Mornie Utúlië - Nyári Tábor 2009.

Sú: csak addig kell megmaradjon ameddig ide beírom:D

A kajával kapcsolatban: Aki szerint nem volt finom az emlékezzen a tavalyi kajára illetve a várgesztesire. Bár nekem sokszor külön főztek, volt, hogy ugyanazt ettem mint ti (sőt általában ugyanazt csak a tészta volt más vagy mással sűrítettek) és én úgy láttam, hogy mindig elfogyott minden. Ha tényleg olyan szar lett volna akkor nem fogy el. Az adagok azért voltak kisebbek mint amihez szoktunk, mert a konyhásnénik gyerekekhez vannak szokva, nem felnőttekhez, de szerintem a végére már egészen jól belejöttek az adagosztásba is.
Én rettentően hálás vagyok nekik azért, hogy 11 napig főztek ránk.
Lehetett volna persze minden nap valami überkülönleges kaja, de akkor a tábor is jóval drágább lett volna.

Szerintem egy táborban ne várja el senki, hogy olyan legyen az étel mint otthon, egy táborban a menzakosztra készüljetek és akkor nem ér csalódás:)

no, nekigyürkőzök én is egy élménybeszámoló-köszönőlista-féleségnek.
még mindig nagyon fáradt vagyok, tegnap óta megint dolgozom és 6-kor kelek, és 2 dolgot értékelek igazán: a finom kaját és a saját jó kényelmes ágyikómat. amúgy lélekben még mindig Aerrionban vagyok, sőt tegnap még agyilag is ott voltam - elfelejtettem a munkahelyi számítógépem bejelentkezési jelszavát szerencsére sikerült újat szerezni, de ez is elárul valamit arról, hogy mennyire kiszorult minden más a fejemből ez alatt a 11 nap alatt.
nagyon hiányoztok, nem tudom, hogy fogok visszarázódni a hétköznapokba, nem is akaródzik, tegnap még délután sikerült eljutnom a Főnixbe és jó volt ott megint látni többeteket.

no akkor pozitívumok és köszönőlista:
- köszönöm a szervezőgárda munkáját, nagyon jó lett a Tábor. különösen Dorwnak köszönöet, aki megint hihetetlenül odatette magát.
- szobatársaim: Minc, Mírrand, Szofi, Mau, nagyon jó volt Veletek lakni. a reggeli készülődés, Mírrand hajat egyenesít, Szofi merülőforralója, teázások, pókok és legyek hentelése, osztozás a nasikon, sminkszereken, és milyen jó, hogy levittem a fél házipatikát Cataflam V50 forevör^^
- Dohányzórend: fent említetteken kívül Mogyi, Dodie, Nido, Remzy, Manó, SÚ és a többiek. kései órákban Alyr is sokszor eljött közénk és emelte jelenlétével az est fényét
- dalnokrend: bocsi hogy néha késtem, de imádtam az összes órát, ONE MORE TIME, mindenkinek mindent köszönök, mennyit nevettünk és mennyit dolgoztunk, még több is lett volna jó. Aminak extra köszönet a mestervizsgára felkészítésért, tanácsaiért. énekes tanácsokért továbbá köszönet Mírrandnak is.
- Maedhros nemzetsége: Ratz-Tulconar, Ring és Kincső óriási energiája, Silnek óriási respect és köszönet a medálokért, és a zászlóért, Starának és Lyonának a tunikákért, (Lyonának továbbá a csatniért, és a kürtőskalácsért amiből végül én nem ettem, de akkor is és hamarosan megyünk és meglátogatunk, most már tényleg.) Dorkának a mestardarabjáért, amit nekem adott, SÚ-nak a szeretetéért és a szóvicceiért (polifoam, mint többszólamú matrac, pl) Vikinek és Julinak, hogy annyira imádnivalóak és gyönyörűen táncolnak, és mindenkinek a remek hangulatú foglalkozásokért, agymenésekért, performanszokért. örültem az újonnan megismert embereknek, bökdösős játék rulz, és még annyi mindent kéne felsorolnom, de úgyis tudjátok.

