Hogyan tovább, MTT?

Valóban több oldalról, több megfogalmazásban elmondtunk sok mindent, ami fontos. Azonban úgy érzem, hogy az okok egy része nem világos mindenki számára. Márpedig a változtatáshoz, megújuláshoz előbb meg kell értenünk a meglévő helyzetet. Amíg ez nincs meg teljesen addig születhetnek ilyen téves következtetéseket levonó hozzászólások.

hígulás abban van, hogy a régi értékek kezdenek elveszni a közösség mögül, és az idei tábor már majdnemhogy egy önmagáért való nagyközösséget akart "megmenteni"...
a közösség kell, de ne az legyen az ára, hogy épp az tűnik el, ami összehozott minket. mert társaság vagyunk, de Tolkien Társaság.

Önmagáért való közösség nem létezik. A közösségnek mindig van célja, és ezt csak egy ideig lehet kívülről megmondani. Ha egy közösség valós közösséggé válik, akkor elkezdi maga megteremteni a hagyományait, szokásait és bizony a céljai is változhatnak. Most itt egész kevesen vannak azok közül, akik ott voltak anno Szegeden az alapító közgyűlésen. Az egy valódi varázslat volt. És lehet, hogy szentségtörően hangzik, de én bizton állítom, hogy nem a tolkieni világ volt a fő ok. Hanem az a csoda, ahogy egy közösség létrejött, emberek egymásra találtak és úgy döntöttek, hogy együtt akarnak maradni, és tenni azért, ami összehozta őket. És e nélkül az MTT nem alakulhatott volna meg. Vagy max. 10 fővel, akik ugyan olvasták az összes HOME-ot, és perfektek quenyából, de soha nem tudtak volna egy olyan rendezvényt összehozni, amire több százan jönnek el, és kezdenek el hozzánk hasonlóan lelkesedni egy műért, egy világért, egy varázslatért.

Ha nincs közösség, nincs MTT. A tavalyi tábor véleményem szerint legnagyobb hibája az volt, hogy a közösséget, az embereket teljesen kihagyta a számításból. Noha akkor a szétesés már elkezdődött, tábor után pedig tényleg úgy látszott, hogy nem bírjuk ki még a LEP-ig sem. Az egész idei év legfőbb kérdése az volt, hogy megmaradhat-e a társaság. A társaság így, ahogy négy éve létezik. Közösségként ÉS kulturális egyesületként. Az utóbbi nem kérdés, mindenképp megmarad. Csak legfeljebb három évente lesz egy kiadvány, néhány ember fordítgat, páran vitatkoznak a fórumon a balrogok szárnyáról, és mondjuk kétévente szerveznek egy összejövetelt a tagoknak. Nem lenne ez kevés, ahhoz képest, amihez hozzászoktunk? Nekem nagyon.

Ezért a mostani tábornak igenis a közösségmentés volt a fő célja, és nem önmagáért (mert akkor minden szervező a saját pár fős baráti társaságával nyaralt volna), hanem a nagybetűs MTT-ért.

A tolkieni értékeket pedig szintén nem lehet előadásokon, vitafórumokon átadni. Ahhoz élő, emberi kapcsolatok kellenek, amiket pedig például egy olyan tábor tud megteremteni, mint amilyen az idei volt. Ráadásul amiket írtatok, azoknak csak kis részére lehet ráhúzni azt, hogy "tolkieni". Inkább általános emberi értékek, amik nagyon jól megjelennek A Gyűrűk Urában, de ezek nem vesztek el a társaságból, és hihetetlenül erősek voltak a táborban is végig. Az ismeretterjesztés, tudománykodás, szerepjáték valóban lehetett volna több, de milyen értékek hiányoznak?!

