Tolkien és a fantasy

Lord Maul: Azert, mert az SW nem hoz semmi ujat. Az egy mese, a jo es a rossz harcarol, ahol nem lovakon szaguldanak a hosok hanem robogokon, nem vitorlas hajoval utaznak hanem urhajoval. A vilagot meg lehetne valtoztatni egy teljesen szokvanyos fantasy vilagra, ha ezeket a szocsereket vegrehajtanank <br> A Matrix azert ennel tobb. Abbol a tortenetbol, az alapjaibol egy hihetetlen jo filmet lehetett volna csinalni (attol ahogy megcsinaltak nem vagyok kulonosebben elragadtatva), de hat az valszeg kevesebbet hozott volna a kasszaba.<br> Itt mar ha elegge elfedve is de megjelennek olyan problemak, amik altalanosak a sci-fi-ben. Pl: a technika az ember fole kerekedik; a tulnepesedes; a kornyezet pusztitasa (az emberiseg mint a Fold betegsege). Van egy pici filozofiai melysege mar a dolognak (valosag es alom osszemosodasa, az-e a valosag amit annak gondolunk). Nem azt allitom, hogy kemenyvonalas, elsoosztalyu sci-fi, de mar van koze hozza.

Svindler: na kezdenek közeledni az álláspontjaink. <br> <br> A sci-fi definíciód nagyban egyezik az enyémmel, és ebben egyébként is egyetértünk, hogy a fantasy fogalmát keresve leginkább a sci-fi-től kellene elkülöníteni.<br> <br> A fantasztikusnak titulált művek két irányzata a XX. században mindenképpen a SF és a fantasy. Az összes ilyen műre megpróbálják ráhúzni valamelyik kategóriát.<br> <br> Megpróbálok adni egy definiciót. <br> <br> Genus proximum: mindkettő a mi világunkban nem létező, fantasztikus díszletek között játszódik, és általában (regényekről beszélek elsősorban) kalandregénynek is minősíthetőek az ide sorolt művek. <br> <br> Differentia specifica: a két műfaj (idézőjelben!) közötti különbséget én tipikusan a XX. századi ember tudathasadásos világnézetével tudnám illusztrálni. Mondok erre egy hülye, mindennapi példát: vegyünk elő egy roppant színvonalas női magazint, és nézzük meg a fogyókúrás tanácsokat! Egyik oldalról megjelenik a kalóriatáblázatok, kémhatások világa, de ugyanúgy fontos szerepe van a többezeréves kínai csodadolgoknak is. Szóval a tudathasadást a tudományba, a tudományos fejlődésbe vetett hit minden eddiginél erősebb megjelenésében, másfelől ugyanakkor a misztikum, a mitikus világnézet továbbélésében látom. E gondolatmenet szerint a sci-fi a tudomány, a fantasy a mítosz világa.<br> <br> Lamorak: abban messzemenőkig egyetértünk, hogy ezek a kategóriák csak a modern szövegekre értendők! Az Le Morte d'Arthur tényleg csúnya elírás volt a részemről! <br> <br> Svindler: de ha szerinted a SW fantasy, akkor miért mondod, hogy a Matrix egyértelműen sci-fi? Ezt tényleg nem értem!

Bocsi, Svin! Több pszichológiától megkíméllek titeket.

