2. fejezet
avagy:
3 a hobbit ... +1


Másnap hajnalban Forgó és Smafu kiosontak tánclakból és toronyiránt Völgyzeg – zug felé vették az irányt. Indulás előtt Van Dalf sok hasznos tanáccsal látta el őket, például, hogy sose fogadjanak el almát furcsa külsejű néniktől.
Mivel megszívlelték a bölcs mágus tanácsait, baj nélkül megtették az első tízpercnyi utat. Aztán amikor épp dalolva vágták magukat a kukoricáson, egyik pillanatról a másikra földre kerültek Sörkecske Gyufa és Tök Pipi jóvoltából. A két jómadár épp a nagytiszteletű Zizi gazda elől menekült, akit pár kiló káposztával és krumplival tettek könnyebbé. Pechükre az öreg Zizi gazda még korántsem volt annyira zizi, az ilyesmit pedig esze ágában sem volt eltűrni: kapát, kaszát, gépfegyvert és kutyát ragadva a tolvajok nyomába eredt.
- Hello Forgó! Hogy s mint? – kérdezte Pipi, egy pillanatra megfeledkezve róla, hogy ott csaholnak a nyomukban Zizi gazda harci rotwailerei.
- Később csevegjetek! – szólt rájuk Gyufa, aki sosem vágyott kutyaeledeli – karrierre. – Futás!
A négy hobbit futásnak eredt. Alighogy a kukoricást maguk mögött hagyták, Forgó és Smafu lába alól ismét kicsúszott a talaj, majd gurulni kezdtek lefelé, mint a MOL részvények árfolyama. Pipi és Gyufa is így tettek, mivel jó mulatságnak tartották a dolgot.
- Minden rendben, srácok? – kérdezte Forgó, miután magához tért az első sokkból.
- Igen – hallotta Gyufa hangját. – Valami puhára sikerült esnem.
- Az én voltam – nyögte Smafu.
- Pompás – csapta össze tenyereit Gyufa, majd segített Pipinek felkelni Forgó lábairól.
- Így jár az, aki kecsketenyésztőkkel üzletel – morogta Smafu miközben feltápászkodott.
- Ne rinyájj má, Smafu haver! – veregette meg a vállát Pipi.
- Még hogy ne rinyájjak?! Kik tehetnek róla, hogy ide kerültönk? – feleselt Smafu.
- Nem a mi hibánk, hogy az öreg Zizi paranoiás lett és harci kutyákat kezdett tenyészteni! – szállt be Gyufa.
Forgó már csak a fejét fogta. Hogy fog eljutni ezzel a három sültbolonddal Völgyzeg – zugba? Az is csoda lenne, ha Bíig eljutnának.
Na mindegy, gondolta Forgó. Szorultabb helyzetből is kivágtam már magam.
- Gyertek fiúk! – kiáltott fel hirtelen ötlettől vezérelve. – Menjünk le Bíbe inni egyet!
- Szuper! – vágta rá három társa.
Egyórányi gyaloglás után Forgó már bánt, hogy pont aznap indult útnak, amikor a taxisofőrök országos sztrájkot hirdettek. Az egyébként forgalmas országút most teljesen kihalt volt, hiszen épeszű hobbit nem indul útnak, ha nincs mivel közlekednie.
- Amondó vagyok – fújtatott Smafu -, hogy pihenjünk egy kicsit!
Ez ellen senkinek sem volt ellenvetése. Forgó és társai kényelmesen leheveredtek az út menti bokrokba (jócskán megcsonkítva ezzel a Körzet növényvilágát) és nyomban el is aludtak.
Forgó arra ébredt, hogy patadobogást hall. Gyorsan oldalba bökte Smafut, aki mikor felébredt, oldalba bökte Gyufát, ő pedig Pipit.
- Mi a fene van? – kérdezte dühösen Pipi, aki épp valami nagyon szépet álmodott.
- Pszt! Hallgassátok!
Most már mind a négyen a közeledő patadobogást figyelték. Szerencsére, még épp idejében sikerült elhízott facsemetéknek álcázniuk magukat. Alighogy ezzel végeztek, prüszkölve megállt előttük egy fekete harci-mangalica, hátán egy félelmetes, csuklyás alakkal, aki kaszát tartott a kezében.
- Körzet ... Táncos ... –mondta a fickó egy arra járó nyúlnak.
Mivel azonban az állat külföldi volt, épp az ellenkező irányba mutatott: a Középföldei Nagy Árok felé.
- Köszi ... – suttogta titokzatosan a malac-lovas, majd megsarkantyúzta a harci-mangalicát, és elvágtatott.
- Ez meg mi volt? – kérdezte egyszerre Gyufa és Pipi, miután az alak eltűnt a szemük elől.
- Megint ujjat húztál az adóhatósággal, Forgó? – kérdezte Smafu gyanakodva.
- Neem, ezúttal ártatlan vagyok. Mindenesetre azt mondom, igyekezzünk, hogy sötétedésre elérjük Bít.
Társa mélyen egyetértettek vele, főleg mivel mind ismerték az adóbehajtók módszereit.