Úgyhogy igenis, aki ért hozzá és lelkes, az végre kezdje el csinálni az ismeretterjesztést, és ne jó ötleteket adjon, hogy hogyan lehetne. Az elnökségnek pedig a legfontosabb feladata az legyen, hogy megőrizze és fejlessze a társaságot, mint közösséget. És itt megint egy tévedés. Nem lehet megengedni, hogy egy ember száz másik bőrére próbálgassa a saját koncepcióját, és képességeit. Mert (főleg ennyi fiatal között) elvétve találni olyat, aki akár csak nagyjából tudja magáról, mennyit ér és mire képes. A vezetőségnek nagy felelőssége van, de ugyanolyan kevés ideje, mint bárki másnak. Ezért ha valaki akar valamit csinálni, mondja, kérjen támogatást, csinálja, de akkor fogadja el a kontrollt. Ha meg nem biztos magában kezdje csak kis feladatokkal. Sokan voltak a mostani táborban is, akik nem mertek nagy feladatot bevállalni, ezért kisebbel kezdték. Kipróbálták magukat, beleláttak a dolgokba, és jövőre már többet vállalnak majd magukra. Szóval hajrá! Kezdeményezni, tenni! Azért, hogy megmaradjunk!

Jelnek vettem, h egy jóideje pötyögött kisregényem elszállt. Szal most nem kaptok véleményt. Még alszom rá egyet.

Igen, Gillzzel várjuk a lelkes emberkéket. Már kaptam több felajánlást, helyet illetően is. Lásd másik topic.

A szervezőgárdával/szervezésekkel kapcs is van egy ötletem, ami megoldhatná ezt a problémát, de... azt is majd később.

Én inczynek már írtam, hogy ahogy megyógyul a gépünk lehe tjönni hozzánk. Van DVD író és CD író is. Illetve egy 80 gigás vinyó amin kb 70 giga szabad helyvan jelenleg. Csak előre kéretik szólni mert apámat eltakarítom itthonról.

Én a tudományos cuccokon kívűl bármiben szívesen veszek részt. a tudománysban csak azért nem mert nem értek hozzá, nem tudok angolul (még).

egy személyes élmény Artemisz hozzászólásával kapcsolatban: tavaly decemberben, húsz évesen éreztem először, hogy NINCS karácsony. 2005 decembere, az van, meg latyak, tél és sötét. csodálkoztam, miért. aztán pár nappal az ünnep előtt, ajándékkészítés közben döbbentem rá, hogy azért nincs, mert nem teszek érte semmit. felnőttünk, emtété. magától már nem lesz karácsony.
a varázslatot meg nem lehet két kézzel lecibálni a földre. viszont még mindig látok sok-sok nyitott embert, régi motorosokat és újakat egyaránt, akikben töretlen a lelkesedés ereje. ugyanúgy tényleg nem lehet éveken át lelkesedni, de ugyanazért igen. csak tudni kell változni és megújulni. egyensúlyt kell tartani, ez a legnehezebb játék, hogy egyik végletbe se essünk bele.

Brandir ötlete nagyon tetszik. "értékrendről" csak úgy lehet beszélni, ha konkrétan meg tudjuk fogalmazni, milyen értékekről is van szó. és akkor már hátha nem fog senki "jaj, pátosz!"-t kiáltani, ha tolkieni-emtétés értékrendről esik szó

- hozzátenném még az egymásrahangoltságot. egy-egy rendezvény szervezésében olyan összmunkára vagyunk képesek pusztán lelkesedésből, hogy profikkal is felvehetnénk a versenyt.
- ja, és emiatt lehet az, hogy ilyen jó a közös problémamegoldó gondolkodásunk. szerintem remekül meglátjuk mindig a lényeget, feltérképezünk egy-egy problémát - az ezutáni cselekvésen volna még mit javítani

---

a "gyökerekhez való visszatérést" - ami szintén értelmetlen és elvont kifejezés így önmagában - pedig így gondolom:
- ismeretterjesztés-ismeretfelidézés: lehet, hogy érdemes lenne újrakezdeni, mert mindig jönnek újak. meg új kutatások is vannak világszerte, amiket közérthető formában tolmácsolni lehet.
- átélés: 1. azért örülünk, mert jó közösség vagyunk egyébként is; 2. azért örülünk, mert Tolkien világa hozott össze minket, és mégiscsak ez a kapocs (a felszínen vagy mélyen, kimondatlanul) -- ez a 2 nem zárhatja ki egymást, ezt a kizárólagos gondolkodást félre kell tenni.

tény, hogy mindkettő igaz, és ha akármelyiket előnyben részesítjük, akkor máris elindultunk vagy a langyos-állóvíz vagy a kizáró-fanatikus légkör felé.

egyelőre ennyi telt tőlem, én így fogtam meg a dolgot. fűzzük tovább, aztán reméljük, hamarosan lesznek belőle konkrét ötletek is, hogyan lehetne javítani.

