Saját irományok

Több
15 éve 1 hónapja - 15 éve 1 hónapja #376299 Írta: Isilrohir
Isilrohir válaszolt a következő témában: Saját irományok
Sikerült elolvasnom a mesterdarabomat... Sürgősen át kell fogalmazni jópár helyen, és igen, igazad volt Efkú... :o
Utolsó szerkesztés: 15 éve 1 hónapja által.
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365838 Írta: Isilrohir
Isilrohir válaszolt a következő témában: Saját irományok
Első: <center>Víz

élet
hullám árad
zöld és barna
kéklő tükör fárad
csobban loccsan ugró márna
nyugtat jégben szívbe mászva
elvisz elhord felbújt áttör habból
Napba kristály csillan
messze zúgva
tengert járva
ringat el
ringat
víz az
élet</center>

Második:

Szép Heléné személyi gyilkosa

A por kavarog,
szálldos, mint megannyi
ezüst tollpihe, ragyog,
motoz egy falatnyi
holdsugár, s a sötét
víztükör felett már
úszik a hattyú, fejét
lehajtva. Egy madár
csak, egyedül ő.
Nyugtalan ma este.
Néma, halott a levegő;
az éjjel járkál a beste
horda, csöndben elhozva
a tó karcsú gyilkosának
döglött, mogorva
étkét, és az állat,
ki szépségével
megbabonázza
ostoba, tündérmesétől
becsapott emberek
rengetegét, nem kezes,
hanem kegyetlen ördög,
s bár mutatós és kecses
külleme, csapatban jövő dög,
mert kíméletlen
öl más, aranyos madárt,
ezüst-fehér, tépetlen
ruházattal vörös halált,
vért hozott; az aranyat
feketére keni,
s lerántva narancs-lábakat
a fényt is elnyeli.

Ebben van egy hiba: "ostoba, tündérmesétől..." stb. az nem illik oda... még töröm rajta az agyam.

A harmadikat nem lelem :(
Köszi, SÚ! :D :wink:
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365826 Írta: Isilrohir
Isilrohir válaszolt a következő témában: Saját irományok
Hm, ha megtalálom, berakom három versemet nyúzásra...
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365794 Írta: Sötét Úr
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Saját irományok
Aham, így már van benne valami :)
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365783 Írta: Isilrohir
Isilrohir válaszolt a következő témában: Saját irományok

Sötét Úr írta: Te, elolvastad az utolsó versszakot is??? :D :D :D

Igen, de ez volt a hangulat... és a szerelem alatt a csalódás és a szenvedés is érthető. nagyon tág érzelem, ami sok skálán fut... :wink: :D
igen, kissé szomorkás öröm, olyan dráma, amin fanyarul sajnálkozva mosolygunk, kifelé erősnek mutatjuk magunkat, hogy ne sajnáljanak, de belül mardos a fájdalom... álarc.
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365781 Írta: Sötét Úr
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Saját irományok
Te, elolvastad az utolsó versszakot is??? :D :D :D
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365778 Írta: Isilrohir
Isilrohir válaszolt a következő témában: Saját irományok
Metaflora: mindkét vers jó, a második jobban tetszik. Az elsőben érdekesek a témafelvetések, elgondolkodtatóak a megjegyzések. A második szerintem csak egy helyen törik meg (de amúgy tök jó :D ) a "járása könnyed/de szinte emberi", én nem egészen ezt írtam volna, mert érzek a versedben egyfajta egyedi stílust, és ez ahhoz képest túl elcsépelt kép, túl ismert, hogy úgy mondjam, szóval minden más új, de ez mindha nem illene a sok izgalmas ihälein közé... (bocs, saját szóval tudtam csak megnevezni a versben lévő kép és mozzanat, árnyalat-ihlet, stb. bigyókat... na az ihälein ezt jelenti... )

OFF: és ezt csak úgy hasra... :roll: ON

Idril: ez egy nagyon szép vers, olyan igazán vers... elmélkedős, de inkább a boldogságról szól... emellett felcsillan benne a szerelem illata is, a végén ismétlődő sorral, ami külön csavar és emel rajta egyet. Nagyon tetszik! :D

SÚ: dalolni kéne ezt a versedet... olyan jó kis nóta, dallam... szép szöveg, sejtelem, szerelem, szeretet, boldog öröm, csillagos nyári esték, meg ilyenek... mint egy antik bordal, ez is nagyon tetszik! :D
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365730 Írta: Isilrohir
Isilrohir válaszolt a következő témában: Saját irományok
Köszönöm a kritikát meg minden... elég kavar, hogy egy hétig nem voltam gépközelben...

Csak megjegyzem, ha két órát adnak neked azzal a felkiáltással, hogy: "Írj olyat, hogy hasra essünk tőle, és mentsd meg a világot..." hát akkor kerülnek ki ilyen kis béna szösszenetek a kezem közül... azért nem ez a legjobb írásom... :lol: :lol:

És nem, nem lettem utolsó, 10-en indultunk, két 1. és egy 2. helyezett lett...

Igen, azok a bizonyos hibák... Az egymásba karló raktárépület, egyszer már kaptam tőle röhögőgörcsöt! :wink: :lol: :lol: :lol: :lol: :D :D No meg a korom...
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365684 Írta: Metaflora
Metaflora válaszolt a következő témában: Saját irományok

fqqdk írta: Aljas vagyok, csak hogy legyen már itt valami :)

Valóban aljas, de számoltam a kockázattal, a "szükre" nem egy gyakori szó, Metaflorával együtt pláne...
De akkor már, ha itt van, akkor a teljeset, mert ez a kettő összetartozik, Hannah csak kiragadta a kedvenc részét.

Hideg, unalmas őszben borús eső
esik nagy szomorú-szükre felhő
mélyéből, de nézz a gyönyörű,
csillogó-átlátszó, ezerszínű,
vidáman szépséges vízcseppbe,
és gondolj csak jobban bele:
Honnan veszed, hogy az eső,
a színes-sárga avarra cseppenő,
gyönyörű vízcsepp-kavalkád szomorú?

