Versek

Versek

A 2014. évi "Gondor Dicsősége" Tolkien Tábor írórendi bemutatóján elhangzott alkotások. A keretjáték a Harmadkor 2050. évében játszódott, Eregion déli részén. Ezen a ritkán lakott területen dúnföldiek éltek, akik korábban a Boszorkányurat szolgálták. Az ő múltjukat, hiedelmeiket és hagyományaikat írtuk meg mesében, versben, novellában.
Ez a vers, tulajdonképpen nem is vers, hanem dal, dehát ezt a kategóriát, nem átván, most a versek közé soroltam be. Már csak azért sem rossz ez, hiszen alként csak egy rövidített változata ett előadva a 2009. évi Tolkien nyári táborban, Maedhros népének egyik előadásán. Nem sokkal előbb kezdtem dallamokat italálni a Tolkien könyveiben olvasható dalokra. Bevallom, hogy inkább azokat szerettem volna egyszer elénekelni, például a mostani KÖMT-ön (2010). (Mindennel fel is készültem, csak az a fránya jelentkezési lap, azt már későn akartam elküldeni )No szóval akkor - mivel nem találtam magam zeneileg elég képzettnek, hogy valahogy lejegyezzem, megmutassam, csak egy nagyon halk, rossz minőségű felvételem volt, amit azért csináltam, hogy egyáltalán emlékezzem rájuk -. ez elmaradt. Ugyan írogattam ezt-azt már, de olyan keveseket ismertem ott az én csapatomból, hogy nem mertem előállni, hogy én is beszállok az írásba. Így kutyaharapást szőrivel - inkább valami egyszemélyesben, még személyesebben, meg akartam mutatni : mit tudok. Emellett az inspiráló első napom után, amikor alig megérkeztem, már esti előadás próbáin vettem részt (ld. Tulkas himnusz), elkezdett mocorogni bennem a dallam, majd kijelentettem, hogy dalt szeretnék írni a következő előadáshoz. El is fogadták a többiek, és rövidesen meg is lett az első pár versszak, ami után kitaláltam a koncepciót, hogy majd lesz kerete, aztán meg, hogy azt mutatja be, hogyan láthatták egymást Illúvatar gyermekei. Milyenek egymás szemében. A dallamon csiszolgattak még ( hogy eltérjen ember és tünde zeneileg is némiképp) , de mondhatom nagyjából egészében maradt az, amit először dúdolgattam (emberek :) ). Akkor persze még volt bennem egy kis tüske, hogy nem találták jónak, meg hosszabb lett (dalban), mint ők várták - és így megvágták: de persze oké, így lett jó az előadáshoz. De nem ragozom tovább íme a dal (hátha valamelyik mestervizsgán valaki majd teljes hosszában elénekli.)
Ez a vers a 2010-es nyári táborban vált ismertté, mint sztúr műballada, és a tábori újság második számában meg is jelent. Az előzményeiről annyit érdemes tudni, hogy a szép és fiatal özvegyasszony, Widuwe szerelmes volt a borissza veterán Baldorba, aki azonban egyesek szerint nem viszonozta a szerelmét, bár szemmel láthatóan vonzódott hozzá. (A vásárfalvi pletykák szerint, amit Baldor ifjú tanítványa, Aragost is megerősített, a gyászév lejártával Baldor meg akarta kérni Widuwe kezét, ám erre nem kerülhetett sor, mert a nevezetes nap előtt egy nappal Baldor hősi halált halt a város védelmében.) Az Uzsorás, aki a város életében hasonló szerepet töltött be, mint a robotgép a konyhában (folyton kavart), feladatként szabta a sztúroknak, hogy Widuwe számára adjanak elő egy szomorú és szerelmes történetet, amiben az özvegy magára ismerhet. Feltétel volt, hogy a tragikus hangvétel mellett valami reményt is sugalljon a mű. A mit sem sejtő sztúrok előadták a megzenésített balladát Widuwénak, szándékaik ellenére nagy bánatot okozva ezzel a szép, és mindenkihez kedves özvegynek. Az előadásról valami mágikus eljárás révén mozgóképes felvétel is készült, amit érdemes a táborról szóló DVD-n keresgélni. Addig azonban íme a vers!
Ez egy 2009-es tábori szertartáshoz készült vers, amelyet Maedros népe adott elő Tulkas tiszteletére. Az eredeti előadásban dobszó és a harcosok formagyakorlata kísérte.
József Attila Eszmélet című versének egy strófájáraAkár egy halom hasított fa,a tűzbe úgy merülsz, ha félsz.Mentsvárad sincsen, míg habókradülöngél egészben a rész.Titokban máshol jár az ész,mikor a jelent úgy tapossa,ahogy a hobbitláb: merész,de vízhez érve tántorog. Ma
Mikor egy nyelvészeti ág virágot hajtAz meglett ember, akinek Tanulmányát újság megírja témája legyen bármilyen. még jobb, ha máris könyvbe fogja s még életében közreadja: olyan lesz, mit ő szeretne. felülírni így nem hagyja a változás időinek.
Vasútnál lakom. Erre sok út indul és sok véget is ér, sietnek tarka utasok, minden kocsit egy álmom kísér. A végtelenbe kicsit kitér egy-egy sín, és rajta azok, akinek ez egy jegynyit megér; nekem is, de nem utazok.
1. Hallottam sírni a vasat, Az orkok léptei alatt zengett a föld. Testükben lángra gyúlt a harag; előttük mindent eltakart a köd, s, mint selymes vízben a rög, Úgy szólalt meg a harang Az a harang, melyet Minas Tirith költ, s mely félelmet arat.
Földtől eloldja az eget A Valák hatalma és ereje. Elkészítették a földet, de Melkor elrondított mindent, a földet magának akarta. Kezdetben társai tűrték később került sor nagy harcokra végül az űrbe száműzték.
Szeretnénk hagyományt teremteni, így ismét pályázattal köszöntjük a Költészet Napját (április 11.). A tavalyi négysoros pályázat után ez alkalommal József Attiláról és John Ronald Reuel Tolkienről is megemlékezünk. Ennek megfelelően a pályaművek formája, és valamennyire a tartalma is kötött. Ugyanakkor igyekeztünk olyan feladatot kitalálni, amely mindenki számára megoldható, élvezetes és érdekes lehet – bízva abban, hogy a múlt évihez hasonlóan idén is szép számmal lesznek majd pályaművek. A részletekről a továbbiakban olvashatsz.
1. oldal / 3

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

Vissza a lap tetejére