Küzdelem a Szemmel

"...Majd a szeme végleg megállapodott: fal fal hátán, bástya bástya hátán, fekete, mérhetetlenül erős vashegy, acélkapuk, gyémánttorony: Barad-durt látta, Szauron várát. És elhagyta minden remény.
Ekkor hirtelen megérezte a Szemet. A Sötét Toronyban egy álmot nem ismerő szem lakott. Tudta: észrevette, amint ő itt bámészkodik. Egyetlen ádáz és mohó akarat volt. Feléje szökkent: úgy érezte, mintha egy ujj igyekeznék a hollétét kitapintani; mindjárt rászegeződik, és pontosan tudja, hol van; már Amon Lhaw-t érintette, átsiklott Tol Brandírra -s ekkor levetette magát a trónról, összekucorodott, fejére húzta a szürke csuklyát.
Hallotta a tulajdon hangját: azt kiabálta:- Soha! Soha! -vagy netán azt: Jövök már, igazán jövök már! -Maga sem tudta. Majd mintha egy másfajta hatalom nyomult volna az agyába egy más gondolattal: -Húzd le az ujjadról! Húzd le! Te őrült, húzzad már! Húzd le a Gyűrűt!
A két erő egymásnak feszült. Egy pillanatra teljesen tehetetlenné vált a kettő beléje hatoló hegye közt, csak vonaglott elkínzottan. Majd váratlanul magához tért, Frodó lett megint, s nem volt sem Hang, sem Szem: szabadon dönthetett, még volt egy maradék pillanata, hogy döntsön. Lerántotta a Gyűrűt. Ott térdelt a ragyogó napsütésben a magas trónus előtt. S mintha Sötét Árny söpört volna végig a feje fölött, mint egy kéz; Amon Hent nem érintette, tovább tapogatódzott nyugat felé, elhalványult. Az égbolt megint makulátlan kék volt, s minden fán madarak énekeltek..." 1

"...A Gyűrű most már messzebb jár, mint hogy én, vagy a Völgyzugolyból útra kelt társaság segítségére lehetnének. Az Ellenség majdnem fölfedezte, de megmenekült. Némi részem nekem is volt benne: fent ültem egy magas hegyen, s a Sötét Toronnyal birkóztam: a Sötét Árny továbbhúzódott. S én nagyon, nagyon kimerültem, sokáig igencsak sötét gondolataim voltak..." 2