En amugy meg mindig azt hiszem, hogy a fantasy helyet a hasonlo mufajokhoz kepest kellene meghatarozni. Jo kiindulopont az ha felismerjuk miben is kulonbozik a tobbitol, ezert is szimpatikus esetleg a felvazolt Kiraly Jeno fele megkozelites. Valahol a sci-fi, horror es a kalandregeny kozt kepzelem el a fantasy helyet.<br> Megprobalom osszefoglani, hogy latom most, miben is ter ela sci-fi-tol.<br> <br> A sci-fi nem csak egy technologiailag fejlettebbnek kepzelt vilag megjelenitese, ennel joval tobb. A celja, hogy bemutasson egy esetleges jovobeli problemat, ami a jelenlegi fejlodesi irany mellett felbukkanhat. Ez lehet a fejlodes kozvetlen, vagy kozvetett oka. Nem irtam, hogy technikai fejlodes, mert a sci-fi eseten szerintem ez a fejlodes nem csak a technika szemszogebol van vizsgalva, hanem a tarsadalom es a technika egyuttelesebol, kolcsonhatasabol. A technika fejlodese az emberi viszonyok valtozasat is maga utan vonja.<br> A sci-fi megprobal ravilagitani egy ilyen problemara. Ez lehet sokfele: az emberek elidegenedese, kornyezet szennyezes, a fogyasztoi tarsadalom terhoditasa, kulturak utkozesebol szarmazo konfliktus, stb...<br> Persze sok szemet jelent meg ebben a mufajban is, de mara letisztul annyira, hogy latszik, a fovanal mindig ez volt. Ebben a mufajban a tortenetnek van mindig valami hatter mondanivaloja is, egy csopp tobblet jelentes. Nem csak a fiktiv vilag bemutatasara es a tortenetre koncentral.<br> A fantasynal ilyen nincs. Olyan fiktiv vilag tarul elenk, aminek a mi vilagunkkal nincsen kozvetlen kapcsolata. Nincs olyan globalis, a mi vilagunk haladasanak iranyabol szarmaztatott problema, amire a mu ra probalna vilagitani. Egy fiktiv vilagot kapunk egy fiktiv vilaggal aminek egyetlen celja van, a szorakoztatas. A tortenet all a kozeppontban, es az egesz onmagaert letezik csak. A celja, hogy kielegitse az olvasonak egy masik vilag iranti vagyat, es ellassa almodozni valoval a kozeljovore. Az adott vilag csak addig letezik mig olvasod, mig gondolsz vele, de nem tud valosagga valni reszleteiben sem, es nem is all fonn a lehetosege annak, hogy azza valjon.<br> A fantasy nem mutatja meg az adott vilag arnyekoldalat, nem probal ravilagitani a bemutatott vilag negativ oldalara, hangsulyozva, hogy ez sem a tokeletes megoldas. A sci-fi-ben nyilvanvalo, hogy az a bemutatott vilag sem jobb altalanossagban, mint ez, annak is vannak hatranyai, es cel, hogy ezeket a hatranyokat megmutassa. A fantasynal semmi ilyen nincsen.<br> Az ott teremtett vilag oncelu, azert van hogy legyen, es onmagat megmutassa, es ezaltal szorakoztasson.

Kicsit kezd mas iranyba terelodni a tema Megprobalom visszaterelni az eredeti mederbe.<br> <br> Lamorak: Hogy-hogy a nagy klasszikusok nem 'fantasy'-k? Es mi az hogy nem a Dragonlance ertelmeben? Most akkor a fantasy-rol csak mint a Dragonlance-hez hasonlo muvek, illetve a Gyuruk Ura-hoz hasonlo muvek ertelmeben beszelunk?<br> Ebben az esetben , ha az a fantasy ami tolkieni alapokra epit akkor a Gyuruk Ura mufajteremto, es maga is resze a fantasy irodalomnak.<br> Par pelda, hogy a nagy klasszikusoknal mennyire nem ervenyesul Tolkien hatasa:<br> -Robert E Howard 1936-ban meghalt: azt hiszem abban egyet erthetunk, hogy a Conan tortenetek legalabb annyira alapmuvek, es legalabb annyira meghatarozoak mint a GYU. Es o nem csak a Conan torteneteket irta...<br> -HP Lovecraft 1937-ben meghalt. Bar en alig egy tucat muvet olvastam, es nem rajongok teljesen azert, hogy a hagyomanyos ertelemben fantasynek tekintsuk az irasait, de minden komolyabb forumon a 'nagy klasszikusok' koze soroljak.<br> -Edgar Rice Burroughs 1950-ben meghalt. A Mars kotetetek szinten klasszikusnak tekinthetoek.<br> -Fritz Leiber a muveinek a felet a GYU megjelenese elott irta. 6-7 Hugo dijat zsebelt be elete soran az egyeb dijakrol nem is beszelve. Magyarul sajnos nem tul sok irasa jelent meg, de azok sem tolkieni alapokra epulnek.<br> -L Sprague De Camp. A II Vilaghaboru utan kezdte a szarnyat bontogatni, bar akkor mar a 40-en is tul volt. Neki sem tul sok irasa jelent meg magyarul, de az a par amit volt szerencsem olvasni egyaltalan nem tolkieni alapokra epit.<br> -CS Lewis is irt fantasyt. O Tolkien kortarsa es baratja volt. Sajnos nem olvastam tole semmit, lehet erdemes lenne az osszehasonlitas kedveert.<br> -Andre Norton is a II VH kornyeken kezdett irogatni. Jopar sikeres fantasy sorozatot tudhat magaenak, magyarul sajna tudtommal egy se jelent meg. Sci-fi viszont igen, azt olvastam is. A stilusa alapjan ketlem, hogy tolkieni alapokra epit.<br> -Jack Vance az 50-es evek elejen kezdett publikalni. Irt fantasyt es sci-fi-t is vegyesen. En igencsak kedvelem az irasait. A keso muvein esetleg a tortenet vonalvezetesenek stilusaban ervenyesulhet Tolkien,d e en ezzel is vitatkoznek (marmint, hogy ez egyaltalan Tolkien hatasa-e), de vannak konyvei ahol kozel sem.<br> -Poul Anderson: Jopar fantasyt irt. A Torott Kard a GYU-vel egy evben jelent meg. Azt hiszem a kategoriajaban verhetetlen konyv. Aki szereti a fantasyt ne hagyja ki.<br> <br> Rajtuk kivul akadnak meg azt hiszem joparan, akiket itt Magyarorszagon mi nem ismerunk. Az elso fantasynek amugy az Oz-t tekintik, ami a szazadfordulon irodott. (Mint ahogy az elso sci-fi-nek a Frankenstein-t).<br> Most persze kerdes, hogy ezeket a muveket fantasynek tekintjuk-e. Tobbseguk heroikus fantasy, de nem mind. Azt se lehet mondani, hogy mind mitologikus alapokbol epitkezne.<br> Persze figyelmen kivul is hagyhatjuk oket es koncentralhatunk a ma divatos, futoszalagon keszulo 'fantasy' irodalomra is, mint fantasyre. De ez szerintem orultseg. Marmint megfosztani a mufajt az alapjaitol.<br> <br> Lord Maul: A Matrix az sci-fi, ezen nem kell vitatkozni. A fantasy pedig nem attol fantasy, mert kardoznak benne. Nem lehet ilyen felszines dolgok alapjan behatarolni egy mufajt. A sci-fi-nek sem ismerve az, hogy urhajok repkednek benne.

Gandalf: Mutass egy olyan területet, ahol a változások (maga a Fejlődés) gyorsan és mindenre-mindenkire kiterjedően végbement, s egyből a eljutott a Tökéleteshez! <br> A pszichológia tudománya még fiatal, mintegy 150 éves. Nem értem, mit vársz el.<br> Egyébként kire gondolsz konkrétan?

Jó, beindult, de elég sokat várat még magára...<br> És sajnos még vannak bigott gondolkodásúak....

Gandalf: Azért már rég megindult az egységesítés a pszichológián belül. Már nem találsz olyan szakembert, aki bigott freudista vagy behaviorista lenne. A pszichológiához egyre több más tudomány kapcsolódik: pl. biológia, etológia, neurológia, pszchiátria, pedagógia, informatika stb. (és képzeld el, hogy ezekből mi mind tanulunk valamennyit!) Szóval az integráció nemcsak belülről, hanem kívülről is megindult.

Findulias: Örök hálám! Azt a könyvcímet kerestem. (Te is jártál a Tömegfilmre?) <br> <br> Svin, L. Maul és Lamorak: KIRÁLY JENŐ: A FRIVOLI MÚZSA.<br> <br> Király Jenő adj. nevét a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet, a Kultúrális Antropológiai Szakcsoport és a Kultúrális menedzserképző program jegyzi, azonban én a filmszakról vettem fel az előadását.<br> <br> Lamorak: Arra a vitára utaltam, amit Vargoss-szal folytattál.<br> Légyszi magyarázd el nekem, hogy a pszchoanalízis miben ártott a világnak. Mert nemcsak a tudatalattiról meg az Ödipális-konfliktusról van csak szó, hanem például az elhárító mechanizmusokról (amelyekből szemelvényeket láthattunk abban a bizonyos vitádban), a különféle analítikus terápiákról (amik működnek), az ÉN 3-as tagolódásáról (ami nekem nagyon tetszik - Olvastad az Emberi játszmákat?). De ott van az érdekes téma az archetípusokról is. (Findulias: Adler vagy Jung nevéhez köthető? Keverem őket.) Erről Popper Péter tudna mesélni...<br> Szóval mint minden elméletnek (és egyébnek) ennek is vannak hibái, buktatói, megválaszolatlan kérdései, de attól még nem kell teljes egészében kidobni a kukába.

Hmmm... A pszichológia még túl kiforratlan tudomány ahhoz, hogy bármit is tudjon az emberi gondolkodásról... s ráadásul még mindíg vannak, akik csak egy-egy irányzatát hajlandóak elfogadni, pl. pszichoanalítikus megközelítés, melyeknek önmagukban nincs túl sok értelme. A különböző nézeteket még csak most próbálják közelíteni egymáshoz, de az egységes szemléletmód még várat magára...

Igen, mert ő még a keleti filozófiákat is belekeverte. Egyenes út Rudolf Steiner észvesztő marhaságai felé.

A pszichoanalízisról nekem a dinamikus szó jut eszembe. Igazából olyanról, hogy a tudatalatti kutatása nem nagyon tudok. Ez gyakorlati dolog. Én csak azt tudom, hogy terápiákban hogyan lehet alkalmazni. De ebbe nem akarok belemenni. Viszont Jungról csak annyit, hogy azért ő egy kicsit más tészta.

És hogy áll a tudatalatti kutatása éppen? Mert minden olyan elmélet, ami Freud után jött (Ferenczy, Adler, Jung, stb.) pontosan ugyanolyan nevetséges és szimplisztikus volt, csak más részleteiben. A tudatalatti jelenlegi kutatásáról valóban nem tudok semmit; de ha azon az alapon folyik, amin eddig, akkor csak egyszerű mechanisztikus modelleket tud produkálni. És nem nagyon hiszek benne, hogy ez megváltozik.

Abban igazad van, hogy mivel a pszichoanalízis elméletei nem cáfolhatók nem is lehet igazi tudományos elméletnek nevezni. A pszichológiában már rég nem mondanak olyanokat, hogy az Oedipusz komplexus áll minden hátterében. A lényeg az, hogy Freud felfedezte a tudatalattit, és ez nem ostobaság. Nekem is nagy elenállásaim voltak a pszichoanalízissel szemben, de minél többet tanulok róla, annál inkább látom, hogy mennyi használható dolog van benne. (A sok nevetséges mellett)

Melyik vitánkét? Mondd, kíváncsi lennék rá.<br> A pszichoanalízis a kora 20. sz. egyik nagy pozitivista-szcientista átverése szerintem, ami effektíve kulturálisan több kárt okozott, mint hasznot hajtott. MINDENT el lehet mondani a pszichoanalízis nyelvén-- a probléma (és ez már tudományelméleti probléma is!) az, hogy a pszichoanalitikus kritikus _csak_ ezen a nyelven képes és hajlandó értelmezni. Ez még így sem lenne nagy baj (mindenkinek a saját hülyeség, végülis), csakhogy a pszichoanalízis klasszikus példája az önigazoló, körbezáródó diskurzusnak. ('Minden ember szerelmes az anyjába gyerekkorában.' 'Én aztán nem voltam.' 'Ahá, elfojtottad!!') Tehát nem csak hogy nem hajlandóak máshogy értelmezni-- azt állítják, hogy nem is lehet máshogy, és ha valaki máshogy értelmez, az illúziókban ringatja magát-- his ugyanazok a Oedipusz-komplexusaink vannak minden jelenség mögött. Az olyan elmélet, amit még elméletile se lehet sem falszifikálni, sem cáfolni, nem tudományos elmélet (l. Popper). Arról nem is beszélve, hogy a pszichoanalízis (és itt jön vissza megint a pozitivista-modernista jellege) mechanisztikus, szimplisztikus, és bizonyíthatatlan. És mindez csak a pszichoanalízisről mint primér 'tudományról'; az irodalomértelmezésbe behozni (ugye, rohadt Ernest Jones, meg még néhányan, akik most Floridában és Kaliforniában ülnek kellemes tanszékvezetői szobákban) elmondhatatlan ostobaság volt; mostanra már ott is akkora kárt okozott, amiből nem lehet egyhamar kijönni.

