Álye vavanta, namna fire!
súre ar meoi nurtaner tussannar
morne aldaron tear lantar
ara lye: i malle né
fána ar cauca caurenen.

Á píca lassi narquelionwa!
Á píca, rúcima Arda!
nique undulussa menelello
ar rusce, norne salquennar
vercavánion leor lantar.

Ai, lairemo, sí á cuina poica ve
mardor i wanwavoite lossearwa
orontion ar lucasselóra
ve caurea lapse Yésus
yalúmie cemmassen.

Ar á cuina sarda ve narmor,
yarente sire rimbe harwellor.

Járkálj csak, halálraítélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől
előtted: a rémülettől
fehér és púpos lett az út.

Zsugorodj őszi levél hát!
zsugorodj, rettentő világ!
az égről hideg sziszeg le
és rozsdás, merev füvekre
ejtik árnyuk a vadlibák.

Ó, költő, tisztán élj te most,
mint a széljárta havasok
lakói és oly bűntelen,
mint jámbor, régi képeken
pöttömnyi gyermek Jézusok.

S oly keményen is, mint a sok
sebtől vérző, nagy farkasok.