Denethor naplója - az egész

DENETHOR SZIGORÚAN TITKOS NAPLÓJA
Amit kizárólag a menye tudott megfejteni, mert csak neki volt türelme szórakozni egy beleriandi rúnás, tükörírással írt izével, ami ráadásul alig olvasható, és ónúmenori helyesírással íródott. Éowyn, miután megfejtette (közben szült öt gyereket Faramirnak) lefordította érthetőre, ellátta jegyzetekkel, és megjelentette a kritikai kiadást. Természetesen botrányt keltett, mivel néhai apósa beleegyezését nem bírta, és egyes bírálók közölték, hogy az Eruban boldogult Helytartó forogna a sírjában, ha tudná, hogy kiadták a legtitkosabb feljegyzéseit… mire Éowyn csodálkozva megkérdezte, hogy: „mért, van neki olyan?”



1. feljegyzés
2936 októbber Tiz.
Már tudok ety kicsit írni, bár a mester szerinnt mék gyakorlanom kell. Gyakorolnom.
A natypapám hejtartó és apu aszt mongya majd 1szer énis az leszek. De majd csak akkor ha ő megöregszik és el köszön. Le. (még tanulnom kell eszt a hivatalos nyelvet./
Sajnos fojton tanulnom kel és alig hatynak játcani. Pedig nagyon szeretek a lányokkal házasodósat játszani. Főlek nászéjtcakássat. A lányok érdekesek és nincsen nekik olyan, mint nekem.
Meg aszt is szeretem jácani hoty én vagyok Húrin Thalion, aki számos sors csapásától volt lesújtva.
Tegnap fel sompolyoktam a toronyba és találtam ety szép fényes labdát, de mikor elkesztem focizni vele natypapa elkobozá és kiporolta a nadrágomat. Bőktem.

Éowyn jegyzete: hát igen, a hatéves kisfiúk erősen érdeklődnek a sze… a nemis… a párkapcsolatok iránt. Mivel Denethor úr korán elvesztette anyukáját, az ödipális konfliktus nem tudott rendesen kifejlődni nála, ami felettébb káros, mint később látjuk.

2937. április 6.
Most már határozottan helyesebben írok, bár a tanárom szerint még mindig vannak gondjaim a hivatalos nyelv elsajátításával. Közölte, hogy a Helytartót mindig nagybetűvel írjuk, mert nem köznév, hanem intézmény, a királyt viszont szigorúan kisbetűvel, sőt pontos jével is lehet.
A fényes focilabdát nagyon eldugták, pedig szüntelenül keresem. Olyan széééééééééééép!
Már nem érdekelnek a lányok. Buták és folyton vihognak. Úgy döntöttem, ha majd Helytartó leszek, nem nősülök meg, csak sok ágyast tartok, bár nem tudom pontosan, mik azok. Viszont a nagypapa is tart ilyeneket, tehát nyilván fontosak a szakmához.
Egy kislány, bizonyos Ioreth, aki nővérkének készül, azt mondta, minden normális kisfiú tűzoltó akar lenni, esetleg katona. Méghogy tűzoltó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ÚrEru!!!!
A katonát még meggondolom.

2941. december 6.
Az utóbbi években nem sok minden történt. Már 11 éves vagyok, és még mindig nem akarok megnősülni. Nagypapa szerint szűzen fogok meghalni. Mi az, hogy „szűz”?
Máma megjött a Télapó, de én tudtam, hogy Gandalf az, mert kilógott a szürke köpenye a piros alól. Megkérdeztem őt is erről a szűz dologról, mire automatikusan cukorkával kínált, megsimogatta a hajamat, és azt mondta, várjunk még pár évet, mert nem akarja, hogy lecsukják.
A fene érti ezeket a mágusokat. Mindig talányokban beszélnek.
Gandalf mesélte, hogy valahol Északon nagy csata volt, mindenki mindenkit megvert, de a végén mégis Szmóg szívta meg. Ő közben kikergetett valami sötét izét Dol Guldurból, ami tele van pincebörtönökkel.
- Majd elviszel oda? – kérdeztem.
- Nem. – felelte tömören. Kedves.

Éowyn jegyzete: gyermekkori frusztráció, valamint Gandalf zaklatása…

2944. június 9.
Keleten olyan fura kezd lenni az éghajlat. Olyan homályos.
Kaptam egy lovat. Kérdeztem, hívhatom-e Morgothnak, mire apám közölte:
- Nem, fiam.
- És akkor mit szólnál a Glaurunghoz?
- Glaurung nem volt ló.
- Oké, akkor hadd legyen Nazgûl!!!
Na itt kaptam egy jó nagy taslit.
- Lehet Eärendil… - vetette oda apám.
Kösz szépen. Eärendil totálisan snassz.
Rájöttem, hol tartják a focilabdát, de nem tudom megszerezni a kulcsot.
Csak jussak egyszer hatalomra!!!

Éowyn jegyzete: szülői meg nem értés.

2946. május 3.
Ma végre megtudtam, mi a szüzesség és el is vesztettem. Ioreth felvilágosított, majd gyakorlati oktatásban részesített. Aranyos lány, csak nem szabad hagyni, hogy szóhoz jusson, mert akkor lelőni se lehet.
Apám mondta, hogy nem kell mindjárt feleségül venni az első lányt, aki az ember útjába kerül. Mondtam neki, hogy hülye azért én se vagyok, és inkább engedjen végre csatába.
- Nem. Még túl fiatal vagy.
- Már majdnem annyi idős vagyok, mint Túrin, amikor először csatába vonult!
- Nem is lett jó vége.
Ha legalább a labdát megszerezhetném. Tíz éve vágyom rá, sokkal érdekesebb, mint ez a szex dolog…

2950. január 12.
Ma apu nekem adta Gondor Kürtjét! Zsííír!
Közölte, hogy most már férfi vagyok, és mehetek csatázni is. Mellesleg elpöttyentette, hogy talán kezdhetnék gondolkodni a nősülésen.

2959. május 7.
Azóta is egyfolytában gondolkodom, és mindig arra jutok, hogy majd bolond leszek feladni a függetlenségemet.
Azonban ma történt velem valami… Idejött Adrahil, aki Fejedelem, de ez nem érdekes. Az érdekes a lánya… Finduilas… még csak kilencéves, de már látszik, milyen jó csaj lesz belőle…
Apám enyhébb idegrohamot kapott, mikor közöltem, hogy nekem Finduilas kell, senki más, és megvárom, amíg felnő (addig is élvezem az életet). Megjósolta, hogy túl fogom élni a csajt, de ezt a rosszindulatának tudtam be.

2976. július 14.
Éljen a Köztárs… upsz. *radíroz*
Ma végre nőül vettem Finduilast. Apám sóhajtozott, hogy hej, ha húsz évvel fiatalabb volna! Közöltem, hogy ez esetben elhajtanám a feleségem mellől.
Bunkó Thorongilnak persze majd’ kiesett a szeme, mikor odajött hozzánk gratulálni, és kizárólag Finduilas dekoltázsát bámulta…
…Amikor a vendégsereg szétválasztott minket, és leporoltuk a ruhánkat, aránylag megnyugodtak a kedélyek…

2978. április 24.
Apa lettem!!!!!!!!
Ioreth kb. hússzor zavart el a szülőszoba ajtaja elől.
Mikor végre bemehettem, a kezembe adták a csöpp kis fekete hajú babát, bár a bábaasszony végig úgy nézett rám, mint aki gyanakszik, hogy perceken belül elejtem. Finduilas üdvözült arccal közölte:
- Boromir lesz a neve!
- Ha te mondod…

2980. április 4.
THORONGIL ELHÚZOTT!!!!!!!!!!!! JESSSSSSSSSSZ!!!!

2981. február 5.
KisBori fejlődik. Állandóan mesélni kell neki, és rendre a Szilmarilok legdurvább részeit akarja hallani. „Apu, meséld el, mikor Eolt lelökték a falról és kilapult… de részletesen…” „Apuuu! Szerinted hány fokos volt a Teiglin vize?” „Apu, ugye mikor Diort legyakták, kitették a gyerekeit az erdőbe? És aztán jöttek a gonosz vámpírok és kiszívták a vérüket… és ők elmentek utána kísérteni Feanor fiait?”
Kicsit élénk a fantáziája…

2984. november 7.
Ma van a Nagy Októberi Szo… izé… *radíroz*
Atyám sajnos elhunyt… ami azzal jár, hogy végre HATALOMRA KERÜLTEM!!!
És ebben a legszebb az, hogy ENYÉM LETT A LABDA!!!!!!!!!!!!!
Olyan szép… és fényes… és látni benne mindenféle izét…
Ja, mellesleg tavaly lett még egy gyerekem is…

Éowyn jegyzete: kezdődő függőségre utaló jelek.