...Onnan föntről megéreztem, hogy Szauron tudja, hogy Gyűrűje valaki ujján van. Szinte saját testemen éreztem vad, mohó, fürkésző tekintetét. Szinte szavak formájában tudtam, vagy tudni véltem gondolatait: a vad dühöt és gyűlöletet az Ő Gyűrűje tolvajai iránt. Tekintete pusztító volt. Mert biztosan érezte, hogy Gyűrűének hollétét hamarosan megtudja.
Ezt ott fent mind megéreztem -de ki ne érezne meg ekkora erőt?!
Szóval, mikor Szauron izgatottsága belém hasított, először teljesen megbénultam, mintha a Szem teljes gyűlölete engem vett volna célba. Pedig nem velem volt dolga. De úgy megijedtem, és megrémültem, hogy egy pillanatig mozdulni se tudtam, és úgy éreztem, minden elveszett. De a veszély érzete megtörte döbbenetemet és félelmemet. Magamhoz tértem, bár még mindig rettegtem, és szívem is csak úgy zakatolt az ijedelemtől.
De több időm volt, mint azt először hittem. Nem volt még olyan közeli a Gyűrű hívása: Szauron nem vette észre rögtön, hogy hol van. Ezért lassú pásztázásba kezdett; szeme nagy tájakon, erdőkön, hegyeken siklott végig. Semmi más nem érdekelte: se mozgó emberek, fegyveres orkok, magányos vándorok; neki csak a Gyűrű kellett. És ahogy közeledett tekintete Sarn Gebir felé, Frodó felé, úgy Frodó is annál távolabbi vidékekre látott: így tekintete egyenesen a Sötét Torony felé közelített.
Ekkor hirtelen, és erősen villant agyamba a parancs: Meg kell akadályozni!
Leültem egy sziklára, botomat erősen megmarkoltam, szememet lecsuktam, fejemet lehajtottam: így keltem birokra a Sötét Torony Urával.
Elmém akarata rátámadt Szauron mohó tekintetére: gondolatom nekifeszült az akkor és ott létező egyetlen akaratnak, Szauron sötét lelkének. Halkan, szinte magamban suttogva mormoltam olyan szavakat egy olyan nyelven, melyet Középföldén csak nagyon keveseknek adatott meg érteni. Úgy próbáltam alakítani a sors folyását, hogy az a kegyetlen tekintet semmiképpen se vegye észre Frodót, mert abba egy pillanat alatt belerokkanna, s úgy törne meg akarata, mint gyönge fa a villám alatt. Mert bár Frodó bátor, erős akaratú hobbit, amilyenhez foghatót Bilbón kívül még nem láttam, ekkora erő ellen nem bírt volna küzdeni.
Így hát összecsaptam Szauron dühtől izzó, roppant akaratával: lelkem szinte kizuhant testemből, s én olyan állapotba zuhantam, mintha élet és halál közt lebegnék. Hatalmas földjei, roppant erődítményei, végtelen seregei tárultak elém. Láttam a Tornyot, tetején mint izzó tűzgömb és kegyetlen árnyék egyben, dühtől izzott a Szem. Akkor minden remény elhagyott. Úgy éreztem, összeroppanok nyomasztó, fojtogató tekintete alatt: szemének tüzét, mint gyűlölete izzását magamban éreztem lángolni. A teljes reménytelenség hatalmába kerített. Láttam világok pusztulását, pusztító háborút, szenvedést és gyötrelmet mindenütt. Gyerekek sírtak, városok lángoltak, holtak sóhajtoztak búsan a világ romjai között. E nagy reményvesztettség közepette erőt vettem magamon, lelkemet megkeményítettem, akaratomat megszilárdítottam. Közben a Szem szüntelenül pásztázta a tájakat: tekintete sötét árnyként vetült a földekre, s lépésről lépésre közelebb kúszott Frodóhoz.
Ekkor felálltam, kezemet kitártam, botomat Amon Hen felé szegeztem, majd hangosan ismét azon a titkos nyelven, a valák erejével szóltam. Borzasztó teherrel nehezült rám ilyen ősi hatalom előhívása. Úgy éreztem, mindjárt összeroskadok, olyan nagy erők találkoztak, majd feszültek egymásnak az elmémben.
Végül a valák jóakaratával, és a világ iránt érzett szeretetükkel sikerült megóvnom Frodót a Gonosz tekintetétől: az erővel, melyet szavaimmal keltettem egy pillanatra, mintegy pajzsot vontam Amon Hen fölé. Pajzsot, melyen könnyen félresiklik az irdatlan fekete penge.
Nem volt erőm, hogy néhány pillanatnál tovább rejtsem ködbe Frodót.
De végül sikerült. Frodó idejében lehúzta a Gyűrűt ujjáról, Szauron tekintete tovasiklott Amon Hen fölött, és nem vette észre Frodót.
Mikor vége lett és a veszély tovahúzódott, kezeim erőtlenül hullottak le, botom kiesett elgyengült markomból, s én kimerülten rogytam le a sziklára...

1: J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége II. könyv, 10. Fejezet: A Szövetség felbomlik 532-533. o. Európa kiadó 2002
2: J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura: A Két Torony III. könyv, 5. Fejezet: A fehér lovas 120. o. Európa kiadó 2002


Bögyös Pufi
Budapest, 2005. Március 24.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére