fbpx
Nyomtatás

Minden, amit a mallornról tudni kell

Középfölde mítikus fái, melyekre Lothlórien városa épült.Sok helyen olvashatunk róluk, de most egy érdekes szempontból vizsgáljuk meg őket - egy biológus szemszögéből. :)

Mallorn
(„arany fa")

Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szappanfaalakúak (Sapindales)
Család: Mallornfélék (Croceaceae)
Faj: Pterocroceus aureus tolkienii, JRRT

Fa
Behurcolt faj. A kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába tartozó fa. Akár 130-140 méter magasra is
megnő. Kérge ezüstszürke, sima. Fája kifejezetten kemény, ellenálló. Akár 2500-3000 évig is
elél, törzse akár 6-7 méter átmérőjű is lehet.

Levél
Levele átlagosan 20 cm hosszú; tavasszal, nyáron zöld, ezüstös levélfonákkal, ősszel-télen
aranyszínűre színeződik. A levél csak következő tavasszal hullik le. A levél háromkaréjú,
sima szélű. Az egyes karéjok hegyesek. A középső levélkaréj kb. 2-3-szor hosszabb, mint a 
két szélső. A két szélső karéj nagyjából merőleges a középsőre. A levéllemez sima. 
A levelét egyes népek élelmiszerek csomagolására használják.

Virág
Virága kb. 5-6 cm átmérőjű, magányosan álló, kb. 3-4 cm-es kocsánnyal. A csészelevelek
összenőttek, aprók, a sziromlevelekből 5 darab van, ezek hegyesek, simák, aranysárgák,
formájuk a középső levélkaréjra emlékeztet.
A termő hosszú, egyenes, kb 2 cm-re kilóg a virágból. Fehér.
A porzók a sziromlevelek tövével összenőttek, narancsos árnyalatú portokkal, fehér szárral.

Termés
Termése alma méretű, kb 6-8 cm-es, egymagvú, kemény, szürkés-ezüstös, viaszos. A terméshús
kemény, nem ehető, keményítőben gazdag, íze semleges. A termés majdnem gömb alakú,
sima felszínű, terméséréskor a virágkocsány megvastagszik, 3-4 cm hosszú.

Mag
Magja egy termőlevélből képződik, kisebb dió méretű (2-2,5 cm), sima felszínű, kemény héjú, barnás. Nem ehető. 
Alakja a törökmogyoróra emlékeztető, enyhén ovális gömbölyded, a terméskocsány felőli vége kissé kicsúcsosodik, hegyes. 

Egyéb
Rendkívül igényes a talajra, nagyon kevés területen képes kicsírázni a magja.
Főképp a hegységek lábánál található, magas ásványianyag-tartalmú vulkanikus talajt kedveli. Általában
kisebb erdőket, ligeteket alkot, ahol gyakori a niphredil (Niveus nivalis, Amarillidaceae) és
az elanor (Solastrum vulgare, Ranunculaceae) az aljnövényzetben. Magja az elültetés után 1-
2 hónappal kicsírázik. A sziklevelek a földben maradnak. Gyorsan nő. A mallorn már az első
évben virágot hoz. Levelei ilyenkor még kicsik, 5-7 cm-esek. A termése az első évben még
szintén kicsi, 3-4 centiméteres, magja csírázásképtelen. Körülbelül 20-30 éves korára éri el
teljes méretét a levele és a termése, a termés magja is ekkor válik csírázóképessé.
A kontinensünkön található arany mallorn rokona a mára kihalt, nyugaton élt nemes mallornnak (Pterocroceus nobilis), amely Númenorban volt honos. A Croceaceae családnak nincs több ismert tagja.

A rendszertani besorolást és leírást Radványi Balázs készítette, 2009.02.15-én.

 

Utoljára frissítve: szerda, 28 augusztus 2019 12:19

1 hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Kapcsolódó elemek