további köszönetek:
- Póknak, Anglachelnek és Szürkének a segítséget, aminek következtében este 10-kor Forró-Encsről az én kedvesem kocsival juthatott el Szanticskára, és nem kellett több, mint 10 kilométert gyalogolnia az éjszakában.
- köszönöm Foxnak, hogy van, és jött az utolsó 2 napra. tudod.
- Remzynek az öleléseket, ökörködéseket, imádlak.
- Márknak a beszélgetéseket és az energiát.
- Esgalnak, hogy temérdek teendője között is ráért, a táncait és minden performanszát. wow.
- Nólinak, hogy Nóli, és elhozta BigFootot, aki remélem máskor is jön!
- Maglornak, hogy akkora szeretet lakozik benne, Sennek, hogy tüneményes, Newrának és Lamynak, hogy legalább kicsit beszélhettünk, bár sokkal több kellett volna.
- Hannának, ahogyan kifosztott
- Attilának, hogy abszolút pozitívan csalódtam benne.
- Szanticskának, hogy gyönyörű szép, a körülményekhez képest komfortos (nálunk hálistennek nem rázott a csap, és viszonylag sokszor melegvíz is volt), és el lehetett vonulni, ha valaki egyedül akart lenni.

az éjszakai túra überfrankó volt, és idén még az esőnek is tudtam örülni^^ mert nem volt túl sok

jó volt, hogy utsolsó nap még előadhattunk és beszélgethettünk, és nem csak a pakolás volt. az ünnepélyes zászlóleszedésen én is zokogtam, mint körülöttem sokan mások.

negatívumok:
- kaja. kizárólag főzelék és tészta, kis adagok, semmi íz.
- büfé. az első napokban semmi választék nem volt, pedig hűtést nem igénylő ennivalókat lehetett volna tárolni. KÖMF-ökön olyan jó a büfé...
erősen gondolkozom rajta, hogy jövőre megoldom egyénileg, és nem fizetek be a tábori étkeztetésbe, a zsíros kenyeret leszámítva.
- az időnként érezhető brutális moslékszag a házunk mellett, és, hogy a disznók folyton visítottak, mert etetés közben ütötték-verték őket. felháborító.
- hullafáradt és kikészült szervezők, Dorwval az élen, nagyon rossz volt látni ezt, és egyáltalán nem arra sarkallja az embert, hogy legközelebb álljon be szervezni, hanem pont ellenkezőleg
- egy időben lévő programok. mestervizsga napján felkészüléssel egy időben közösségépítős batyusütést tartani nem jó ötlet, mivel sajnos nem tudok klónozódni, és a batyu lassan készült el, este 7-ig alig ettem valamit.
- kevés rendi foglalkozás. nekem 50% nemzetségi, 50% rendi óra lett volna az ideális, kb ahogy 2007-ben volt.
- túl kevés szabadidő. akkor volt jó, mikor délután 2 óra szieszta volt, de ez ritka volt, mert általában be kellett áldozni a nemtzetség vagy a mestervizsga miatt. szerettem volna sokkal több emberrel beszélgetni, együtt lenni, de akivel nem egy házban, rendben, vagy nemzetségben voltam, azzal a 11 nap alatt kb 5 percre lehetett összefutni. és este 11 után már sokakkal esélytelen is volt mert aludni mentek vagy nem találtuk meg egymást. nem jó!!

biztos sok mindent kihagytam még, de most már dolgoznom is kell

E!

