Galadriel naplója 4.

Másodkor 351. kilencedik havának elseje

Ma, amikor legjobban etettem Amrothot, celeborn, mint egy őrült rontott be azzal, hogy romlik az ifjúság erkölcse.
-Honna veszed ezt drágám?- kérdeztem.
-Hát az előbb egy fiatal pár azzal állított be a lány szüleihez, hogy ők összeházasodtak.
-És mi ebben a baj?
-Hogy a bokorban tették ezt.
-Öööö. Hát tudod, gondold ki, mit mondasz, és népgyűlést hívunk össze.
-Te! Megvan!!!!
-Mi?
-Hát az, hogy miért háborodott fel Doriathban annyirra Finrod, amikor Orodreth azt javasolta, hogy mi a bokorban jegyezzük el egymást.
-No igen...
Eközben persze erre szédelgett Celebrimbor, akivel ismertetve lett a probléma lényege, ami széles vigyort eredményezett nála.
-Na, most már legalább tudom Rokon- fordult hozzám- hogy miért is akart téged nagyapám örökké a bokrokba csalni Valinorba.
-MIIII???- kérdezte Celeborn.
(Ha még egyszer kinyitod azt a lepcses szádat, Celebrimbor- néztem rá szúrósan. Celebrimbor szerencsére fogta a jelzést és elhúzott)
-De drágám, tudod, hogy veled .. házasodtam össze.. először.

Erre életem, párja szemmel láthatólag megnyugodott. Egészen estig. Akkor ugyanis merőn nézett rám.
-Celeborn, ne féltékenykedj, kérlek.
-De hát amikor azt mondtad, hogy először velem házasodtál össze.- duzzogott.
-ÁÁÁÁÁ.. ugye nem oda akarsz kilyukadni- kezdtem dühöngeni- hogy az elször azt jelenti, hogy volt többször és mással.. házasságom...?
-Háát...
-Na jó. Akkor most azt mondd meg nekem, hogy szerinted miért nem vagy elég jó?
-Miért, elég jó vagyok?
-Szerinted miért élek veled együtt meg nevelem a gyerekedet?
-Jaaaaaa.
-Na azért.

Kicsit később arra ébredtem, hogy Amroth köztünk fekszik, és Celeborn úgy néz minket, mint aki még sose látott.
-Hogy kerül ide a kicsi, drágám?- kérdeztem moslyogva, mint aki nem tudja a választ.
-Háááát.. kivettem.. és idehoztam, mert nem is tudom, melyikőket szeressem jobban.

Egy hét múlva:

Mindig is tudtam, hogy fanatsztikusak a férfiak, dehogy enyirre.. és ez alól a Valák se kivételek.

Tegnap este kimentem pár kismamával tejfakasztó növényeket gyűjteni, és arra értünk haza, hogy az összes kispapa a csimotájával egyetemben a tavon alszik csónakban, és Ulmo ringatja őket.
Mint kiderült, drága párom forradalmasította a nevelést. Kitalálta ugyanis, hogyha a gyerek nem kap elég érintést, akkor frusztrálttá válik és ez a későbbiekben komoly gondot jelent. Ennek örömére fellázította a többieket, hogy aludjanak a gyerekeikkel a csónakokban, és hogy valaügyileg is rendben legyenek, megkérte Ulmot, hogy daloljon nekik altatót és ringassa őket.
Hát reggelig, míg haza nem jöttek, nem is vettem elő sem Ulmot, sem Celebornt, de utána nagyon.
-Drágám, honnan jött ez az agyszüleményed?- kérdeztem.
-Izé, te mondtad, hogy neked mondta Yavanna.
-Nade Yavanna nem arra gondolt, meg én sem, hogy a gyerek lelki károsodást elkerülendő, egész éjjel csónakban kell ringatnia az apukának!
-Hát akkor drágám?- kérdezte laposan pislogva nagy nyaktekergetések közepette.
-Nézd, alapvetően arról van szó, hogy a gyereket nem szabad elhanyagolni, vigyázni kell rá, természetesen fel is szabad és kell is venni, de normális mértékkel. Melian se ringatta állandóan a kicsiket...
-Ez igaz.
-Na tudod mit?- néztem rá. Úgy látom, neked alapvetően jól esik a kicsivel lenned. Egyezzünk meg abban, hogy viheted, de előbb szólsz nekem.
-Jó rendben. De uyge nem haragszol drágám?
-Nem.
-Akkor mikor vehetem fel legközelebb?

