Hyarnustar - Beszélgetések

Rana, felnőtt ember vagy, úgyhogy nem vonom kétségbe a döntéseidet--azok megalapozottságát és szükségességét. Te tudod, miért: bizonyára megvan rá az okod. Ezért csak sok sikert kívánok mindahhoz, ami miatt ki kellett kapcsolnod a géped (bár nem tudom, mikor fog ez eljutni hozzád), és várlak vissza, amikor vissza tudsz jönni.

8O Rana, ne! :embarassed: Sztem maradj. Vagy max. egy hétnél tovább ne legyél távol, plz.

Rana.....

Ranamarth (Endóriel) írta: Kedves Barátaim!
Sajnos el kell búcsúzom tőletek egy időre...nem tudom meddig.Úgy tűnik Eru úgy hozta,hogy a "való" életemre kell koncentrálnom.Pontosabban teljesen arra kell figyelnem.Nem a rossz jegyek miatt,mert szerencsére még idén nem kaptam ilyesmit...hanem a körülmények.Ma kikapcsolom a gépem,és nem tudom mikor kapcsolom be ismét.
Ezt nem azért írtam,hogy sajnáljatok.
Csak úgy éreztem,hogy tartozok annyival,hogy szólok,mielőtt így elhagylak titeket,mert hiszem,hogy lesz,akinek hiányzok.
Ég veletek!

És aztán tessék rendesen folytatni a történetünket!!!!

Igen, jól sejtetted, és várunk vissza, és nem csak a neten :ölelés:!!!

Ranamarth (Endóriel) írta: Kedves Barátaim!
Sajnos el kell búcsúzom tőletek egy időre...nem tudom meddig.Úgy tűnik Eru úgy hozta,hogy a "való" életemre kell koncentrálnom.Pontosabban teljesen arra kell figyelnem.Nem a rossz jegyek miatt,mert szerencsére még idén nem kaptam ilyesmit...hanem a körülmények.Ma kikapcsolom a gépem,és nem tudom mikor kapcsolom be ismét.
Ezt nem azért írtam,hogy sajnáljatok.
Csak úgy éreztem,hogy tartozok annyival,hogy szólok,mielőtt így elhagylak titeket,mert hiszem,hogy lesz,akinek hiányzok.
Ég veletek!

És aztán tessék rendesen folytatni a történetünket!!!!

:crying: :crying: :crying: :crying: :crying: :crying: :crying: :crying: :bawling: :bawling: :bawling: :bawling: :bawling:

Kedves Barátaim!
Sajnos el kell búcsúzom tőletek egy időre...nem tudom meddig.Úgy tűnik Eru úgy hozta,hogy a "való" életemre kell koncentrálnom.Pontosabban teljesen arra kell figyelnem.Nem a rossz jegyek miatt,mert szerencsére még idén nem kaptam ilyesmit...hanem a körülmények.Ma kikapcsolom a gépem,és nem tudom mikor kapcsolom be ismét.
Ezt nem azért írtam,hogy sajnáljatok.
Csak úgy éreztem,hogy tartozok annyival,hogy szólok,mielőtt így elhagylak titeket,mert hiszem,hogy lesz,akinek hiányzok.
Ég veletek!

És aztán tessék rendesen folytatni a történetünket!!!!

Nos, én sem megyek őszi talira (családdal és rég látott barátokkal leszünk fenn a Bükkben. Nagyon jó lesz csak a bekötött villany meg a folyóvíz fog hiányozni, meg ti.) Tessék majd gondolni azokra akik nem tudnak jönni! Más: irodalom órán firkálgatok unalmamban mi "születik"? Egy kék nyúl! (neve SZEM, vagy Samu)

[size=9:iek2dj00]naja, meg kovariáns és kontravariáns, de lassan már elég lesz, úgy érzem. [/size]

Gandalf írta:

Serrana/Taurin írta: Alyr:Bocsi, Panni küldte aludni.

"...Szundikálva..."

Valahogy úgy

Reggelente utazunk a buszon és amikor összefutunk az egyik volt osztálytársammal, a következő párbeszéd hangzik el rendszeresen:
- Hogy vagytok?
- Ahogy kinézünk...


