Kamulindale
Avagy a Nagy Koncert

Kezdetben vala Emu, akit a tündék Illóolajnak is neveznek, mivel nagy az ő fensége, és ebből meg egyéb okokból kifolyólag ritkán látható földi szemekkel.
Emu egész jól elvolt a nagy Semmiben, ám egy napon rájöve, hogy unalmas így egyedül, és Emu látta, hogy ez nem jó.
Unatkozom – szólt, mire egy csomó szép és fényes szubsztancia pattant elő a semmiből, és körülrajongták: - Apuuuuuuuuuuuuuuuuuu!!!!!!!!!!!!!
Te jóságos Illóolaj! – szólt a fenséges Emu. – Ti meg kik vagytok?
Mi vagyunk a kamuk. Azért ez a nevünk, mert az igazi Isten Te vagy Urunk, de a kis ostoba földi lényeknek mi is jók leszünk.. kamu isteneknek. Mit szólsz?
Mondotok valamit… - szólt Emu. Majd hosszasan nézegette a köré telepedő kamukat, akik gyorsan két kasztra osztódtak, Palákra (azzal érveltek, hogy a pala az tetőanyag, tehát felül van, mint ők) és Kajákra (mivel ezt a földről kell megszerezni). Az osztódást egy Mellkór nevű, ám nevével ellentétben makkegészséges kamu javasolta. Ő persze pala lett.
Emu gondolkodott, a palák és a kaják lelkesen figyelték, ám megint unatkozni kezdett, ezért megköszörülte a torkát és énekbe fogott.
Mesteeeeeeeer! – kiabálták áhítattal a kamuk, és bekapcsolódtak, ki-ki a maga módján. Mellkór azonban hamarosan nekiállt egyénieskedni.
Héééé! Azt kell énekelni, amit a Mester! – botránkoztak meg a kamuk.
Miért? Talán mondta?
Hát… nem.
Na ugye.
Emu azonban megsértődött és más dallamot talált ki. Mellkórnak ez sem tetszett.
Valami rockosabbat, Mester!
Méghogy rockosat… - fakadt sírva egy nőnemű pala, akit Ni’Emmának hívtak. Utóbb kiderült, hogy hajlamos a túlcsorduló érzelmekre, így aztán senki sem vette feleségül.
Emu harmadszor is új dallamba kezdett, de Mellkór már megint belevokálozott. Ettől Illóolaj tényleg kiakadt. Nem kedvelte az antiszociális palát.
Most pedig dicsőítsetek, hogy milyen szépen énekeltem. – adta ki az ukázt.
Mindenki lelkesen nyalizott, kivéve Mellkórt, aki hallgatott és önhitten állt.*
Emu a fejét csóválta és leküldte a palákat Ardára, hogy építsék meg.
Neki is álltak buzgón teremteni, ám Mellkór folyton belekavart. Ebből időnként verekedés lett, és Emu látta, hogy ez nem jó.
Az Elsőszülöttek még várhatnak – döntött. – De előbb odaküldök valakit, aki szépen énekel, majdnem úgy, mint én.
Választása egy víg kedélyű, kék kabátos, sárga csizmás kamura esett, aki folyton danolt és ugrándozott.
Te leszel az Első – döntött Illóolaj.
Oké, Főnök… csak aztán majd szeretnék egy szép feleséget… na nem most mindjárt, előbb pár koron át ki akarom élvezni a nőtlenséget… majd, ha eszedbe jut, Mester.
Egyébként mi is a neved?
Bombadil Toma.