Szép, színes, vidám kikelet,
nyílnak a virágok, s kedved
csak nevetni van, hogy de szép
az élet, a rét, meg ez az egész,
de honnan tudod te azt biztosan,
hogy örömöd alapja, az az olyan
szépen szirmot bontogató
kis virág éppenséggel aggódó
vagy örömteli, lehet hogy épp
szomorú és bús, és oly sötét
a világképe, mint az éj...

(És tényleg keresek majd valamit, amit berakhatok ide, vagy inkább írok egyet. Ezek öt évvel ezelőttiek, ez már annyira nem én vagyok. Na jó, írtam, de annyira nem tetszik, csak hogy legyen már valami. Ezt asszem meg fogom bánni.)

Koromszín macska surran éjemen át,
Szinte látom a gonosz szellemeket,
Mint követik rózsaszín mancsa nyomát,
Körbevenni, kit az út erre vetett.

Rémületből csapnak sötét lakomát,
Hallom, hogy az utcalámpa kinevet,
Ilyen riadalmat ő se nagyon lát,
Bár a macska útja mindig itt vezet.

Járása könnyed, de szinte emberi,
Négykézláb suhan, nem két pár lábon jár,
Fényszeme gonosz, ahogy rámemeli.

Néz, majd fut megint, fordul a saroknál,
Szorítása torkomat elengedi,
Jön egy lány - fekete hajban pókfonál.
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365436 Írta: fqqdk
fqqdk válaszolt a következő témában: Saját irományok
Aljas vagyok, csak hogy legyen már itt valami :)

Metaflora írta: Hideg, unalmas őszben borús eső
esik nagy szomorú-szükre felhő
mélyéből, de nézz a gyönyörű,
csillogó-átlátszó, ezerszínű,
vidáman szépséges vízcseppbe,
és gondolj csak jobban bele:
Honnan veszed, hogy az eső,
a színes-sárga avarra cseppenő,
gyönyörű vízcsepp-kavalkád szomorú?


code a rat the monster on doom in it
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365388 Írta: Sötét Úr
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Saját irományok
Nekem az egyik legnehezebb leckének az bizonyul, hogy ne keverjem a hétköznapi és az emelkedett megfogalmazást. Ezt csak Isilrohirnak adott tanácsaid egyikéről ráeszmélve írtam ide, Idril. Isilrohir esetében azonban érdemes figyelembe venni a korát. Nem azért, hogy a jellegzetes hibákat megbocsássuk, hanem, hogy felhívjuk rá a figyelmét, hogy az jellegzetes hiba.
A Kóbor csillag már fent van a fórumon is, Z akkor írt róla nekem pár dolgot. Végül abban maradtunk, hogy egyszer meg kellene beszélni, mert nagyon régen tanultam verstant, és igazából akkor sem, szóval amiket írt, azok nekem meglehetős ködöt jelentettek. (Csak nem a könyvben láttad?)
Gondolkodtál már azon, hogy IRL kiknek nevelkedik rózsa a szívén? (Bocs, tudom, hogy cinikus dög vagyok. Cinikus = olyan gazember, aki olyannak látja a világot, amilyen, ahelyett, hogy olyannak látná, amilyennek lennie kellene... szerintem van köztünk, aki lekőröz :D )
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365381 Írta: Metaflora
Metaflora válaszolt a következő témában: Saját irományok

Idril Celebrindal./Fenrir írta: Holydfényben

Ez gondolom elgépelés (az egyik versembe elgépelés által került egy "szükre"... valahogy pont ez volt az, ami nagyon megtetszett egy ismerősömnek, idézte pár helyen, és tőle is átvették, így most legalább öt helyen található meg a neten, mindenütt ugyanezzel az elgépeléssel :D )
A vers egészéhez majd megpróbálok hozzászólni valamit, egyelőre ebben is csak egy-egy szimpatikus sort látok magában, és az egésznek az összefüggéseit annyira nem sikerült átéreznem, kicsit nehéz ezekkel az ilyenfélékkel kívülről kezdeni vmit, mint a másik is...
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365284 Írta: Idril Celebrindal./Fenrir
Idril Celebrindal./Fenrir válaszolt a következő témában: Saját irományok
SÚ: megmondom nagyon őszintén én ezt a verset már ismertem korábban, valaki, akit mindketten ismerünk és szeretünk megmutatta. azóta is agyalok ezen a versen, de táborig megpróbálom szavakba is önteni a gondolataimat...
Isilrohir: az ötlet jó, a megvalósítás egyelőre csak a "nem rossz" felé tendál. nekem nem kerek, sőt, egy-két helyen egészen erőltetett. pedig vannak benne valóban szép képek. jó lenne ha táborba lehoznád a javított verziót, mert lehet, h pont olyanokba kötök bele, amit az a bizonyos "igazi író" kijavított már. ja és a jövőben figyelj olyan apró stilisztikai dolgokra, hogy pl. a de persze szókapcsolat furán hathat. elég csak az egyik a kettő közül, együtt már sok. mint a de viszont. másik ami nagyon szúrta a szemem: mint aki nem e világba tartoznék. a mondat eleje nem feltételes, a vége viszont már az. ez szintén fura. vagy legyen "mintha nem e világba tartoznék" (megjegyzem a tartoznék meg nem igazán illik a szöveg stílusához, inkább tartozna), vagy "mint aki nem e világba tartozik". és még ilyen és ehhez hasonló észrevételeim lennének. ha írsz, minden apróságra figyelj oda, mert az olvasó bizony egészen meglepő dolgokat szúrhat ki!

egy saját, páran talán már ismeritek...