Király Jenő: A frivol múzsa<br> Ez a kérdéses könyv címe. De figyelembe kell venni, hogy ő nem irodalommal foglalkozik, hanem filmekkel. <br> <br> A pszichoanalízisről csak annyit, hogy olyan hatással volt mindenre a megjelenése után, hogy szerintem legalábbis nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Akkor sem, ha valaki nem fogadja el teljes egészében. Mintahogy azt már ma senki sem teszi.

Lamorak: Király Jenő az ELTE tanára (szakjaiban nem vagyok biztos, talán film, kommunikáció és kultúrális antropológia, de még utána nézek). Tehát ő nem irodalomelméleti szemszögből közelíti meg az egészet! <br> Könyvet sajna nem tudok most ajánlani, mert elvesztek a jegyzeteim (vagy legalábbis a könyv címe veszett el a jegyzeteimben). Azonban igyekszem ennek is utánanézni.<br> Ja, és nem érdemes az én szemelvényeimből messzemenő következtetéseket levonni.<br> És még valami: a pszichoanalízissel szemben sokaknak vannak ellenérzései (még nekem is), ennek ellenére nagyon sok helyre beszivárgott már (ezek szerint még az irodalomelméletbe is), és pszichológiai tekintetben sok gyakorlati jelenséget képes megmagyarázni (de valószínűleg nem csak a pszichológiában) (például a korábbi vitátok lélektani folyamatait el lehetne mondani a pszichoanalízis nyelvén).

Tolkien azt írta, a horror számára egy esztétikai kategória.

