Hát,hazaértem.Vége.Kész.Besötétedett.Hogy lehet hogy 5 éve még értettem ezt a könyvet?Miért tisztították meg a megyét?Miért nem nősül meg Frodó?És főként miért nézek ki úgy lassan húsz órája,mint egy hobbit?Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztattak,amikor Gyula barátom a szobába lépett.
-Tudod,így sokkal kellemesebb látványt nyújtasz....-próbált viccelődni.Megnézném mit csinálna ha egyik napról a másikra hobbittá válna...
-Kösz.Hoztál kaját?-érdeklődtem,bár sejtettem a választ.
-Itt van.-persze.Pizza.Utálom.Ma utálom.Ha belegondolok ezt az egész napot utálom.Legjobb lenne holnap reggel újra 198cm-esen ébredni.Vagy fel sem ébredniÍ?Utálom a látogatókat.Utálom az embereket.És a hobbitokat is.
-Figyelj,ezeket a ruhákat...Szóval nagyok neked.Hozzak neked párat a húgom ruhái közül?
-Nem,kösz.Nem szeretnék úgy kinézni mint a húgod.
Arra gondoltam mikor megy már el ez a félnótás hegyesfülű.Talán ő is hobbittá válik vagy tündévé?Ezért hegyesedik a füle?-futott át az agyamon.
-Találtam egy betegséget,aminél az ember összemegy néhány centit.
-Néhány centit?!Mondd Gyula nem látod hogy hobbit vagyok?
-Csak bebeszéled magadnak.Elolvastad azt a könyvet és azt hiszed te is olyan izé vagy.Pedig egyszerű betegségről van szó.Talán örökölted.
-Na és kitől?Az ükanyám Tuk volt talán?-érdekelt mit tud erre mondani Dr.Mostdiplomáztam.-Hiszen te montad hogy lehet hogy hobbit vagyok!Nem?
-Komlyan vetted?Péter nézett le rám szánakozva.-Azt hittem felnőttél már.Kezdett idegesíteni az arrogáns stílusa.Minden magas ember ilyen?Én is ilyen voltam?Én sokszor gúnyolódtam,de...Nem akarok egész életemben fürtös kis talpasjószág lenni.Elhatároztam hogy főzök egy kávét,amennyiben felérem a konyhaasztalt.Gyula szó nélkül követett a konyhába.Magamban felsorakoztattam a hobbit-tulajdonságokat:Göndör haj-megvan.Szőrös láb-megvan.Jó kedély-a legkevésbé sem.Dohány szeretete-eddig is megvolt.Színes ruhák-szinte csak feketét hordok.Nem értettem.Kívülről stimmel.A kávét kitöltöttem.Ahogy kortyolgattam sok emlék idéződött fel bennem.Esős napok,amikor a sátorból hallgattuk az esőt,parázsban sütögetett krumplik,éjjeli beszélgetések,hosszú,napos,semmittevős délutánok.Úgy éreztem túlontúl a könyvek hatása alatt vagyok még.Minden,így visszatekintve olyan középföldés volt.Pedig nem az.
Gyula sóhajtott.Azt hiszem hasonlókon járt az esze.De lehet hogy nem.
-Az jutott az eszembe.-Szólt-Hogyha Violka hazajön ő biztos megoldja valahogy.Ő tudja mit tett a levesbe.Bár nekem nem lett tőle semmi bajom.E percben halk kaparászás volt hallható majd a macskaajtó lágy csapódása jelezte hogy a remény visszatért.Mandula nagy fölényesen nézett végig kettőnkön,ahogy a kora este árnyainál a konyhai sámlikon üldögélve cigarettázunk.Vörös bundája csillogott.Reménykedve nézett hol rám hol Gyulára.Le voltam törve.Ez is csak enni jön haza.Kelletlenül cicakaját kotortam a tálkájába,a zselés valami cuppogott.Vajon meddig tart ez az állapot?Örökké hobbit maradok?Gyula hallgatott.Érzéseinkre homály borult,ahogy az éjszaka belopódzott hobbit-szívembe.Mert immár az volt és talán mindig így lesz.
Folyt.Köv.