Gildor lánya

Gildor lánya

A nap lemenőben volt már, mikor a fehér ló végigvágtatott az Úton, majd gazdája halk szavára megtorpant és leereszkedett a sűrű bozótosba. Ezen átvágva a nyílt terepre értek, melynek egyhangúságát csak néhol törte meg egy-egy csenevész fa, vagy szúrós tüskebokor.

Az utazó nem volt egyedül: mögötte széparcú, szálas, fekete hajú férfi ült, kezében meztelen kardot szorongatott. Haja alól vékony csíkban csordogált a vér. Hirtelen lecsukódott a szeme, ő pedig, lefordult a ló hátáról. Kezéből kiesett a kard. A lovas érezte ezt és megrántotta a kantárt, visszafordította a lovat, majd kecsesen leszökkent a nyeregből.

A férfi mellé térdelt és hátravetette szürke csuklyáját. Egy kósza szellő meglengette kibomlott, hosszú, fekete haját, majd továbbszaladt az Út felé. A lány aggodalmas arccal hajolt a férfi fölé. A kósza nem mozdult, szemét sem nyitotta ki, csupán halk lélegzetvétele mutatta, hogy él.

A lány fürgén talpraugrott és a fehér tünde-lóhoz sietett. Hátáról leoldott egy erszényt, tartalmát, néhány száraz levelet, markába zárta és újra a sebesült mellé térdelt. Ujjai között elmorzsolt pár kincset érő levélkét. Az athelas kellemesen fanyar illata betöltötte a levegőt. A férfi fellélegzett és vonásai ellágyultak.

A lány pár percig még ott térdelt mellette, majd felállt és néhány méterrel arréb sétált. Szembefordult az egyre erősödő keleti széllel és behunyta szemeit. Várt. A kószák a szélből is olvasnak és ez a fiatal lány most minden eddiginél jobban rá volt utalva a fuvallatban érkező hírekre.

Míg ott ácsorgott, mozdulatlanul, felidézte magában a nap eseményeit. Két hónapja járőröztek immár a Nagy Keleti Országút teljes hosszában, figyelve az utazókat és híreiket. A kósza mellett mindig biztonságban érezte magát, pedig ő maga tünde volt. Mégis bízott az ember tapasztalataiban. A lány még magának is félt bevallani egyre hevesebbé váló érzéseit, melyekkel a férfi iránt viseltetett.

Völgyzugolyba indultak vissza jelentést tenni, mikor egy orkcsapat rajtuk ütött. Az orkokkal ugyan végeztek, de társa súlyosan megsérült, másik lovukat pedig, elvesztették. Két napja haladnak a Gázló felé, egyre lassabban és fáradtabban.

Hirtelen felkapta fejét és kinyitotta szemeit. Feszülten figyelt, fülelt, majd mikor újra meghallotta a távoli hangot, csengő kiáltással felelt. A sebesülthöz szaladt, aki már kinyitotta szemeit és most mosolygott.

– Sikerült – szólt, mire a lány leroskadt mellé. – Most már minden rendben lesz.

Hamarosan könnyű paták dobogása törte meg a csendet és az alkonyi homályból, a Gázló felől, négy lovas bontakozott ki, akik örvendezve kurjongattak hatalmas paripáik hátán.

– Mae govannen, Celebriel! – kiáltotta a legszebb, legmagasabb tünde, amint leszökkent a két kósza mellé. A lány hozzásietett és átölelte.

– Örvend a szívem, hogy egészségesen talállak, leányom! – szólt a tünde.

– Apám! – a fiatal lány boldogan tekintett apja szemeibe.

– Mondd, ő hogy van? – kérdezte halkabbra fogva hangját, a sebesültre pillantva. A három tünde már a férfi körül állt, s most azon fáradoztak, hogy felültessék az egyik paripára.

– Nem jól – felelte a lány elkomorodva, majd felvidámodva így szólt: – De most már, hogy ti itt vagytok... Annyira féltem! – tette hozzá a sírással küszködve.

Apja látta, mennyire fáradt és elcsigázott, s szeméből azt is észrevette, amit a lány nagyon igyekezett eltitkolni, miközben a férfiról beszélt. Gildor megrettent a gondolattól, hogy leánya egy halandóba szeretett bele. Megsürgette embereit, hogy minél hamarabb indulhassanak vissza Völgyzugolyba. Celebriel ragaszkodott hozzá, hogy saját lován térjen haza. A sebesültet Gildor ültette maga elé, és a kis csapat sebesen elindult a beálló sötétségben a Gázló felé, amelyen ha átjutnak, végre biztonságban tudhatják magukat.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére