Nyelvteremtők

Kar'sa írta: megjegyezném azt is, hogy ismerek több "nyugatit" akik mind tökéletesen ki tudják ejteni a ty-t, ny-t, gy-t.
Mellesleg megjegyezném, hogy használják őket nyugaton: senor, new, tune, azure, measure, dew, stb.

Akárhonnan nézem, egyikben sem látok se ty-t, se ny-t, se gy-t... A kiejtés szerint pedig ezek korántsem "tiszta" ty-k stb. Csak mi mondjuk tisztán annak (már aki, én erősen igyekszem kiirtani az angol beszédemből az ilyesmit), mert ehhez áll a legközelebb.

Ha pedig írásban látják, akkor tényleg nem tudnak mit kezdeni vele -- vö. Görgöli Nádzsi

Mau Rauser írta: Az ü/ű-höz hasonló hang --> y átírás észrevételeim szerint egy ritka kuriózum a nyelvteremtők között, bár én magam nagyon szeretem s szépnek tartom, és éppen ezért az előbb afeletti örömömet fejeztem ki, hogy végre láthatom egy nyelvben ezt a sámomra olyan kedves megoldást szal ez bók volt részemről, nem sértés. Kár, hogy nem értettük meg egymást.

Értettelek, csak megjegyeztem, hogy nem ü, csak éppen hasonlít rá.
Egyébként kicsit olyan, mint egy "üe" kettőshangzó, de kicsit "i"-sebb.

Mau Rauser írta: Hm… ha a nyelved valóban azelőtt keletkezet, és azóta, hogy olvastad a Tolkien-korpusz némely részeit, semmit sem változott, akkor az elég szomorú, mert a mangunkfajta-kreálta művésznyelvek általában arról híresek, hogy szinte napról napra képesek gyökeresen megváltozni, hangzást cserélni, hatásokat magukba szippantani. És eközben természetesen elkerülhetetlen akár tudat aatt is az éppen velünk kapcsolatba kerülő nyelvi megoldások, hangulatok magunkba építése, raktározása. Így hát minden nyelv, amely kapcsolatba kerülünk, valamilyen szinten ht ránk és ezáltal ha explicit módon nem is mindig, de nagy valószínűséggel legalább nyomokban és spontán öteletk formájában beépül, vgy legalábbis megteremti a beélpülés lehetőségét a nyelvi rendszeünkbe. Egyszóval ahogy mi is formáljuk az általunk ismert nyelveket, úgy azok is formálnak minket, s ezeket átértelmezve alakítjuk ki a magunk ideális nyelvi struktúráját. Ie. ha foglalkoztál tolkieni nyelvekkel, akkor valamilyen szinten benned van és ez a nyelvedre is kihathat, anélkül, hogy plagizálnál vagy tudatosan használnál nyelvtani vagy hangalaki elemeket. Ez természetes folyamat, vsz mindenki így van ezzel, van akin jobban, van, akin kevésbé látszanak ennek jelei (lásd pl a csupajáték longwer, mely eredetileg sokkal keményebb hangzású volt, azonban a T-i ideál hatására sokat finomodott)

Szerintem nem baj, sőt jó, hogy egy nyelv, aminek semmi köze Tolkienhoz nem Tolkienosodik el. Nem mondom, hogy a közvetítés óta nem változott, de inkább csak nyelvtanilag, amikor rájöttem a határozók helyes használatára (hogy fordítva vannak).

Mau Rauser írta: A nyugati ember például a magyart sem tudja kiejteni (ty, gy, ny rúlzik), pedig négy-öt éves ovisainknak ez azért az esetek többségében nem sok gondot okoz.

Az ovis dolgot kétlem egy picit, de megjegyezném azt is, hogy ismerek több "nyugatit" akik mind tökéletesen ki tudják ejteni a ty-t, ny-t, gy-t.
Mellesleg megjegyezném, hogy használják őket nyugaton: senor, new, tune, azure, measure, dew, stb.

Mau Rauser írta: Ja és a meyadew NEM EMBERI nyelv, úgyhogy nemigen vonatkoznak rá az emberi nyelvek szabályai mégis olyannak alkottam, hoy az emberek is képesek legenek elsajátítani, ha egy kis agytorna is kell hozzáá.. ami vs sosem árt

Aha... Így ugye az egész dolgot más szemszögből kell nézni... Értem...

Egyébként a kedvenc saját nyelvem a drón, ami nem használja az ajkait, azaz nem ejti ezeket: b, p, m, f, v, ph, bh. Emiatt tiszta hülyén beszélik a többit, mert nem bírják őket megtanulni...

Mau Rauser írta: bár egyes nyelvek már közelítenek hozzá (pl. georgiai ))

Az nem grúz??? :hein:

Estel Adániel írta: Hát ez már itt nem picit off, hanem nagyon, de semmi baj, a tegnap este után Neked ezt bőven elnézzük...

Pusztán arra akartam rámutatni, hogy nincs új a nap alatt.

Hát ez már itt nem picit off, hanem nagyon, de semmi baj, a tegnap este után Neked ezt bőven elnézzük...

Alyr Arkhon írta: Kar'Sa: Lehet, hogy a GyU megismerése előtt kezdted megírni í nyelvet, de attól még igenis hasonlít rá... (A walesit nem ismerem, Cueddoét meg még annyira sem, úh ezekről nem tudok mit mondani)
Erre szokás mondani hogy nincs új a nap alatt.

Picit off: Eco hivatkozik a Rózsa neve végén olvasható esszében egy tanulmányra/kísérletre (már nem emlékszem pontosan, mi is volt), hogy összeszedték az összes elképzelhető krimi-szituációt egy mátrixban, és meg kellett állapítsák, hogy mindegyiket megírták már, egyetlen egyet kivéve (amikor az olvasó a gyilkos).

És egyébként is: ennyi erővel mindenki Homérosnak fizethetne jogdíjat...

Kar'Sa drága… én aztán nem akartalak megsérteni, nem muszáj rögtön nekem ugrani. Leszögezném, hogy én csupán egy észrevételt tettem, még csak nem is feltétlenül a te nyelveddel kapcsolatban, hogy hasonlít a sindarinra, bár jobban megnézve inkább ír vagy ilyesmi közvetítés, példakép lehet a dologban. Ez nem azt jelenti, hogy plágiummal vádollak vagy ilyesmi, egyszerűen megállapítottam, hgy engem elsőre erre emlékeztet. Ha nem vetted volna észre, mi itt nem azért vagyunk, hogy támadjuk téged, hanem hogy egymás ötleteiből okuljunk, merítsünk vagy csak gyönyörködjünk bennük.
Az ü/ü-höz hasonló hang --> y átírás észrevételeim szerint egy ritka kuriózum a nyelvteremtők között, bár én magam nagyon szeretem s szépnek tartom, és éppen ezért az előbb afeletti örömömet fejeztem ki, hogy végre láthatom egy nyelvben ezt a sámomra olyan kedves megoldást szal ez bók volt részemről, nem sértés. Kár, hogy nem értettük meg egymást.

Az igazat megvallva vsz általában nem nyálasak, hanem simák és szépek, csak eléggé hasonló hangzásúak. Egyébként semmi baj velük, csak annyi, hogy nagyon egy-kaptafára mennek… és ez egy észrevétel volt, amelyet a hülye szintetikusan gondolkodó bölcsészfejem generált, merő véletlenségből éppen a te nyelvedről írott megjegyzés írása közben, de egyátalán nem ahhoz kapcsolódóan. Szóval no flame, please.

Hm… ha a nyelved valóban azelőtt keletkezet, és azóta, hogy olvastad a Tolkien-korpusz némely részeit, semmit sem változott, akkor az elég szomorú, mert a mangunkfajta-kreálta művésznyelvek általában arról híresek, hogy szinte napról napra képesek gyökeresen megváltozni, hangzást cserélni, hatásokat magukba szippantani. És eközben természetesen elkerülhetetlen akár tudat aatt is az éppen velünk kapcsolatba kerülő nyelvi megoldások, hangulatok magunkba építése, raktározása. Így hát minden nyelv, amely kapcsolatba kerülünk, valamilyen szinten ht ránk és ezáltal ha explicit módon nem is mindig, de nagy valószínűséggel legalább nyomokban és spontán öteletk formájában beépül, vgy legalábbis megteremti a beélpülés lehetőségét a nyelvi rendszeünkbe. Egyszóval ahogy mi is formáljuk az általunk ismert nyelveket, úgy azok is formálnak minket, s ezeket átértelmezve alakítjuk ki a magunk ideális nyelvi struktúráját. Ie. ha foglalkoztál tolkieni nyelvekkel, akkor valamilyen szinten benned van és ez a nyelvedre is kihathat, anélkül, hogy plagizálnál vagy tudatosan használnál nyelvtani vagy hangalaki elemeket. Ez természetes folyamat, vsz mindenki így van ezzel, van akin jobban, van, akin kevésbé látszanak ennek jelei (lásd pl a csupajáték longwer, mely eredetileg sokkal keményebb hangzású volt, azonban a T-i ideál hatására sokat finomodott)

Hogy jönnek ide a magánhnagzó nélküli nyelvek? 8O magánhngzó nélküli nyelv vsz természetes körülmények között humanoid beszélőkkel nem jöhet létre… bár egyes nyelvek már közelítenek hozzá (pl. georgiai )) A nehezen kiejthetőség pedig egészen relatív. Én például egészen könnyen képes vagyok beszélni a saját nyelvemet, ergo ez másnak sem ütközhet fizikai akadályokba, ha veszi a fáradságot és nekiáll begyakorolni (fqqdk entitársamnak például már egészen jól megy és nem hiszem hogy a jó középátlagnál több érzéke volna a furcsa hangokhoz )) A nyugati ember például a magyart sem tudja kiejteni (ty, gy, ny rúlzik), pedig négy-öt éves ovisainknak ez azért az esetek többségében nem sok gondot okoz.
A meyadewet egyébként a dél-afrikai zuluról mintáztam (ha nem tűnt eddig fel), mely valóban sok mindent átvett a busman Khoi-san nyelvektől (pl a furcsa csettintő hangokat), melyet oly szerencsésen megemlítettél. Ezzel csak arra akaro kilyukadni, hogy igenis van olyan nyelv, amely legalább ennyire bonyolult,pedoig igazán nem én találtam ki .)

No, ennyit mára belőlem, üdv.
-- Mau
PS: Ja és a meyadew NEM EMBERI nyelv, úgyhogy nemigen vonatkoznak rá az emberi nyelvek szabályai mégis olyannak alkottam, hoy az emberek is képesek legenek elsajátítani, ha egy kis agytorna is kell hozzáá.. ami vs sosem árt

Mau Rauser írta: Kar'sa: A nyelved határozottan sindarinra hajaz. Illetve ezen keresztül a walesire; bár van benne valami Cueddo dorannijából… bár ez valsz a tolkieni szépségideálból fakadó konvergens evolúcióra vezethető vissza… Végre egy nyelv, ahol az ü-t y-nek írják… :itscool: Nem mondom, hogy szép vagy tetszik vagy ilyesmi, mert nekem úgy általában bejönnek ezek a fajta nyelvek, csak az a baj, hogy szinte minden fapados fantasykönyvben ilyesféle nyelveket v legyalábbis neveket olvas az ember…

egy picit már kezdem elkoptatottnak, sőt hogy úgy mondjam, nyelvteremtői klisének érezni. De hát persze mindenki egyéni ízlése szerint alkotja meg a maga nyelvét, és sokan vannak, akik a jó öreg T példáján felbuzdulva kezdenek nyelvük fejlesztésébe, s az általa közvetített szépségideál kezdetben v végleg rányomja bályegét nyelvter-munkásságukra. Egyébként a meyadhew nem feltétlenül nyelvtörő, csak furcsa mássalhangzókat és -csoportokat használ meg persze szereti a hosszú szavakat. De ez csak megszokás kérdése, némettanultak előnyben Lazábbal? naaa… nekem így tetszik, és nem azért alkottam, hogy úton-útfélen így beszéljenek, hanem hogy igazi kihívás legyen minden megtanulni, mind beszélni az egy kaptafára fejlődött európai nyelvekhez szokott elpuhult nyelvtanulónak :nevet: Aki csak a szpséget és a játékot keresi a nyelvben, annak ott van a sokkal ismerősebb, de a maga módján még mindig meglehetősen bonyolult Longwer, a meyadew távoli rokona. (lásd néhány hozzászólással alantabb; pl a Macska című versemet, mely majd a könyvem végére kerül annak elkészültével)

SINDA??? FAPADOS??? Y??? T. MESTER???
Bocsi de ezeket sértésnek veszem:
1. Nem hinném, hogy úgy, hogy a sinda nyelvet egyáltalán nem ismerem, csak hangzásilag, sikerült volna ennyitre sindát csinálnom. Szerintem a sinda sokkal lazább, és a nyelvtana, ha úgy az Aníront nézem (ez az egyetlen, amit fejből tudok... ) teljesen más. A walesire tényleg hasonlít egy kicsit, de nem szándékosan. Cueddo dorannija, vagy mi, pedig gőzöm nincs micsoda...
2. FONTOS: Az y NEM ü-t, hanem "üj"-t jelöl, és nem az y-ból lett ü, hanem kellett egy jelet találni erre az "üj" hangra, és mivel a görögben az y=ü, ami eléggé elterjedt, az y mint betű megfelelt erre a célra.
3. Fapados? azokban az ilyen jellegű népeknek, mint az eire csupa lágy, selymes nyelve van, ami picit nyálas. Ha megfigyelnéd ez tele van zöngés hangokkal meg r-rel, s-sel, ami nem igazán jellemzője azoknak.
4. Sajnos eltévedtél, mert a nyelvem kicsikét pár évvel azelőtt keletkezett, hogy a Gy.U.-t, vagy egy fantasy könyvet is elolvastam volna (mellesleg a fantasy könyveket nem nagyon szeretem, csak 3-at olvastam, de azokban egyébként nem volt nyelv...)


Mau: nekem ennek ellenére nem tetszik a nyelved bonyolultsága, a nehéz kiejtése, mert ha belegondolunk, elég nehéz lenne kimondani szegény szerencsétleneknek, akiknek ez az anyanyelvük.
A magánhangzó nélküli nyelvnek elég valószínűtlen a kialakulása, inkább a mássalhangzó nélküli, furcsa magánhangzókat, fél-magánhangzókat, torokhangokat használó nyelvek vannak. (pl.: a busman nagyon édi.)

Néhány nyelvtani szerkezet megvilágítására jöjjön most két aláírás-elemzés:

MNyewa mhlinda mulelo, bazwenyu mphemi umbedadaguu kuzla mwihli, ngizikwi ngi.( hangfájl )
MNduxu* mamahyilo mzyuru, bayabusi mphemi ndindipho mwihli, ngizikwi ngi.( hangfájl )


„Én a magányosan sétáló macska vagyok, akinek minden hely egyforma.”
„Én vagyok a lélektelen szürke patkány, aki felfalja a színeket.”
(*[size=9:150qgt38]hangalak szerinti helyes írásmódja „mduxu” volna, mert a szóeleji három mássalhangzócsoportból általálban a második hang kiesik;de a meyadew latinbetűs helyesírásban a szóelemző írásmód a mérvadó[/size])

Először is a nyelvtani szerkezetek:
MNyewa mhlinda mulelo ngizikwi ngi.
MNduxu mamahyilo mzyuru ngizikwi ngi.

Egy-egy egyszerű statív mondat mindkettő. A statív mondatokról annyit, hogy nagyjából megfelelnek a mi névszói-igei állítmányos (létigés) szerkezetünknek, ám a meyadhew minden olyan helyzet kifejezésére ezt használja, amikor konkrétan nem történik semmiféle fizikai vagy átvitt értelmű „mozgás” a mondatrészek között. Tehát ezt használja olyan jelentések kifejezésére is, ahol az európai nyelvek igét használnak. Pl.: „leesett a hó” = uzlanzi ubana zilyathe. vagyis kb. „hó van a földön.” vagy „álmodok” = kuhlina ngibana ngi vagyis kb. „álmodás állapotában vagyok”
A meyadhewben nincsen létige vagy ehhez hasonló funkciójú főnév.
A statív mondatban a partikula ugyanaz a szerepet tölti be, mint a normál mondatokban, vagyis érzelmi viszonyulást a leírt állapothoz illetve a mondat témáját mutatja meg, vmint jelzi, h az illető mondat fő- v mellékmondat-e. A statív mondatban az egyetlen főmondatrész a téma. Ez a magyar mondat alanyának felel meg, erről állítjuk, hogy milyen állapotban található. A határozók helyére, a mondat elejére kerül az ún. “comment” vagyis állítmány, mely megmutatja az állapot milyenségét.

A fenti két mondat mondatszerkezetében a partikula a ngizikwi szó, melyet a könnyen felismerjető ngi- előtaggal egyeztettem a ngi „én” névmással, mely a mondat témája. Az állítmány minden esetben egy 3tagú jelzős szerkezet.
A partikula sikwi alakja kategorikus kijelentésekre, ill annak kifejezésére használatos, hogy az illető állítás tény és minden körülmények között igaz. (az s itt a két magas mgh között nyelvtörténeti okokból z-vé lágyul.)

mNyewa mhlinda mulelo / mNduxu mamahyilo mzyuru
a meyadewben(és legtöbbször a longwerben is) a jelző a jelzett szó után áll. A meyadewben nincsenek külön melléknevek, ezért a jelző csupán a jelzett szóval fnosztály szerint egyeztetett közönséges főnév.
(hlinda 8 menni; ulelo 10 magány; hyilo 2 lélek; zyuru 9 szürke szín)
mnyewa, mnduxu „macska”, „patkány” az m- C1 prefixes főnevek. Az m/mw- prefix azt jelzi, hogy ez itt egy határozói prefixszel ellátott főnév, vagyis önálló mondatrész (téma/állítmány ill. főmondatrész/határozó). A jelzők a jelzettel egyeztetendő jelzői prefixet kaptak, mely a C1-nél megtévesztő ódon szitnén m-, de e kettő más osztályoknál különbözik.
(Megjegyzés: az amahyilo szó a hyilo 2 + ama- tagadóprefix összetétel útján jött létre. „lélektelen” jelentéssel [Cf. HqM L2 Amagama „névtelen” a gama 2 szóból])

bazwenyu mphemi umbedadaguu kuzla mwihli / bayabusi mphemi ndindipho mwihli
Ez egy alárendelő összetett mondat mellékmondata.
Az efféle mellékmondatok szórendje a következő:
határozók – partikula – többi főmondatrész – vonatkozónévmás
A vonatkozó névmás a megfelelő főmondatrészi esetben (normál főnév módjára ragozva) a tagmondat végére kerül. Ennek megfelelően ezzel a szerkezettel nem lehet olyan alárendelést kifejezni, amelynél a tagmondatban a határozót helyettesítené nvonatkozó névmás.
A phemi partikulaforma egyrészt kifejezi az alárendelt-mellékmondatságot, valamint azt is, hogy ez a tagmondat nem az egész főmondat értelméhez tesz hozzá, hanem csupán az előtte álló önálló mondatrészéhez (itt: mnyewa/mnduxu). Ezen felül kapcsolatosságot is keifejez, ami persze itt nem fontos, mert egyetlen másik mellékmondattalsincs mellérendelő viszonyban. A m- C1 partikulaprefix elárulja, h a mellékmondat témája a mwihli C1 főnevet helyettesítő von. névmás.

bazwenyu, bayabusi = zwenyu 8, yabusi 8 „érzékelés/tapasztalás”, „mértéktelenül evés” egyszerű határozók. Igei határozókról lásd alantabb.
mwihli = mw- + ihle = C1 névmási prefix + vonatkozó névmás „aki/ami”, illetve ennek célesete. Azért C1, mert az általa helyettesített fn is C1.

ndindipho = ndipha 4 „szín” > ndindipha „színek” (nagyon ritka, kizárólag a többesség hangsúlyozására szolgáló többesszám-jelölés: az első szótag megkettőzésével.); > a C4 határozói prefixe egy nazális, mely alapvetően nazálissal kezdődő szavak esetén nem jelenik meg. A szó -o-vá vált végű alakja arr utal, hogy ez itt egy átvitt esetben álló főnév.
Tehát a színek helednak a von. névmás, illetve az általa helyettesített, a főmondatban leírt mnduxu „patkány” felé, a határozók fennállása által/folyamán/közben.

a bazwenyu mphemi umbedadaguu wuzla mwihli mellékmondat valamivel érdekesebb, és némiképp eltér a magyar/angol eredetitől.
= u- + mbe- + dadaguu = C6 prefix + minden + helyek

Mau Rauser írta: Olosta: vsz egyátalán nem volt érthetetlen a magyarázat; én pl. ugyanazt szűrtem le. Csak annyi a beleköthető, hogy a birtokos névmás a magyarban tkp nem létezik, mert a birtokviszonyt nem a birtokoson fejezi ki nyelvünk. (vagyis: az én ...-m, és itt az én névmás csak nyomatékosít; és nem mondhatos azt, hogy „enyém ...” mint az angolban [my thing], remélem érthetően fogalmaztam) Az "enyém" egy főnévi értékű szó, amely magára az általam birtokolt tárgyra utal. És ebben az esetben ez valóban iígy is értelmezhető. A létigével pedig semmi baj nincsen )

Értem, és köszönöm! Legközelebb jobban odafigyelek, hogy mit írok a magyarázatba!

Myan… asszem, már régóta érlik egy hosszabb válasz…

Először is Sötét Úrnak: Az az igazság, hogy a „havazik” mondat csupán a magyarban tartalmaz egyetlen igét. Már például a magyarnál sokkal szigorúbb szintakszisú angolban is teljes mondat: It is raining. (vagyis „az havazik”). A Meyadew pedig ugyan honnan tudná, hogy más nyelveken ezt egyszerbben mondják? (ahogyan Alyr is elmondá) Éljen a redundancia ) A vadásznépekre amúgyis jellemző, hogy a tulképpeni beszédet csak nyugodt körülméyek között használják, ha az éppen pillanatnyi helyzetnél, utasításnál, stb. többet, bonyolultabbat akarnnak közölni. Figyelmeztető, riasztó, stb. helyzetben általában non-verbal-communication a mérvadó, illetve meglehetősen fejlett telepátia. (persze ez csak azonos vagy közel azonos fajok között áll fenn – minél távolabbi a rokonság, annál nehezebb és megbízhatatlanabb ez a módszer, hiszen másféle lények egészen másképpen gondolkodnak.)

Olosta: vsz egyátalán nem volt érthetetlen a magyarázat; én pl. ugyanazt szűrtem le. Csak annyi a beleköthető, hogy a birtokos névmás a magyarban tkp nem létezik, mert a birtokviszonyt nem a birtokoson fejezi ki nyelvünk. (vagyis: az én ...-m, és itt az én névmás csak nyomatékosít; és nem mondhatos azt, hogy „enyém ...” mint az angolban [my thing], remélem érthetően fogalmaztam) Az "enyém" egy főnévi értékű szó, amely magára az általam birtokolt tárgyra utal. És ebben az esetben ez valóban iígy is értelmezhető. A létigével pedig semmi baj nincsen )
Kar'sa: A nyelved határozottan sindarinra hajaz. Illetve ezen keresztül a walesire; bár van benne valami Cueddo dorannijából… bár ez valsz a tolkieni szépségideálból fakadó konvergens evolúcióra vezethető vissza… Végre egy nyelv, ahol az ü-t y-nek írják… :itscool: Nem mondom, hogy szép vagy tetszik vagy ilyesmi, mert nekem úgy általában bejönnek ezek a fajta nyelvek, csak az a baj, hogy szinte minden fapados fantasykönyvben ilyesféle nyelveket v legyalábbis neveket olvas az ember…

egy picit már kezdem elkoptatottnak, sőt hogy úgy mondjam, nyelvteremtői klisének érezni. De hát persze mindenki egyéni ízlése szerint alkotja meg a maga nyelvét, és sokan vannak, akik a jó öreg T példáján felbuzdulva kezdenek nyelvük fejlesztésébe, s az általa közvetített szépségideál kezdetben v végleg rányomja bályegét nyelvter-munkásságukra. Egyébként a meyadhew nem feltétlenül nyelvtörő, csak furcsa mássalhangzókat és -csoportokat használ meg persze szereti a hosszú szavakat. De ez csak megszokás kérdése, némettanultak előnyben Lazábbal? naaa… nekem így tetszik, és nem azért alkottam, hogy úton-útfélen így beszéljenek, hanem hogy igazi kihívás legyen minden megtanulni, mind beszélni az egy kaptafára fejlődött európai nyelvekhez szokott elpuhult nyelvtanulónak :nevet: Aki csak a szpséget és a játékot keresi a nyelvben, annak ott van a sokkal ismerősebb, de a maga módján még mindig meglehetősen bonyolult Longwer, a meyadew távoli rokona. (lásd néhány hozzászólással alantabb; pl a Macska című versemet, mely majd a könyvem végére kerül annak elkészültével)

No, egyelőre ennyit; majd még rakok fel LW-elemzést, meg egy mondatnál hosszabb meyadhew szöveget
Üdv:
-- Mau

Kar'sa írta:

Olosta írta: Sziasztok!

Én is készítek egy(-két) nyelvet a saját világomhoz.
Az egyikkel már egy mondatot is össze tudtam pakolni, ami így hangzik:

I onnale mi aelate uethillo, dan eithan.
Vagyis: Álmomban magányos vagyok, de bátor.

i - 'én' személyes névmás
onnale - 'onna' = 'van' létige, '-le' = E/1 személyrag
mi - 'enyém'
aelate - 'aela' = álom, '-te' = -ban, -ben helyhatározó
uethillo - 'uethil' = magány, '-lo' = melléknévképző
dan - 'de'
eithan - 'bátor'

A mondat szórendje a német nyelvéhez hasonló (alany-állítmány-többi mondatrész). Az "én vagyok" szerkezet kötelező.
Birtokos esetben általános (én, te, ő, stb.) birtokos esetén birtokos névmást használ. (Hú, ezeket a szóismétléseket!)
A ragokat általában ragasztja.

A hangok kiejtése:
i - sima magyar i (tahát az 'én'-t nem úgy kell kiejteni, mint az angolban!)
a magánhangzók egyébként ugyanolyanok, mint a magyarban
ae - diftongus, áéj
ue - diftongus, ve
ei - diftongus, ej
a mássalhangzók is általában megegyeznek a magyar msh-k kiejtésével
th - sz
a hosszú mássalhangzókat tényleg hosszan kell ejteni

Az a baj, hogy ha megnézem a magyarázatot, akkor a szöveg jelentése:
"Álmomban enyém a magányos, de bátor"

Ajánlom a javítást. (létigével, esetleg?)

Akkor lehet, hogy nem volt elég egyértelmű a magyarázat. Bocsi. Még sosem csiánltam ilyet.

Szó szerinti fordítása a mondatnak:
Én vagyok enyém álomban magányos, de bátor.

Olosta írta: Sziasztok!

Én is készítek egy(-két) nyelvet a saját világomhoz.
Az egyikkel már egy mondatot is össze tudtam pakolni, ami így hangzik:

I onnale mi aelate uethillo, dan eithan.
Vagyis: Álmomban magányos vagyok, de bátor.

i - 'én' személyes névmás
onnale - 'onna' = 'van' létige, '-le' = E/1 személyrag
mi - 'enyém'
aelate - 'aela' = álom, '-te' = -ban, -ben helyhatározó
uethillo - 'uethil' = magány, '-lo' = melléknévképző
dan - 'de'
eithan - 'bátor'

A mondat szórendje a német nyelvéhez hasonló (alany-állítmány-többi mondatrész). Az "én vagyok" szerkezet kötelező.
Birtokos esetben általános (én, te, ő, stb.) birtokos esetén birtokos névmást használ. (Hú, ezeket a szóismétléseket!)
A ragokat általában ragasztja.

A hangok kiejtése:
i - sima magyar i (tahát az 'én'-t nem úgy kell kiejteni, mint az angolban!)
a magánhangzók egyébként ugyanolyanok, mint a magyarban
ae - diftongus, áéj
ue - diftongus, ve
ei - diftongus, ej
a mássalhangzók is általában megegyeznek a magyar msh-k kiejtésével
th - sz
a hosszú mássalhangzókat tényleg hosszan kell ejteni

Az a baj, hogy ha megnézem a magyarázatot, akkor a szöveg jelentése:
"Álmomban enyém a magányos, de bátor"

Ajánlom a javítást. (létigével, esetleg?)

Sziasztok!

Én is készítek egy(-két) nyelvet a saját világomhoz.
Az egyikkel már egy mondatot is össze tudtam pakolni, ami így hangzik:

I onnale mi aelate uethillo, dan eithan.
Vagyis: Álmomban magányos vagyok, de bátor.

i - 'én' személyes névmás
onnale - 'onna' = 'van' létige, '-le' = E/1 személyrag
mi - 'enyém'
aelate - 'aela' = álom, '-te' = -ban, -ben helyhatározó
uethillo - 'uethil' = magány, '-lo' = melléknévképző
dan - 'de'
eithan - 'bátor'

A mondat szórendje a német nyelvéhez hasonló (alany-állítmány-többi mondatrész). Az "én vagyok" szerkezet kötelező.
Birtokos esetben általános (én, te, ő, stb.) birtokos esetén birtokos névmást használ. (Hú, ezeket a szóismétléseket!)
A ragokat általában ragasztja.

A hangok kiejtése:
i - sima magyar i (tahát az 'én'-t nem úgy kell kiejteni, mint az angolban!)
a magánhangzók egyébként ugyanolyanok, mint a magyarban
ae - diftongus, áéj
ue - diftongus, ve
ei - diftongus, ej
a mássalhangzók is általában megegyeznek a magyar msh-k kiejtésével
th - sz
a hosszú mássalhangzókat tényleg hosszan kell ejteni

Gondoltam én is berakom egy nyelvem egy kis darabját próbának. Ez a Use Well The Days fordítása.

Dí e mírel, víl, reas glorn
Do fyl múr tuert do mëi drol.
sA dáert de derú dot
Do laán kilne…
De geole e nërieô múr, dol kfol
Letelca ylf, totelca orn
De mieli, reas Da vul de
ki, rel dod dé mare.

E mara moah níeli e,
sA tílëieô, sA dot dé róll tye.
De dear díca valle,
E da-mall rel dol de gvír dél de.

Mial tíle e laán.
Mial tíle e laán.
Teall da-elc gúca riíl gaál.
Mial tíle e laán.

Lú isan, sA Lú keél,
s ton vul kale
sáhi rel valolle.

Mial tíle e laán.
Mial tíle e laán.
Teall da-elc gúca riíl gaál.
Mial tíle e laán.

Eirében a személyes névmás hiányakor mindig E/2 személyről van szó.

dí – helyhatározó („hol?” kérdéssel) – mögött (a kanyaron túl -> a kanyar mögött)
e – határozott nevelő – a/az
mírel – főnév – kanyar [míri (csiga) -> mír (kanyarodik) -> mírel (kanyar) (szótő+ „el” főnévképző)]
víle – módosítószó – (eirében a módosító és kötőszavak egybeolvadtak) – költői forma – lehet
rease – kötőszó – költői forma – hogy
glorn – ige – vár
do – határozatlan névelő – egy
fyl – melléknév – a melléknévi képző (-e?i- *) elhanyagolható, mert eire nyelvben nincs „újság” – lehetne még: „feyi” ami a kiejtés alapján írásban „feüyj’” lenne – új
múr – főnév – út
tuerte – kötőszó – költői forma – vagy
mëi – melléknévi képzős főnév – mel + -e?i- = mëi – titkos
drol – főnév – kapu
sA – kötőszó – és
dáerte – kötőszó – költői forma – bár
de – személyes névmás – én
derú – múlt idejű (-ú) ige – elhagy
dot – mutató névmás – az(ok)
laán – főnév – nap (időtartam)
kilne – jövő idejű (-e) ige – jön
geole – jövő idejű ige – választ
nërieô – befejezett melléknévi igenév képzőjével (-e?ieô) ellátott főnév – rejtett
dol – vonatkozó névmás – ami
kfol – ige – fut
letaelca – helyhatározósított főnevesített helyhatározószó – költői forma – jobbra---keletre
ylf – főnév – nap (égitest)
totaelca – helyhatározósított főnevesített helyhatározószó – költői forma – balra---nyugatra
orn – főnév – hold
mieli – melléknévi képzővel ellátott főnév – boldog
da – személyes névmás – te
vul – helyhatározó „rag” – -val/-vel
ki – helyhatározószó – itt
rel – határozatlan névmás – minden
dod – dolog
dé – birtokos jelző
mare – főnév – vég
rel dod dé mare – minden dolog vége
mara – főnév – este
moahe – módosítószó – költői forma – is
níeli – melléknevesített főnév – gyönyörű
e – létige – lesz
tílëieô - befejezett melléknévi igenév képzőjével ellátott főnév – áldott
róll – többes számú főnév – félelmek
dot dé róll – a(z ő) félelmei
tye – jövő idejű ige – elmúlik (majd)
dear – felszólított módú (kötelezett) (-a?) ige – menni kell
díca – helyhatározó („hova?” kérdéssel) – mögé
valle – főnév – tenger
da- – birtokos névmás – tied
da-mall – birtokosított főnév – szereteted
gvír – ige – visz
dél – eredethatározó – -val/-vel
gvír dél de – magammal viszek
mial – felszólított módú ige – használd
tíle – módhatározós (-e) főnév – jól
teall – felszólított módú ige – fordítsd
elc – főnév – arc
da-elc – birtokosított főnév – arcod
Lú – számnév – hét
isan – főnév – csillag
keél – főnév – kő
s – kötőszó – költői forma – és
ton – számnév – egy
vul – melléknév – (szín, így nincs képző) – fehér
kale – főnév – fa
sáhi – helyhatározó (honnan? kérdéssel) – -ról/-ről
valolle – gyűjtőnév – tengerek---óceán