D
Én már wordbe írom a fontosabb hozzászólásokat és akkor megmarad:D

Nekem eddig 3, megközelítőleg 2 A4-es oldalas postomat ette meg a fórum Sztem sztrájkol hogy ő nem jöhetett táborba

Eeeee.... ez a fostalicska fórum nemtommért nyeli le a hozzászólásomat... pedig csak a tábor egyik top megszólalását akartam leírni, amin fél órája röhögök nagyon.
Miszerint, Ankalimon betegen feküdt, s egy ponton hívatta Hannát. Vele elhaló hangon közölte:
"Hívj papot!"
(Mely szituáció akkor is tízpontos és vicces, ha közben tudjuk, hogy Ankalimon nem a halálán volt, mindössze a miséhez kellett rendelni egyházfit... )

Éééééés Tutanhamon! DDDDD

Háromnegyed kettő van, és én azon röhögök, hogy faszacsávó, faszacsávó masiniszta!

Közben az én képeim is elkezdtek felcsordogálni a netre ide E

Mírrand / Verinen Enkeli írta: tömegesen-csürhésen (mert már rég volt ilyen), menjünk el, és testületileg nézzük meg az új Potter filmet.

Támogatom!

Üdv mindenkinek, újra itthon!

Még mindig nem találom a helyem, furcsán nézek mindenkire a munkahelyemen és a próbákon, és nem értem, mi a frászt keresek én Büdöspesten. Nemzetségitali, meg tábortali, az az, amit várok.

Nekem most a legnagyobb ajándék az volt, hogy megismerhettem néhány olyan embert a Társaságban egy kicsivel jobban, akikről eddig is tudtam, hogy jófejek, csak eddig valahogy sose sikerült. Szóval külön örültem Dodienak, Mírrandnak, Nibnek, Olivérnek és Klaunak.
Patiszon, neked azt, hogy betonbiztosan vártál rám egy nagy öleléssel, amikor zizi voltam, vagy a legcsekélyebb jelét sem adtam, hogy ebben a világban járnék
Dorw, neked azt, hogy még akkor is volt hozzám jó szavad meg ölelésed, amikor velem együtt mindenki a te hátadon mászkált.

Most hullafáradtan megint bezuhanok az ágyba, de lehet, hogy folytatom még a következő epizóddal holnap.

Tudom, h nem tábor téma, de mégis ott vetődött fel az ötlet a heves búcsúzkodásnál (igazából nem akartam megint eltűntnek nyilvánítani a tábor végét követően a társaságot, és kapva kaptam az ötleten), hogy vagy ezen, vagy a következő 7en tömegesen-csürhésen (mert már rég volt ilyen), menjünk el, és testületileg nézzük meg az új Potter filmet. Szóval az érdeklődőket ezennel meginvitálnám a Tali topicba, és egy közös agyviharral találjuk ki, h hová, és mikor is mennénk (ha mondjuk nem a legdrágább multipucc moziba megyünk és jó a társaság, én talán 2x is beneveznék, csak hogy lássalak benneteket :cool: )
Majd holnap elkezdek konkrétumokat felhajtani a neten, de most meek aludni, mert még mindig ááálmos ^_^

Hiányozátok Vala, tudjátok E ...

Alew írta: A családi vetélkedő miatt pedig szintén szeretnék elnézést kérni a fölöslegesen sok rohangálásért és a királylányos feladatért (főleg Hannától és Miltől). Szarul volt strukturálva a pálya.

Azt hittem, szándékosan raktátok úgy az állomásokat, hogy oda vissza kelljen futkosni

Minden érintett féltől szeretnék nyilvánosan is elnézést kérni a bődületesen rossz számháborúért. Újra elkövettem azt a hibát, hogy egy készen kapott, alapvetően rossz koncepcióra az ellenérzéseim dacára nekiálltam lelkesen felépíteni valamit, ami bevonulhat az MTT legszörnyűbb eseményeinek sorába*. Inkább szakadjon le a kezem, ha mégegyszer ilyesmire adnám a fejem.
A konkrét tanulságok levonása folyamatban.