Megcirógatni egy árva követ
Nyugalmat lelni a hegyeken
Napba tekintve látni az Istent
Rózsát nevelni a szívemen

Némán dalolva úszni a széllel
Feledve viharos álmokat
Ébredjen végre tisztán a reggel
Kinyitva rég bezárt kapukat

Gyomot irtani lélekből-agyból
Holydfényben járni a vizeken
Napba tekintve látni az Istent
Rózsát nevelni a szívemen

Rózsát nevelni a szívemen...
_________________

"People cannot gain anything without sacrificing something... That is the principle of Equivalent Trade in alchemy."
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365243 Írta: fqqdk
fqqdk válaszolt a következő témában: Saját irományok

Metaflora írta: ...Szívesen betennék ám valamit én is, csak hát nem tudom, mit. Mostanában nem írtam, ami a régebbiek közül jó, az már futott pár kört pályázaton vagy ilyesmi, pl. még viszonylag közelmúltból berakhatnám azt a kettőt, amit a másik topicban emlegetett pályázatra adtam be, de ha van versem, amit már elemeztem közösségileg, akkor az az a kettő, mert volt a suliban a pályázatnyerteseknek egy foglalkozás, ahol végigbeszélgettük a műveket, meg nem szeretnék folyton ugyanazokkal a dolgokkal szerepelni mindenfelé... szóval még nagyon nem tudom, mit lehetne.

Én nem feltétlenül csak beszélgetni szeretnék az írásaitokról, hanem rávenni titeket, hogy aktívan alakítsatok rajtuk, ha van még mit. Ilyen szempontból talán jobb is, ha nem a sok kört lefutott írásokat gyűjtjük ide, hanem inkább a kevésbé sikerült, félkész szövegeket. Biztos vagyok benne, hogy van értelme azokkal is foglalkozni. Meta, tudnál keresni ennek fényében valami fiókosabb, kevésbé sikerültebb darabot? De ha ehhez nincs kedved, akkor még mindig értelmesnek tartom, hogy a szétrágottabb dolgaid közül is tegyél ide valamit, mert valószínűleg mi még nem ismerjük ezeket, és tiszta lappal tudjuk kezdeni a megismerkedést velük. Mindig van rá esély, hogy meglátunk bennük valamit, amit másoknak (köztük neked) még nem sikerült.

code a rat the monster on doom in it
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #365187 Írta: Metaflora
Metaflora válaszolt a következő témában: Saját irományok
Isilrohir: mivel említetted, hogy erre már egyszer kaptál "javítást", nem látom sok értelmét, hogy egyenként emlegessek apróságokat, mert könnyen lehet, hogy pont az már "javítva" van... van néhány nem teljesen kerek mondat pl., rögtön a "miközben könyvet olvasott", mert hát ki olvasta a könyvet, és csak pont addig olvasta, amíg kente a pirítóst, vagy tovább kente, vagy tovább olvasott? lehet persze, hogy ez csak nekem fura, de az az érzésem, hogy ez így nem kerek... aztán az "egymásba karolva feltűnt előttük" résznél gondolom ők karoltak egymásba, mert a raktárépület egyedül volt, de a nyelvtani szerkezet nem erre utal... egyébként meglepően szép mondatok vannak benne

Sötét Úr: egy ilyen, jó értelemben "összedobált" verset nehéz ám kívülről átalakítgatni, legalábbis nekem... az óbort kortyol sornál estem ki rögtön a vonalból, aztán már épp kezdtem belekötni a negyedik versszak kóbor csillag sorába, amikor feltűnt, hogy ott versszakonként sétál le egy sorral az ismétlés, szóval biztos szándékos és akkor ne bántsuk... a második oszlop első versszaka kifejezetten tetszik, a "faragott aranyok" nekem kicsit fura, főleg az "aranyok" szó már magában is, és ööö... mást most nem tudok mondani.

Szívesen betennék ám valamit én is, csak hát nem tudom, mit. Mostanában nem írtam, ami a régebbiek közül jó, az már futott pár kört pályázaton vagy ilyesmi, pl. még viszonylag közelmúltból berakhatnám azt a kettőt, amit a másik topicban emlegetett pályázatra adtam be, de ha van versem, amit már elemeztem közösségileg, akkor az az a kettő, mert volt a suliban a pályázatnyerteseknek egy foglalkozás, ahol végigbeszélgettük a műveket, meg nem szeretnék folyton ugyanazokkal a dolgokkal szerepelni mindenfelé... szóval még nagyon nem tudom, mit lehetne.
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364444 Írta: Nilla
Nilla válaszolt a következő témában: Saját irományok
Isilrohir: Nem vagyok valami nagy kritikus, de összeszedem a tudásom.
Amit először észrevettem, és amit hiányoltam, az érzelmek leírása. Persze írtál, de tömören. Nem fejtetted ki, hogy mi az, amitől nagyon retteg meg ilyenmik. De ez csak az én véleményem.
A másik, hogy ha erről a "dinnyét vágó fószerről" szólt, akkor én többet írtam volna róla. Különösebb tulajdonságokat. Vagy direkt lett ilyen? :oops:
Külső leírások nem nagyon voltak benne, de számomra ez nem is baj. Mert itt a háború gonoszságáról és kegyetlenségéről volt szó.
Amit nem értettem:

a III.-as számmal.

Sokáig kellett gondolkoznom, hogy is van ez. De ez csak én vagyok (alapból hülyébb vagyok mindenkinek :P )

- Úgy látszik, hadi sebesülteket is ápolnak!

Ezt ki mondta? Vagy csak egy gondolat? De kié?

Nos, a tudásom eddig ért el. Bocsánat ha sok hülyeséget hordtam össze.

"Egy csepp is növeli a tengert"
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364431 Írta: Sötét Úr
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Saját irományok
Közben én is becopypasztázok egy cuccost, amin finomítanom kellene, Z mondott is egy-két dolgot, de jó lenne in vivo szembesülnöm a problémáival, mert nem világosak számomra dolgok. Tehát ez veséznivaló, cincálandó, átalakítandó cucc!

Sötét Úr írta: <table width="80%" align="center" cellpadding="5"><tr><td colspan="2" width="100%" align="center">Kóbor csillag </td></tr><tr><td align="right" width="50%">Kóbor csillag,
Fénylő lény jő,
Szóval szólal,
Óbort kortyol,

Kincsem hintem,
Kóbor csillag,
Szépen kérem:
Némán int rám,

Kincsem szórja:
Szívem szúrja,
Kóbor csillag,
Jaj, mit tettél,

Álom, látom.
Nincsen kincsem,
Könnyem könnyen
Kóbor csillag
</td><td align="left" width="50%">hidegen idegen!
eleven szerelem.
dallama csupa nyár.
illata napsugár.

faragott aranyok.
itt vagyok, ragyogok!
ő legyen, csak velem!
kérhetem - esdhetem.

ez se kell, az se kell.
szemtelen felesel.
nem szabad! Nem szabad!
a szivem megszakad!

Elveszett, ami volt.
becsapott, megrabolt!
csepereg, lepereg.
nem leszek. Elmegyek.
</td></tr><tr><td colspan="2" width="100%" align="right">[size=9:3mgwfspg]Budapest - Veresegyház, és ami közte van, 2007. december 4-13. 15:47:42[/size]</td></tr></table>

Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364347 Írta: Sötét Úr
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Saját irományok
Félig már alszom, úgyhogy még egyszer át kell olvasnom (vagy többször), de az első benyomásokat (amikkel én sem feltétlenül értek egyet) beírom.

A témaválasztásod jellegzetes "kortünet", mégpedig életkori, és ez általában nem szokott elismerés lenni, de nagyon jól sikerült hozzányúlnod. Rendszerint az ilyen írásokban elő szokott kerülni az, hogy a súlyos, erőteljes megfogalmazások egymást taszajtgatják, és így egyikük sem tud érvényesülni - ezt sikerült ügyesen elkerülni! A történéseknél az az érzésem, hogy kissé leegyszerűsítettek, ami nem mindig hasznos, bár tény, hogy nem lesz olyan hosszú az írás. :) Ezek jobb kidolgozottsága előny lenne. Összességében azonban semmi gond nincs, véletlenül sem összecsapott tőle az írás, megvan benne a kellő összeszedettség, követhetően épül fel. A megfogalmazás annyira rendben van, hogy az alapján nem tudtam volna tippelni a korodra, bár általában az a legfőbb árulkodó elem :D Egyetlen komolyabb problémát vettem észre, amit még meg kell néznem, hogy mennyire gyakran fordul elő: a szavak jelentése és hangulati-közléstartalmi szerepe időnként nincs a helyén. Most csak egy példa - mondom, még egyszer legalább el fogom olvasni: "fevetett a gaz". A gaz felver, felvetni a pénz meg a víz szokott.
(Mondjuk apróság ahhoz képest, hogy jómúltkorában egy - irodalomban is érintett - parlamenti képviselő találta egymás után vagy kétszer is azt mondani a tévében, hogy "szűkebb pátriárkámban". Ráadásul az illető nem a gay power iránti pozitív viszonyáról híres... :D
Hogy jót is mondjak... Nem mondok. Már mondtam, úgyhogy megyek aludni! ;)
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364344 Írta: Metaflora
Metaflora válaszolt a következő témában: Saját irományok
Az én válaszom az nem erre válaszolt, hanem az előző hozzászólásra, a szövegre direkt nem reagáltam ott, mert volt egy olyan gyanúm, hogy átkerül ide...
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364331 Írta: fqqdk
fqqdk válaszolt a következő témában: Saját irományok

Isilrohir az általános célú topikban írta: Oké, rendben...

Antal Gergely

A hazafi
2016


Éppen reggeliztek a hallban. Odakint rendkívüli csönd volt, vihar előtti csönd.
A zuglói, régi kétszintes ház komoran állt a kertben, melyet felvetett a gaz.
Árpád úr teát töltött. Az asztalon teáscsészék, tányéron felvágott, sajt. A felesége megkent egy pirítóst, miközben könyvet olvasott.
Éva asszony mindig ilyen volt. Fáradt arcú, mégis nyugodt. Most is úgy ült ott, mint aki nem e világba tartoznék.
De persze hallgattak. Magyar ember evés közben nem beszél &#8211; szól a mondás, ám ez a hallgatás ma nagyon rideg volt. Ahogy ez a ház is, benne az üres szobák.
Három hete maradtak kettesben. Három hét úgy telik el, mint három komótos év. A gyerekeik biztonságban vannak. Svájcban, Spanyolországban, Hollandiában és Kanadában. Árpád úrnak ez a négy ország most már teljesen a szívéhez nőtt. E négy ország körül járt minden gondolata. Legjobban a legidősebb fiáért aggódott. Pétertől most egy óceán választotta el, így is eléggé eltávolodtak egymástól. A másik, akit féltett, az a kislánya, Anna volt. Anna csak magyarul tudott, és a holland család nehézkesen tudott kommunikálni vele.
&#8222;Biztos, hogy ez a legmegfelelőbb?&#8221; &#8211; kérdezte már ezredszerre magától. Igen, mindenképpen, máshogy nem ment volna. Beátát cseppet sem marasztalta; ő egy nyelvzseni volt, angol, francia, német. Kétség kívül Svájcban semmi bántódása nem eshet. Olyan bátor és megfontolt, mint az öccse, Armand, aki Spanyolországban van most.
Valahányszor ezt végiggondolta, mindig megnyugvásra lelt. Ez a négy állam nem kapcsolódott be abba, amibe a magyarok, és talán majdnem egész Európa igen.
- Szívem, mit csinálunk ma?- kérdezte váratlanul. Az asszony összerezdült a kérdésre, le se téve a könyvet, úgy válaszolt.
- Mégis mit. Semmit. Várunk.
Árpád úr nyújtózkodott egyet, majd elővett egy újságot, és belemerült.
Ismét csönd lett. Ültek egymással szemben, és nem törődtek a külvilággal.
Az asztal hirtelen megremegett. A csészék és tányérok táncolva bukdácsoltak le a padlóra, hogy csörömpölve összetörjenek. A csillár erősen himbálózott, a tetőről por hullt alá.
Éles légriadó sziréna hasított bele a dermedt városrész várakozásába. Mindketten felugrottak a helyükről. Még látták utoljára egymás arcát és szemét. A férfié elszántságot, gyűlöletet tükrözött. Az asszony krétafehéren, rémülettel nézett vissza.
- Itt vannak! &#8211; ordította Árpád. Egymásba kapaszkodtak, ahogy a föld megmozdult alattuk. A bejárati ajtó ólomüvegein át vakító vörös fény villant meg.
Egy pillanat volt. Hirtelen berobbant az ajtó, millió szilánkot vetve szanaszét. Ők ketten hátráltak, egyre beljebb a tűzfészekbe. Bombák süvöltöttek, ahogy áttörték a falakat. A plafon aztán hatalmas robajjal zuhanni kezdett, a lépcsők és függönyök roncsai tüzet fogtak. Árpád úr üvöltve tépte fel a pinceajtót és magával rántva a letaglózott asszonyt, lemenekültek az óvóhelyre. Sötét volt, de a lejáraton át bevilágítottak a pokoli fények, pirosra festve mindent, majd a léghuzat bevágta az ajtót.
Fentről erős döngések és morajlások szűrődtek ki. Botorkáltak a sötétben, hordók és régi állványok között. Egy éve építették ki Zugló hosszú óvóhelyrendszerét. Pontosan megfelelő időben.
Az orrukig láttak csak, mert a szemükben még ott villódzott a látvány.
Kicsapódott a bejáratot fedő vaslap. Lábak dobogtak lefelé, parancsszavakat kiáltozva. Zseblámpák pásztázták a pincét. A házaspár észrevétlenül húzódott be a fekete homályba, és lekuporodtak egy hordó mögé.
&#8222;Sokáig kell kibírnunk!&#8221; &#8211; gondolták mindketten egyszerre. A katonák nem tágítottak, végigkutatták az alagutat, de nem vették észre őket. Egy tiszt jött végül, aki mindenkit kiparancsolt a pincéből, és ismét sötétbe borult a lenti világ.
Nagyot lélegeztek. A nyirkos hidegben lassacskán felkeltek, és elindultak tovább az alagútban. Egy állvány mögött nyílt az átjáró. Átölelték egymást, azután rohanni kezdtek. Futottak, futottak. Kézen fogva, talán egy órán keresztül. Nem álltak meg, míg el nem érték a lépcsőt, ami kivezette őket. Egy elhagyott, letarolt kertben, két dús bokor közül bukkantak elő.
A Nap éppen hogy leszállt. Óra nélkül nem érzékelték az idő múlását a sötétben. Sokáig kellet várniuk, míg előjöhettek.
Végigosontak a kihalt utcákon. A házak riasztóan, fenyegetően taszították őket. Fejük felett vadászgépek cirkáltak.
&#8222;Ez hát a háború!&#8221; &#8211;gondolta Árpád úr, miközben sietve átkeltek az amúgy forgalmas úton. Néhány ablakból fény szűrődött ki, de ők még ettől is ijedten húzódtak el. Egyszerre már elhagyták a várost, elérték a külső pusztaságokat. Budapest immár semmit sem tartogatott a számukra.