---

ja, még egy dolog. vezetőség és tagság kapcsolata. ahhoz, hogy az állandó megújulás és újratöltekezés működjön, a vezetőségnek meg kell tanulnia a megfelelő csatornákba terelni a tagok kezdeményezéseit. ez iszonyatosan fontos! sőt, tovább is mennék. nem elég azt mondani: "igen, ha megszervezed, akkor üdvözöljük, csináld meg" - hanem aktívan kellene ezeket az energiákat serkenteni, terelni. (pedagógusok előnyben )
hogy mindenki érezze, hogy fontos. az (egyelőre) félénk újonc is, aki még azokra a dolgokra csodálkozik rá, amin mi már évek óta túlvagyunk, és csak egészen apró ötletei vannak. meg a tapasztaltabb régi is, aki igazán komoly szervezőmunkát vállalna. szerintem nagyjából mindenki tudja magáról, mennyit ér és mire képes! ha a vezetőség nem ezen a szinten viszonyul az egyes tagokhoz, akkor óriási kreatív energiákat vág tönkre.

itt jön még az utánpótlás kérdése. van most egy kimondottan tapasztalt szervezőgárdánk, de az utánpótlás nagyon rendezetlen. a vezetőségnek tudnia kell megelőlegezni a bizalmat olyanoknak is, akik még nem kaptak lehetőséget / csak kicsi dolgokat csináltak, amiket tkp. lehetetlen elhibázni.
segítő szerepben kell támogatni fentről: nem eluralkodni az új ember szervezésén, hanem hagyni az ő koncepcióját megvalósulni, ha egyszer már bizalmat adtak neki. én elhiszem, hogy fél a vezetőség, hogy jajmileszhaelszúrja, de még mindig ráérnek akkor belenyúlni, ha tényleg komoly a baj.

[size=9:3mqi6suk](ebben komoly tanulsága volt a 2005-ös tábornak: a tábvezek közti zavarok szerintem épp ebből adódtak, hogy a tapasztalatátadás és a segítő-szerep nem működött - ehelyett a túlzott kontroll és a magárahagyás végletei közt ingadoztunk.)[/size]

Sirgonnak van igaza. A Tolkieni "varázs", amit mindenki átérzett annak idején, mert reményekkel és a Tolkien világa iránti érdeklődéssel telve érkezett a közösségbe, kizárólag RAJTUNK múlik. Az idő elmúltával mindannyian higgadtunk valamennyit, felnőttünk akár tetszik, akár nem, és bizony hozzá is szoktunk ( tudjátok, a forró fürdő se tűnik olyan forrónak, ha már öt perce benne ül az ember ). A dolgokat is másképp látjuk. Nem lehet, hogy egy évek óta kapott dologért ugyanolyan lázasan lelkesedjünk, mint a legelején. Pláne nem lehet elvárni csak és kizárólag a tábvezektől/rendezvényszervezőktől, hogy ezt újra meg újra megteremtsék nekünk. Ez emberileg lehetetlen. Magunkban kell fellelni a hajlandóságot a befogadásra legelőször.

Talán meg kéne tanulni örülni a vidám együttléteknek, nem folyton azt a gyermekes mámort visszasírni, ami 2003-as Velem volt [size=9:29oy5gec](bár ott én pl. nem is voltam, de van honnan hallgatnom a folytonos nosztalgiázást )[/size]. Meg meg kéne tanulni dolgozni érte.


Na de ha már itt tartunk. Egy kérdést intéznék a tisztelt vezetőség felé. A következő nagy rendezvényekhez a segítők kiválogatása milyen alapon fog történni? Tudom, sokat ér a "kipróbált" gárda, meg hogy egy nagyobb banzájnál nem is lehet kockáztatni, hogy valamit elszúrjanak, de én pl. azok közé tartozom, akik érzik, hogy nem tettek még eleget az MTT-ért. [size=9:29oy5gec]Más kérdés, hogy régebben nem is igen lettem volna alkalmas ilyen mérvű feladatra, de egy kis megelőlegezett bizalmat szeretnék kérni. Köszönöm.[/size]

Bár az olvasottak alapján leginkább gillz avatarjával értek egyet, én is fontosnak, talán a legfontosabbnak tartom a tolkieni értékek, szellemiség (ha nem is direkt közvetítését, de legalábbis) megőrzését. A sok hozzászólás, kritika és élménybeszámoló OLVASÁSA közben azonban valahol elvesztettem a fonalat. Mi az amire mind hivatkozunk, az a fennkölt fogalom, az a megfoghatatlan szentség, amit tolkieni szellemiségnek, értékeknek nevezünk, és amit valahol útközben szép lassan elveszítünk.
Cueddo szerintem jól elkezdte összeszedni: egymás tisztelete, türelem, elfogadás, a "varázslat" közös átélése, de ahhoz, hogy újult erővel ismét ezek védelmében tudjunk síkra szállni, próbáljuk meg ezeket egy csokorba szedni. Kezdem:
- tolerancia: egymás tisztelete, elfogadása, a másikkal szemben való türelem
-nyitottság: más kultúrák, népek, fajok világképeinek megismerésére való igény. Az ismeretszerzésben mások véleményének meghallgatása és meghallása a nélkül, hogy csak megtanult szűrőinken keresztül mazsoláznánk ki a számunkra tetsző, minket igazoló szemeket.
-állhatatosság: kitartás a céljaink eléréséhez vezető úton, hogy ne forduljunk vissza, amikor már nincs remény.
Kérem a következőt

gillz írta: Ilyen szempontból a közösség eszköz.

ebben a táborban a közösség már egyértelműencél volt.

[size=9:3ejwse1d](egyébként teljesen félreértettél, de majd jövök, és reagálok még, de most sietek el )[/size]

Én régóta figyelem az MTT-életét.Sajna az összes táboron kívűl nem sok rendezvényen vettem részt.Sok jót és egy kevés rosszat is észrevettem úgy ,mint kicsit kívülálló.
Cue és Sil véleményét teljes mértékben osztom!Bár a programok nagyon jók (itt most az idei táborról is beszélek, m nagyon jó volt), de valóban kezdünk elkalandozni Tolkien-től, mármint úgy, hogy 1 közösség vagyunk, de egyre jobban csak 1 átlagos CÉL NÉLKÜLI közösség!És tényleg, szerintem is vannak 1páran akik csak azért járnak el különböző talikra h tartozzanak valahova, ami nem baj, sőt várunk mindenkit szeretettel, de érezze át Tolkien világát 1 picit!
Én már a tavalyi táborban is nagyon hiányoltam a különböző (nyelv, hadviseléd, kultúra, életmod stb...) Tolkien világával kapcsolatos ismeretterjesztő , illetve fórum jellegű rendezvényeket.
És ami a legfontosabb:
mivel hogy vége a filmes időszaknak, most kellene leginkább azon fáradozni ,h mások is megismerjék Tolkien életművét,
illetve olyan jellegű beszélgetéseket kéne szervezni, aminek témája az ,h mit is adott nekünk valójában Tolkien a műve álltal, és mi ,ezzel hogyan tehetjük jobbá 1 kicsit a világot (itt a műveiben jelenlévő állandó szereplőre ,a morálra gondolok)!

most csak néhány apró meglátás:

Ismeretterjesztés. a táboros topicban is mondtam, hogy mostmár sokaknál (nálam is) ismeretfelidézésre is szükség lenne. meg aztán van egy jó csomó új ember, akik itt se voltak még akkor, amikor 2003/04-ben először ért minket a mélyebb ismerethullám.
nekem 2002-04 volt a belemélyedés időszaka, és bevallom, két év töltődés után ráuntam, mert nem volt már semmi érdekfeszítő. mostanra viszont sok dolog kipergett, ezért örömmel belevetném magam újra.

Értékrend. igen, ahogy hígul a Társaság, fellazul az értékrend, amit Tolkien világa teremtett meg közöttünk. 2002/3-ban volt egy Tolkien által összehozott Társaság, akiknek az értékrendjét (egymás tisztelete, türelem, elfogadás, a "varázslat" közös átélése!, stb.) Tolkien határozta meg.
közben jött sok ember, ki Tolkienért, ki másért. felhígultunk, de alapjában véve nem ez a baj - mert aki nem tudott beilleszkedni ebbe az értékrendbe, az kipotyogott magától, és aki maradt, az azért maradt, mert közénk tartozik. szóval hígulás ilyen értelemben nincs.

hígulás abban van, hogy a régi értékek kezdenek elveszni a közösség mögül, és az idei tábor már majdnemhogy egy önmagáért való nagyközösséget akart "megmenteni".

juteszembe, Ankalimon mindig mondott vmi ilyesmit: a közösséget csak a tartalmas közös cselekvés tarthatja együtt.

a közösség kell, de ne az legyen az ára, hogy épp az tűnik el, ami összehozott minket. mert társaság vagyunk, de Tolkien Társaság.
és ne mondja senki, hogy nincs rá igény, mert van. egyet kell értenem Felagunddal: ezután a tábor után most a tolkieni szellemiség megőrzése legyen az első.
ez nem fanatizmus, meg bezárkózás. ha a Tolkienhoz való visszatéréstől valaki kevésbé érezné magát otthonosan köztünk, ott baj lehet. mert ha tartjuk ezt a vonalat, ami most megy, akkor a Tolkienhoz jobban kötődők fogják elszigeteltnek érezni magukat egy Tolkien Társaságban... és valljuk meg, ez igencsak bizarr helyzet lenne.

Sirgon Esgalnor írta: Én csak egy szerény figyelmeztetést tennék, ami ide és a táboros topicba is illik: Mivel önkéntes társaság vagyunk, ezért az tudjuk csinálni, amit az embereknek kedve van csinálni, és ez nem azonos azzal, amit az embereknek kedve lenne elfogadni a többiek kezéböl, ha felé nyújtják! Ettöl persze megfogalmazhatjuk, hogy mit szeretnénk kapni. És igyekezznünk is kell fellekesíteni embereket, akik majd csinálják. De nem szabad követelödzéssé válnia, mert az szüli a -ha nem etettek kézböl, akkor már sz_a_r az egész, hanyatlunk- életérzést.
Ez a mi világunk, mi teremtjük magunknak, semminek a megléte nem lehet természetes...

engedd meg, hogy véleményedet 100%ban támogassam

Remzy mamához csatlakozom: a késések TÉNYLEG borzalmasak.

Azt hiszem, ha már egyzere kulturális egyesület vagyunk, a kulturáltsághotz tartozik a pontosság. Jó, az akaadémiai 20 perc még belefér, de ennél több tényleg túlzás.

Tudom, az MTT állandóan időzavarral küszködik, de azért mégis.

Remzy mamának igaza van abban is, hogy a pályázatokat nyugodtan ki lehet írni előbb. Jó, tudom, kevésbé lehet tudni, hogy x hónap múlva mit csinálunk épp aznap, de az idegességnél bármi jobb.

Mit vállalnék?

Ami ismeretterjesztéssel, kutatással kapcsolatos.

Phaedra/Namarie írta: Szeretném, ha Tolkien is lenne elismertségileg ott, ahol mondjuk Victor Hugo, Jókai, Gárdonyi, Babits, stb.

Ezért kéne/lehetne tenni.

Na ez az, amit tényleg jó lenne megvalósítani szerintem, ami a "<i>quo vadis</i>"-t illeti.
Persze az ilyen (fogalmazzunk így) "kanonizálási folyamathoz" úgy gondolom, hosszabb időre van szükség, és nem feltétlenül kell mindenáron sürgetni, idővel remélhetőleg úgyis megvalósul, de ehhez valóban nélkülözhetetlen a minél szélesebb körű ismeretterjesztés, rendezvények, ésatöbbi. Viszont az is igen megfontolandó, amit Sirgon mondott, hogy elsősorban még önkéntes alapon működik (valahol) a dolog, és ezt figyelembe véve kreülni kell(ene) a túlzott követelődzést. Persze, ha valaki elvállal egy munkát, akkor lelke rajta, de tolerálnunk kell bizonyos dolgokat, amikor valakinek fontosabb dolga is akad, mint mindenáron a Társaság ügyes-bajos dolgaival foglalkozni, teszem azt például egy vizsgaidőszakban. Valamennyire megvan ez a tolerancia azt hiszem, de hallottam ellenkezőjét is, amikor XY-nak tehernek tűnik inkább a feladat, mint úgymond kedvtelésnek. Lelkesíteni meg persze hogy szükséges, van itt jó néhány optimista ember tudtommal. (Jóllehet, nem teljesen optimizmus/pesszimizmus kérdése a dolog, de pl. én nem hiszem, hogy tudnék bárkit is lelkesíteni. )