* a képzők nem-hang elemei a következőket jelentik:
- az utolsó betű elmarad (-- esetén utolsó két betű, de ilyen eirében nem létezik)
? az elhagyások utáni utolsó betű ide ékelődik be.


Nagyon pontos fordítás:
A kanyaron túl, lehet, hogy vár
egy új út, vagy egy titkos kapu.
És bár elhagytam őket
Egy nap jön majd…
A titkos utat választom, ami
naptól keletre, holdtól nyugatra fekszik
Örülök, hogy velem vagy
itt, minden dolog végén.

Az éj is gyönyörű lesz,
és áldott, és elmúlnak a félelmei.
El kell mennem tengeren túlra,
A szereteted minden amit magammal viszek.

Használd jól a napot.
Használd jól a napot.
Fordítsd fejed a zöld világ felé.
Használd jól a napot.

Hét csillag és hét kő
s egy fehér fa
minden tengerekről.

Használd jól a napot.
Használd jól a napot.
Fordítsd fejed a zöld világ felé.
Használd jól a napot.

A kiejtés nagyjából megfelel a magyarnak (fonetikai átírás ), ami kivétel a versben szerplő hangok közt:
c = sz
ë = hosszú e
ô = kb. "óv"
y = kb. "üj"

Egyéb szabályok:
Ha "i" más magánhangzó mellett áll, "j"-nek ejtjük. Versben az "e" hasonlóképp viselkedhet, ha a szótagszám úgy kívánja.
Ha "eé", "aá", "ií" van, "ë"-t, "á"-t, illetve "í"-t jelölhet versben.
A szórend elég laza: Lehet az angol szabályaihoz hasonlóan és annak a csoportos fordítottjával.

ui.: Mau a te nyelvedbe nekem beletörne a villás nyelvecském asszem... (meg a sima is)
Túl tekervényes... (valahogy így: tevekevereverévenyeves)
Próbálkozz valami lazábbal.

íw

Lefordítottam az egyik korábbi versemet Longwerrre… öö… vagyishogy megtaláltam az eredeti macska-költeményt

Ta Mau

Duttu yefulyasit e-dene dilindu
Ngélahet ilqad e-yan.
Linna dulamyiah, iriweso wissu
Naltopelinnahean.

Dussorayan ziya silisaya siwyel,
Hyelqo Yah

Ery: készítsek egyet neked? melyik nyelvből kellene kifejleszteni / mihez hasonlítson és kinek a nyelve?

Jéé, teljesen el is feledkeztem erről a lefordítatlan mondatról. Akkor most bepótolom az elemzést:

Bahikhe mbana mnyewe mnduxuu.
„A macska megeszi a patkányt.”

Tehát az átlagos meyadhew mondat alapvetően két fő részből áll: a főmondatrészekből és a határozókból. A határozók állnak a mondat elején és a főmondatrészek a mondat második felében. A kettőt az úgynevezett partikula választja el.
A főmondatrészek meghatározzák, hogy a mondatban kifejezett változás során milyen átmenet történt. Vagyis hogy mi „került át”, honnan és hová. Ennek megfelelően a meyadhew három főmondatrészt és ennek megfelelően három főnévesetet ismer: az eredetesetet, az átvitt esetet és a célesetet. A főmondatrészek a mondatban egyenrangúak. A példamondatban nyewa 1„macska” célesetben áll és a nduxu 1 „patkány” átvitt esetben. Tehát a mondatban leírt változás során a patkány valamiképpen a macska felé/hozzá/bele mozgott. A szám szótári alakban arra utal, hoghy az adott főnév melyik jelentéskategóriába tartozik, mert a partikulát és a jelzőket/névmásokat egyeztetni kell a hozzá tartozó főnévvel kategória szerint. Az egyes számú kategória (ún. osztály, “class”) a különféle állatokat (ember is) jelöli. Az első osztályba tartozó főnevek a mondatban m- előragot kapnak.
A partikula mbana alapvetően két dologra szolgál: megmutatja, h a beszélő érzelmileg miként viszonyul a mondatban közölt információhoz (esetünkben a bana szó semleges, hogy ne bonyolítsuk túl a dolgot), valamint megmutatja, hogy melyik főmondatrész a mondat témája “topic”: az, amelyikről tulajdonképpen a mondat szól, vagyis a szövegkörnyezettel összekapcsolja. Esetünkben a m- prefix arra utal, hogy a téma egy első osztályhoz tartozó főnév (esetünkben ez lehet a macska vagy a patkány egyaránt, de ez általában egyértelmű szokott lenni, hiszen a főnevek különböző osztályokhoz tartoznak). A harmadik funkciója az, hogy összetett mondatokban megmutassa, hogy az adott tagmondat fő-vagy mellékmondat-e és hogy milyen viszonyban áll a többi mellékmondattal (kapcsolatos/ellentétes/stb.)
A határozók pedig megmutatják a változás (átmenet) körülményeit. Esetünkben a mondat bal oldalán egyetlenegy határozó árválkodik, a hikhe 8 „evés (állapota)”, mely a változásokat jelentő főneveket tartalmazó 8. osztályhoz tartozik.
Tehát szó szerint kb: A patkány evés-útján a macskába kerül.
És vsz nem sokkal körülményesebb, mint a mi kifejezésmódunk, csk másképpen gondolkodik. Az egyetlen „többletszó” a partikula, azonban ez főleg nyelvtani funkciókat lát el, valamint érzelmi töltéssel látja el a mondatot.

Mit szóltok hozzá?

Üdv:
-- Mau

Hmmm: Nektek van egy (több?) új nyelvetek, nekem van egy világom teljes történelemmel, de nyelv nélkül...
Esetleg párosíthatnánk a kettőt?

Cue: II. korszakbeli a szöveg? [size=9:si8cf698](...és olvasol mostanság upanisadokat? )[/size]
Amúgy várom szeretettel az átdolgozott doranni nyelvtant+szótárt.

[size=9:si8cf698]Közben elkezdtem kísérletezni 1 1Xűbb Weöres-fordítással, de van pár ismeretlen szó. (pl. ilyenek mint "edény") Majd levélben írom, pontosan mi is kell, mert nincs nálam a cetli... Aztán jövök grammatikai revízióért... [/size]

Nyelv igék nélkül? Nem elképzelhetetlen dolog, csak szrintem is rém bonyolult megoldani. (Nem tudok óegyiptomiul, de érdekelne, mindez hogy is működik... ) Mau, amint lehet, szíveskednél megvilágítani a dolgot?

Egy mondat egy készülő irományból:

Gwatení - charaū Anëštāra - cera šorria thaleāgnët, cera eilinwe thaleniādët, aē-arai antíra nostarne anē?

Mesterem - szólt Anestar - ha két követ összeütnek, ha két felhő összeér, lesz-e belőlük valaha egy?

---

gwates = mester + -ní (az E/1. birtokos személyjel költői formája)
char- = beszél + -aū (E/3. múlt idejű igerag)
Anëštāra / Ānëštāra = az Anestar név régies formája
cera = 2
šorra, tsz. ...ia = kő (mint anyag), kődarab

thaleāgnët = na, itt jön a kavarás: ez egy ún. "felfüggesztett/kiterjesztett" igemód, ami kb. a magyar határozói igenévnek felel meg ("összeütvén). thale- = össze (igekötő) + agn- (üt) + -ët (módjel; egyébként az agn- igető tőhangjának meghosszabbodása is a módjel része)
> ezt az igemódot lehet a "ha"-val bevezetett feltételes mód helyettesítésére használni.

eilin, tsz. -we = felhő
niad- = összeér, találkozik, elér vhová (felfüggesztett módban: niādët)
aē- = -e? (előtagként működik!)
arai = létige, E/3. jövő idő
antíra = az antē (dualis[size=9:1bayyzin][=kettős szám][/size]/3. személyes névmás: "ők ketten") egyik helyhatározói esete, jelentése: kettejükBŐL
nostarne = valaha
anē = az "aite" (=1) számnév régies/költői formája, egyébként a szótő is ez. ha az aite-t ragozzuk, előjön.

---

no, végre volt türelmem ezt a sok idióta ékezetet másol-beilleszteni

Khm.... ez itt nem OFF egy csöppet? Ki kéne írni valami olyasmit a topik tetejére, h ez itt NEM a tolkieni nyelvekkel, hanem a saját kreálmányainkkal foglalkozik.

Mi az, hogy a nyelv rendszerét kellene átrendezni? Az lehet, hogy nem egy akkuzatív (alany és tárgy alapvető kapcsolata) szerkezetet használó, az európai nyelv-sémának megfelelő nyelv leszbelőle, hiszen ez egy alapvetően az igére épülő nyelvképződmény. Az óegyiptomi pl. egyes mondatkonstrukciókban a mai álláspont szerint valami hasonlót alkalmazott. Az egész nyelvteremtésnek az a lényege, vsz, hogy az ember kísérletezhet a különféle megoldásokkal, és elszakadhat az európai normától. mert az lehet, h az indoeurópai nyelvek így csinálják, de ez nem jelenti azt, h nem lehet másképp.

Mutatok egy példát, egy egészen primitív mondatot:

Bahikhe mbana mnyewele mnoxu.
„A macska megeszi a patkányt.”

Elemzést majd ha lesz időm, most snos nincs időpm folyytatni. Bocsi, de bedöglötta net a koliban és a netcafé meg bezárt úgyhogy keresthettem újat. Rohanok.

Üdv:
-- Mau

Köszi szépen!
Én is erre gyanakodtam