***

Napok, hetek teltek el. Maguk sem tudták, hogyan érkeztek meg a Zemplénbe, hogy bujkáltak, lapultak minduntalan. Az erdő hívogató, megnyugtató volt, a fák barátként tekintettek rájuk. Délutánba fordultak a Nap sugarai, mikor egymásba karolva feltűnt előttük egy régi raktárépület. Megálltak, hogy körülnézzenek. Bentről fény szűrődött ki, bár még világos volt.
Közelebb mentek, és Árpád úr erőt véve magán megdöngette a nagy, korhadt kaput. A szárnyak feltárultak, és egy monoklis hölgy hunyorgott rájuk.
- Vous diserez, madame, monsieur? &#8211; kérdezte őket franciául.
Hatalmas kő esett le a szívükről! A franciák nem ellenség, a magyarok oldalán harcoltak ebben a háborúban, a III.-as számmal. Nem volt kétség, egy menekülttáborba érkeztek. A nő bevezette őket a raktárba, majd becsukta az ajtót. Egy vöröskeresztes kocsi parkolt előtte, és egy vöröskeresztes sátor.
- Úgy látszik, hadi sebesülteket is ápolnak!
Kaptak forró teát, tábori ágyat. Az ital jólesett nekik, de nem voltak álmosak. Megköszönték a kisasszonynak a segítséget, és békésen sétálni indultak.
A helyiség telve volt menekültekkel.
Mindenütt ládák, kartondobozok; elhasznált bútorokon néhányan üldögéltek, vagy beszélgettek. A túlsó sarokból nevetés hallatszott, fiatalok kártyáztak éppen. Azonnal Péter és Beáta jutott az eszükbe.
- Mennyire önfeledtek, nem? &#8211; rekedt, megfáradt hang köszöntötte őket. Egy öregember volt az, sámlin ült, és egy nagy késsel dinnyét szeletelt.
- Parancsolnak? &#8211; szinte utasításnak tűnt, így hát odaültek mellé.
- Köszönjük szépen, a feleségemmel elfogyasztunk néhány szeletet.
Az öreg elmosolyodott.
- Egyenek nyugodtan.
Dinnyelé, magok csurogtak-potyogtak a padlóra az önfeledt lakoma közben.
Akkor a megfáradt ember mesélni kezdett. Akárcsak a regösök, mintha népmesét mondana, elmesélte az életét. Mesélt &#8217;56-ról, akkor még tíz éves volt.
Mesélt a kommunizmusról, a rendszerváltásról. Egyszerű földművelő volt, szegény szülőkkel. Olyan hazaszeretet áradt belőle, amilyent keveset látni manapság. Tisztelet, és csengett ki a hangjából.
Mikor befejezte, Árpád úr és Éva asszony elmesélte neki az eseményeket, amelyek Budapesten történtek, kezdve a gyerekeik menekítésével. Az öreg erre csak csóválta a fejét.
- És mi lesz velük odakint?
Karba fonta a kezeit.
- Az évek során elfeledik majd a magyarságukat. Elfelejtik a nyelvet, a kultúrát&#8230; Gondoltak arra, mi lesz a fiukkal Kanadában? Állása lesz, azután lakást vesz, és esetleg lesz egy barátnője. Semmi sem fogja idekötni!
A szülők szégyenkezve meredtek maguk elé.
- Ez nem ilyen egyszerű! &#8211; próbált érvelni Árpád úr. Még magának is nehezen vallotta be, hogy nem cselekedett a leghelyesebben. Éva asszony a kezébe temette arcát. Most fogta fel igazán, mivel jár az emigráció. De mégis szigorúan pillantott rá, és a tőle telhető legnyugodtabban fordult az újdonsült ismerőshöz.
- Kérem! Maga itt nőtt fel, ismer minden utat, ugye? Elvinne minket az ukrán határig?
- Nem! Nem megyek el innen! Maguk se menjenek! Megfutamodnak a nemzet elől? A hazájuk elől?! Csak azért, mert itt most nem lehet jólétben élni! A Haza, az háborúban is az otthon, és ha az otthon, hát meg kell védeni! A származás nem tagadható le, az anyanyelvben, a vérben van! Csak azért, hogy a maguk jólétét mentsék! Gyávaság!! Nem&#8230; Nem viszem el magukat&#8230; De elkísérhetem a határig, bár nem szívesen teszem. Holnap reggel, napkeltekor indulunk!
Nem győztek hálálkodni. Azzal a biztos tudattal feküdtek le, hogy másnap már a semleges Ukrajnából utazhatnak a békés Svédországba.
Korán keltette őket az öreg. A hidegben fázósan burkolóztak a kabátokba. Elköszöntek a kisasszonytól, és megindultak a reggeli erdőn. Harmónia szállta meg őket.
Vezetőjük csak hallgatott, csendesen mérgelődött.
Lassan elérték a határt.
- Innen még kétszáz méter! &#8211; szólt az öregember megtorpanva. Megálltak, hogy kifújják magukat.
- Köszönjük, nagyon köszönjük! &#8211; Árpád úr a pénztárcájába nyúlt. &#8211; Fogadja el&#8230;
- Nem. Nem fogadok el olyasvalakitől pénzt, aki éppen emigrál, hátrahagyja a szülőföldjét.
Dacosság ült a szemében.
&#8222;Legalább ne válnánk el haragban!&#8221; &#8211; gondolta még az asszony, de azután sietősen nekivágtak.
Az öreg is megfordult, hogy hazatérjen; utolsót sóhajtott még.
Abban a pillanatban egy terepjáró tűnt fel, határőrökkel.
Egy.
Kettő.
Három.
Négy dörrenés hallatszott.
A hazafi égnek emelt kézzel vágódott el. Vér fröccsent ki a száján, az arcán megfagyott a rémület. A lába a határ felé. Így halt meg, a Hazáért, mert nem akarta elhagyni Magyarországot, ő nem.
Éva sikoltani tudott volna, de a férje hidegvérrel a szájára tapasztotta a kezét. Csöndesen meglapultak egy fa mögött; a fejük kóválygott. A határőrök nevetgélve tovagördültek.
Csak később indultak el, rohantak, át a határon. A Zemplén szomorúan, marasztalóan vette őket körül, a fák olyan gyönyörűek voltak. Egy pillanatra meginogtak, és fájt a szívük. Nem mehettek már vissza, pedig megtették volna. Vagy inkább megtehették volna. Négy perccel a halál után, Ukrajnában már boldogan siettek a völgybeli falucska felé, hogy aztán soha többet ne térjenek vissza&#8230;


Ez itt a fószer képe, aki dinnyét vág&#8230;

Na, ennyi, bocs, hogy hosszú, ez elvileg a javított verzió, szóljatok, jha hiba van benne, de egy igazi író javította... (mmint nem a sulinkban... később)

majd rögtön ezután azt is írta: Elnézést... pont, hogy ez a kijavítatlan verzió... bemásolhatom a javító hozzászólásokat, vagy hagyjam a fenébe? icon_lol.gif
Ergó, tele van hibával...

Metaflora erre válaszul azt írta:

Isilrohir írta: az előző tanévben a felsősök között 2. lettem az írásommal, 3. nem volt.

Mármint utolsó lettél?
(És milyen az az igazi író?)


code a rat the monster on doom in it
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364316 Írta: Metaflora
Metaflora válaszolt a következő témában: Saját irományok

Sötét Úr írta: Pedig az fontos!

Nem azt mondtam, hogy ez egy jó hozzáállás, de akkor is ilyen.
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364216 Írta: Isilrohir
Isilrohir válaszolt a következő témában: Saját irományok
Serrana:

Gyönyörű írás, lenyűgözött!

Először a Professzort juttatta eszembe, mert a stílusosság jellemzi őt is... Én nagyon szeretem az ún. "Teremtéstörténeteket", és ez egy kiváló példa a logikusan felépített, jól átgondolt, szép gondolatokkal megtűzdelt történetre... Van benne filozófia, ritmikusság, jellemzi a 3-as szám: a Nyugodt korszak, az Ál-Béke, mikor látszólag minden szép és jó, de hazugság és bűn keveredik a tisztaságba, majd végül a Bánat, mert megromlott, ami jó volt, és a két nővér közti szeretet viszállyá, haraggá, a másikra való mutogatássá változott. És teljesen jól ábrázoltad az emberi tulajdonságokat.