Ami a Társaságot illeti, engem elsősorban úgymond az egyedisége ragadott meg. Nem, nem az, hogy interneten szerveződött/szerveződik (az inkább átok sokszor, mint áldás, ahogy észreveszem), hanem az, hogy szerintem hogyismondjam intellektuálisan magasabb szinten áll a mai átlagembernél, akiből lassan kiveszik mindenféle önálló gondolkodásra való akaraterő és a média, a tévé, meg az újság, meg az internet határozza meg a mindennapjait. Másképpen szólva (ahogy azt előttem valaki igen okosan megjegyezte), "itt az emberek minimum 95%-a végigolvasott egy ezerötszáz oldalas könyvet" - ez, ha nem is minden értelemben, de igaz. Ez persze adódik a közel azonos érdeklődési körből is. Az szerintem majdhogynem tökmindegy, hogy most programozó, vagy bölcsész (vagy akármi más, most hogy csak a két "ellenpéldát" említsem, már ami a szakirányt illeti) az idekeveredett ember fia/lánya, lényeg az, hogy nagyjából mindenkinek van egy saját, kiforrott értékrendje, amit én manapság máshol (családomon kívül, persze), pl. saját osztályomban csak kevéssé, vagy egyáltalán nem látok (ha van is, az inkább a reklámok és egyéb marhaságok sugallta gondolat mint valóban önálló vélemény). Én személy szerint itt akadtam néhány emberre, akiket ma barátaimnak tartok, és ennyi hálával azért tartozom is ennek a közösségnek.
Tudom, biztos nagy és fellengzős szavak ezek, és lehet, hogy semmi szükség ilyesfajta nyáladzásra, én valahogy így látom, pusztán magánvélemény, nem releváns meg semmi ilyesmi.

Remélem nem haragusztok meg nagyon érte.

Én csak egy szerény figyelmeztetést tennék, ami ide és a táboros topicba is illik: Mivel önkéntes társaság vagyunk, ezért az tudjuk csinálni, amit az embereknek kedve van csinálni, és ez nem azonos azzal, amit az embereknek kedve lenne elfogadni a többiek kezéböl, ha felé nyújtják! Ettöl persze megfogalmazhatjuk, hogy mit szeretnénk kapni. És igyekezznünk is kell fellekesíteni embereket, akik majd csinálják. De nem szabad követelödzéssé válnia, mert az szüli a -ha nem etettek kézböl, akkor már sz_a_r az egész, hanyatlunk- életérzést.
Ez a mi világunk, mi teremtjük magunknak, semminek a megléte nem lehet természetes...

Először is köszönet a topiknyitásért

Mit is jelent nekünk az MTT ma? És holnap?
Én másfél évig csak olvasgattam a fórumot és figyeltem, mire meg mertem szólalni, és addigra eléggé kialakult véleményem volt. Aztán pillanatok alatt be lettem fogadva, szinte nem is éreztem, hogy én itt egy anya vagyok nagyon toleráns társaság és befogadó....
az előadásokból nem sokat hallottam még, többre is kíváncsi lennék, de hát valami mindig közbeszól. Nekem sokat jelent Tolkien, amikor először olvastam, vannak akik még nem is éltek... Egy olyan világot teremtett, ami menekülés sok embernek és ez meg is látszik a társaság jó részén.
Milyen Társaságot is szeretnénk valójában?
Szerintem a társaságnag 2 féle feladata lett az idők során és én mindkettőt fontosnak érzem, talán egyformán fontosnak. Bár a Professzor munkásságának a tudományos terjesztése és ápolása a fő feladat, nem hiszem, hogy sokkal kisebb kihívást jelentene az a társasági igény, hogy egy nagyon jó közösség létrejöttét kell ápolgatni, fejlesztgeni. Ez egy nagyon nemes és szép feladat, akkor is ha ez egy kicsit pátoszosan hangzik. Olyan ez a csapat, mint egy jó pszichiátria, megtalálható benne minden és az embereknek a lelke is fejlődik, nem csak a tudást szippantják magukba. Nem kellene kivetni azokat, akik már csak a társaságért járnak le, hisz ettől a tudományos miunkának nemszabadna kevesebbnek lennie, mert a kettő nem zárja ki egymást. Miért ne futhatna a 2 "project" egymás mellett?
Milyen célkitűzéseket tartunk fontosnak most?
Azt hiszem a taglétszám növelésével, egy kis reklámmal (ami nem kerül feltétlen pénzbe, csak a tagok aktív munkájába) meg lehetne újítani a tagságot és több tudományos programot lehetne szervezni. Új dolgokat kitalálni a régieknek és az újaknak a régi előadásokat pl a Tolkien Fogadó keretében előadni. Azok akik mélyebben élnek a Professzor munkásságában az a "feladata" hogy ezeket a dolgokat előrevigyék.
Milyen tevékenységekben és működési formákban szeretnénk a jövőben részt venni?
Bármilyen szervezési és logisztikai dologban - ebben jó vagyok
Milyen módon kapcsolódnak vágyaink Tolkien professzor életművéhez?
Ez az első pontba leírva vagyon. Mi is szárnyalunk, néha nem ezen a Föld nevű bolygón élünk és a társaság nagy részét ez a tulajdonság köti össze. Ezért kerültünk ide.
Milyen szervezeti rendszerben kellene a tevékenységünket hatékonyan folytatnunk?
Annyira még nem látom át a szervezet teljes rendszerét - de igyekszem, viszont.... a nagyon aktív tagoknak és a lelkeseknek sokkal több feladatot ki kellene osztani és a vezetőségnek többször kellene ötletbörzét szervezni. Ki mire vágyik, program, előadás, mit tenne, milyen hibákat lát.... Ezeket az óhajokat, ha a többség akaratával egyezik, akkor meg is kellene valósítani, hisz a tagokért van az MTT és nem fordítva.... A Tolkieni és a társasági programokat én szétválasztanám és külön felelősöket neveznék k, aki ezeket koordinálja. Mindenkori felelősség lenne a vállán, hogy a szervezés rendben menjen és a kiírások is időben megtörténjenek.
Nagy hibának tartom a mindenkori utolsó pillanatban történő szervezéskiírásokat, hisz előre tudjuk a nagy programokat, minden évben ugyanakkor, ugyanott, ugyanaz. Akár 4-5 hónapot is lehetne adni a szervezőknek arra, hogy kellően felkészülhessenek és reklámozhassanak.
Az utolsó hiba, ami engem nagyon zavar és sokan természetesnek fogják fel, az a késések sorozata. Akár egy programnál, akár egy találkozónál, akár egy rendezvénynél. Tudom ez nem a mi feladatunk, csak az én (és senki) idejét ne rabolja el senki. És ez itt már divat - sajnos.

számomra az mtt egy olyan hely ahol otthon vagyok. Értelmesen tudok beszélgetni másokkal bármiről, kevés vagy nem elvakult emberekkel.
Amit jó ötletnek tartanék: Felvenni a kapcsolatot (ergo nekünk kellene nyitni) a különböző Tolkien Társaságokkal. Nemzetközileg. Azt tudom, hogy pár ilyennel már sikerült beszélni, de mi is kereshetnénk a kontaktot másokkal. Én sajnos ebben még nem tudok segíteni mert jelenleg csak maygarul beszélek, de reményeim szerint jövő ilyenkorra fogok tudni Olaszul és Németül is.

Illetve azt tartanám nagyon jó dolognak hogyha a HoMe-t elkezdnétek magyarra fordítani, hogy azok a szerencsétlenek is elolvashassák akik nem beszélik az angol nyelvet. És a tudományos előadásokat is lehetne-e köré szervezni. Olyan dolgokról mesélni bennük mint ami most táborban volt. Nekem tényleg nagyon tetszett, hogy a Bibliai hét fő bűn köré csoportosultak a témák.

Számomra nagyon fontos a társaság. Nem csak az emberek miatt hanem amitt is amit képvisel és szeretnék is résztvenni a munkában, már amennyire ezt megtehetem. Szerintem mindenféle dolgokban tudnánk kezdeményezni, sok sok pályázatot írni, mindnfajta rendezvényen résztvenni, csak kezdeményezni kell nem várni, hogy a sültgalamb a szánkba repüljön. Támogatni az olyanokat mint a Szinikörünk ami igazán sikeres ám, a táncosainkat. És rengeteget kellene magunkat reklámozni! Nem csak a rendezvények idején, hanem máskor is. pl: a tolkien klubbot ha lesz ősztől megint, a lepet már sokkal hamarabb, akár egy-két hónappal korábban mint ahogy elkezdődik. Persze tudom, hogy ez rengeteg pénz, de egy jó reklám csodákra képes.

Most így hirtelen ennyi jut eszembe.

Igazából én nem tartozom ide, vagy legalábbis nem érzem magam idetartozónak, szinte senki nem ismer, de észlelem, mi van itt, hogy zajlanak a dolgok és sok jót vélek felfedezni, de ahogy hígul a társaság, romlik a színvonal. Ez a 'romlik a színvonal' kicsit rossz meghatározás, mert nem az romlik, hanem a dolgok kezelhetősége. Nem a szervezőkön múlik, hanem azokon, akiknek szerveznek. Az összetartás gyengül, így veszem észre.
Sokan azon a véleményen vannak, hogy Tolkien-t minden szempontból kiveséztük/kiveséztétek, és ezért inkább minden másra koncentrálnak. Sokak csak amitt regisztráltak, mert látták a filmet, de nem olvasták, nem tudják Tolkien munkásságát kellőképpen értékelni, nem ismerik további műveit, vagy nem is hallottak róla.

Nekem az emtété egy mindenre nyitott, összeszokott társaságot jelent, de az aktívkodást nem biztos, hogy mindenki ugyanúgy gondolja és ugyanúgy cselekszik ezügyben. Olybá' tűnik, hogy kicsit langyult a társaság, de szerintem jó ötletekkel, tervekkel fel lehetne frissíteni.

Más témában nem szeretnék hozzászólni, mert csak hülyeséget mondanék.

Mindenféleképp tartani kell a tudományos vonulatot, mert a minőséget kifelé is- és magunk felé- részben ez is szavatolja.

Tudományos konferenciákra, vagy egyéb, tudományos jelegű rendezvényekre mindenképp szükség van.

Természetsen nem csak erre, hanem a közösségre, és a közösségi életre is.
Talán a legfontosabb. semmi esetre se zárkózzunk be, ne váljunk úgymond belterjessé.

Azt nem tudom megmondani, hogy Nekünk mit jelent az MTt- azt azonban tudom, hogy nekem mit jelent.

Egy olyan kulturált, emberileg és szellemileg nyitott közösséget, ahol értelmesen lehet a legkülönfélébb dolgokról beszélni.

Természetesen Tolkien kell legyen az első, hiszen érte jöttem ide. A többi az hab a tortán.

Szeretném, ha ajövőben is ezt jelentené, és még valamit: egy hazailag és nemzetközileg is abszolút elismert társaságot, rengeteg kreatív, és tudásbeli értékkel, amiről végre lekopik a pejoratív, negatív előítélet.

Szeretném, ha Tolkient végre elfogadnák, felismernék az értékeit, és ne félve kéne róla beszélni.

Szeretném, ha tolkien is lenne elismertségileg ott, ahol mondjuk Victor Hugo, Jókai, Gárdonyi, Babits, stb.

Ezért kéne/lehetne tenni.

milyen Társaság lenne az ideális:

Aho a tagok komolyan vennék, amit csinálnak, és aki jelentkezik, nem pillanatnyi felindulásból teszi, hanem átlátja, amit csinál, és később is aktív tag marad.
nagy hirtelen ennyit tudtam válaszolni a kérdésekre.

lehet, hogy érdesen, sértőn hangzik, de azt gondolom, ezt, amit leírtam, a későbbiekben is tartani fogom.

Tisztában vagyok azzal, hogy a tudomány önmagában keserű kenyér lehet, és kell a baráti közösség. (Tapasztalat!!!!!)