_________________
* lásd még: Kácsárd 2008 keretjáték

code a rat the monster on doom in it

És igen, sajnos túlsúlyba kerültek nálam a nem tetszős dolgok, így a végeredmény nálam negatív. Életem eddigi legjobb tábora lehetett volna (az eddigi 4 MTT-s közül, amin részt vettem), de a végén az eddigi legrosszabb lett. ((=

Én köszönöm meg egyebek helyett egy mérleget szeretnék felállítani. Kis visszacsatolás a szerezőknek. A rosszal kezdem, hogy a vége jó legyen.

Ami nem tetszett / legközelebb ne ilyet
- mindenek előtt a telezsúfolt nap
- a kevés (semmi) idő a barátokra, akikkel beszélgetni szerettem volna
- az ébresztők, hogy utána visszaaludtam, mert nem folytonos volt (mint pl. előző táborokban a folyamatosan szóló ébresztő zene)
- a zene változatosságának hiánya, hogy a tábor végére már utáltam a filmzenét, mert semmi más nem szólt
- a zene alapvető hiányát a szabadidőben (ami nem is létezett)
- a sport hiányát, ami lett volna, de a déli napban és erőm sem volt hozzá, mert mindig rohanni kellett valahová
- hogy néha egyszerre 3 helyen kellett volna legyek, pedig még tábszervező sem voltam
- a tábor átláthatatlansága (pl. vs. Kácsárd), hogy rengeteget kellett loholnom, mire megtaláltam valakit
- a kifosztós játék főnyereménye (ne haragudjatok, de ez viccnek is rossz volt)
- a számháború egyenlőtlen erőviszonyai
- hogy a minden nap valamelyik főszervezőt a bőgés, hiszti, idegbajos üvöltés közül kellett kikaparni
- a büfé iszonyatosan magas árai az első időkben
- hogy a fő-főszervező meg sem hallgatja a népet, legyen az szervező, vagy átlag táborozó / az egyik fülén be, a másikon ki
- hogy éjjel fél 12-kor még ment a keretjáték, holott takarodó 11-kor lett volna
- hogy a ding-dong-tól a hangosbemondóban már a harmadik naptól kezdve mindig frászt kaptam, mert tudtam hogy épp bemondják, hogy azonnal legyek az akárhol, vagy épp fél óra múlva, de erre minden öt percben emlékeztetnek
- hogy az induláskor a zuhogó esőben ugyanez a ding-dong közli, hogy azonnal legyek a buszban bepakolva stb. és ezt az 5-perces vécézésem alatt kb. 10-szer elmondta
- hogy az utolsó napokban eltörölték a kétórás ebéd utáni pihenőt
- hogy többször is futkározós program volt rögtön kaja után (pl.: családi vetélkedő, számháború) minek következtében a kaja szájon át való visszajövetelével kellett küzdeni
- és még egyszer a nagyon-nagyon kevés (= SEMENNYI) szabadidő


Ami jó volt / ilyet még!
- a keretjátékos események
- hogy többször majdnem elbőgtem magam (gyásztánc, stb.)
- a nemzetségek (azaz kevesebb csapat több emberrel)
- a diktatúrás rész és az impró hozzá = hogy így az átlag táborozó is részt tudott aktívan venni a keretjátékban
- a kirándulós nap, mikor is otthon maradtam és végre volt időm nyugiban leülni az otthon maradt emberekkel és egy kávé mellett ücsörögve VÉGRE beszélgetni (ezzel a többi otthon maradt is egyet értett)
- hogy sok új volt és ők mind élvezték
- hogy utolsó napon még volt egy rövid előadós rész, minek következtében nem csak pakolásból és búcsúból állt a nap, hanem még egy kis lelki feltöltődésből is
- az utolsó esti buli, ahol nagyon jó volt a hangulat, még ha a zene nem is annyira (ahogy Sirgon mondta: " ahogy elnézem az emberek hangulatát még a tévémacira is tombolnának.)
- a teaház, ahol ingyen tea volt és mindig jó hangulat
- és még egyszer a nagyon-nagyon hangulatos keretjáték

Sötét Úr írta:

fq hasonmásának, hogy mégis odadugta a képét. De azért a hajával csinálhatott volna valamit, mert fq-é hosszabb. Amúgy stílusban meg mindenben tök jól hozta fq-t.

