×

Figyelmeztetés

JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 7278
Novellák

Novellák

A 2014. évi "Gondor Dicsősége" Tolkien Tábor írórendi bemutatóján elhangzott alkotások. A keretjáték a Harmadkor 2050. évében játszódott, Eregion déli részén. Ezen a ritkán lakott területen dúnföldiek éltek, akik korábban a Boszorkányurat szolgálták. Az ő múltjukat, hiedelmeiket és hagyományaikat írtuk meg mesében, versben, novellában.
A 2014. évi Tolkien Tábor egyik írórendi mestervizsgája: II. Earnil Gondor királyának írnoka, Nolondil krónikája a dicsőséges Arnori Hadjáratról (részletek)
A 2014. évi Tolkien Tábor egyik írórendi mestervizsgája: keretjátékos novella a dúnföldi lány, Dera szemszögéből.  
Celegorm– Ruhája kék, szeme, akár a csillagos éjszaka… erről kellene verset írni – gondolta Celegorm ábrándozva, de egyetlen szó sem jutott eszébe, ami Lúthien nevére rímel. – El lehet-e egyáltalán versben mondani a kimondhatatlan szépséget?Sajnálta, hogy a szép szavak nem neki jutottak, hanem Maglornak, ő csak értette őket, ahogyan a madarak, a fű, a fák, minden élő szavát értette, ám a szeretet nyelvével mégis nehezen boldogult.Odakint esett, végeláthatatlan, sűrű cseppekben, és a felszálló pára szürke folttá mosta szét a kinti tájat. A faragott lábú nagy asztal körül most csak négyen ültek.– Mégis miért? – kérdezte Maglor, és hangján érződött, hogy csak nehezen sikerül fékeznie haragját.– A lány a kulcs Doriathoz, és ha Finrod van olyan bolond, hogy meghaljon egy ostoba esküért, akkor csak tegye… Nargothrond is a miénk lehetne, a trónbitorló meg csinálhat, amit akar Hithlumban. A szerelem ereje kevés legyőzni Morgothot – mondta Curufin hideg tárgyilagossággal, és megerősítésért Celegormra nézett, de ő nem is figyelt oda öccse szavaira, szórakozottan követte a vízcseppek útját a terem magas ablakain.
Ez a sztúr népmese a 2010-es nyári tábor sztúr nemzetségének hagyományait őrző Nősziromföldi Sárga Könyv egy újabb darabja, amely a 2010. augusztus 20-i csapattalin hangzott el.
A 2010-es nyári táborban a nősziromföldi hobbitok, a sztúrok – általános szokásukkal ellentétben – felkerekedtek, hogy a vásárfalvi Nagyvásárban (amely éppen a 400. volt a sorban) megkeressék egy mágikus erejű oltalmazó tárgyukat, mert Nősziromfölde határain elszaporodtak az orkok jelenlétére utaló nyomok, és feltételezhető volt, hogy az ellenség a hobbitok nyomát kutatja. A sztúrok azonban vajmi keveset tudtak a tárgyról, amit kerestek, és valójában azt is meglehetősen torzult formában, a következő népmeséből, amelyet a nősziromföldi Sárga Könyvből gyűjtöttem.
A következő történet a 2010-es nyári táborban hangzott el, mint sztúr népmese a nősziromföldi Sárga Könyvből, amikor Vásárfalva lakóit gyászba borította Khamúl, a nazgúl, és csatlósai támadása, amelynek végeredményeképpen Baldor, a veterán hősi halált halt, és a város lakói megtapasztalhatták, hogy nem pusztán üzletről szól a világ, hanem jobban oda is kellene figyelniük egymásra.
550. hatodik hónap, 3. napImladrisHihetetlen megkönnyebbülés végre itthon lenni és a saját szobámban, a saját íróasztalomnál ülni. Tegnap érkeztünk haza Szürkerévből, mert bár mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, mégsem szép dolog ennyi időre magára hagyni a népünket (akik egyébként már többször is hangoztatták, mennyire unatkoztak, amíg a bátyáim és én nem voltunk a városban). Igazán megható volt, milyen örömmel fogadtak minket. Főszakácsunk ünnepi lakomát készített a tiszteletünkre, és bár a hat fogásból három odaégett, a szándékot nagyra értékeltük. Huanitától a fél város frászt kapott, ugyanis ahhoz képest, milyen apró volt kölyökkorában, mára egy jóltáplált farkas méreteivel rendelkezik. Tulajdonságai terén viszont inkább egy nagy mamlasz, még mindig előszeretettel fogyaszt papucsot és a neki különösen szimpatikus személyeket (Apát, Anyát, a bátyáimat meg főként engem) hanyattlökéssel és összenyaldosással köszönti. Egyetlen agresszív megnyilvánulása az volt, hogy tegnap felkergette Gildort egy fára, bár valószínűleg őt is csak „köszönteni” akarta.
Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} Maedhros leengedte kardját, és körbenézett. A harc hevében észre sem vette, hogy elszakadt testvéreitől, csupán távolról látta a lobogót a Feanor-ház csillagával. Hirtelen durva kezek ragadták meg, és kicsavarták kezéből a kardját.- Végre megvagy! A Nagyúr örülni fog, nagyon vár téged. De nicsak! Nem engedhetjük, hogy ilyen illetlen öltözetben jelenj meg a színe előtt - röhögtek a köréje gyűlt torz arcok, és Feanor jelvényére mutattak a tunikáján. Elvették fegyvereit, ruháit, saját rongyaikba öltöztették őt. A csillagos lobogó már nem látszott…
A fordítás az író engedélyével készült. Az eredeti történet megtalálható itt: http://www.fanfiction.net/s/5101011/1/Fathers_and_SonsApák és fiúkÍrta: Firefly-MajNagy erőfeszítésébe került kinyitni a nehéz ajtót, még akkor is, ha már megtette párszor. Eldarion a szemöldökét ráncolta, amikor az ajtónálló a segítségére akart sietni, és csendben nemet intett a fejével, aztán leültette a padlóra kitömött állatkáját és lábujjhegyre állt, hogy elérje a kilincset. Lenyomta és nekiveselkedett, és nem engedte el, míg az ajtó résnyire ki nem nyílt.
1. oldal / 4

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

Vissza a lap tetejére