99%, hogy jövő héten szombaton meglátogatlak titeket Tatán

Csak hátráltam és hátráltam,mert nem bírtam hátatfordítani az árnynak...de egyszer csak valami megragadott hátulról...erre elkezdtem kapálózni és rugdalózni,mire a "támadómat" sikerült úgy eltalálnom,hogy ő a földre került.Amikor megfordultam,hogy a földön fekvőt megnézzem magamnak,eltátottam a szám...és akaratlanul is,de elnevettem magam...Morgil feküdt a földön és minden féle nyelven szórta rám a szitkokat...szegényt nagyon összerugdostam.
-Ne haragudj!-mondtam és a könnyem kivételesen a nevetéstől folyt.-Gyere,segítek..-és fel akartam húzni,de ő félrecsapta a kezem és feltápászkodott.
-Hagyjál!Mi a jó fene bújt beléd...-de aztán mikor ezt kimondta,mindjárt el is hallgatott...kivételesen ez a szólás nagyon mélyen érintett mindkettőnket..-Mindegy.Menjünk inkább.-mondta és tovább mérgelődött.

Bocsánat az ájulásért - de ti hogy reagálnátok 2-300 normális évetek után életetek első komolyabb skizoid-tudathasadt élményére? A másik lehetőség, hogy ébren marad és hisztériás rohamot kap...

Azzal nekem nincs is bajom...
[size=9:xi0a7n31]Na jó, ígérem, kicsit később majd teszek még egy kört az általam kifejezni kívánt mondanivaló körül... addig meg legalább ez is Q.E.D.-nak vehető. [/size]

Estel Adániel írta: Hmm... ma nem megy nekem a fogalmazás. Q.E.D.

talán azért, mert amikor elkezdtem írni a hozzászólásod még nem láttam.
Tekintve, hogy griffről és pegazusról nem írt a prof az attól még létezhetett - hioszen, ha ez mind előzmény, akkor ezeknek a mitológiai elemeknak is meglehet az előzménye. Vagyis ha nem vesszük 100%-ig komolyan (megjegyzem eddig se tettük) akkor abból túl nagy gond nem lehet.

Videant Consules!

Hmm... ma nem megy nekem a fogalmazás. Q.E.D.

Lassan elindultam felé, hogy megtudakoljam szavainak értelmét, de valami megállított. Nem messze attol a helytől a feküdtem, s ahol pár nappal ezelőtt Morgil megtalált, egy különös foltra lettem figyelmes. Nem lehetett vérfolt, mert az ennyi idő múlva már nem látszik. Furcsa volt, nagyon furcsa. Közelebb léptem, s láttam, hogy nem is inkább folt, hanem egy árnyék. De minek az árnyéka? Körülnéztem. De semmit sem láttam. Semmi olyat aminek ez árnyéka lehetett volna. Szemem kutatóan futott végig a fákon, a fák lombjain ellenséget keresve de semmi.
Illetve mégis! Nem túl messze egy szürke köpenyt láttam felvillani, mintha valaki követne minket! De nem. Lehet, hogy káprázat volt.
Újra megvizsgáltam a foltot.
Egy árnyék, ez biztos.
De itt nem lett volna szabad árnyéknak lennie. És mégis itt van. Egy baljóslatú, szinte tapitható árnyék.
Közelebb léptem, s ekkor egy kimondhatatlan fenyegetést éreztem. De közelebb hajoltam, s ekkor láttam, hogy egy iszonyatos szinte nem evilági lény ittmaradt árnyéka.
Ilyen lényekről beszéltek azok akik megjárták a Sötét Úr tömlöceit, s visszatértek megrokkanva, megnyomorodva. Ők mondták, hogy ott még az orkoknál is ocsmányabb lényekkel találkoztak. Iszonyodva hátárltam, s nem tudtam elfojtani feltörő sikolyomat...

Remélem nem lett túl rossz, igyekeztem maradni a tolkieni keretek mellett, kicsit szabadon felhasználva Gandalf móriai bezsámolóját (ha már lúd akkor legyen kövér). Egyet kérnék, azt a személyt aki követi Leannát (mert követi) azt én szeretném felfedni, vagy ha valaki nagyon akarja, akkor előbb kérdezzen meg pls... :szépennéz:

Inspiráció ide, Középfölde oda, szerintem alapvetően ez mégiscsak egy kollektív konstrukció, így hát szvsz jobb lenne, ha az egyéni kreativitást nem korlátozná semmi a szöveg alapvető kohézióján kívül...
[size=9:1b2u08d6]tud még valaki valami szép ideillő k betűs latin jövevényszót? (a görbületet leszámítva ) [/size]

Tehát akár elájul, akár mitológiai hátasra pattan, a lényeg az, hogy azért legyen meg a történet folyamatossága - elvégre funkciójuk ezeknek is lehet...

...ehh. Ha valaki érti, miről beszélek, jelezzen vissza. :look:

Alyr:Bocsi, Panni küldte aludni.

Alyr Arkhon írta: (egyébként érdekes dolog Középföldén a griff és a pegazus, de azér jó ötlet)

na igen...ezért nem írtam,hogy Középföldén vagyunk,de hát Kincső jó alaposan meghatározta a sorsunk,úgyhogy így folytatjuk.... Biztos vagyok benne,hogy még sok izgalom vár ránk...
[size=9:3u10887h]de most tényleg nagyon szépen kérlek titeket,hogy egy időre függesszük fel az ájuldozást,mert habár nem vagyok moderátor,de tulképp ezt a sztorit nagyjából én inspriáltam...szal légyszí ezt tegyétek meg nekem.... [/size]

Beszállhatok? Ez kicsit hosszú lett, ha nem tetszik, törölhető...
[size=9:132i4upz]remélem, nem folytatták Angwen óta...[/size]

...de, szándékommal ellentétben, ismét azon az idegen, nyers nyelven szólaltam meg. Mintha hangom nem is az én hangom lett volna... - Lalkin sarja vagyok - hallottam, de ezek nem az én szavaim voltak! - Egyike rég holt vezetőiteknek - folytatta a Hang, és én egyre növekvő rettegéssel vettem tudomásul, hogy testem immár nem az én testem, hangom nem az én hangom, és én csak mint egy ablakból, úgy figyelhetek, és semmit, de semmit nem tehetek a Lény ellen, aki belémfurakodott, és akként használ, mint a bábokat szokás! - Más testben, régi lelkemmel - hallottam újfent, és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a tollas nép közül páran tiszteletük, vagy tán félelmük jeleként a porba rogytak előttem - eljöttem közétek megint, mert - itt már Morgil kivételével a teljes gyülevész térdelt - a többi nép elfordult már tőlünk, de ti - és kezemmel rájuk mutatott - hűségetekkel kiérdemeltétek, - szemem sarkából láttam, hogy Morgil halálsápadt, arckifejezése pedig furcsa keveréke volt a dühnek és a rémületnek - a találkozást. Ezután Mi, a Mindenek Felett Valók őrködünk majd tetteitek fölött, vezetünk titeket, ahogy régen tettük volt, - ó, ha fejbe tudnám vágni magam valamivel! vagy jönne az ájulat! de testemen nem uralkodtam, és sajnos túlsággal éber voltam; gyanítottam, ez is a Lény műve, hisz nem lehetnék ilyen ép - és ti dicsőségre viszitek majd, mi akaratunk volt egykor!
-Mit kívánsz hát tőlünk, Hatalmas? - kérdezte a sámán.
-Térjetek vissza táborotokba, s vigyétek el visszatérésem hírét a törzsnek, és a többi népnek. Lesznek bölcsek, kik belátják, tévednek, ha kételkednek - mi ez? a Hang szaggatottá válik! gyengülne? minden erőmet beleadtam, hogy kitörhessek, de szörnyű fájdalom hasított tudatomba... - de lesz... aki nem érti majd... őhozzájuk majd én magam... megyek... - már majdnem sikerült... a késéles fájdalom örökkévalónak tűnt, de majdnem... - és... megismernek majd... Eredjetek! - kiáltottam az utolsó szót, de ez már saját hangom volt. A fájdalomtól nem sokat láttam, de meglepetésemre az egész nép visszahúzódott az erdőbe, csak Morgil állt ott, mint egy márványszobor, fehéren és mozdulatlanul. Kinyújtottam a kezemet felé, összesetem, de nem kapott el. Az utolsó, amit hallottam, egy keserű-fura női kacaj volt, nem túl messziről. Morgil feléledt, egy nevet kiáltott, amit már nem hallottam, szemem sarkából láttam egy szürke szoknya vayg köpeny lebbenését a fák közt... és visszazuhantam az öntudatlanságba...