WTF???? Annyi esze nem volt a csávónak, hogy kikölcsönözze Rodarth MJ-parókáját???? (Upsz, ezt meg én honnan tudom, ha ott se voltam???)

code a rat the monster on doom in it

Ki csinálja idén a táboros DVDt, kinek kell elküldeni a képeket?

Mielőtt elolvasnám a többiek írásait szeretném leírni a saját élményeimet is.
Nekem ez volt életem legjobb tábora, pedig 10 éves korom óta szinte minden nyáron táborozom, de eddig ilyen élményben még sosem volt részem. A csapatom a lehető legjobb volt, pedig az elején féltem a sok ismeretlen arctól, féltem attól, hogy hogyan fogom kezelni a helyzetet, mert én nem érzem magam alkalmasnak mások lelkének ápolására, mások anyukájának helyettesítésére. Úgy érzem, hogy erre nem is volt szükségem. Az első naptól fogva csodálatosan éreztem magam. A csapatelőadást köszönöm az egész bagázsnak, hiszen mindenki tett bele valamit, nem az volt, hogy megírta valaki, kiosztotta a szerepeket valaki és eljátszották valakik, hanem mindenki benne volt, mindenkinek jutott valamilyen szerep. Ezért lett olyan amilyen, mert mindenki a magáénak érezhette. Külön köszönöm, hogy nekem nem kellett se a szertartásban, se az előadásban beszélnem (kivéve azt a két mondatot) mert valahogy nem éreztem szükségét, hogy szerepeljek, azt szerettem volna, ha a csapat tagjai szerepelnek és ez így is lett.
Nem tudom napokra lebontani mi volt jó és mi nem, ahogy az utolsó gyűlésünkön is mondtam nekem a legrosszabb az utolsó reggel volt, amikor elbújtam mindenki elől sírni, hogy ne lássák, hogy én nem akarok hazamenni még, és próbáltam magam tartani, hogy ne bőgjek előtettek de, hát nem sikerült. Nem tudom mikor sírtam ennyit egy nap alatt, és nem azért mert megbántottak vagy ilyesmi hanem mert vége van, és el kellett jönni. Sohasem láttam még, hogy az IN-es lezáráskor szinte az egész tábor a könnyeit törölgesse, és amikor szálltatok fel a buszra akkor utána mi még percekig csak álltunk ott. Sohasem fogom elfelejteni azt döbbent csöndet, ami a csapatelőadás után volt, a mosolyokat, öleléseket, a hajnali beszélgetéseket, hador őrségének kikészítését (szörcs) a teaházi bulit, közös izgulást, azt, amikor megjött a hír, hogy a nemzetség egy emberként szabadította ki Angwent, hogy mindenki szemében azt láttam, hogy szeretett velünk lenni, hogy bár hullafáradt volt de mindig maradt erő egy kedves szóra, hogy nem üvöltöttük le egymás fejét, hogy nyugodtak tudtunk maradni.
Nem tudom mit írhatnék még, mert szerintem az, ahogy elbúcsúztunk egymástól többet mond minden szónál.
Szeretlek titeket, és szeretnék mindenkit mihamarabb látni.
Köszönetet mondanék még: Idhrennek, aki először volt vezető szerepben, Erynek akivel jó együtt dolgozni, Bór népének, hogy ilyen szuper csapat lettünk, A szervezőtársaimnak, hogy bírták, a terhelést, Ickének, hogy pozitívan csalódhattam benne, Alyrnak a keretjátékért, és, hogy azért mindig volt rám öt perce, Ádámnak, hogy ennyire energikus és ezt rá tudja ragasztani másokra, Ankalimonnak, hogy akármilyen is, azért még is csak elég nagy szerepe volt a tábor létrejöttében, és Dorwnak aki nélkül ez a tábor nem jöhetett volna létre!

Bár a konyhásnénik és Pálpista nem hiszem, hogy olvassa a fórumot, azért nekik is nagy nagy hálával tartozom, hogy nem maradtam éhen a táborban, és hogy Szanticska olyan hely amilyen, és mindig van egy zug ahova elbújhat az ember, de ahhoz azért elég kicsi, hogy ha nem akarok egyedül lenni mindig legyen valaki aki szembejön és lehet vele váltani pár szót.
Azt hiszem még napokig veletek fogok álmodni, és hallani a hangotokat, és látni magam előtt a narancs, piros, leveles zöld, világoszöld és a kék színbe öltözött embereket.
Köszönöm nektek.

(és most nagyon sajnálom, hogy nincsen chat)

Kedves Kispajtások,

én voltam az egyik legkorábban eltávozó, de nem azért hagytalak ott Benneteket, mert nem éreztem jól magam, hanem mert ennyi szabadságom volt erre az időre.


Köszönetek, apró emlékek:

- legelébb is dorwnak szeretnék köszönetet mondani - elsősorban a barátságáért - aztán a kitartásáért és az újra-meg-újra feléledni bíró lelkesedéséért, s azért, hogy nem vesztette el a fejét.
- hasonlóképp köszönet Rózsának a munkájáért, na meg hogy szerdán bevitt Miskolcra (a kis csíkos kávéscsészéről már nem is beszélve )
- Telwének szintén a szerdai segítséget köszönöm (felcipelte a dögnehéz csomagomat a vonatra), meg a keddi és a szerda hajnali kiránduláson a beszélgetést.
- Ingweának, hogy megtanította a kalászfonást (ami tényleg nem nehéz, de annál időigényesebb )
- Szürkének a kirándulásainkat, az életmentő kekszecskét (meg az érzést, hogy számít rám...), Sirgonnak és Maglornak pedig az állandó segítséget - különösen az első kirándulásunkon az útkeresést és -taposást a susnyásban
- Dodiee-nak a közös reggelizéseket (tudod, mennyire hiányoznak???)
- Remzynek, szintén a reggeleket, meg a nem-reggeleket is
- Julcsibabának, hogy naponta többször megpuszilgathattam a piskótatalpacskáit és a marcipánrózsa-füleit (és hogy elhozta a szüleit )
- Karesznek, hogy eljött, mégha kevés is volt az a néhány óra
- a Természetjáró Rend minden tagjának a részvételért
- az öreg kék teherautónak, hogy - ugyan életünk kockáztatásával, de - hazavitt bennünket, Kószákat Felsővadászról
- Eru Ilúvatarnak azt, hogy a szürke tündeköpönyegem utolsó estémen elveszített Gandalf-csatját egészen a nadrágom felhajtott száráig hagyta "elveszni", s másnap reggel csak vigyorogva ki kellett emelnem onnan...
- Bór népének a kedd esti előadást - amíg élek, nem felejtem el, tökéletesek voltatok
- a teaház látogatóinak, hogy jöttek és voltak, a teaház segítőinek a lelkesedést és a segítséget, az egyik melegszendvicssütőnek, hogy eltörhettem (igen, én voltam!) és az áramnak, hogy nem rázott meg bennünket - márpedig annak a pajtának a műszaki kivitelezése hagyott némi kívánnivalót maga után
- Narbeleth-nek, hogy üzletfele lehettem
- Pörkölt-kutyának a farokcsóválást
- a hajnaloknak és a hajnali mezőnek a hangulatot
- a konyhás néniknek, hogy minden hajnalban kaptam tőlük forró vizet a cappuccinómhoz
- és persze minden raktárat megjárt kispajtásnak, hogy - legalábbis amíg ott voltam - igyekeztek kivárni a sorukat és lelkiismeretesen visszahozni a kivitt dolgokat
- végül, de nem utolsó sorban az ÁNTSZ-nek, hogy NEM látogatott el a tábor területére (különös tekintettel a büfé és a teaház mosogatási szokásaira :cool: )

Jól éreztem magam, örülök, hogy ott lehettem Veletek!

A reggeli 8 óra majd a délutáni 3 óra alvás után összeszedtem magam és szeretném megköszönni a tábort:

A Bór hősi-hűséges népének valamennyi tagjának, Idhrennek, Rabynnak, Erynek, Esgalnak, Angwennek, Narbnak, Illének, Newrának, Sennek, Niphnek, Mirinek, Ankának, Estelnek, Hirinek, Noéminek, Csaszinak, Ákosnak, Mikinek, Aragornnak, Annisnak, és Zsozsónak.
Idhrennek/Ymmanyánknak a beszélgetésekért, az ölelésekért, azért, hogy elvezette (nyugatra a sárkány után) a 22 fős barbár csürhét, azért, hogy szólt, a pólófestésért, és a szőke tincsért.
Rabynnak, hogy ő volt/lesz az állandó sámán, a beszélgetésekért, hogy emlékeztetett rá, hogy láttam az István a királyt.
Erynek a szóviccekért.
Esgalnak, hogy felöltöztetett, mint tábori öltöztetőnő, hogy bár IN-ben vége lett a tábornak, de a lelkemet megtarthattam, és majd hozhatom jövőre is.
Táncsics Angwennek , a szép dalokért, azért, hogy megfonta a szőke tincsemet, az Asikhatale zulu énekért, ami zuluul van , és a szóviccekért.
Narbnak a kegyhelyes élménybeszámolóért, meg a csávó, csávó masinisztáért.
Illének az együtt éneklésért, azért, hogy kért kaját , meg az ölelésért.
Estelnek, a közös éneklésekért, és azért, hogy már nem haragszik rám, mivel elmúlt a vihar.
Newrának, a "komikus írónőnek" a dobolásokért, a rózsaszín sapkáért, a csomózásért, az ölelésekért, és, hogy most már nem vagyok Ákos, ő pedig nem Anikó.
Mirinek, hogy fel tudott vidítani a legrosszabb pillanataimban is.
Mikinek, hogy nálam maradt a karkötője, amit majd visszaviszek neki.
Ankának, a nagyon-nagyon-nagyon vidám pillanatokért, a nézésekért, meg azért, hogy ő lesz az MGM oroszlánja.

A Dalnok rend összes tagjának: Aminak, Aeglosnak, Ancának, Illének, Nellasnak, Ratzkhnak, Drizztnek, Peredhilnek, Orsinak, Mirrandnak és Vewynek.
Aminak a sok nagyon szép darabért, a mestervizsgás éneklésért, meg a különleges hangszer titkainak a felfedezéséért.
Aeglosnak a véleményéért , a fuvolajátékáért, és a mestervizsgás éneklésért.
Ancának, hogy tud tikfán játszani, meg körmöt festeni, meg dobolni.
Mirrandnak, hogy "kedvesen" kifosztott.
Orsienak, mert nagyon szépen énekelt.
Nellasnak, hogy énekelt a mestervizsgámon.
Drizztnek, hogy most már nem úgy nézek ki, mint akit kimostak, majd kidobtak.

A szobatársaimnak: Náda, SÚ, Beni, Zsolti, Ákoska majd később Miki.
Nádának, a "de most komolyan" mondatért, a tisztaságmániájáért, az esti beszélgetésekért, amikor Beni osztott minket, nem is értem, hogy miért, jah és a Vogueben megjelenő "Ilyen volt, ilyen lett képsorozatért.
SÚ-nak a szóviccekért és a dalszövegért.
Beninek, a "fogjátok már be a szátokat" mondatért, a reggeli teáért, az ablaktörlésért.
Ádámnak a reggeli keltésért, meg azért, hogy kifoszthattam.
Namarienek a kb. 4 és fél órás beszélgetésért a viharban és a felajánlott segítségért.
Artemisznek, az utazós napon való beszélgetésért, a viccekért, majd az vissza utazós napon való hatalmas ölelésért.
Dorwnak a óriási, kimerítő munkájáért , azért, hogy segíthettem neki, és az öröméért, ami felvidított.
Rózsának, akivel megnyithattuk a "sárga" piacot a Lachen-diktatúra alatt, és azért is, hogy péntektől én vezethettem a büfét.

A Legyőzzük végre ma a sötétet, a Lemossuk végre ma a sötétet dalokat, a konyhás nénik kedvességét, az énekléseket, a tábortüzeket, a "Lachen óvja Lachent", azt, hogy túlteljesítettük magunkat 147 %-al, a kreatív rendnek, hogy ők 250 %-al magasabbra húzták a falakat, és a Dzsindzsfutrinkáknak, hogy ők 77 %-al több területet fedeztek fel, a Bór sárga színért, az E! szócska használatáért, az ébresztést, a takarodót, a csillagokat, Ankalimon meditálós programját, ami nagyon-nagyon jó volt.

Köszönet azoknak, akik színesítették számomra ezt a 11 napot, akikkel beszélgettem, akik felvidítottak, akik megöleltek, egy szóval, mindent köszönök.

No, ide is eljutottam, 12 órai alvás után, ami nálam rekord, látszik, hogy minden percét igyekeztem kihasználni ennek a 11 napnak
Nagyon sok emléket szereztem, felsorolni az összeset nem lenne elég ez az oldal, szemezgetések:
szobavadászat, Pörkölt, kiskutyák, mentatea, zöld, pólófestés és szaggatás, éjjeli őrség, Teaház, nekem ez nem kell, de nincs másik, ringasd el magad, tészta, tészta, főzelék, gulyásféle, emelkedő, susnyás, hüje Majedrosz, számháború, ork-ork, E!, ültessünk fát és szívjunk füvet/együnk hódot, szoknya, tál, Regéc vára, gonosz nemgondolini küldött, LÓL, sárga szalag, Fingon, Fingon, Fingon..., záróbuli, égő törp... és még sok minden más.
Nagy Zöld Köszönet a szervezőgárdának, hogy mindenféle nehézségek árán, de összehozták a tábort!
Hasonló köszönet a nemzetség és rendvezetőknek, a családfőknek és minden segítőnek, akik nélkül nem jöhetett volna létre a tábor!
Köszönet név szerint:
Dorwnak, hogy annyi energiája van, és minden kis segítségért olyan hálás, hogy kedvet csinál újabb jótettre
Rózsának a büféért
SÚnak a sok ölelést meg puszit
Gandalfnak, bölcs fő-zöldtündénknek, aki a favicceivel megalapozta népünk imázsát
Cueddonak az ölelésekért és hogy jó családfőm volt és hogy a helyettese lehettem
Nidonak a tépett-összefűzött pólóért, az ölelésekért, a mentateáért, a zöld hajáért
Nólinak az ölelésért, és hogy elhozta BigFootot
Artemisznek meg mindent, tudja ő Jah, és a hímzést
BigFootnak a zöld haját és arcszőrzetét, hogy "utálhatjuk" egymást és minden ilyenért
Felagundnak, hogy egységesen utálhattuk Lachennként
Márknak a beszélgetésért
Zsofának, hogy a szobatársam volt és hogy megismerhettem és nevethettünk sokat.
gillznek a színjátszórendért
Dreamernek minden beszólásáért
Esgalnak a "kirohanásáért"
Estelnek, hogy sosem változik
Ratznak az utolsó hajnali megjegyzését, meleg lett tőle a szívem tája
Öööh, jaj, még sokaknak, akiknek a neve most nem jut eszembe, de gondolok rájuk
Sokaknak a sok ölelésért és pusziért, meg támogatásért és jó szóért. E!

Kedveseim!

Remzy mobilnetjének az usb dugaját nem találta meg véletlenül valaki? Vodafonos.
Letiltattam, de kissé drága a pótlása, ezért jó lenne, ha köztetek lenne a megtaláló angyal! Csoki jár érte!!! :D