Még nem olvastam végig minden beírást; de sorban válaszolok, mielőtt elfelejtem.<br> Lord Maul: egyetértek, az általában 'fantasy'-nek nevezett irodalmi 'irányzat' szerintem is nagyrészt Tolkien-elemekből építkező szövegeket takar, amik ráadásul az esetek nagy részében nyelvi-stilisztikai szempontból meg sem közelítik Tolkien szövegét. Következtetésem: akármi is a 'fantasy' ezekben a szövegekben, Tolkien nem tartozik oda.<br> A Star Wars szintén nem 'fantasy' ilyen értelemben-- pontosan ugyanúgy, mint Tolkien, inkább romance-szerű és mitopoétikus. Malory (_Le_ Morte Darthur-- az aposztrofot inkább a d'Arthur-nál szoktad látni) egyértelműen romance, késői középkori próza romance; és szerintem semmi köze azokhoz a szövegekhez, amiket általában 'fantasynak' hívnak-- hacsak nem akarjuk visszafelé átírni az irodalomtörténetet a kevéssé definiált és ködös fantasy-fogalomhoz való hozzáidomítás céljából, de akkor vszínűleg a görög irodalmat, sőt, akár épp a Bibliát is ide kellene soroljuk.<br> <br> Aminabhavam: nem azért kell besorolni, hogy élvezni lehessen-- azért, hogy értelmesen lehessen beszélni róla. Ez az értellmezés-ellenes álláspont egyik szokásos érve ('az értelmezésre nincs szükség mert anélkül is lehet élvezni a szöveget'-- nos, nem lehet, mert pusztán a szöveg _élvezete_ is értelmezés, az értelmezés folyamatából ered. Ha valaki úgy dönt, hogy erre nem akar reflektálni, és nem akarja érteni, mitől élvezi az olvasást, felőlem teheti-- de ne mondja senki, hogy ez par excellence felesleges) , és nem visz közelebb semmihez.<br> A mágia mint kritérium azért nem megfelelő, mert tapasztalatom szerint nagyon kevesen azak közül, akik így akarnak meghatározni, tudják megmondani, mit is értenek a mágián (vö. a Harry Potter elleni 'okkult' kampányt: valószínűleg egyetlen olyan idióta, aki szerint a HP-től sátánisták lesznek a gyerekek, sem tudná meghatározni, mi is a mágia és az okkultizmus egy kultúrtörténeti-eszmetörténeti kontextusban. Különben meg nem taníthat mágiára, mert mágia nincsen, a kultúrtörténeti értelmen kívül). Meggyőződésem, hogy Tolkien még ezzel a meghatározással sem 'fantasy'-- Tolkienben nincsen 'mágia', teológia van.<br> <br> Brisa: ki ez a Király Jenő? úgy tűnik, nem sokat csinál, mint a jó öreg todorovi alapokat és az azóta arra rakódott angol-amerikai irodalmat kapirgálja. El kellene olvasnom ennek ellenére: mondj címeket, amivel érdemes kezdeni! Lord Maul nagyon jól mondja vsizont, hogy definiálatlan fogalmakat egymás közt köröztetni értelmetlen-- akkor mi a horror? Már Todorovtól kezdve ez a központi probléma a fantasztikum kutatásában: hogy akkor tul.képpen mi is az, amitől egy szöveg 'fantasztikus' szöveg lesz (és később ezek mennek át a 'fantasy-ra' is, bár a 'hivatalos' fantasztikum-kutatók és -elmélészek általában nem nagyon foglalkoznak sem Tolkiennel, sem a Drafgonlance-iránnyal). Amit később mondasz KJ 'definícióiról', az még rosszabbá teszi a helyzetet és főleg az elmélet jelenkori irodalomelméleti elfogadhatóságát: irodalmi műfajoknak metafizikus definíciókat adni nem valami jó ötlet. A pszichoanalízisről, különösen az irodalomértelmezésben, pedig köztudottan megvan a véleményem, és ez nem változott meg.<br> <br> Cicafül: a 'felnőtteknek szóló mese' ugyanúgy definíciós problémákat hagy, arról nem is beszélve, hogy soha nem tudjuk eldönteni, ki is mondja meg, hogy mi 'felnőtteknek való' és mi nem. Mitől függ, h. vmi 'kinek való'? Harry Potterről közkeletűen elterjedt, hogy '(csak) gyerekeknek való': szerintem korántsem, sőt biztos vagyok benne, hogy a gyerekek nem is értik igazán.<br> <br> Svindler: nos, a 'nagy klasszikusok' sokszor maguk sem 'fantasyk' mondjuk a Dragonlance értelmében. És ahogy Lord Maul mondja, nem csak az a Tolkien-hatás, ha valaki Frodónak és Samunak hívja az apró termetű ám hősies főszereplőit; ahogy Tom Shippey írja a J.R.R. Tolkien: Author of the Century c. könyvében, valószínűleg nincs olyan 'fantasy' cimkével ellátott szöveg a könyvesboltokban, amely vmilyen módon ne lenne Tolkien hatása alatt. <br> <br> Egyelőre eddig jutottam, most el kell mennem órát tartani. Majd jövök vissza.

Majd írok, ha időm lesz.

Annyit hallottam már a felnőttektől olyat, hogy a fantasy könyvek a legnagyobb baromság a világon.DE NINCS IGAZUK !A szerelmes regény az igen!Az egy nagy ámítás(már mint a szerelemes regény).A Fantasy könyvek és filmek egy másik világot teremtenek, ahol ugyanúgy van Jó és Rossz és nem mindig a Jó győz !Ez a világ az álmainkban is létezik, ugyanugy megjelenik ez a képzeletünkben is.A felnőttek (már amelyik)nagyon képesek arra, hogy kizárják magukból a képzelgést, mert az gyerekes dolog számukra. Pedig így születik meg minden MŰ :zene, festészet , könyvírás , szobrászat.Na jó nem fárasztok senkit, aki akar velem beszélni megadom az e-mail címemet: sylli@netposta.net

Svindler: azért nem gondolom, hogy a kalandregény felnotteknek szóló mese, mert abban nincsenek csodálatos, természetfeletti elemek. Az a realitás talaján áll, még ha nem is egy valóságos, létezo v. annak elotte létezett világban, országban (pl. Anglia - a Ködös Caledonia) játszódik. Mert ilyen erovel egy fiktív városban játszódó krimi, kitalált szereplokkel is lehetne mese. De nem errol van szó!<br> Lehet hogy én fogalmaztam rosszul, a mesét én itt, konkrétan a tündérmesékre értem. Lehet, hogy a mese ill. tündérmese számomra más jelentéssel bír.<br> Viszont az olvasottak közül leginkább Lord Maul elképzelésével értek egyet. Azzal, hogy a fantasy leginkább mitológiai alapokon nyugvó (akármilyen csekély mértékben), középkort idézo helyszíneken (a régmúlt hangulata mindenféle képpen szükséges - számomra (ezért nem ebbe a kategóriába sorolom a sci-fit, ami, akármilyen tudománytalanul, de a jövobe mutat)) játszódó történet. Melyben a mágia használata megengedett, és a földet sárkányok, orkok, tündék, trollok, manók, törpök, hobbitok, unikornisok, pegazusok, sellok és egyéb létezo (emberek, állatok és persze növények) és nem létezo teremtmények népesítik be.

A régi Fantasy téma folytatása. A téma tárgya: Vajon Tolkien írásai fantasy-nek tekinthetőek-e, illetve mi is a fantasy? Mik ennek a műfajnak az ismérvei?

Egy szóval sem állítottam, hogy ez lenne az Egyetlen és a Tökéletes! Ez nem a Gyűrű!

Brisa: köszi így már jóval érthetőbb volt! De szerintem ez akkor is csak egy meghatározás a sok közül, bár kétségtelenül igen érdekes, és jó.

L. Maul: Király Jen&#337; elméletében az egyes m&#369;fajok viszonylag pontosan vannak definiálva. Mégpedig abból a néz&#337;pontból, hogy az Ember miképp viszonyul az egyes múfajok központi tárgyához. Például: a horrorban az Ember a létéért küzd, hogy az Iszonyatból, a végs&#337; kétségbeesésb&#337;l és bizonytalanságból fokozatosan konszolidálódva, felépítsen egy világot, s meglelje a Szépet. Itt a Káosz (és a Semmi) az alap, a központ elem.<br> A fantasyban már megvan a világ, a Szép (kp-i elem: a Minden). Csak az Ember nem tudja használni (nyugati fantasy-k), illetve magában nem leli meg a Harmóniát (keleti fantasy-k, itt az emberi bels&#337;, a lélek a színtér és nem a külvilág). A konfliktus tanítja meg ezekre az Embert. Aztán jön a N&#337; meg a Kaland stb. stb.<br> <br> Szóval itt egy elég sajátos viszonyulásról van szó. (Sok helyütt pszichoanalítikus beütéssel, amire igaz Lamorak megjegyzése /ti., hogy mint minden pszichoanalitikus alapú elméletnek, ennek is az egész alapját és metodológiáját lehet megkérdőjelezni/, de attól még elméleti síkon igen jól m&#369;ködhet.)<br>

ÉSzAH: nem tudom, bennem kezdenek hatalmas várakozások kialakulni a sorozattal kapcsolatban, egyre valószínűbb, hogy nem a Xena és tsai. színvonalát fogja hozni.<br> <br> Salvatore neve garancia arra, hogy megpróbálnak igényes valamit összehozni, gondolom ő nem dolgozik olcsón, és túl nagy szeméthez nem is adná a nevét... azonkívül biztos érdekes, jó történetekkel fog előállni, szóval lehet, hogy rövidesen Faerun világa a TV-képernyőn keresztül is magához láncol majd!

na, látjátok )

Maul, nagy kő esett le a szívemről. Pontosabban a GYU megfilmesítése után nem tudom. Lehet, hogy semmi sem lehetetlen? Mégis bizalmatlan vagyok, méghozzá pontosan amiatt, amit leírtál. Egyszerűen lehetetlennek tartom Drizzt megformálását. Mármint amíg a gén-sebészet ilyen gyerekcipőben jár. De ha valaha megcsinálják akkor nem tudom, hogy mitől félek jobban. Attól-e, hogy jól csinálják meg vagy attól-e, hogy rosszul. Mert ha rosszul, akkor kiakadok. Ha jól, akkor pedig azért akadok ki. Mert már a GYU-nál is kiakadtam, hogy nem élek Középföldén. Viszont Faerunra még annál is jobban vágyok. <br> És igazad van. Orlando a 2. legtündébb ember, akit életemben láttam, de Drizztet még őrá sem bíznám. Annyira élesen él Drizzt karaktere a képzeletemben minden részletre kiterjedően, hogy azt hiszem inkább nem akarom meglátni sem a filmvásznon, sem a TV-képernyőn. <br> ÉSzAH

Svindler: jó neked, hogy nem érzed április 23-at távolinak. <br> <br> Fantasy téma: a tolkieni alapokat nem ennyire konkrétan értettem, hogy Tolkien lenyúlásáról lenne feltétlenül szó, csak a fantasy emberek tudatában élő fogalmára gondoltam, ami leginkább Tolkien művén keresztül közvetítődik, mivel kétségtelenül ez a legnagyobb hatású ilyen mű. Ezek szerint a fantasy nem más, mint tündék, orkok, kardok, középkort idéző helyszínek, mágia, sárkányok, stb. <br> <br> Ha a SW fantasy, én ezt az állítást el is fogadhatom, mivel valóban sok a hasonlóság pl. A Gyűrűk Urával, ami (lehetne) fantasy mű, illetve a SW-ban nincs meg egyfelől a sci-fire jellemző tudományos szemlélet sok aspektusban (a hangok terjedése az űrben, az űrhajók vadászgépszerű mozgása, a lépegetők szükségessége az antigravitációs tankok után, stb. nyilván elég tudománytalan), másfelől viszont egész érdekes kontextusban is felüti a fejét, pl. a midi-chlorianokat az Erő tudományos magyarázatként is fel lehetne fogni. <br> Mindegy, fogadjuk el, hogy a SW egy fantasy történet. De akkor pl. a Matrix is fantasy? Szerintem a Matrix története szinte szolgaian másolja a SW történetvezetési sajátosságait némely (sok) aspektusban, ott is a világ (ál-??) tudományos (sci-fi magyarázatán kívül nagyon is megjelenik a misztikus erőkbe vetett hit, sőt, a következő részben kardokat is fogunk látni (ez utóbbi hozzászólás félkomoly volt), szóval szerintem, ha a SW-t fantasynek minősítjük, akkor pl. a Matrix-szal is ezt kell tennünk.<br> <br> A fantasy horrorhoz való viszonyításában ott látom a hibát, hogy egy definiálatlan fogalmat (fantasy) akar leírni egy másik, nekem legalábbis ugyanilyen definiálatlan fogalommal. Mert mondjuk egy Lovecraft műhöz hasonlítva a Gyűrűk Urát lehet van értelme ennek az okfejtésnek (de nem biztos, mivel csak szemelvényeket kaptunk belőle - és ezek legalábbis nekem nem tűntek túl meggyőzőnek), viszont ha mondjuk a Sikoly 3 horror, (morbid példa tudom), a Star Wars pedig fantasy (ez is), akkor értelmetlennek látszik az egész.<br> <br> Nem a sci-fihez, horrorhoz képest kellene definiálni a fantasyt, hanem a fantasyre kellene adni egy olyan definíciót, ami lefedne minden művet, amit legalábbis a többségünk fantasynek szokott hívni - de ez szvsz reménytelen próbálkozás, ezért én maradok a fantasy tündés/orkos/mágiás fogalmánál, ami szvsz a leginkább megfelel az emberek nagyrésze által használt fantasy szónak.<br> <br> Viszont az én fogalmamhoz ezek szerint amanibhavan fogalma áll nagyon közel, amit te elvetettél, a mágia miatt.