Palahanta
Avagy a Palák Cselekedetei

A palák királya Kanwë. Abszolút férfias kamu, szakállát villámok alkotják, és ő parancsol a szeleknek. Egyébként meglehetősen jóhiszemű, például akkor is az volt, mikor elvette Varga Eleonórit, akit a tündék Elverethnek is hívnak, ugyanis hajlamos a pénzszórásra, mert kizárólag fehér ruhákat hord, amik gyorsan koszolódnak, ezért sok kell belőlük. (Akkoriban még nem találták fel a mosóport – a szerk.) Csinált magának egy csomó csillagot, ugyanis rájött, hogy ezek fényében előnyösen fest.
Aula a kovács, akit nagyon tisztelnek a példák, de egyelőre ne menjünk bele a tündék részletezésébe. Aula nagyon peches volt a kajáival, de erről is később.
Aula felesége Szavanna Kemenceri, aki megalkotta nagy haradi sivatagot és mellesleg felszerelt két lámpát Középfölde két végén, hogy látni is lehessen valamit.
Aztán persze ott van Turbo, a vizek ura, aki időnként centifugaszerű örvényeket kavar, és minden vízben ott tud teremni. Ő egyedülálló, akárcsak Ni’Emma, aki fentebb említett hisztis természete miatt maradt pártában.
Orom, a derék hegyi pala, folyton a vadak után koslat, és direkt a ritka fajokra utazik. Hatalmas kürtje van, aminek a másolatát pár tucat korral később Illóolaj Másodszülötteinek egy dinasztiája is használta, ám ez nem tartozik ide.
Kandos, a holtak ura, lényegében Hádész pala megfelelője, de ha ezt közlik vele, kiakad. Rendszerint hallgat, ám ha megszólal, mindig valami fontosat mond.
Végezetül egy roppant harcias pala, aki a többieknél később érkezett: Tulok, aki rézbőrű, ám szőke, és kifejezetten rühelli Mellkórt.
Hát igen, Mellkór, a bukott pala… akit kirúgtak Palimárból, a pala paradicsomból, és nem látogathatja. Átnevezték Morgósnak, a Világ Fekete Ellenségének, meg még sok más csúnya nevet ragasztottak rá. Pedig ő csak kreatív volt.
A palák mellett szólni kell néhány kajáról is. Gyauron, alias Bartha úr, aki egy időben Pannitár néven is futott, eleinte Aula kajája volt, ám Mellkór áttérítette a Sötét Oldalra. Ugyanezt tette ő később Cuncimóval, vagy Cuncinírrel, akit az emberek Szarukánként is ismernek, és mit tesz Emu, szintén Aula kajája volt. Érthető, ha Aula ezek után kételkedni kezdett pedagógusi képességeiben.
Ám voltak rendes kaják is. Közéjük tartozott Polárin, ismertebb nevén Kanwolf, esetleg Mitradír, sőt olykor Vincénus vagy Kárkun, aki azonban csak a Harmadkorban játszott jelentős szerepet, mikor is sakknagymesterként szerzett hírnevet, mert két paraszttal bemattolta Gyauront, és a saját királyát juttatta hatalomra.
Egy csinos nőnemű kaja volt Melinda, aki utóbb hozzáment Tángálhoz, a linda királyhoz, és ő szülte Lucient, aki nevével ellentétben lány volt.

Hanta Silmarillion
I
A palák berágnak Mellkórra

A palák vígan alkottak, Mellkór vígan rombolt, egyszóval remekül elvoltak, mígnem Mellkór, aki fényérzékenységben szenvedett, fogta magát, és leverte a lámpásokat, amik Endor két végén voltak. A lámpaleverés automatikusan aktiválta a palákban a „kocsmai verekedés” reflexet, és jól eltángálták Mellkórt, aki több nyolc napon túl gyógyuló sérülést szerzett, és ezeket nyalogatván, elköltözött Északra, Utálnámba, ahol szorgosan gyűjtögette a setét Erőket.
A palák otthagyták Endort, és megalkották Palimárt, ami szép volt, enyhe éghajlatú és garantáltan Mellkórbiztos. Szavanna nekiállt énekelni, s ím, két fényes fa nőtt ki a földből, amik felváltva, lágy átmenettel világítottak, és a paláknak mindez nagyon bejött. Ezüstion volt az idősebb, akit a totális kémiai analfabéta Tulok nevezett el, Laurácska a fiatalabb, aki viszont lány volt és nyomban beporozta bátyját, Kanwë szeleinek tevékeny közreműködésével. Ezek után rekordtempóban kivirágoztak, a palák pedig gyermeki boldogsággal nézték a szaporodó fákat…
… eközben Mellkór kajánul vigyorgott setét várában, Utálnámban, és terveket szőtt a Fák ellen. Mindenekelőtt megrontotta Gyauront, Aula kajáját…

II
Aula és Szavanna

Aula igen bánkódott kajája elvesztése miatt, és nekiállt farigcsálni. Helyes kis szakállas, sapis, fejszés szobrokat készített, ám olyan élethűnek találta őket, hogy óvatlanul azt kívánta: keljenek életre. Keltek is, ám a pala Pygmalion nem sokáig örülhetett teremtményeinek, mert Emu megdorgálta:
Aula, Aula, mit csináltál?
Azt én is szeretném tudni, Uram.
Ezek az izék nem előzhetik meg az én Elsőszülötteimet, akik mellesleg rühellni fogják őket.
Mit tegyek, fenséges Illóolaj? Pusztítsam el őket? – szipogta bűnbánóan Aula, s kalapácsot ragadott, ám a törpök visítva rohantak a sarokba, hogy apuuu, neeee! Emu elérzékenyült.
Szeretnek téged, Aula… csak kicsit félénkek… oké, megtarthatod őket, de aludni fognak, amíg én úgy látom jónak.
Így hát a törpök vígan szunyáltak, Aula pedig hazament, és elmesélte Szavannának, mit végeztek Emuval.
Haj, haj! – sóhajtott Szavanna. – Engem már megint kihagytál belőle. Pont fejszés izéket kellett faragnod? Mi lesz a fáimmal?
Én tudjam? – húzgálta a vállát Aula, majd ügyesen átirányította az asszonyt. – Talán kérdezd meg Kanwét.
Szavanna Kemenceri tehát fogta magát, elment Kanwéhoz, és nyaggatni kezdte, hogy csináljon már valamit.
Kanwë megalapította a Zöld Pártot, ám Szavanna ezt kevesellte. Kanwë erre önkénteseket toborzott, akik kivonulnak az erdőkbe, és passzívellenállnak, ha a törpök akarnak valamit. Szavanna közölte, hogy ő igazából olyan pásztorszerű lényekre gondolt, akik széttapossák a betolakodókat az erdőben, és igen körülményesen fejezik ki magukat.
Fapásztorok? – bambult Kanwë. – Oké… legyenek neked fapásztorok…
E kérés még nagy hatással lészen a középföldei történelemre – vélte az épp arra lézengő Kandos. – Lehet, hogy két teljes alkalommal is, húszezer év alatt! – bólogatott.
Így hát levének fapásztorok, Szavanna pedig ugrált örömében.
Magasra nőjenek Kemenceri fái, hogy Kanwë villámait levezethessék!
Höhö… - reagált Kanwë…

III
A tündék érkezése és Mellkór lesittelése

Ezután hoooosszúúúú-hooossszúúúú korokon át nem történt semmi, leszámítva, hogy Orom kiirtotta a palimári palimadár nevű fokozottan védett faj utolsó példányát is, Tulok folyton Mellkórral akart verekedni, Ni’Emma bőgött, Kandos optimistán látta a jövőt, Mellkór ármánykodott, Gyauron pedig kiképezte magát nekromantának és váltott farkasokat gyártott zombikból.
Utálnám sötétje homályba borította Középföldét. Csak a csillagok ragyogtak, melyeket anno Eleonóri alkotott, a Fák fénye nem hatolt el ide. S pont ekkor, tök logikátlanul, Emu úgy döntött, hogy jöjjenek a tündék.
A Cúgvénen folyó partján ébredtek fel, ami egy vacak huzatos környék volt.
Szépek voltak, fényes hajúak, szelídek és álmodozók, mit sem tudtak a Gonoszról.
- Jéééééééééé… - csodálkoztak rá a világra, és nekiálltak mászkálni. Egyesek túl közel mentek Utálnámhoz, ahol Mellkór elfogta őket, és rabszolgaként kezdte dolgoztatni a szerencsétleneket, ám hamarosan megunta, hogy minden fényes felület előtt órákig lecövekelnek, ezért agymosást hajtott végre rajtuk, amivel elérte, hogy ne mosakodjanak, ne fésülködjenek, és szép lassan egész rondák lettek. Így született az orkok fertelmes fajtája.
Látták a valák, hogy ez így nem lesz jó, ezért odaküldték Oromot, hogy világosítsa fel a tündéket: ne császkáljanak Utálnám felé, valamint fegyverkezzenek fel.
Orom végigvadászta Középföldét, ahogy átkelt rajta, odaért a Cúgvénenhez, ám a félénk és szelíd tüncök beijedtek tőle. Lassanként sikerült elfogadtatnia magát, és akár ötven méterre is megközelíthetett egy tüncöt, mielőtt az elszaladt volna.
Látta Orom, hogy ez nem megy, ezért tünde alakot öltött, és fehér zászlót lóbálva, fegyvertelenül közeledett hozzájuk.
Üdv néktek! – így beszélt Orom – Figyu, ne ijedjetek meg, én pala vagyok, és nem bántalak titeket. A palák egy sirály helyen laknak, és ha akartok, gyertek oda ti is, ott szép világos van, meg sok hely, és nincs Mellkór.
A tündék összedugták a fejüket, majd erre jutottak:
Elküldünk veled néhány bátor tüncöt, akik megnézik a sirály helyet, és ha tényleg sirály, odamegyünk. Na?
Oké.
Elmentek hát a követek Orommal, és marhára tetszett nekik Palimár, így hát hazamentek, hogy népüket is rádumálják az Útra.
Ám a palák látták, hogy az Út veszélyes, ezért hadüzenet nélkül lerohanták Utálnámot, elkapták Mellkórt, megláncolták, és bevágták Kandos egyelőre töküres csarnokaiba.
Tiszta a levegő, jöhettek – közölte Orom a tündékkel.