2988. szeptember 2.
Vigasztalhatatlan vagyok. Meghalt az én drága imádott feleségem… *könnyáradat*
Kénytelen vagyok a palantírhoz menekülni, és callgirlöket hívogatva enyhíteni bánatomat…

Éowyn jegyzete: újabb trauma… nyilvánvaló anyapótlékot keresett a feleségében, majd a callgirlökben.

2990. május 8.
Hát ma érdekes callgirllel futottam össze! Csak egy SZEMből áll az egész, és olyan vadítóan néz, hogy nyomban éreztem: ebből tartós kapcsolat lesz!

2992. január 26.
Szauron (a szemezős prostituált) egyre jobban behálóz. Nem baj, amíg az én kezemben van a gyeplő…
KisBori szépen nő. Állandóan kardozni akar, és kunyerál, hogy adjam neki Gondor Kürtjét. Á, Borikám, kicsi vagy még…
Faramir is odavan a mesékért, de nem szereti a kaszabolós részeket. Képes az olyan limonádé izékért lelkesedni, mint a „hogyan udvarolt Tuor Idrilnek” „hogyan táncikált Lúthien az erdőben” illetve a „hogyan bolyong Eärendil az égen”… mindezeket Mithrandir meséli neki, aki újabban időről időre előkerül, és olykor beszól. Talán gyanítja, hogy plátói viszonyt folytatok Szauronnal, aki mégiscsak maia, ő meg be kell érje valamiféle „hobbitokkal”?

Éowyn jegyzete: egy súlyos apa-fiú ellentét kezdete, amely különféle elfojtásokból és gyerekkori bűnökből, valamint az apa, mint ősi totem, és ebből következik…
Faramir belefirkálása: ez most egy mondat volt, drágám?

3000. január 1.
A középföldei helyzet fokozódik. Hol hallottam én ezt a kifejezést? Talán Szauron mondta?
Odaadtam KisBorinak a kürtöt. Micsoda délceg legény lett belőle! Azért nekem mindig KisBori marad.
Szauronnal kiegyensúlyozott a kapcsolatunk. Állítása szerint egykori főnöke is rendszeresen beszélgetett Galadriellel, és egyiküknek sem lett baja…
Faramir egyszerűen reménytelen. Ha egyedül van, meditál és olvasgat!
Elkaptam Mithrandir grabancát, mikor legutóbb jött, és közöltem, hogy „nem fogsz dzsedit nevelni a fiamból” mire ő bambán nézett, hogy mi az a dzsedi? Majd olyasmit mondott, hogy Faramir a Kwisatz Haderach, aki a haradiak mahdija lehet! Mondtam, hogy ne káromkodjon itt nekem…
Némelyik maia olyan sötét… mindez persze nem vonatkozik az én drága Szauron barátomra, akit sokan oly igaztalanul vádolnak…

3004. június 18.
KisBori gyakja az ellent ezerrel, Faramir meg titokban verseket ír. Csak tudnám, ki a múzsája!
Keleten az ég egyre homályosabb. Szauron szerint ez a mordori nehézipar miatt van.

3016. október 10.
Ma 80 éve, hogy elkezdtem ezt a naplót…

3017. december 13.
Gandalfot ideette a fene, és befészkelte magát a könyvtárba.
Részemről nekiálltam Luca székét faragni, hogy megtudjam, tényleg Bene Gesserit-e, vagy jedi, netán szimplán sötét varázsló?
Isildur nagyon érdekli. Ez gyanús… mért érzem úgy, hogy háború közeleg?

3018. június 20.
KisBori szétgyakta az orkokat, és felrobbantotta az osgiliathi hidat. Faramir is ott volt. Biztos a csillagokon merengett…
Újabban mindkettőjüket ugyanaz a rémálom gyötri, valamiféle „félszerzetről” meg Imladrisról. A jó öreg Elrond! Faramir mindenáron menni akart, hogy találkozhasson Eärendil fiával. Más se hiányozna, mint hogy első kézből hallja a tündék dajkameséit, meg a giccses nótáikat, amiket Elrond Maglortól tanulhatott.
KisBori is menni akar, menjen hát ő, mert rá nincs hatással az ilyen csillagokrabambulós, danolós népség…

Éowyn jegyzete: félszerzettel álmodni egyértelműen az anyahiányra utal. A gyermek pszichés vágyakozása, a tabu miatt képletesen fogalmazódik meg…

3018. november 11.
Miért nem történik semmi?! Völgyzugolyig nem látok el, Faramir verseket ír és Szauron gyanúsan kushad! Itt valami készül!

3019. február 26.
Most én hallok rosszul, vagy ez KisBori kürtje volt? Á, biztos rosszul hallok.

3019. március 1.
A kürt volt. Sajnos csak volt, mert eltört. Hányszor mondtam neki, hogy ne azzal üsse fejbe az orkokat?!
KisBori… kisfiam… nyüff… *könnyáradat* Erről nem volt szó!
Elküldtem Faramirt Ithiliába, ne rontsa itt nekem a levegőt!

Éowyn jegyzete: elfojtott gondolat, hogy miért nem a másik fia halt meg…

3019. március 9.
TUDTAM! Beállított Mithrandir, ráadásul hozta az egyik hobbitját is. Hogy nem szégyelli magát az öreg pedopapa! Mindenesetre a hobbit átpártolt hozzám, jhessz! Legalább van kit ugráltatni.

3019. március 10.
Szauron lekapcsolta a közvilágítást. Hiába, aki ilyen sokáig dolgozott Melkornak, abban élnek a régi reflexek…
Kishobbitot megkérdeztem, tud-e énekelni. Szabódott, Mithrandir pedig veszettül integetett a háttérben, hogy NEEEEEEEEEE! Így aztán inkább hagytam a fenébe a dolgot.
Az emberek kezdenek nyugtalanok lenni. Khamúl tett egy kört a Város felett, mire mindenki vinnyogva kushadt…
Pippin használhatatlan. Nem tud énekelni, nem tud pincérkedni (leejtette a kedvenc likőröspoharamat), nem mer vicceket mesélni, és ha a társai felől kérdezem, hatalmas szemeket mereszt, majd megnémul.
Hazajött Faramir! Pont ő hiányzott most nekem. Jó pont, hogy nem cipelte ide a hobbitokat, akikkel összefutott (egyelőre a saját hobbitom is sok nekem) ám a majmukat meg a bizsujukat elhozhatta volna…
Mithrandir megint nekiállt okoskodni, hogy pont a Gyűrű kéne még nekem, így is látja, hogy napokon belül megkattanok! Igazán kedves. Nem, Gandalf, nem akarok „beszélni róla”!
Faramir majdnem bőgött, csak mert őszinte voltam hozzá. Imrahil utólag a fejemhez vágta, hogy amit én csinálok, az lelki terror. Hogy mi?


3019. március 11-12. (kezdenek elmosódni bennem a dátumok, ám ez ne zavarjon senkit)
Közeledik március idusa! Ja, az egy másik színdarabban van.
Elküldtem Faramirt, hadd bizonyítson, ha már annyira akar. Mindenki úgy néz rám, mintha legalábbis a halálba küldtem volna, vagy ilyesmi! Főleg Mithrandir.
Most mindenki azt lesi, visszajön-e. Hát könyörgöm, mi akadályozná meg? Legyünk már logikusak. Szauron sose bántaná…
Kishobbitot felvilágosítottam néhány alapvető hadászati kérdésről, és megmutattam neki. A páncélomat. Mielőtt megkérdezte volna, közöltem, hogy NEM próbálhatja fel.
Mithrandir rendszerint a mezőn van mint haditudósító. Időnként beesik, kárörvend egy sort, majd újra eltűnik.
Kezdek aggódni Faramirért. Ez rossz jel. Nem szoktam ilyen érzelgős lenni…

Éowyn jegyzete: a superegóban jelentkező bűntudat.

3019. március 13.
KISFIAM! Egyetlen drága gyermekem! Ki merészelt bántani?!
Imrahil szövegelt valamit. Nem nagyon hallottam. Szegény drága fiam! Hát így bízzon az ember Szauronban! Már a hülye haradi szövetségeseit se tudja megnevelni, hogy sportszerűen harcoljanak? Meg a nyavalyás nazgúljait?
Szóval padlóra kerültem, ám a külvilágnak ez úgy jött le, hogy meg se bírtam SZÓlalni. Beszélnem kell Szauronnal… most beolvasok neki…
…Ez hosszú volt és fárasztó. Elküldtem Szauront melegebb éghajlatra, ám közben rossz dolgokat láttam. A bizsus félszerzet Cirith Ungol Tornyában fogoly, és az orkok épp sorsot húztak a cuccaira. A Gyűrű biztos Szauronnál van, azért lett hirtelen ilyen pofátlan…
Na jó. Kezdek besokallni. A labdámat magammal viszem.

3019. március 14.
Ez nem igaz.
Az embert már szenvedni se hagyják nyugodtan.
Itt üldögélek Faramir mellett, és átlag félóránként beront valaki (kopogás nélkül), hogy uram, csinálj valamit! Mondom: miért, mi van? Hát ostrom meg apokalipszis meg nazgúlok meg minden.
Ilyenekkel fárasztanak. Mondtam, hogy inkább kövessék Mithrandirt, legalább kiélheti magát, és villoghat, hogy milyen nélkülözhetetlen. Néha látom az ablakból, hogy virít valahol, mellette Imrahil, aki még ilyenkor is képes a páncélját fényesíteni. Hiába, tünde-származék…
Pippin nagyon be van ijedve, és akkor még finom voltam. Látszik, hogy legszívesebben hazafutna a mamájához…
Közben befut az ügyeletes küldöttség, hogy Uram, ég az első kör, teljes a káosz! Hiába ordítoznak, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát…
- Alapvetően rossz stratégia… - mondom. – Szálljatok már le rólam!
Nem szállnak, hanem itt vinnyognak, hogy TŰZ van…
Komolyan, ötletet adnak az embernek. Elküldöm őket nagyon erélyesen, remélve, hogy megijednek és ezentúl békén hagynak.
Már egy ideje gondolkodom, hogyan bosszantsam fel Szauront. Átvert, és az ilyent határozottan nem szeretem. Mikor legutóbb dumcsiztunk, közölte, hogy foglyul ejt és kényszerít, hogy feleségül vegyem Barad-dúr ork házvezetőnőjét… mondtam, hogy inkább a halál, mire ő vigyorgott, hogy „nekromanta vagyok, haver, erre nem gondoltál?”.
Most ötletet adtak ezek a bepánikolt katonák… érzékeny búcsút veszek Pippintől, és elküldöm a leghűbb embereimért, akiket egy film nyomán Royal Guard-oknak nevezek…
Nem akar itt hagyni! Hogy azt mondja: meg akar védeni az Ellenségtől…
Csak a háta mögött röhögöm ki.
Kemény félórás könyörgés után idehívja az RG-ket. Mit reszketnek ezek? Itt mindenki úgy fél mostanában.
Na, végre sínen vagyunk! Erősen remélem, hogy senki nem fog megzavarni máglyára menés közben…

3019. március 15.
Eljött hát március idusa… (ugyanis közben elmúlt éjfél, bár ez mostanság egyre megy)
A Fen Hollen őre úgy néz rám, mintha kísértetet látna. (Minek fél ez is?!) Erélyesen kitépem a kezéből a lámpát, és rászólok, hogy ne engedjen be senkit, mert nem akarok közönséget.
Pippin, te még mindig itt vagy? Kicsi vagy te még az ilyesmihez, na húzzál el szépen…
Nem! Ő maradni akar!
Reménytelen eset.
Az RG-k halálra rémülnek, mikor közlöm, mit akarok tőlük. És ezek az állítólag szuperfegyelmezett, képzett emberkék…
Pippin végre elrohan. Na, legalább vele nincs gondom. (Csak ne sikoltozna Mithrandir után.)
Miért néznek ezek őrültnek? Én csak logikusan gondolkodom. Szauron beígérte az ork csajt, nekem nem kell – ilyen egyszerű… Na jó, Faramirt nem kérdeztem meg, de vegyük úgy, hogy egyetért. Bár nemigen szól. Ezek a mai fiatalok olyan táposak… egy vacak haradi nyíl, és bekómál itt nekem. Bezzeg az én időmben!
Perpill egyedül vagyok. Fázom ebben a rohadt kriptában, igazán be lehetne itt fűteni néha… Miket beszélek? Hiszen perceken belül lesz itt olyan fűtés, hogy ihajj!
Erre valaki hirtelen nekiáll döngetni az ajtót, hogy nyissam ki! Beregond. Jellemző. Ez is mindig ott van, ahol nem kéne.
Kiszólok neki:
- Mit keresel itt?
- Nyisd ki, uram, vagy betöröm!
- Nem nyitom. És ha értenél egy cseppet a fizikához, Beregond, akkor rájönnél, hogy ezt az ajtót az életben nem töröd be puszta kézzel…
- Akkor meg nem engedlek ki!
- Mondtam én, hogy ki akarok menni?
- Az RG-ket sem engedem be…
Ez már baj. Fa van, olaj van, viszont gyufát nem találtam itt és elküldtem őket tűzért…
Á, mindegy, 6 db RG csak legyakja ezt a lúzert.
A hangokból ítélve: nem…
Kikiabálok neki, hogy fiúk, kapjátok már össze magatokat, ez szégyen…
- Nem megy, uram! Úgy kaszabol, mint az ÁLLAT!
Feladom. Látom, már megint nekem kell személyesen intézkedni…
Kilököm az ajtót, Beregond lezúg a lépcsőn, mert sikerült rányitnom, ám Gandalf az Erővel lefegyverez.
- Most lebuktál, te dzsedi…
- Mit csináltál a fiaddal? – ordít rám, de úgy, hogy majdnem leszakad a mennyezet. Már ez is ideges?
- Én semmit, ég ő anélkül is.
- Na ne mondd!
És nyomul felém. Kénytelen vagyok hátrálni, mert nem szeretem, ha valaki belemászik a személyes terembe.
Nem is tudtam, hogy Mithrandir erőművész és cirkuszi akrobata ez személyben. Úgy összeszedi Faramirt seccperc alatt, hogy csak lesek!
- Mondd, te NORMÁLIS VAGY? – kérdezi amúgy De Nirósan.
- És te? Hozzám beszélsz? HOZZÁM BESZÉLSZ? – Ha ő úgy, én is úgy!
- Így, ahogy te akarod, csak a régi pogány királyok ölték meg magukat…
- Képzeld, én is tanultam történelmet…
- Attól még nem kell követni a példájukat!
Kész! Ez már sok! Színpadias pózba vágom magam és énekelni kezdek…
„Pogánynak tartanak, mert nem tűröm a papok hatalmát… bűnt kiáltanak, hol szabadságát védi az ország…”
Beregond, Pippin és a háttérben lézengő maradék RG-k a földre vetik magukat, és vinnyognak, hogy ILYEN NINCS! (Jó, jó, tudom… nem vagyok egy Saljapin.)
Ám Gandalf nem hátrál meg, és cinikusan megjegyzi:
- Érdekesen védi.
- Na ide figyelj, Mithrandir… semmi közöd hozzá…
- Igenis van!
- Igeeen? Azt hiszed, mindent tudsz? – azzal színpadiasan előrántom az én kedves labdámat. – Erről például nem tudtál, mi?
- Izé. – most nagyon elbambult.
- Plátói viszonyom volt Szauronnal, ám tegnap… nem, tegnapelőtt dobtam. Össze akar házasítani egy ork némberrel! Te mégis mit tennél a helyemben?
- Hát…
- Na ugye.
- Viszont a fiadat nem fenyegeti ilyen veszély… és különben is ő a Kwisatz Haderach.
- Ide figyelj, Mithrandir, mondd még egyszer ezt a szót és felaprítlak, érted?!
Kezdtem unni a meddő vitát, és tőrt rántottam, hogy lerendezzem a srácot.
Hát nem odaplántálja magát elém Beregond?
- Mit akarsz, te szerencsétlen?! Muszáj neked mindig hősködni?
Nem szól, csak áll elszántan a kardjával!
Na jó, ennyi. Nem bírom! Beszólok Mithrandirnak búcsúzóul, aztán megyek pörkölődni. Nagy nehezen felkapaszkodom arra a nyavalyás máglyára (remélem, az utókor legendáiban ez nem így fog szerepelni, mert kiröhögnek), majd kb. ötödszöri próbálkozásra eltöröm a jogart (ki volt az az állat, aki ilyen kemény fából faragta?).
Ááá… végre… most nem fázom.
Hagyjatok békén, így tök kényelmes! Naná, hogy a labdámat is magamhoz ölelem. Mire számítottál?
A lángok kezdenek belekapni a naplómba, úgyhogy gyorsan elbúcsúzom az olvasóktól, mielőtt elhajítanám, hogy fennmaradjon!
Viszlát, emberek!


Az utolsó bejegyzés Gandalftól származik (akit pofán talált az elhajított napló…). Mindenki tudja, hogy szól.

Éowyn jegyzete: pszichológiailag teljesen indokolt és törvényszerű vég…

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére