Mornie Utúlië - Nyári Tábor 2009.

Aeglos írta: (Ezen kívül azzal próbálkozhatsz sikeresen, ha megnézed az üvegen a festék összetevőit, és beszerzed a rajta jelzett oldószert... Csak ha nincs meg az üveg, az úgy para.)

A táborban használt akrilfestékek vizes bázisúak, nem oldószeresek. És persze nincsenek rajtuk felsorolva az összetevők. Viszont ha megszárad, már nem oldható vízzel, sajnos. Esetleg ha olyan a felület, akkor dörzsöléssel kijön (ruhánál persze ez nem játszik), vagy meg lehet próbálkozni denaturált szesszel vagy valami oldószerrel, de azzal valószínűleg az anyag színe is kijön. Nekem is van tábori festékfoltos nadrágom, abban szoktam zászlót festeni. Idén meg valami hipószerűségbe sikerült beleülnöm rögtön a tábor elején (pedig azt nyilván is nem használtak a csapatok, szóval passz, hogy hol), úgyhogy azt a gatyát is befogtam összekoszolhatónak.

Lamy írta: Valaki meg tudja mondani, hogy az akril festék (vagy miegyéb, ami használatban volt ott helyben), hogyan jön ki a ruhából, ha a béna tünde beleült? Azon kívül, hogy ollóval. Hilfe bitte! A kedvenc tréningemről van szó. ((=

Akrilfesték sajna nem jön ki. Az idei táborban is láthattatok rajtam egy világos drapp sortot, melyen pici fekete festékfoltok vannak. 2003-as tábori emlék, Mória kapuját festettem benne a törp-barátokkal. Minden MTT táborban büszkén viselem.

Kaja:
2003 Velem, Tesco gazdaságos kolbász. Rémlik valami? A végére mindenkinek a fülén jött ki. És akkor még nem beszéltünk 2005 Várgesztesének borzalmas menüjéről... brr!
Az idei TGK a tészta volt. Alapvetően nem volt komolyabb gond a minőséggel (a korábbi tábori tapasztalatokhoz képest!), a panaszok többsége inkább a mennyiséget és a változatosság hiányát kritizálta. A dupla adag kaja rendelésének lehetősége egész jó ötlet! Javaslom még plusz megoldásként a büfé kínálatának kibővítését egészséges ételekkel!

Program:
Én a szervezői nap egyenletes elosztását támogatom, pihenőórákként lehetne beiktatni minden napra. A többit részletesen elmondtam szervezői megbeszéléseken.

Körülmények:
Ködbér, ködbér, ködbér!!! :cool: Csak annyit várunk el, amennyit kértünk, de azt maximálisan! Ami meg az ágyak méretét illeti: AMÍG ÉN NEM PANASZKODOM, HOGY KICSIK AZ ÁGYAK, ADDIG ÚGY ÉRZEM, MÁSNAK NINCSEN JOGALAPJA ILYESMIT KIFOGÁSOLNI .

Zene:
Kevés volt. Eleve nem volt minden eseménynél, lehetett volna több hangulati aláfestés sok helyen.

Rengeteg tanulsága volt ennek a tábornak. Sokszor és sokféleképpen hibáztunk - különösen én - ezekből a hibákból viszont tanultunk. A szervezési problémák egy része olyan háttérben maradt hiányosság, amiről leginkább a szervezői körnek kell elgondolkodnia, de van jó pár szélesebb érdeklődésre számot tartó tanulság is.

A programról
A tábort valóban elég program-intenzív jellegűnek terveztük, de sajnos ezt még sikerült a tervekhez képest is túlteljesítenünk. Az elfogadott programtervben eleve átlagosan kb. 1 órával kevesebb kötött közösségi program volt, mint ami megvalósult. Ez két okra vezethető vissza: Egyrészt a közösségvezetők (talán érthető módon) az utolsó pillanatig próbálták növelni a saját időkeretüket egyes pontokon, miközben hevesen ellenálltak, hogy más helyeken csökkentsük azokat. Erősek voltak a rendek és erősek voltak a nemzetségek is - a vesztes pedig a sokszor a szabadidő lett. Másrészt nem várt tendencia volt, hogy a programban egyértelműen szabadidőnek tervezett idősávokat is közösségi munkával töltöttétek. Ezek formailag nem kötelező tevékenységekkel (folklór műsorok, stb.) teltek, de a közösségi nyomás olyan nagy volt, hogy a táborozók nagy része ezt a valójában önkéntes tevékenységet pont olyannak élte meg, mint a ténylegesen elvárt feladatokra való felkészülést (nemzetségi előadás).
A felelősséget természetesen nem akarom senkire sem áthárítani: a rendi és nemzetségvezetők időgyűjtő és idővédő tevékenységét, illetve az öntevékeny feladatok kötelezővé válását a főszervezőknek (elsősorban nekem) időben észre kellett volna venni, és módosításokat kellett volna eszközölni. Sajnos mire ez világossá vált, vagy csak a szervezők maradék lelkesedését is meggyilkoló hatalmi szóval lehetett volna keresztülvinni a szabadidő növelését, vagy az utolsó napok meghatározó közösségi-élményeinek rovására lehetett volna csökkenteni a terhelést. Ezt nem vállaltuk(tam). Szerintem azon a ponton nem tehettünk mást - legközelebb előre kell gondolkodnunk.

Gondolom azt azért mindenki érzi, hogy a szabadidőt csak úgy lehet növelni, ha olyan feladatokat, programokat hagyunk el, amelyek egyébként nagy élményt jelentettek a táborban. (Szem előtt kell tartanunk, hogy barátainkkal egy kellemes teázóban egész évben jókat beszélgethetünk, de közös kreatív alkotómunkát, vagy a lelket felvillanyozó keretjáték fordulatokat csak a táborban élhetünk át.) Éppen ezért kell nagyon óvatosan, alaposan átgondolva nekiállni a program megnyirbálásának.
Lehetőségnek tűnik, hogy csökkentsük a rendek és a nemzetségek terhelését (pl.: a közös rendi előadás elhagyásával, illetve a folklórműsorok számának, időtartamának "korlátozásával") és egyben a rájuk szánt időkeretet kb. napi egy órával. Felmerült a szervezői pihenőnap átalakítása is, úgy, hogy az a nap is teljes értékűen felhasználható legyen a közösségi feladatokra való felkészülésre (ami nyilván a mostani diktatúrához hasonló jópofa intermezzók csökkentését illetve elhagyását igényelheti) - ezzel nyerünk egy napot, és szintén napi fél-egy órával csökkenteni lehet a közösségi időkeretet.
De ezek csak ötletek, az idei szervezői tapasztalatok, illetve az értékelő kérdőívek eredményei alapján a jövő évi szervezők nyilván el fogják dönteni, hogy akarják-e csökkenteni a közösségi feladatokat és programokat, és ha igen, akkor mit kívánnak elhagyni.


A kajáról
Mint már leírtam korábban: az idei kaja nem volt tökéletes, de igazából a korábbi években is csak 2 alkalommal, akkor kaptunk jobbat, amikor a saját szakácsainkkal mi magunk főzettünk. (Részben mert Kriszana anyukája überkirály módon érti a dolgát, részben pedig mert az ilyen megoldások esetén az étkeztetés árrése nulla Ft volt, amit mind a jobb alapanyagokra és a nagyobb adagokra lehetett fordítani.)
Sajnos ez a főzési lehetőség a táborhelyek többségénél nem, vagy csak korlátozottan érhető el. Alapesetben a "többet fizetünk jobb kaját kapunk" elv érvényesül. Azonban e korlátok között szerintem a szanticskai szakács nénik értették a dolgukat, és az elfogadott menüből a technikai korlátok (pl.: sütő hiánya) figyelembe vételével, a lehető legtöbbet hozták ki.
Jövőre viszont gondosabban - szélesebb egyeztetés után - kell megtervezni az alapmenüt, hogy biztosan kimaradjanak belőle a széles körben elutasított fogások, illetve a túlzó egyoldalúság. Emellett szerződéses biztosítékokat (kötbér) kell használni, hogy valóban minden technikai feltétel adott legyen az elfogadott menü elkészítéshez.


