Újabb elveszett oldal Melkor naplójából.

Iktatószám P/I./13/396

Újabb csatát vívtam a produktív népséggel. Maedhros kigründolt egy jó kis tervet, ami sikerülhetett volna, ha nem tudom meg. De megtudtam. S mivel éppen akkor kezdtem jópontokat gyüjtögetni a ványadtaknál, hát nem akartam egy vérengzéssel elrontani. Éppen ezért - mivel legyőzetni nem hagyom magam (még csak az kéne, hogy holmi bámulósok arassan felettem diadalt!) - szóltam Nerwenkének, hogy adja tudtul Maedhrosnak: Melkor tud mindenről. Ezek szerint Maedhros nem fújta le az akciót. Lelke rajta. Meg a hadserege...
Mint megtudtam a bámulósok ezt "Számtalan Könnyek Csatájának" nevezték el. Nos a számtalan könnyekhez Szauronnal együtt magam is hozzájárultam. Igen jól szórakoztunk ugyanis, mikor palantíron élő egyenes adásban követtük az eseményeket. Pláne azt a részt amikor Maedhros rájön arra, hogy hűségesnek tartott emberei mind-mind az én szolgáim. Ezt naponta többször végignézem, mert rögzítettem az eseményeket.

13/398

Micsoda forgalom van itt. A kapuőrök jelentik, hogy egy bámulós/prodiktív hölgy van a kapunál és dühös. Ez úgytűnik a korábbi látogatók szintézise. Fingolfin dühös produktív, Luthien pedig khöm... ugyebár... No és mit gondolsz kedves naplóm ki volt a látogatóm? Úgy bizony! Nerwenke! Bár elsőre nem igazán ismertem rá mert dühében zöld-fehér volt (ja és fekete is mikor árnyékba borul). Hát mit mondjak, elég szexi... Szóval így fest egy produktív ha dühös?
Gyorsan megnéztem, hogy Durcifiú milyen volt, mikor megtudta, hogy az apját, a kincseit a szilmariljait és a házát ad acta tettem (ebben a sorrendben). Akkor ugyanis az üvöltése a Helcaraxe jegéig hallatszott. Szóval Durcifiú lila-fehér volt, csoda, hogy meg nem ütötte a guta! Megjegyzem kezdem sejteni, hogy Durcifiú és Nerwenke a haj afféron túl miért is utálta annyira egymást.
De visszakanyarodva, személyesen invitáltam be Nerwenkét a fogadócsarnokba, és kamillateával kínáltam. Erre az arcomba loccsintotta. Már éppen meg akartam fegyelmezni amikor hirtelen elmúlt a multkori csata óta tartó szemgyulladásom (kissé sokszor kacagtam könnyesre magam) így nem bántottam. A beszélgetésünk ennek megfelelően fagyosan indult.
N: Mond, nem volt elég a vérből?
M: De igen.
N: Akkor meg?
M: Nézd Nerwenke, én igazán nem tehetek róla. Én próbáltam Maedhrost figyelmeztetni de...
N: Node ennyi halott...
M: Tisztességes temetést kaptak. igaz ráment az összes tőled kapott talajjavító, fűmag és virág. Apropó nem küldenél még?
N: Lehet róla szó, de mi a helyzet a rabszolgáiddal?
M: Miféle rabszolgáimmal? Jah a szociális munkásaimra gondolsz? Élnek és virulnak.
N: Szociális munkások?
M: Igen. Teljes közöttük az egyenlőség. Ugyanannyit dolgoznak, ugyanannyit kapnak enni...
N: Mennyit?
M: Hát izé, ők elég kisigényűek. De eddig nem panaszkodtak...
N: Figyelj! Ha jóba akarsz lenni velem, akkor bánj velük rendesen!
M: Jó a te kedvedért megteszem.
N: De ha megtudom, hogy rosszul bánsz velük...
M: Nem fogod megtudni.
N: Meg fogom tudni mert figyelni fogom a türön keresztül.
M: Jó rendben...

Mindezek után enyhült a hangulat cseverésztünk. felidéztük Nerwenke első korcsolya élményét (közben etika órát is tartott az arny középszerről, nem tehetek róla de közben egy Arisztotelész nevű fickón járt az eszem). Ezen felbuzdulva szabadnapot rendeletem el a birodalomban. A produktív népség a kialakított hó terembe ment (nosztalgia a Helcaraxén) és ott vívott hócsatát és épített hótündét. Én Nerwenkével korcsolyáztam egy jót, majd Jégmelkort építettünk. Kár, hogy hamar elolvadt.
Nerwenkének ismét megigértem, hogy Doriath királyságát békén hagyom, de az okát nem árultam el. Megígértük, hogy továbbrais telepatikus kapcsolatban maradunk. Végül Nerwenkét személyesen kísértem el a határig.