Ekkor volt az a pont, hogy magamba fordulok, de nyeltem egyet, és annyit mondtam, hogy a legközelebbi etetéskor. Ezek után kimentem Ulmohoz, és megmostam a fejét. (Ez enyhén szólva képzavar, de sebaj)
-Nade amikor olyan aranyosak voltak együtt.- mentegetőzött Ulmo.
-Vala, máskor, ha megkérhetlek, lépj ilyenkor Yavannával kontaktusba, jó?
-Jó. De ti lányok, olyan szigorúak tudtok lenni ebben a kérdésben....
-Jó, jó, de gondold el, meg is hűlhettek volna a kicsik.
-Te jó Iluvatar! De ugye nem?
-Nem.
-Akkor jó.

Hiába, néha még egy tündeanyukának is nehéz az élete.

Pár hónap múlva:

Na, most már Celeborn kiélheti magát. A fiunk tanul járni, és a párom fogja a kezét. És néha duzzog, hogy milyen keveset foglalkozok vele.

361.

Helyre kis kölyök a fiunk, csak az abaj, hogy az úszási tehetséget, pontosabban tehetelenséget az apjától örökölte. Celeborn azzal vigasztalja őt is meg engem is, hogy sebaj, a haja színének egy részét, meg a noldás vonásait tőlem. Nem akartam mondani, hogy ezzel aztán sokra megy. Viszont sikeresen ötvöződik benne a teler kiegyensúlyozottság és a nolda nyughatalanság. Hogy ebből mi lesz.... Szegény Celebornnak estére néha a nyelve is kilóg, anyitt barangolnak meg lovagolnak.

401.
Na, egyvalami tuti biztos. A lányokhoz való viszonya szerencsére nem nolda örökség. Ötven éves és eszében sincs csajozni.

442.
Szegény Elrond agyonra van sújtva a gyásztól. Most halt meg Elros. Azzal vigasztaltam, hogy neki legalább nem kell visszajönnie.
Azt viszont, hogy mit láttam a tükörben Númenort illetőleg, inkább nem emítettem neki. Mondjuk nem is ekllett, mert maga hozta fel, hogy még egy olyan királya annak a szigetnek, mint Elros, nem lesz. Hát ez biztos. Utána azon elmélkedett, hogy vajon milyen lesz az utolsó király. Annyit feleltem, hogy majd meglátja. (Legfeljebb Melkornak lesz abban öröme, neki viszont sok.)

500. hatodik havának elseje
Celebornt egy kicsit észretérítettem. Vagy két hete állandóan arról magyaráz, hogy lassan el kell kezdeni a korunkhoz illően viselkedni. Megkérdeztem, mire érti, de szemmel láthatólag maga sem tudta. Jól van, gondoltam magamban, ezek szerint kezdesz berozsdásodni, de ezen segíthetünk. Csak várd meg az estét. Mivel már szép lassan ő is megtanul az én gondolataimban olvasni, ezért behúzott nyakkal akart odébb állni. Megnyugattama, hogy nem kell félnie. Nem is félt, nagy bátran nyugovóra tért mellém. Ekkor azonban a kezem szép lassan elindult a hasa felé, és jól megcsiklandoztam.
-Na, most beszélj a korhoz illő viselkedésről!- mondtam neki mosolyogva.
-Nade drágám.. igazán.. olyan vagy...
-Milyen olyan?
-Hát olyan élénk.
-Na meg te is, csak jól titkolod. azt hiszed, nem vettem észre, hogy hogy nézel rám még mindig?
-Igazán észrevetted?- kérdezte meghatódva.
-Észre bizony.
-Te, kimehetnénk a tópartra?
-Persze.
Eredméány: olyan viháncolást csaptunk, hogy a végén ulmo kiszólt a vízből:
-Nade gyerekeke, ne bomoljatok már.. ennyirre. Tisztára mint Doriathban.. hála Iluvatarnak.


699.
Valami nagyon- nagyon fekete közeledik, de nem tudok rájönni, mi. Celeborn se tud mit mondani. Amroth azt javasolta, hogy legjobb lesz odébb állni, és valami védett helyet keresni.
Védett hely: Eregion, Mória közelébe. Vélemyén megoszlik. Celeborn a törpök miatt hallani se akar róla, Celebrimbor annál inkább.

Kicsit később: Celebornt meggyőztem, hogy ezek a törpök nem azok a törpök. Nehezen, de elhitte. Annyit azért hozzátett, ha a törpök szerint Durin reinkarnálódhat, akkor a többi törp is. Mondtam neki, hogyha így is van, aki Mandostól jön, meggondolja, hogy s mint cselekszik.
na, ebbe valahogy belenyugodott. Tehát irány Eregion. Megint népvándorlunk. És Ulmotól most sajnos tényleg meg kell válnom egy jó darabra.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére