Békacsókok – Variációk Romhányi József emlékére

ElőszóMegírták a Grimmék, nem is olyan régen,Fura dolog esett a királyi végen.A kényes királylány békát lelt a kútban,Labdáját keresvén, mert nem tudta, hol van.Fura randevú ez, házasság a vége,De az ördög tudja, hogyan és mi végre.E gyanús meséről könnyen elképzelni,Azt, hogy a valóság nem egészen ennyi.Ahogy a Rímhányó a Rókát és Hollót,Gondoljuk csak végig, vajon ez most hogy vó’t!?
I.
Királylány pislogott pocsolya végében:
Várta a királyfit – egy varangy képében.
Jött a békalegény fehér lova hátán,
Kereste, hol lehet az ígért királylány.
Szívében a remény (máshol meg a vágya)
Igencsak sarkallta: házasodna már ma!
Nézett balra, jobbra – de lefelé épp nem.
Úgyse hitte volna, mit lát szerencsétlen!
Sose tudta meg hát, hol van a kedvese:
Dupla volt az ármány. (Ez egy ilyen mese.)

II.
Fűzfa ágán hintált a levelibéka,
Büszke ősök sarja, király ivadéka.
Ott járt a királylány, megfürdött a tóban,
Szépsége tündökölt, napnál ragyogóbban.
Az alakja formás, bőre, mint a bársony,
Aki csak meglátja, nem tűnődik máson!
Eljött az én időm! – gondolta a béka,
És oly szépen kérte: a lány megcsókolta.
Happy end a vége: egymásba szerettek –
Boldog békapárként holtukig brekegtek.

III.
Egyszer egy királylány sétálgatás közben
Kecskebékára lelt, akár a mesében!
Hirtelen jött ötlet: bizony kipróbálja,
Igaz-e a jóslat, lesz-e deli párja?
Elkapta a békát, hamar megcsókolta!
Az csak lesett, mintha mi sem történt volna.
Nem működött bűbáj (fura ez az eset),
Hanem a királylány új prédát keresett.
A csoda elmaradt, nem jött a várt mátka –
De vagy ezer brekusz állt sorba, próbára.

IV.
Királylány közeleg! – a tóban az unka
Mélyebbre húzódott, mert már nagyon unta.
Percnyi nyugta nem volt, utálta már nagyon,
Az se érdekelte, mekkora nagy vagyon
Lenne hozománya, mekkora királyság.
Szívét bánat nyomta, nagy érzelmi válság.
A királylány elment, elmaradt a mese,
Az unka sóhajtott: nem lesz párja sose?
E bús történethez egy kis magyarázat:
Az unkát is lányként sújtotta varázslat.

V.
Sötét gyászba fordult a királyi udvar,
Nincs több csillogó bál, víg muzsikaszóval.
Meghalt a királylány! Kedvese, a gyilkos,
Menekült is dúltan, kit a bűne kínoz.
Pedig minden úgy volt, akár a mesében:
Tóparti csók csodás eredményeképpen
Délceg királyfi lett a kétéltű kérő,
De volt egy probléma, végzettel felérő.
Törvénybe is írták vérvörös tintával:
"Sose csókolózzál nyílméregbékával!"

VI.
A király kislánya nagyon fiatalka,
Korai még a nász, mindenki azt vallja.
De mit lehet tenni? Megtört már az átok!
Hiába jó tanács: "jobb lesz, hogyha vártok!"
Szerelemnek nehéz határokat szabni,
Ha a szerelmespár szeret jókat… beszélgetni.
Márpedig a leány, és a béka-herceg
Erős szerelemmel csak egymásba estek,
Ezért aztán – más-más fő indíttatásból,
De együtt, közösen – félnek a gólyától! 

VII.
A szegény királylány naiv, a kis szentem!
Álmai szerelme határozott jellem!
Közismerten nagy sztár, sóbizniszben hódít,
Megismerni száz közt, egyetlen valódit!
Csodás a tartása, a szeme megbűvöl,
Bár egy kicsit dülledt, de csak ilyen szögből.
Döntött hát a fruska: csókra várni? Mit nem!?
Maga is próbát tesz, ott a Szezám Street-en.
Mert Breki az álma, sztár a Muppet Show-ból
Ekképp lesz Miss Röfi koronás utódból!

2010. január 8–31. Veresegyház–Budapest (rendszerint a vonaton)  

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

Vissza a lap tetejére