A körülményekről
A körülmények közül vannak olyanok amelyek megváltoztathatók és vannak amelyek nem. Szerencsére ez utóbbiból van kevesebb: pl. az állatok jelenléte, vagy az ágyak mérete biztos nem fog változni (egyébként az ágyaknak csak kb az 1/4-e gyermek méretű, a többivel nincs gond. Jövőre jobban kell figyelni, hogy mindenki megtalálja a testméretéhez illeszkedő ágyat...)
Azonban ünnepélyes ígéretünk van a vizes-blokkok működésének és felszereltségének jelentős javítására. Az utólagos beszélgetésekből kiderült, hogy ezt a táborhelyet eddig egyszerre néhány napnál hosszabb időre max 50-60 ember használta. Ezért - noha a kapacitása papíron meg volt - valójában soha nem próbálták ki ilyen terhelés mellett. Pálpista nagyon szeretné, hogy jövőre is ezt a táborhelyet válasszuk, úgyhogy (különösen ha a jövő évi szervezők megfelelő kötbér záradékokkal ellátott szerződést kötnek), biztosan megteszik a szükséges fejlesztéseket, javításokat. Ettől ez nem fog háromcsillagos hotellé válni - de a jelzett problémák jelentős része enyhíthető, vagy eltüntethető.


A zenéről
Minden ellenkező híresztelés dacára sem volt olyan vezetői döntés, amely tiltott volna bizonyos zenei stílusokat a táborban. Olyan elhatározás viszont tényleg volt (és valóban: ennek én voltam az egyik zászlóvivője), hogy idén a közös zeneszolgáltatás ne a szabadidős szórakoztatást szolgálja, hanem a keretjáték hangulatának aláfestését biztosítsa. Ezért készült egy olyan, a tolkieni mondavilág hangulatába belesimuló válogatás, amely döntő többségben „nyunnyogós” kelta-ambient számokat tartalmazott. (Biztos lehetett volna jobban válogatni, meg lehetett volna úgy lejátszani, hogy a 8 GB-nyi zene nagyobb változatosságot mutasson – de ez a lényeget nem érinti.)
Ha megfigyeltétek a trash-metál mellett sem a lagzi-lajcsi mulatós, sem szintipop nem volt a kínálatban, ahogy a hardcore punk és a free-jazz is kimaradt, pedig állítólag ezeket is sokan szeretik… A kulcsszó a „semleges”, és a „tolkieni hangulatú” volt. (Az alternatíva az lehetett volna, hogy a hangosítórendszert egyáltalán nem használjuk zeneszolgáltatásra.)
Jövőre természetesen a szervezők visszahozhatják a zeneszolgáltatás kimondott szórakoztató funkcióját is, ha úgy döntenek.
(Viszont igazából halljak meg, ha értem, hogy miért jó valakinek ha a kedvenc post-punk gót vagy szimfonikus rock számai 12 hangszóróból a tábor minden pontján egyszerre üvöltenek, amikor ő ezek közül csak egy helyen tartózkodik, és biztosan van egy csomó táborozó, akit kiver a víz az adott stílustól. Persze lehetne csinálni tábori kívánságrádiót, hogy ne csak a metál szekciónak, hanem mindenkinek legyen esélye a kedvenc stílusát a többiekre erőltetni – vagy akár simán bejátszhatjuk a hangosítórendszerbe a Sláger Rádiót is… De nem egyszerűbb ennél, ha a kedvenc zenéit mindenki a privát MP3 lejátszóján hallgatja, vagy esetleg egy-egy zeneelvonási tünetekben szenvedő rajongói csoport elkéri az egyik erősítő/hangfal cuccot, és a falu egy kevésbé frekventált pontján közösen örjöngenek a gyerekkori kedvenc Depeche Mode slágereikre???)


Én személyesen nagyon örülök, hogy a problémákkal együtt is ilyen kimagaslóan jó tábort sikerült csinálnunk. Szerintem elértük a kitűzőtt a célt: a régi, "klasszikus" velemi tábori hangulatot reprodukálni - ha lehet profibb keretek között. (Ha visszaolvastok a második velemi tábor utáni reakciókhoz látni fogjátok a hasonlóságot. Ott is az egyik leggyakrabban emlegetett probléma a túl sok program és az erős keretjáték volt. Aztán később mégis ez lett az "etalon" - a visszaemlékezések szerint legjobb tábor.)

Mint főszervező és táborvezető remélem, hogy azért a pozitív emlékek, az életre szóló élmények voltak a meghatározók, és ezek fényét nem homályosították el a fenti problémák.

Angwen írta: Jajemberekmákomolyanmá. De tényleg. Tábor. Tudjátok, igénytelenség és viszontagságok. Ez különbözteti meg az ötcsillagos szállodától. Meg kreatívkodás és ökörködés és egyebek kifulladásig. Ez különbözteti meg a tengerparton tespedéstől. Én kimondottan emlékszem spontán tábortüzekre idénről. Nyilván mindenkinek máshol van az egyéni "ideális program és szabadidő arány" szintje (igen, néha én is hulla voltam és jobban örültem volna, ha ez nem így lett volna), no de azért talán nem kell rögtön így kiakadni?

Minden évben vannak a résztvevők között olyanok, akik nem érzik olyan jól magukat mint a többség. Az ő véleményüket, javaslataikat is meg kell hallgatni, mégha ezekben a konkrét és megszívlelendő javaslatok mellett sokszor vannak nehezen kezelhető elemek is: Egyrészt mert vannak akiket az otthonról hozott hangulat, személyes élethelyzet, stb. határoz meg, és ezen mi legjobb esetben is lefeljebb enyhíteni tudunk - a tutti boldogítás receptjét még nem birtokoljuk.

Másrészt pedig elég sokan és elég különbözőek vagyunk ahhoz, hogy ha az egyik igénycsoportot kielégítjük, akkor másoknak ez ne legyen teljesen OK. Ez minden évben egy komoly küzdelem, és még nyilvánvalóan sokat javíthatunk - de ezzel együtt nekem most az a benyomásom (amit majd a tábori értékelő kérdőív igazolhat vagy cáfolhat), hogy idén érezhetően kevesebben voltak a magukat abszolut szarul érzők, mint a korábbi táborokban. Pedig akkor sem voltak sokan.

(Persze az elégedetlenek - érthető módon - mindig intenzvebben artikulálják a véleményüket, ezért tűnhet esetleg néha rossszabbnak, a kép, mint amit a töbség érez.)

Rayan: Majd írok neked ímélt, csak el ne felejtsem.

Más: A menü egyeztetve volt, sokminden be volt ígérve a tulajok által ami aztán mégse úgy lett, de pl a sütő egész egyszerűen elromlott a tábor kezdete előtt 2 nappal, ezért nem tudtak semmilyen sült kaját csinálni.

A tejfölös tészta meg szándékos volt. Diktatúra volt, e. (és arra, hogy korábban megdöntöttétek, a konyhásnénik nem tudtak ilyen gyorsan reagálni)

Zene: Volt azon a listán egy csomó nem Loreena és nem filmzene is. Egyszerűen nagyon kevésszer volt bekapcsolva és nem tudott érvényesülni. (kb olyan 6-8 Gb zene volt elkülönítve és ennek max kb 40%a volt filmzene)
A metálról meg legfelső szintű döntés volt, ez van. Én se örültem.