Mindezek mellett szépen van megfogalmazva, amolyan "mesélősen", és erről tényleg az jut eszembe, hogy ülünk Völgyzugolyban, valamelyik csarnokban, és emlékezünk, emlékezünk... és csak mesél, mesél, és megelevenedik a szemünk előtt az egész... Ennek az írásnak olyan, de olyan hangulata van! :D És mindezt a színes, harmonikus és álom-szerű képekkel, a hangzatos, és odaillő jelzőkkel, és a figyelem lekötésével éred el... és még az illatok, a hideg és meleg is megjelent, ahogy olvastam...

Gratulálok, nagyon jó vol belefeledkezni az Emlékezés Tüzébe, ülni harmatos pázsiton a csillagos alkonyban és hallgatni egy szép és szomorú történetet a régmúlt Nyugalom napjairól...! Köszönöm, varázslatos...!
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364163 Írta: Serrana/Taurin
Serrana/Taurin válaszolt a következő témában: Saját irományok

Sötét Úr írta: Túl sokat nem tudok most hozzátenni az eddig leírtakhoz, de a tartalmi részből nekem az hiányzik, hogy a Harcos kiléte némileg ködben marad. Vagy arra kellene utalni, hogy miféle harcos, vagy arra, hogy miért nem lehet többet tudni róla. De alapvetően jó, és hangulatos a szöveg. Központozásban nekem is akadtak kivetnivalóim, de ez nálam annyira default hiba, hogy el is szoktam felejteni megemlíteni. Irgalmatlanul kevés ember használja helyesen a központozást, és mindig utólag szoktam észrevenni, hogy én sem tartozom közéjük.


Nem véletlenül marad titokban a Harcos kiléte, mert nem mint egy harcosra gondoltam rá, hanem mint a Harcosra, amolyan minden harcosok esszenciája...nem tudom lehet-e érteni mit mondok...

-A szerelem olyan mint az alkohol...
-Elbódít?
-Nem! Öl, butít és nyomorba dönt!
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364110 Írta: Sötét Úr
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Saját irományok
Pedig az fontos! Az "elolvastam, tetszik / nem tetszik" egy passzív valami, ami időnként arra sem elég, hogy tényleg minden átjusson egy műből. (Hadd utaljak vissza a verses topikban meghirdetett pályázatra, amiben József Attila Gügyü, gügyü című versére kértem "elemzést". Tanulságos volt...)
Amikor az ember úgy olvasott el valamit, hogy arról véleménye van, mert megértette, befogadta a dolgot, akkor kritizálni is tud, merthogy van neki véleménye. :) Egyúttal pedig kialakul az is, hogy felismer technikákat, stílusokat, és ne adj'isten, buktatókat is, amivel a saját íráskészségét is fejlesztheti. Nem arról van persze szó, hogy be kell gyakorolni sablonokat, és aztán azokat kell nyomatni orrvérzésig, hanem arról, hogy egy-egy adott helyzetre legyen kész két-három-négy megoldási sablon, amikből ki lehet hozni az ötödiket. Nem az a célunk, hogy Remarque-ok és Christian Jacq-ok ontsák az egy kaptafára készülő karakterhalmazokat. :)
Van persze, amit nem érdemes elemezni (de a mi rendünk nem ír olyat, mert amit mi írunk, az default elemzésre érdemes, a rend meghatározásából és céljából eredően), de arról is kell legyen egy véleményed, hogy miért nem érdemes elemezni. (Persze hülyét is kapnék, ha valaki A pity című remekművemről esszét írna... Ha nem emlékeznél rá, a következő Lassiba beválogatult...)

Már megint túlságosan beindultak a billentyűzeten az ujjaim, megpróbálok leállni. Összefoglalásul: a kritika, a vélemény (a téves vélemény is) a befogadáson alapszik, és a saját képességeink, fejlődésünk az így szerzett tapasztalatokra épül. Ezért érdemes és kell erőltetni. Ettől persze egyikünk sem lesz Nobel-díjas (rajtam kívül, persze ;) ), de ha csak annyit érünk el vele, hogy a társalgási stílusunk is gyarapszik ez által (már pedig ezt teszi), akkor mindenképpen nyertünk vele. Nem kell tehát túlságosan komolyan sem venni, senkit nem fognak osztályozni - gondolom én - de játszunk egy érdekes játékkal, amivel nem veszíthetünk. Már csak a felfedezés öröme miatt is érdemes velünk játszani.
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364098 Írta: Metaflora
Metaflora válaszolt a következő témában: Saját irományok

fqqdk írta: Definiáld az "erőltetést".

Jelen kontextusban azt értettem rajta, hogy mindenképp megpróbáljak mondani valamit akkor is, amikor úgy érzem, hogy nincs mondanivalóm.
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364096 Írta: fqqdk
fqqdk válaszolt a következő témában: Saját irományok

Metaflora írta:

fqqdk írta: Egyikünk sem profi, aki mégis az, jelentkezzen! Meta, nem tévedtél rossz helyre :) Véleményt mondani akármiről tudunk, csak nem biztos, hogy akarunk, mert néha azt érezzük, hogy a véleményünk nem lesz helytálló, ha nem érezzük úgy, hogy ismerjük eléggé a tárgyát.

Nem azért mondtam, mintha feltételezném, hogy itt profikkal vagyok körülvéve, hanem mert nincs kedvem erőltetni. Ha valami tetszett vagy nem tetszett, arról eszembe jut valami, de ami közömbös, azt nem szeretem boncolni. Belekötni mondjuk bármibe tudok. Nyelvtanba főleg :D

Definiáld az "erőltetést".

code a rat the monster on doom in it
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364040 Írta: Metaflora
Metaflora válaszolt a következő témában: Saját irományok

fqqdk írta: Egyikünk sem profi, aki mégis az, jelentkezzen! Meta, nem tévedtél rossz helyre :) Véleményt mondani akármiről tudunk, csak nem biztos, hogy akarunk, mert néha azt érezzük, hogy a véleményünk nem lesz helytálló, ha nem érezzük úgy, hogy ismerjük eléggé a tárgyát.

Nem azért mondtam, mintha feltételezném, hogy itt profikkal vagyok körülvéve, hanem mert nincs kedvem erőltetni. Ha valami tetszett vagy nem tetszett, arról eszembe jut valami, de ami közömbös, azt nem szeretem boncolni. Belekötni mondjuk bármibe tudok. Nyelvtanba főleg :D
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364036 Írta: Sötét Úr
Sötét Úr válaszolt a következő témában: Saját irományok
Túl sokat nem tudok most hozzátenni az eddig leírtakhoz, de a tartalmi részből nekem az hiányzik, hogy a Harcos kiléte némileg ködben marad. Vagy arra kellene utalni, hogy miféle harcos, vagy arra, hogy miért nem lehet többet tudni róla. De alapvetően jó, és hangulatos a szöveg. Központozásban nekem is akadtak kivetnivalóim, de ez nálam annyira default hiba, hogy el is szoktam felejteni megemlíteni. Irgalmatlanul kevés ember használja helyesen a központozást, és mindig utólag szoktam észrevenni, hogy én sem tartozom közéjük.
Ja, és a "halál sikolyt" az "halálsikolyt". :)

Nagy igazság, hogy a jóban könnyebb pellengérre állítani a hibákat. :)

A kritikáról: szerintem tekintsük alapszabálynak, hogy mindenkit megillet a tévedés joga.

[size=9:1zmllwzd]fq, bocs, de éppenhogy próbálom kicsit visszafogni magamat, mert mostanában időnként magamnak is sok vagyok. Szóljatok ám rám nyugodtan, akár erre, akár arra billen a mérleg nyelve.[/size]
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364025 Írta: fqqdk
fqqdk válaszolt a következő témában: Saját irományok

Metaflora írta: Nem értek én a cincáláshoz... profi kritikus nem vagyok, véleményt meg arról tudok mondani, ami nagyon tetszik vagy nagyon nem tetszik. Kezd az az érzésem lenni, hogy rossz helyre tévedtem...

Egyikünk sem profi, aki mégis az, jelentkezzen! Meta, nem tévedtél rossz helyre :) Véleményt mondani akármiről tudunk, csak nem biztos, hogy akarunk, mert néha azt érezzük, hogy a véleményünk nem lesz helytálló, ha nem érezzük úgy, hogy ismerjük eléggé a tárgyát. Ezen kétféleképpen lehet segíteni:
1) Tovább ismerkedsz (egy szöveg esetében: újra átolvasol), egészen addig, amíg észre nem veszed azokat a dolgokat, amiket egy-két felületes átolvasás után nem látsz meg, és olyanok, hogy tudsz róla beszélni. Ez a fajta megismerés megváltoztatja a viszonyodat is a leendő kritikád tárgyával, ezt most magadon is észrevehetted (különben nem írnád azt, hogy "annyiszor elolvastam, hogy kezdem megkedvelni").
2) Gyúrsz önbizalomra. Nem muszáj valamiféle látszólag objektív mércédnek lennie, az első benyomás is nagyon sokat elárulhat valamiről, és az az első benyomás bizony nagyon fontos. Egy ilyen, békés, családias környezetben, mint ez a rend, talán könnyebb az őszinteség nyersebb, eredetibb formáját gyakorolni, és kimondani azt, ami először eszedbe jut, nem félve attól, hogy megsértesz-e valakit, vagy attól, hogy hülyeség az, amit mondasz. Remélem ezzel Serrana is egyetért. :)

A szövegek bizonyos értelemben olyanok, mint a parfüm. Két különböző illatuk van: az egyik, amit szórás után rögtön érzel, a másik pedig, amit akkor, ha az első már elillant, és a parfüm beitta magát a bőrödbe. Mindkettő egyaránt fontos.

A meglátásaid pedig, amennyire én észrevettem, jogosak (bár elismerem, munkaidőben nem tudok elég időt fordítani ennek ellenőrzésére), nézzük a többiek, illetve Serrana mit tesznek hozzá a kialakult dialógusunkhoz. :)

Ó, és Meta, a pirospontot beírtam a naplóba :D

code a rat the monster on doom in it
Téma zárolva.
Több
15 éve 8 hónapja #364015 Írta: Metaflora
Metaflora válaszolt a következő témában: Saját irományok
Nem értek én a cincáláshoz... profi kritikus nem vagyok, véleményt meg arról tudok mondani, ami nagyon tetszik vagy nagyon nem tetszik. Kezd az az érzésem lenni, hogy rossz helyre tévedtem...

Szóval a tartalomhoz egyáltalán nem tudok mit hozzászólni, rosszat nem mondok róla, mert nem rossz, jót meg nem mondok róla, mert lehet, hogy jó, de nekem, abszolút személyes ízlés miatt, nem tetszik annyira nagyon, mert általában nem szeretem az ilyen szövegeket. Bár már annyiszor elolvastam most ezt itt, hogy kezdem megkedvelni. Van olyan szó, hogy forganak?

Ami a nyelvtant illeti, legalább tíz helyet tudok mutatni, ahova szerintem kéne vessző, vagy ahol fölösleges (kiírogattam, de nem akarok ezzel kekeckedni, meg lehet, hogy nem is mindig van igazam). A gépelési hiba esetleg az, hogy Harcos egy helyen kisbetűvel van? Nem tudom, mit értesz nyelvi következetlenség alatt... Én például raknék egy névelőt a viruló elé is, ha már az ifjú előtt van. A tanítás környékén kicsit elvesztem a hosszú mondatokban, pl. nem tudom, hogy egyéni ízlés vagy hiba kérdése, de a "hogyan járjon csendben az erdőben" "hogy"-jához és bepasszíroznék egy "arra" utószót. Szintén lehet, hogy így is jó, de szerintem vagy Nyugodt Birodalom, vagy nyugodt birodalom.
Téma zárolva.
Moderátorok: GandalfAlyr ArkhonKincsőMetafloraAlew
Oldalmegjelenítési idő: 0.209 másodperc

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére