit csinált vele?Én azon fáradozom hogy göndör legyen.Tudja ,így megy ez,akinek göndör egyeneset,akinek egyenes göndört akar....-kezdte a már említett Tojásos néni.Egy pillanat!Suhant át a gondolat.-most fésültem hátra szépséges gesztenyebarna tincseimet amelyek utoljára akkor voltak hullámosak mikor a hóhér gyerekeket hívott el fagyizni.Nem bírtam ki hogy szóvá ne tegyem,de ekkor furcsa dolog történt lenéztem a nénire,illetve lenéztem volna ehelyett szembe néztem vele.Megdöbbentő volt.Milyen más az arca innen.De az még megdöbbentőbb hogy nem kell lenéznem!Kifizettem a tojást és azon voltam hogy minél hamarabb érjek haza,mert ha nem...Elgondolni is rossz mi történik.Holnap ha a Viola hazajön megkérdezem mit tett a levesbe.Émelygett a gyomrom.Mi van ha megmérgezett?Mert elvettem kölcsön az Aerosmith-cd-jét és elkevertem.Előtte meg elfelejtettem hogy ki kell cserélni a macskaalmot,azelőtt pedig...Jaj mennyi hibát követtem el drága nővérem ellen.Megérdemlem hogy összemenjek.Mert ez történt.Mire a lakásba értem,pontossabban az előszoba tükörhöz,akkora voltam mint egy 11 éves gyerek.Sikolyomat csak a kávéfőző hallotta.Remélem.A telefonhoz rohantam.Remegő kézzel tárcsáztam.A hajam egyre hullámosabb lett.Pííí.-vedd már fel,Gyula,kérleeek!És a csoda megtörtént.
-Halló.-a megnyugtató félalvó hang,semmittevő barátom valószínüleg e percekben hagyta el az álomvilágot.Csak ő segíthetett.
-Gyula.Egyre kisebb vagyok,megyek össze.-lihegtem kétségbeesve.
-Aha.Feküdj vissza.-ásította.
-Nem érted?!A hajam göndörödik!-kiáltottam.
-Párás az idő.-mormogta a Megértő Barát.
-Ne szórakozz velem!Ha nem jössz ide lehet hogy eltűnök annyira összemegyek.-a sírás kerülgetett.
-Jól van átmegyek,de tudod milyen hisztis vagy mostanában.Mi bajod?Vili elutazott?
-El.-vágtam oda.Persze reménykedtem hogy átjön,de ha a nővérem nincs itthon,ki tudja...
-Megyek.Feküdj le.Szia!-és remény úrfi letette.Néhány óra múlva,miközben a konyhában újabb cigaretta és újság társaságában üddögéltem,egyszercsak kopogtak.Egy fekete szempár figyelt az ablakból.Be kéne engedni a gazdáját.Kinyitottam az ajtót és a 171cm-es Gyula barátom szánakozó lefelé pillantgatásainak kereszttüzében a nagyszobába kísértem.
-Mi a csoda történt veled?-kérdezte meglepetten.-Az ember külsejében nem áll be változás csak úgy 22 évesen.Hallod?
-Hallom és látom.Nézz rám!Ezt a barátnőd művelte!-mérgesen Viola főztjére böktem,melynek maradványai az asztalon várták további sorsukat.Ami azt illeti így utólag elég fertelmesen nézett ki.
-Asszed ettől van?-vigyorgott Gyula.Mindigis dilis volt.Nemtudom mit eszik rajta a nővérem.Hegyes a füle.Furcsa fazon.De csak ő segíthet,hiszen orvos és több mint tíz éve vagyunk barátok.
-Mos' láttam egy filmet kicsi emberekről,pont úgy néztek ki mint te ost.-leült az asztalhoz.Egy kicsit feszélyezett hogy filmek foglalkoztatják ilyen válságos helyzetben.
-Te nem láttad?Valami Gyűrűs...Gyűrűk Ura?Valami ilyesmi,könyv is volt valami fazon írta,aki....
-Tolkien írta,ha nem tudnád.-kezdett fárasztani.-csomó jó könyvet írt,de szerinted ez izgat engem?Nézd meg a lábam!Szőrösödik!-kiáltottam.
-Ja azoknak a hobbiknak is ilyen volt.-elkezdte Viola fertelmes pocsolyalevesét szagolgatni.-Ilyet még nem láttam.Figyelj,otthon megnézem egy szakkönyvben.Lehet hogy űrlény vagy.Vagy hobbi.Nemtuom.Megnézem,de te ne menj sehová,addig áthívom Julit hátha tud veled kezdeni valamit.Bírja a Fantasyt.
-Nem érdekel!Ide ne küldd!Senki nem láthat!Szörnyen áll a göndör haj.Mostmár rád is felnézek.Szerinted tényleg űrlény vagyok?Vagy hobbit lesz belőlem?Ez rémes.Nem volt ilyen eset?Lehet hogy valami kór?
-Beképzeltség kór.Látod.-nézett le rám szemrehányóan.-Ha nem hortad volna fenn az orrodat és nem lennél ilyen link,most még mindig 198 magas lennél.Nem pedig ilyen hobbi vagy manó-izé olyan helyes kis szőrös tappancsokkal.Nem bújhatsz el.Ha azt hiszed úgy fogunk kezelni mint az Ollókezű Edwardot nagyon tévedsz.Most elmegyek,de Juli hamarosan itt lesz.Ne igyál több kávét!
Azzal magamra hagyott fürtökkel,kételyekkel és cigikkel.Én pedig kikerestem a legalsó polcról egy poros könyvet,melynek az elején díszes felirat hirdette:A Gyűrűk Ura,és belemélyedtem.
Folyt.köv.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére