A Gyűrűtúra - A Gyűrű Köpetsége

A Gyűrűtúra

A Gyűrű Köpetsége


Réges-régen, az ó időkben, olyan régen, hogy már nem is tudjuk mikor, egy tünde kovács (akinek olyan hosszú neve volt, hogy már ő is régen elfelejtette) megkovácsolta a Gazdagság Gyűrűit. Az persze csak később jutott eszébe, hogy a tündék nem használnak pénzt, így hát átnevezte a Gazdagság Gyűrűit Hatalom Gyűrűire. Először csak hármat készített a saját népe uralkodóinak, de aztán beindult a biznisz, és hamarosan már a hét törpe is ilyen gyűrűket hordott. Persze az anyagias és kötekedő emberek sem hagyhatták ki az ajánlatot, rögtön kilencet vásároltak. Meg is bánták, amint a gonosz Szaruram hatalmába kerítette őket saját gyűrűje segítségével. Szaruramnak ugyanis, mint a Középföldei Nagy Maffiaszervezet vezetőjének, jogában állt megsértődni, amiért a tündék neki nem akartak ilyesfajta ékszert készítni. Úgy döntött hát, hogy magasról tesz a tündékre, meg az olcsó, márka nélküli termékeikre, elkészíti ő magának a saját gyűrűjét. El is készítette a Leszámolás Hegyének tüzében, és első dolga volt, hogy uralma alá hajtsa a Kilencet, aztán elnevezte őket Gyűrű Zombiknak. Amikor ezzel is megvolt, hadsereget készített rusnya, sárból gyúrt izékből, amiket orroknak nevezett el (eredetileg az orkok megnevezésre gondolt, de aztán a krónikás elírta a Gonoszság Nagy Könyvében. Eme tettéért természetesen rövid úton feltálalták az Ingvari Boszorkányúrnak vacsorára).
Amíg az Egyet a birtokában tudta nem csinált mást, mint kedvenc Gyűrűjével az ujján üldögélt Balra-dől nevű tornyában, és szövögette világuralmi tervei. Csak akkor jött elő, amikor a kintről behallatszó zaj már számára is elviselhetetlen volt. Így hát felkelt kényelmes karosszékéből és kinézett, hogy mi a búbánatos jó fene folyik odakint? Na és vajon mit látott? Azt, hogy egy csomó randalírozó tünde és ember verekszik az ő derék orraival. Nem is tétovázott, hanem Gyűrűje hatalmát használva szétcsapott a civakodók között. Már épp indult volna vissza, amikor a vandalizmus vezetőjének fia –név szerint Pisildtúl- odacsapott neki egy késsel és sikeresen levágta az egyik ujját. Ráadásul éppen azt, amin Gyűrűjét hordta. Ennek hatására Szaruramból nem maradt más, mint egy marék hamu, a sisakja, meg persze az Egy Gyűrű. Pisildtúl pedig fogta a csecsebecsét, és magával vitte, hiába beszélt neki Elront, hogy adja be a legközelebbi zálogházba. De szegény Pisildtúl jól kibabrált magával, ugyanis néhány orr (az Egy közbenjárásával), sikeresen átküldte az örök harcmezőkre. Az Egy Gyűrű pedig közel 2500 évre békére lelt egy folyó fenekén. Ennyi idő múlva akadt egy új tulajdonosa, aki nem volt más, mit egy beszédhibás, skizofrén és ráadásul anorexiás gnóm, egykori nevén Szmogol, mai (ismertebb) nevén pedig Gólem. Csupán akkor adódtak gondok, amikor 500 évvel később egy Körzeti hobbit, Táncos Filkó, végtelen útjai során Gólem barlangjában kötött ki. Sikeresen rá is talált Gólem drágászágára, és rögtön zsebre is vágta. Eme tettéért Középfölde teljes lakossága követelhette volna Filkó lincselését, de mi hálásak lehetünk neki, hiszen neki köszönhetően jött létre a Gyűrű Köpetsége, a Köpetség tagjai különféle hőstetteket vittek véghez, Tolkien prof. megírta legendás művét, én pedig most paródiát írok róla. Ezért aztán vágjunk is bele a közepébe, tehát:


1. fejezet
avagy:
Egy jól megtervezett pofára ejtés


60 év telt el azóta, hogy Táncos Filkó úr visszatért titokzatos útjáról a Körzetbe. Ez idő alatt szinte semmit sem változott (talán csak a pénztárcája lett még vastagabb). Filkóról megoszlottak a vélemények a Körzetben. Voltak, akik nagylelkűnek, igazi jó cimborának tartották, aki sosem rest adni, ha kérnek tőle (a legtöbb esetben). A Körzet lakóinak többsége azonban úgy gondolta, Filkó igenis zsugori alak, ráadásul úgy tűnt, nem igazán szándékozik megöregedni. Filkó fő rosszakarói mégsem a körzeti hobbitok, hanem Borotva falun élő rokonai, Batyui – Táncosék közül kerültek ki. Popó és felesége, Lóbália, akkor lettek igazán zabosak Filkóra, amikor az végrendeletében nem őket jelölte meg örököséül, hanem unokaöccsét, Táncos Forgót.
