Kreatív Őszi Művészeti Találkozó (KÖMT) 2010

Ha jól értem, az lenne a lényeg, 'ogy variálhatóbb legyen az egész, ne egyszerre legyenek nagy érdeklődésre számot tartani bíró dolgok. Vagy nem. De akkor tévedtem.

De akkor ez nagyjából ugyanolyasmi, mint ami most volt, csak jobban hangsúlyozva az egymásraépülő órák lehetőségét, amiből most talán csak a harcos-táncos volt, hogy az egyikkel együtt kötelező a másik.

Aki a kötöttséget fájlalja, sose legyen pulóver...

Bár kérdőíves felmérést nem végeztem, személyes benyomásaim alapján igény lenne a közönség részéről egy lazább, "szabad rendi óra" jellegű kínálat iránt, és egy elmélyülős, több foglalkozásból álló "rendi/céhes" jellegű szeminárium-kínálat iránt is egyaránt. A következő KÖMT-öt ezért úgy kelle megtervezni, hogy mind a kettőre lehetőség legyen, legyenek "rendek" (vagy projektek, a rendezvény tágabb koncepciójától függően), de legyenek mellette egy-egy órás ízelítők is, mint idén.

A kérdés már csak az arányok belövése: milyen arányban osszuk fel ennek mentén a programot, milyen hangsúlyokkal?

A másik elemzendő kérdéskör a közös, össznépi programkínálat kell hogy legyen. Vetélkedő, Közösségi Est, Tolkien Est, Gálaest, Bemutatóest, vagy utóbbi kettő összevonva (pl. idei "Lakoma"). És persze a clubfigting, amely önálló event lett, ezt jövőre figyelembe kell venni. Meg a búcsúbuli. Melyek kellenek ezekből és melyek nem? Hogyan időzítsük ezeket, hogyan legyenek elhelyezve a fentebb vázolt szabad rendi-rendi vegyes szerkezetben?

Ezeknek a problémáknak a kapcsán kellene egy kiértékelő kérdőívet összeállítani.

Hátha érdekel bárkit is... A KÖMT-ön készült 3D-s képeim anaglif és X-eye változatban is felkerültek a képMutatóra .

Az anaglif képek megtekintéséhez piros-cián szemüveg szükséges. A X-eye képekhez elég, ha bandzsítva nézed őket: két képből állnak, bal oldalon a jobb szem, jobb oldalon a bal szem által látandó képből. Némi gyakorlat szükséges hozzá, de viszonylag hamar meg lehet tanulni a technikáját: úgy kell bandzsítani a képekre, hogy a két kép között látszólag megjelenjen egy harmadik – ez a harmadik lesz a három dimenziós kép.

Alyr: van abban igazság, amit a KÖMT identitásáról írsz. Alapnak nem lenne rossz szerintem az elnevezést szem előtt tartani: legyen kreatív, őszi, művészeti és találkozó. A kreativitásra, és a művészetekre koncentrált találkozó, ősszel. Az a fajta keretjáték-light, ami tavaly és az idén is volt, szerintem még belefér, és az adjunk elő egymásnak, mert az jó sokkal inkább ide illik, mint a farsangra. Pontosabban: a KÖMT-ön a helyben készült alkotások előadása, bemutatása helyénvalónak látszik, míg a farsang az egyénileg, otthoni félhomályban kitalált, betanult és csillogóan fényesre polírozott szórakoztató előadások helye kellene maradjon. (Meg a bulizásé.) A tudákosságot szerintem nem a KÖMT-re, hanem a LEP-re kellene tartogatni, így például Felagund felolvasását és a Tolkien-kurzus jellegű dolgokat inkább oda, vagy egy más rendezvénysorozatra (Tolkien klub, stb. - nem új ötlet, lehet, hogy fel lehetne támasztani) kellene áthelyezni. Vagyis, a KÖMT (amely egyébként a köztudatban minitáborként is megjelenik) a kreatív művészet helye legyen.
A bandázásra, szociális életre, kocsmázásra és egyéb fontos, de kevésbé kreatív és művészeti dolgokra van egy csomó egyéb lehetőség, Shamhain, Beltain, etc, illetve akár spontán is szerveződnek ilyen dolgok. Én főleg e miatt tartottam túl soknak a "szabadidőt" (üresjáratot). A közös tevékenység, azaz a "rend" elegendő hovatartozás-érzést kellene adjon, külön csapatokra szerintem nincs valódi szükség, és azok csapattá válására az idő is kevés.

Mindezt az "össze kéne szedni őket" félmondatodra válaszul...

Megkésve bár, de azért én is írok:

- Köszönöm mindkét foglalkozásom (harcos-táncos, lökőkéz) résztvevőinek, hogy ott voltak, lelkesek voltak. Jó volt veletek dolgozni.

- Köszönöm a KÖMT szervezőinek, hogy lett KÖMT, megszervezték, letárgyalták, és kitartottak mindvégig.

- Köszönöm mindenkinek akivel beszélgettem, hogy beszélgethettem vele.

A rendezvényről:
Én úgy látom, hogy a KÖMT még mindig nem találta meg a maga identitását. Néha azt hisszük, hogy már igen, de aztán mindig kiderül,hogy tévedtünk.
Jelenleg ott tartunk, hogy a LEP, a Tábor és a Farsang furcsa szerelemgyereke a KÖMT, van benne egy kis "közönség előtt előadunk-merazjó" (LEP), meg "ismerős közönség előtt adunk elő, mert ők szeretnek"(Farsang), meg "tudományosan megmondjuk a tutit"(LEP), és persze "csapatozunk-rendben veszünk részt"(Tábor). Még lehetne folytatni, de asszem ebből is látszik.
Arról nem is beszélve, hogy a résztvevők valahol mindegyiket elvárják. Legyenek rendek, legyenek előadások, legyenek mindenféle foglalkozások amibe bele lehet kóstolni, legyenek csapatok amik identitást adnak, legyen keretjáték, legyen tudományos is, beszélgetős is, bulizós is...
Ennyi minden egy táborban sincs, pedig az 10 nap, ez meg csak három.
Alapvetően szerintem először is identitást kéne adni a KÖMTnek, valami egyedit, ami máshol nincsen.
Nekem vannak ötleteim és prioritásaim - például szerintem semmi értelme előre megírt keretjátékot csinálni, mert ez nem tábor. Nyilván mindenkinek vannak. Össze kéne szedni őket, és utána eldönteni, hogy mi az ami tartható, mi az ami nem, és ezt esetleg meg is mondani a népnek, mert ha mindenki másra számít, mindig lesznek elégedetlenek.

Pakolás:
Érdekes volt elolvasni ezeket a hozzászólásokat. Úgy írtok róla, mintha új jelenség lenne. Pedig nem az.
Az embereket kérni kell, mert sokaknak ez nem evidens. Lehet őket szidni, hogy jaj de buták, amiért ilyenek, csak nincs semmi értelme.
Az MTT-ben nem ismerek olyat aki ne tenne meg valamit ha szépen kérik.
A KÖMT közben sokan jöttek oda hozzám, hogy mit tudnak segíteni, mert semmit nem mondanak nekik a szervezők. Ne csodáljuk ha a végére megunták, és kérdés nélkül hazamentek.

Sötét Úr írta: Nota bene

Nóta is van benne?

A fotók jók, nagyon tetszenek!

And now... [center:27325gr3]

Képek! [/center:27325gr3]

(Nem voltam valami termékeny, de azért akad pár.)

Nota bene, érdemes elgondolkodni azon is, hogy a szervezők semmiféle kedvezményt, előnyt nem élveztek, beleértve Attiláékat is. Tehát ugyanazért a pénzért, amit a többiek is fizettek, nem szórakozást, hanem munkát és felelősséget kaptak. Nem sajnálat, és nem is lesajnálás kell legyen a részük érte, de egy kis megbecsülés, aminek a legjobb kifejezője a segítség.

Ami a bűzlő, koszos ruhadarabokat illeti: nem tudom, miért kellene elvárni a takarításban résztvevőktől, hogy ami a gazdájának büdös / nem hiányzik, az nekik fontos legyen. Ott hagyni vagy kidobni jelen esetben kvázi ugyanaz. Törődjetek a dolgaitokkal, és egymással is, de nehogy már az vesse a másik szemére a gondatlanságot, aki elsőként követte el.

---

8<

---

Ami az előadásosdit illeti, két bánatom volt vele. Az egyik, hogy későn kapcsoltam: a fotó alapok sötétedésre ér véget. Jó lett volna szabadban lődözni egy kicsit, de már csak a kezdés előtti órákban szembesültem azzal, hogy a napvilág már nem este 8-ig tart. A másik, hogy egy csomó dologra szívesen mentem volna, de éppen akkor voltak, amikor én is előadtam. A túl sok szabadidő "problémája" (időnként én is soknak éreztem a deklaráltan kreatív rendezvényhez mérve) itt érdekes módon ütközött a jó sok minden egyszerre problémájával. A sokféleség rendben van, de jobbnak tartottam volna, ha nem egyidejűleg mennek az előadások, és van lehetőség több mindenbe belekotnyeleskedni anélkül, hogy félbe kellene hagyni bármit is. (Főleg előadóként... )

Köszönet illeti Rabynt és filmnézőket is, hogy toleránsan sikerült fogadniuk, amikor osztoztunk a projektoron, és ráadásul az előzőleg ígérthez képest még csúsztunk is egy kicsit.
És köszönet illeti Anglachelt is, amiért elviselte a közbekotyogásaimat.

Tudod, Encsi, a talált tárgy és a szemét közötti határvonal minden embernél egy kicsit máshol húzódik. Szerintem senki sem azért dobja (dobta) ki a másét, mert ki akart szeretkezni vele, hanem azért, mert feltételezte, hogy az adott ojjektum megérett a hulladékként való hasznosításra. Ahogy írod, neked a foltos lábtyű magasabb rendű, mint a hatszázadik fekete férfizokni. Hát nem az. Én például soha fel nem venném az előbbit, de rendszeresen hordok az utóbbi megtestesüléseiből példányokat. És ettől nem nekem van igazam és neked nincs, hanem neked is igazad van a magad szempontjából, meg nekem is az enyémből, és a kettőnek nincsen közös metszete. Úgyhogy aki széthagyja a cuccát, az ne magyarázkodjon, és ne kérje számon a másikon, hogy miért van nála máshol a határ a hulladék és a még használható, csak időlegesen elfelejtett cucc között, hanem igyekezzen változtatni a dolgok szerteszét hagyásával kapcsolatos viszonyán. Aminek azért vannak speciális esetei is, például amit Meta említett. Nekem első éjszaka például fél pár papucsom tűnt el, amikor Mau matraca érkezése alkalmával elsodorta. Lehet, hogy ha nem papucs, hanem pl. zokni, akkor nem tűnik fel, és nem kezdem el rögvest reggel keresgélni - és ha még rákerül valaki más hálózsákja, polifoamja, stb., akkor még keresés ellenére sem találom meg. És még arra sem szólhatok egyetlen rossz szót sem, aki rápakol, vagy elsodorja, ha például a többiekre tekintettel nem gyújtott villanyt éjszaka...
Nem úgy, mint a mások felé közömbösebbek, akik az éjszaka közepén, vagy éppen hajnalban is csak úgy tudnak közlekedni, hogy katonásan odaverik a sarkukat, és csak úgy dönög az egész épület. Akár neveket is tudnék mondani, de igazságtalan lenne, mert nem csak azok járkáltak így, akiket néven tudnék nevezni. Időnként az az érzésem, hogy hihetetlen rosszul állunk empátiából, pedig más alkalmakkor meglátszik a társaságon, csak nem mindig jut felszínre, amikor kellene. Ez viszont odafigyelés kérdése, ami tanulható.
Az empátia kérdése az is, hogy akár mondják, akár nem, elmosogatom a cuccom (magamtól!), hogy ne a büféseknek kelljen, akik ugyanazért a részvételi díjért, mindenfajta honorárium nélkül végig dolgozzák a rendezvény X napját. Ők vállalták, igaz, de azért annyi segítséget megérdemelnek, hogy a lehető legtöbb terhet megpróbáljuk levenni a vállukról. A saját bögrénk, tányérunk elmosogatása, egy-egy üveg víz "házhoz szállítása" már jó lépés ebbe az irányba. Kommentek és fintorok nélkül különösen.