Forgó már jó ideje együtt éldegélt Filkóval folyóparti villájukban, amit csak Tánclakként emlegettek. 27 évvel ezelőtt ugyanis Filkó megunta, hogy egyedül élje átlagosan (bár egyesek szerint átlagfelettien) kényelmes hobbit életét, és odaköltöztette magához rég nem látott unokaöccsét, hogy azután együtt mímeljék a jómódú hobbitok napi munkáját: délig aludtak, felkeltek, jól bereggeliztek, ebédeltek, szundítottak egyet. Délutáni tevékenységük jórészt abból állt, hogy kellemes sétákat tettek, közben meguzsonnáztak, vagy ha éppen hó vége volt, kiosztották a fizetést dolgozóiknak. Esténként együtt üldögéltek a nappaliban elhelyezett nagyképernyős TV előtt, dokumentumfilmeket néztek a tündék szerelmi életéről, közben pattogatott kukoricát és chipset lakmároztak. Amikor vége volt a filmnek, lefeküdtek kényelmes ágyaikba, aztán másnap az egészet kezdték elölről.
Ezenkívül Forgó szívesen csatangolt a Körzet ösvényein három barátjával, Csavardki Smafuval, Sörkecske Gyufával (akinek teljes neve Gyufiádok volt), és Tök Pergőringgel, röviden Pipivel. Utóbbi kettő a Sörkecske és a Tök családok legifjabb (és legvásottabb) tagjai voltak. Mindketten jómódú családban nőttek fel. Gyufa felmenői sörfőzéssel és eladással foglalkoztak, valamint kecskéket is tenyésztettek. Pipi őseinek óriási kiterjedésű tökültetvényei voltak, a borotvai Boros kán fogadótól északra. Hármuk közül azonban Smafu volt a legnépszerűbb a Körzetben. Annak ellenére, hogy egy kertész és egy szobalány gyermekeként látta meg a napvilágot, hamarosan fényes karriert futott be: először mint sztárriporter a Körzet hetilapnál, utána focistaként lett ismert (ugyebár mindenki ismeri a Csavard ki, mint Smafu! című filmet), majd a filmiparban is kipróbálta magát, ugyancsak sikerrel. Tudniillik, hogy a körzeti filmrendezők háromféle filmszakmában mutathatták meg tehetségüket: rajzfilm, akciófilm vagy dokumentumfilm. A Körzet leghíresebb rendezője, Csapó Pockos, főként az utóbbiban tevékenykedett, és Smafu is az ő filmjeiben tűnt fel legtöbbször, igaz, csak kisebb szerepekben. Ami népszerűvé tette Csapó filmjeit az az volt, hogy sok közülük a tündékkel foglalkozott. Épp ezért Smafu nem arra az alakítására volt legbüszkébb, amikor főszerepet kapott a Fréci és Béci, avagy a két másodkori baki című filmben, hanem mikor például egy pázsitdíszt alakított, a Tündék városa című alkotásban. De volt ő már virágtartó, asztal, szökőkút és Dávid szobor . . . többek között. Az abszolút hírnevet azonban a Völgyzeg – zug ösvényein című produkcióval érte el. Ezt ugyanis tényleg Völgyzeg – zugban forgatták, sőt, a végén még a város urát, Elrontot is lefilmezték, amint épp egy hű alattvalójával . . . , akiről ráadásul nem lehetett pontosan megállapítani, hogy biztosan nő – e. Erről persze később elfelejtették értesíteni, így nem csak Smafu vált népszerűvé, hanem (tudtán és akaratán kívül) maga Elront is (akinek fogalma sem volt arról, miért zarándokol Völgyzeg – zugba annyi hobbit, és miért kérnek tőle autogramot).

Táncos Filkó úr ezekben a napokban határozta el, hogy 111. születésnapjának ünnepére hatalmas bulit rendez, amilyet még nem látott a Körzet lakossága. El is kezdte nyomban írni a megrendeléseket, illetve a meghívókat. Másnap reggel mindet felpakolta egy szekérre és elvitte a Körzeti Postahivatalba feladni, ezzel egy havi munkát adva a posta dolgozóinak. Utána elment a rabszolgapiacra, vásárolt 500 jó erőben lévő munkást, akik aztán elvégezték a fizikai munkákat.
Még ezen a héten megjelent a Tánclakhoz vezető ösvényen egy szekér, amely a tűzijáték kellékeit szállította, és amelyen nem más ült, mint a nagy mágus, Van Dalf, aki jó barátságban állt Filkóval és Forgóval. Ott is maradt a Tánclakban, Filkó vendégeként. Esténként hármasban üldögéltek a nyugatra néző erkélyen, iszogatták Filkó legjobb másodkori borát, közben nézték a naplementét.
Az ünnepséget megelőző este a következő bizalmas beszélgetés zajlott le Filkó és Van Dalf között:
- Mond csak Filkó – szólt Van Dalf -,biztos vagy te ebben?
- Teljesen, Van Dalf – így Filkó. – Elegem van ebből a **** gödörből, meg a hülye rokonaimból, akik vagy kölcsönt kérnek, vagy az életemre törnek – mintha csak szavainak akarna nyomatékot adni, ebben a pillanatban beröppent egy hentesbárd az ablakon. Filkó szerencséjére azonban elvétette a célt és nem belé, hanem az őt ábrázoló festménybe állt bele.
- Láttalak ám, Popó! – kiáltott ki az ablakon Filkó, miután kihúzta a bárdot a festményből, és a kedves rokon után hajította.
- Érted már a problémát? – fordult aztán a mágushoz. – Békére akarok lelni! Békére, Van Dalf! Egy nyugodt helyre van szükségem, ahol meditálhatok, hezitálhatok, esténként alkoholizálhatok, gyakorolhatom a Feng Shui – t, elérhetem a belső békét, és végre befejezhetem a könyvem.

- Egen – foglalta össze véleményét a mágus. – De akkor miért nem mész egyszerűen a Körzeti Hobbit – Béke Öregotthonba?
Filkó csak legyintett: - Az a hely nem nekem való. Nem akarok egésznap ücsörögni, meg Monopoly - t, Gazdálkodj okosan – t, meg Itt a tünde, holt a tündét játszani a többi vén csonttal.
- Akkor hová fogsz menni?
Filkó arcán üdvözült mosoly terült szét, becsukta szemeit, majd így szólt:
- Völgyzeg – zugba.
- Aha – mondta Van Dalf. – Elrontnak szóltál már?
- Hogy elrontsam a meglepetést!? Dehogyis!
- No jó – mondta a mágus, aztán megkérdezte – Mi lesz a Gyűrűddel?
- Itt hagyom Forgónak – felelte könnyedén Filkó. – Mindent rá hagyok, kivéve a pénzem, a családi fotók, a tündékről szóló természetfilm DVD – im, a Nox CD – im, a Teddy macim, a bélyeggyűjteményem, a legjobb pálinkám . . . ja, és a kedvenc karosszékem.
- Minden mást itt hagysz? – kérdezte fejcsóválva Van Dalf.
- Dehogy! – vágta rá Filkó. – Viszem még a trófeáimat is.
- Miféle trófeáidat?
- Hát egy sárkányfogat, egy troll lábkörmöt, pár szál hajat Gólem fejéről . . . ja, meg a kardomat, Potrohot, és a törplánc - kombinémat. Sosem lehet tudni, mikor lesz még szükség rájuk . . . A többi holmimat itt hagyom, had élvezze őket Forgó öcsém.
- Nagyon helyes – mondta a mágus. – Már elköszöntél tőle?
- Mi? Ja, nem. Jobb lesz, ha csak úgy szó nélkül lelépek. A végén még rám akaszkodna, amikor végre megszabadulok tőle.
- Azt hittem, szereted – csóválta a fejét Van Dalf.
- Persze, hogy szeretem – legyintett hevesen Filkó. – Itt, Tánclakban, a kényelmes fotelben pipázva, a TV előtt. Odakint más a helyzet: ´´Vagy te eszel, vagy téged esznek´´,ez az én törvényem, mikor a Vadont járom.
- Én azt hittem, ez az orroké – mormogta a mágus.
- Tőlem vették át – legyintett ismét a hobbit. – Csak a terhemre lenne Odakint. Jobb lesz neki itt, a kényelmes házban.
Van Dalf nem szólt semmit, csak bólintott. Mikor aztán Forgó hazaért, elfogyasztották rendkívül szerény (mindössze hatfogásos) vacsorájukat, majd aludni tértek.

Másnap megkezdődött a mulatság. Egész nap folyt az eszem-iszom, valamint a különféle, idegen eredetű szerek árusítása.
Este aztán a nap fénypontjaként Filkó beszédet tartott az exkluzív különsátorban, ahol csak a legközelebbi rokonok zabá ... étkezhettek. Filkó, hogy mindenki jól lássa, felállt egy székre (ami csak harmadszorra sikerült neki, köszönhetően az elfogyasztott sör mennyiségnek), majd így szólt:
- Egy kis figyelmet kérnék! Figyelem! Hahó! Egy kis figyelmet ... – látta, hogy senki nem figyel rá, így hát előkapta pisztolyát, és párszor a levegőbe lőtt vele, mire teljes csend lett.
- Köszönöm! – szólt Filkó. – Nos, kedves Táncosok, Buffonok, kedves Tökök és Sörkecskék, Turkálók és Hurkák, Árkosok, Trombitások és Begyesek, Kistüszifiak, Pezsgők, Kabarékok és Csülököttek! – ezek után Filkó hosszú szónoklatot tartott az élet értelméről, a családi kapcsolatokról, a szeretet fontosságáról, a világbékéről, és sok más dologról, amelyekből az úgy-ahogy még józan vendégek sem sokat fogtak fel. Végül Filkó elmondta, milyen kár, hogy csak 111 évig élhetett a Körzetben, mert ennyi idő alatt a sok idióta felét sem sikerült úgy megkomálnia, mint kellett volna. Azután beintett, hogy : ´´ Béke veletek, testvéreim ´´ , aztán egy nagy robbanás kíséretében eltűnt.
Forgó fellélegzett, hogy ezzel sem lesz több gond, majd körülnézett, hogy honnan jött a robbanás. Nem kellett sokáig várnia, ugyanis ekkor kiabálva berontott a sátorba egy Pezsgő (Bomba) Aladár nevű hobbit:
- Hamar, hamar hobbitok! Megint felrobbant a pálinkafőzde, begyulladt a cefregőz! Fogjon vödröt mindenki, mielőtt leég a Körzet!
Forgó jobbnak látta, ha diszkréten odébbáll, mielőtt valakinek feltűnik, hogy bácsikája eltűnt. Amikor asztaltól-asztalig osonva sikerült épségben kijutnia, fütyörészve Tánclak felé vette az irányt.
Hazaérvén megállapította, hogy Filkó tényleg meglépett.
- No végre! – sóhajtott fel megkönnyebbülten.
- Igen – hallatszott egy hang a szoba árnyékos oldaláról. – Én is ezt gondoltam, mikor láttam, hogy végre megjöttél.
- Van Dalf!? – kiáltott fel ijedten Forgó.
- Van bizony. Méghozzá itt – lépett elő a mágus.
- A frászt hozod rám! Hogyhogy itt vagy?
- El kell beszélgetnünk néhány dologról – mondta a mágus titokzatoskodva. Forgó tartott tőle, hogy most valamiféle felvilágosítás következik.
- Van Dalf ... –kezdte óvatosan – ugye nem akarod megint elmesélni azt a történetet a méhről, a bibéről meg a porzóról?
- Dehogy – legyintett a mágus. – Valami egészen másról van szó.
- Akkor jó – sóhajtott fel Forgó. – Filkó elment?
- El – mondta a mágus. – Mindent rád hagyott.
- A természetfilm DVD – it is? – lelkesült fel a hobbit.
- Azokat nem – felelte Van Dalf. – Ezt viszont igen – nyújtott át Forgónak egy borítékot.
- Mi van ebben? – húzogatta szája szélét Forgó.
- A gyűrűje.
- Tényleg? Mindig is érdekelt, mennyit érhet ...
- Eszedbe ne jusson! – figyelmeztette Van Dalf. – Ez nem egy közönséges gyűrű! Ez az Egy Gyűrű, amit valaha a Keresztapa, Szaruram viselt, majd Pisildtúl, Gólem és Filkó.
- He? – nézett nagyot a hobbit.
Hogy lehet ekkora barom? ,gondolta fásultan a mágus. Most mesélhetem elölről az egész sztorit.
Van Dalf és Forgó kényelmesen elhelyezkedtek a kandalló előtt, a mágus pedig elmondta az egész históriát Szaruramtól mostanáig.
- Ennyi lenne – fejezte be mondandóját két órával később. – Ugye tudod, mi a teendő?
- Persze! Tudom, mi a teendő. Eladom a feketepiacon!
- Csacsi öreg hobbitom! – rázta a fejét Van Dalf. – El kell vinned a Gyűrűt Völgyzeg – zugba.
- Ha mé? – nézett bambán Forgó.
Van Dalf ekkor végképp lemondott róla, hogy megértesse vele a helyzet komolyságát.
- Csak menj, méghozzá most! – adta ki az utasítást.
Hirtelen meghallott egy fura, sercegő hangot, ami az ablak alól érkezett.
- Fekszik! – parancsolt rá Forgóra, mire az engedelmesen a földre vetette magát.
Van Dalf kihajolt az ablakon, majd kisebb dulakodás után berántotta a szobába Csavardki Smafut. Ő ugyanis épp kihallgatta Forgó és a mágus beszélgetését, és szorgalmasan jegyzetelt is a Körzet Hetilap számára. Pechére Van Dalf meghallotta a toll sercegését és megcsípte. Az volt a szerencséje, hogy mikor a mágus elkapta, ijedtében a papírt és a tollat kiejtette a kezéből, eltüntetvén a terhelő bizonyítékot.
- Csavardki Smafu! – dörrent rá Van Dalf.
- Máris uram! Mit?
- Ne tréfálj velem! – kiabálta a mágus. – Mit kerestél ott?
- Füvet nyírtam, uram.
- Aztán pedig elszívtad, mi?! Na várj csak! Majd adok én neked! Elmész Forgóval Völgyzeg- zugba! Mert ha nem ...
- Mi lesz akkor, uram? - kérdezte ijedten Smafu.
- Felbontom a szerződésedet Csapó Pockossal!
- Csak azt ne, uram! - fogta könyörgőre Smafu. - Inkább elmegyek Forgóval!
- Na azért - mondta a mágus. - Irány csomagolni! Holnap reggel indultok.
Forgó és Smafu elindultak a bőröndjeikért.
- Mit adtál te ennek Forgó haver? - kérdezte Smafu, aki azt hitte, a mágus csak tréfált.
- Komolyan beszélt, Smafu - világosította fel barátját Forgó.
- B****us! Mi aztán nyakig benne vagyunk, Forgó haver! - sóhajtotta a derék Csavardki.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére