Humor

Köszi, nem vettem észre, most már látom, hogy Örkény.

---

Később szóbakerül valaki, aki már kiöntötte a napraforgóolajat,
és Húrin, a főszerkesztő nem tudja elkerülni végzetét!

Szuper! Megosztott első díj az összes többivel!
Beruthiel királynő macskája!
Üdv!
Belladonna

...az már biztos, hogy M&M by Bulgakov.

Belladonna írta: Exar Kun: Jóóó! :hello:
Már azt hittem, vége a tüzijátéknak. Örülök, hogy még tart!

Noredhel: ÚrEru! Feketére festette!!!
Erre nem jöttem rá. Ki/mi ez?
Üdv!
Belladonna

Silima már beírta. Örkény-egyperces.

Új. Felismerendő a szerző és a szereplők megtestesítői...


...azon a napon csend borult Minas Tirithre. Egészen átlagos napnak tűnt, amikor a nyári nap fényében Hador Ihletlos, állástalan költő és beszélgetőpartnere, Húrin, a Gondori Szabad Nép főszerkesztője, különös jelenségre lett figyelmes.
Egy úriember jelent meg előttük, egészen váratlanul, mintha csak úgy testet öltött volna. Magas volt, szőkésbarna, szemüveges és határozottan tanárkülsejű. Azért voltak rajta furcsa dolgok, például egy vaspánt a nyakán, ami úgy festett, mintha eredetileg a fején lett volna, csak lecsúszott... és három lyuk látszott rajta.
Az úriember udvarias mosollyal közeledett a két irodalmárhoz.
- Hallottam, hogy a valákról beszélgetnek... ha megengedik, csatlakoznék...
A két gondori barátságosan intett neki, hogy üljön csak le a padjukra.
- Az úr, ha jól látom, külföldi? - vélte Húrin. - Érdekelne, hogy önnek mi a véleménye az efféle tünde-legendákról... ugyebár ön sem hisz a valákban?
- A helyzet az, hogy igen... lévén, hogy ismertem is őket... khm... meglehetősen közelről.
- No de csak nem hiszi, hogy Yavanna az énekével fákat varázsolt, meg hogy Tulkas rendre nyerte a valinori szumó-bajnokságokat? (A szumó akkortájt kezdett divatba jönni, mint egzotikus külföldi sport - a szerk.) - tamáskodott Ihletlos. - Mi természetesen nem hiszünk a valákban.
- Melkorban sem? - érdeklődött némileg kaján vigyorral az idegen. - Könyörgöm, mondják, hogy Melkorban hisznek...
Ám sajnos nem sikerült meggyőznie a modern gondolkodású, felvilágosult gondoriakat, még akkor sem, mikor megjelentek a kísérői. Egyikük egy szemüveges, fekete nadrágos, fekete pólós, erőteljesebb testalkatú, ám ránézésre ártatlan arcú férfi volt, akinek jobb kezéről hiányzott a gyűrűsujj. Jött még egy macska, aki a két gondoriban nyomban felidézte a Berúthiel királynőről szóló rémtörténeteket, valamint egy rengeteggöndör hajú, szintén szemüveges lány, aki kissé punkosan festett, körmeit hegyesre reszelte, tüskés ékszereket viselt és "Vega" táblát a nyakában...

Exar Kun: Jóóó! :hello:
Már azt hittem, vége a tüzijátéknak. Örülök, hogy még tart!

Noredhel: ÚrEru! Feketére festette!!!
Erre nem jöttem rá. Ki/mi ez?
Üdv!
Belladonna

olorin.papa írta: Sergio Leone?

Ki más...

Sergio Leone?

És milyen lenne a LotR, ha *** (kitalálandó) rendezi?

Mordor kihalt pusztája... vörös por, sziklák...
Egy feketébe öltözött, kalapos, hosszú kabátos egyén - talán maga Szauron - áll némán, keze pisztolya markolatán nyugszik, s hideg kék szeme rezzenéstelenül fürkészi a messzeséget, ahol igen látványosan festenek a Monument Valley hegyei... szájában pipa füstölög... szemmel láthatólag vár valakit...
Vágás: Zakatoló gőzmozdony a pusztában.
Vissza: Szauron még mindig mozdulatlanul áll. A tücskök hangosan ciripelnek.
Vágás: Vonat megáll. Csikorgás.
Nagyközeliben: Isildur. Markáns, viharvert arc, szúrós, ám becsületes kék szemek, fehér kalap és kabát. Szájában szivar.
Folyamatos vágások: Szauron. Isildur, amint leszáll a vonatról. Szauron lassan megfordul. Isildur komótos léptekkel halad a pusztában.
Nagytotál: egymással szemben állnak. Drámai zene elkezdődik.
Szauron lassú mozdulattal kiveri a pipáját, majd leveszi a kabátját, ledobja, és nekiállnak helyezkedni. Zene teljes erővel.
Isildur hátraveti kabátja szárnyát, hogy a pisztolya szabadon legyen.
Megállnak, tíz lépésnyire egymástól.
A kamera Isildur arcára közelít. Roppant szigorú és elszánt. FFlashback indul: Szauron a csatatéren, buzogánnyal. Gil-galad kipipálva. Elindul a kamera felé.
Vágás: Isildur arca, majd egyre közelebb megy a kamera, végül csak a szemét látjuk szuperközeliben.
Flashback újra: Szauron a sziklához keni Elendilt, miközben gonoszul vigyorog. Egy ork a háttérben almát eszik, egy másik a szikla aljában vigyorog. Fogatlan.
Zene drámaisága a csúcsokat ostromolja.
Gyors vágások: Isildur és Szauron szeme, szuperplánban, felváltva... pisztolyok felé nyúló kezek...
DURR! Szauron meginog, majd elnyúlik a földön... Isildur közelebb megy...
Szauron: Ki vagy?
Isildur (mosolyog, majd előhúzza a Narsil darabját, és levágja a Gyűrűt Szauron kezéről)
Szauron szeme előtt lezajlik flashbackben Elendil szétplaccsantása. Tekintetében megértés villan, majd szétrobban és szelet kavar. Zene diadalmas.

Lehet, hogy én vagyok hülye és nem te, de én meg nagyon jól szórakoztam rajtuk, hiába "csak" konkrét beszédtechnikai gyakorlatok...

Reszkessetek, majd én is írok történetecskéket, csak sajnos nem igazán van időm, de ha majd lesz...!!!





[size=9:vahfry4t]*Hozzászólás helyesírás és szín tekintetében optimalizálva by Alyr*[/size]

Noredhel (Voronwë) írta: Gríma (Steve Buscemi) ...

Ez nagyon jó!!! Steve Buscemi, mint Gríma

Küldtek hozzám gyöngyszemeket, szemezgessetek:

Kommunikációs- és beszédtechnikai tréning 1. lecke:

Potyogó klotyó felé totyog a lotyó, de már kés

Noredhel (Voronwë) írta: És mi lett volna, ha az egykori videotékás, ma híres filmrendező rendezi a GyU-t...

Aragorn (valamely elfeledett, B-kategóriás westernszínész), Legolas (a Lerúgom a fejed c. hongkongi sorozat sztárja, a nyolcvanas évekből), és Gimli (Samuel L. Jackson) fekete öltönyben, egyenköpenyben, stukerrel loholnak a hobbitkák nyomában, miközben Szilszakáll (Gordon Liu)buddhista tanmesékkel szórakoztatja Pippint és Trufát (kiérdemesült gyerekszínészek), továbbá Frodó (Tim Roth) és Samu (a szakács QT kedvenc étterméből) épp találkoznak Gollammal (Michael Madsen). Rohanban pedig Gríma (Steve Buscemi) Szarumán (Christopher Walken) utasítására le nem száll Éowynról (Uma Thurman), míg a leány szamurájkardjával nem kasztrálja, morbidan vicces jelenet keretében...

Ezt azért megnézném!!!
De most komolyan! Most mit lehet erre mondani?

Gondoltam,kicsit újabb típusú hülyeséggel állítok be:
www.manga.hu/cikk.php?id=310&type=manga
Gyűrűk Ura manga,kicsit érdekes sztori,de halálosan poén

Nem koomentálnám hosszan az írásokat, csak annyit mondanmék, hogy örülök sz új ötleteknek és a jó színvonalnak. nemsokára én is hozom a magam terméseit. (Galadriel naplója, folyt. köv, kommentár Ery kommentárjára és egyebek) csak elébb van egy pár rázós dolgom, amin keresztül kell esnem.

És mi lett volna, ha az egykori videotékás, ma híres filmrendező rendezi a GyU-t...

Aragorn (valamely elfeledett, B-kategóriás westernszínész), Legolas (a Lerúgom a fejed c. hongkongi sorozat sztárja, a nyolcvanas évekből), és Gimli (Samuel L. Jackson) fekete öltönyben, egyenköpenyben, stukerrel loholnak a hobbitkák nyomában, miközben Szilszakáll (Gordon Liu)buddhista tanmesékkel szórakoztatja Pippint és Trufát (kiérdemesült gyerekszínészek), továbbá Frodó (Tim Roth) és Samu (a szakács QT kedvenc étterméből) épp találkoznak Gollammal (Michael Madsen). Rohanban pedig Gríma (Steve Buscemi) Szarumán (Christopher Walken) utasítására le nem száll Éowynról (Uma Thurman), míg a leány szamurájkardjával nem kasztrálja, morbidan vicces jelenet keretében...

Noredhel (Voronwë) írta: Feanor sóhaja, amikor meglátta Nerwenkét a fodrásztól kijönni egyszer hó ötödikén, amely Nerwenke rendszeres szépségszalon-napja volt, és egész Tirion számára kiváló szájtátási alkalom, ám ezúttal valami szörnyű dolog történt:

ÚrEru! Feketére festette!!!

Nyőőő!!! Ez fájt. Örkény jó!

Silima írta: Ajnye... Túlélsz, pöcök?! Eltaláltam?

Jhesssz.

Ajnye... Túlélsz, pöcök?! Eltaláltam?

olorin.papa írta: Ezek nagyon jók! :itscool:

Írj te is...

Egyébként:

ez most rövid lesz...


Feanor sóhaja, amikor meglátta Nerwenkét a fodrásztól kijönni egyszer hó ötödikén, amely Nerwenke rendszeres szépségszalon-napja volt, és egész Tirion számára kiváló szájtátási alkalom, ám ezúttal valami szörnyű dolog történt:

ÚrEru! Feketére festette!!!

Ezek nagyon jók! :itscool:

Lehet ezt még fokozni?
Ja és Hrabal is egy gyöngyszem, még úgy is, hogy még nem olvastam tőle semmit.
De bepótolom.

Hú, ezt valóságos orgia volt végigolvasni! Isteniek, vagytok! Nem is tudom, kit emeljek ki hirtelenjében... Vegyétek úgy, hogy mindegyikőtök külön kapott egy Mosoly-díjat! Ja, és mééég!!!

Az bizony! Ez is nagyon jó!
"hogy felkeresse emlékeit, akik kivétel nélkül nők voltak, közbül egy-egy ízletes, aranyló húslevessel, melynek illata még mindig a hobbit gavallér orrában lézengett... "
Endorfin=Majmunka (Dajka Margit)

Tindomiel: Remek!
"Asztán elkezdett peszélni vala mi Szaru Ónról, akiről én már rég óta sejtém, hoty esz ety naty tsibész, mert nem lehet etyszerre tsont meg fém is. "

Rég szórakoztam ilyen jól! Köszönöm!

És most
valamely ódon, megsárgult és eperillatú történet...


Bilbó akkoriban hagyta el a száztizenegyedik esztendejét, de még remekül tartotta magát, és bajusza továbbra is gesztenyeszínben játszott, mint a régi, megsárgult, lekwarral leöntött daguerrotípiák, melyeken méla, álmodozó tündehölgyek merengtek a Szilmarilok valamely hajdani, antiquarból szerzett, kék bársonyba kötött példánya felett, s sóhajtoztak, hogy ah, minő idők voltak azok, s Beren minő igazi, régimódi gavallér...
Bilbó hát hosszú vándorútra indult, mint már annyiszor, mert vére hajtotta, hogy felkeresse emlékeit, akik kivétel nélkül nők voltak, közbül egy-egy ízletes, aranyló húslevessel, melynek illata még mindig a hobbit gavallér orrában lézengett...
Így történt, hogy megérkezett az álmos, őszi Völgyzugolyba, hol szüntelen hervadó levelek közt, ábrándozva sétáltak a tündék, s Elrond úr örökkön utazni készült, de soha nem jutott el a kikötőig, hol a fehér hajók... oh, pardon, az egy másik történet.
Völgyzugolyban pedig Endorfinhoz ment, a finom lelkű, fekete, illatos hajú tündedámához, ki egykor esküdözött, hogy Bilbóért ő meghal... biztosan meghal...
Endorfin hajdan pompás, ódon kávékat főzött, melyek sejtelmesen gőzölögtek, s a finom, lila madaras hollóházi porceláncsésze mögül elbűvölően rebegtette hosszú szempilláit Bilbóra, aki ilyenkor gyengéden megigazította a hímzett, japán selyem lámpaburát, hogy szíve hölgyének ne essék a szemébe a fény...
Bilbó elmerengett, hogy vajon Endorfin még mindig nandazöld csipkekesztyűket és aranyozott kontytűket visel-é, mint hajdan, midőn sárga falú, lábasházba települt kisvendéglőkben ették a fácánsültet, egészen kevés Worcester szósszal és fiatal hagymával... reá pedig sört kortyolgattak, és Endorfin mindig leette a szósszal a piros kockás abroszt, az udvaron pedig szelíden bólogatott a vén diófa...
És Endorfin ajtót nyitott, Bilbó pedig szemérmesen és kissé elfogódottan csókolt kezet neki... a nő hamvas orcáját pír öntötte el, s úgy suttogta:
-Hát visszajött, Bilbó?
És még mindig nandazöld csipkekesztyű volt rajta, meg aranyozott kontytűk, melyek az elmúlt Kor során kissé megkoptak... de a kávéscsészék megvoltak még, és Endorfin még mindig a szempilláit rebegtette...
Bilbó mégsem találta helyét. A múltját kereste, s nem találta, mert érezte, hogy közé és Endorfin lelke közé valamely fátyol hullott... s hamarosan el is köszönt, majd kissé cinikusan állt az ódon, finom, szecessziós ívek és faragványok között, majd felsóhajtott, és visszavonult ódon lakosztályába...

Tindomiel: méééééééég! Perme imádja Fülig Zsákost... akár lehetne Rejtős Frodó-napló is... (avagy: keresztezzük a legjobbakat...)

Nemééér Itt mindenki előbb begépelte,mint én,pedig én is Rejtőset írtam De úgy látom,az el se éri a tietek színvonalát,halálra röhögtem magam Azért berakom, mert ez kicsit más szemszögből közelíti meg a dolgokat, mint az eddigiek
Avagy Fülig Jimmy naplója RULZ



Őhobitsága, 1ső Zsákos Frotó naplólya
Zsák Lakk, 3. üreg, méjfődszint balra
Vala mikor asz év során

Mostan ténylek elmondom már, mitől jön nekem esz a fülpiszkálási szokásom.
Asz úty volt, hoty Kandalf, esz a vénségessen hülje varázs ló (avaty mágikuss parripa) pejött hoszám, 1ik nap. Montya nekem:
-Itevityásszál, te Frotó! Teneked van ety haggya tékod a Pilbótól! Ne is tagaggyad!
Mondok, van, de ő haggyon nekem pékét, mert végén még meg ismerheti a mondás igasságát, hoty tsak hallott varázs ló a jó varázs ló. Asztán ő nészett rám, mint aki nem érti, hoty lehettek vele ijen egésszen baráccságtalan. A szem öldökke csak úty rántzolódott! Ép mint ety rakat szoknya. Rakót. Rakkott. Rakott. Esz lesz a jó, nemkívánt dörlendő.
Én elő vetem leghobitabb pipámat, asztán mektömtem, hoty mutasam, ki asz úr a jukban. Kandalf csak ált, mint ety jék szobra. Szobor. Montom neki.
-Te Kandalf! Üjjé már le, mert rosz nészni is, ahogy súrold a plafont a fejedel, és asz meg omlik, tiszta föld lesz a parketa!
Erre foglalt ety hejet, ami aszt jelenté, hoty leült két székre, mert tsak anyin fért el. Asztán elkezdett peszélni vala mi Szaru Ónról, akiről én már rég óta sejtém, hoty esz ety naty tsibész, mert nem lehet etyszerre tsont meg fém is. Én köszbe három szor is elaluttam. Az utolsó fél órában már nagyonn szenvettem, mert ő mék mindig peszélt. Etyvalami járt a fejembe:
KAVARJA ESZ MOST, VATY NEM KAVARJA?
Kandalf mek úgy nézet ki, mint a ki lasan részévé képezendés esetét forogja fenn a székel. Merthogy nem akart fel se álni. Úgy lácot, abba se tugya hagyni a mesélést. Én kimentem, és vitem neki teát, mert az ó kertit mek se érdemli ilyen unalmas és szót szatyor… szó szártyó… szót szátyár alakk. Ő erre mék tsúnyábban nézett rám, a szem öldökke már egésszen ojan volt, mint Körmenti János nevezettű humor istának.
-Frotó fijam –pedik nemis vatyok vele rokkantságban, mék asz hiányoszna! –te sajnállod tőlem a port!
Mondok, a port nem sajnállom, csak a Tarisz Nyáldiék fojton rá járnak a pintzémre, és foty a tart a lék. Kandalf felnézett a menny ezetre, nyilván felmérni a kárt. Asztán mondja:
-Akor te most elmész Fölgy Zúgójba.
Nésztem, mivan, mert el vesztetem a fonalat, mint anno az az ipse a lábi rintusban. Asztán csak pólogattam, mert aszt szokásom. Hoty én mibe keverettem!
(Kandalf megfolytása követkeszik)

Szilmarilt, vagy életet? Miért is ne?? Ki lenne Wagner úr? Thingol? Dior? esetleg...

Wagner úrhoz és az ideges rablóhoz csapódik Troppauer Hümér is.


-Szilmarilt, vagy életet!
-Életet.
Ez a válasz megdöbbentette a kérdezőket, akik közül az egyik láthatóan vezéregyéniség volt, a másik pedig rossz útra tévedt művészlélek.
Hely: Eonwë tábora.
Idő: Az Izzó Harag Csatája után.
Személyek:
Két ideges nolda.
Egy rezignált maia.
Valinori katonaság, tündétlenség.
-Nem hallotta jól? - kérdezte a vörös, félkezű, zilált lelkivilágú egyén, kezében hű kardjával. Ezen a nevezetes szerszámon több nemzedéknyi tünde vér száradt. Maedhros tudta, mi az illem, és ki nem maradt volna egyetlen rokongyilkolásból sem.
-A hallásom tökéletes, kérem. - felelte a maia halálosan nyugodtan. - Ám, ha megkérhetem, ne lökdössön, mert azt nem szeretem, és különben is örülök, hogy félórás kemény küzdelem után fel tudtam állni. Ön azt mondta, fiatal barátom, hogy szilmarilt vagy életet. Én az életet ajánlottam.
-De hát ön maia! Hogy a fenébe öljem meg?
-Az már nem az én gondom. Ön ultimátumot adott, és én választottam. Tessék, ide döfjön!
Maedhros most már tényleg kezdett ideges lenni. Ez a szemmel láthatóan ittas egyén szórakozik vele.
-Nem lehetne kompromisszumot kötni? - vetette közbe Maglor, az elfuserált művészlélek. Ez egy vékony, danolós suhanc volt, mégis rettegéssel emlegették nevét a kikötőkben. Főleg Alqualonde táján. Ugyanis Olwe egyik nagyszájú matróza meg találta jegyezni, hogy Maglor hangja leginkább egy ivartalanítottés ráadásul indiszponált sertésre emlékezteti. A meggondolatlan teler gyönyörű ívben repült a kikötő boltívének, útközben lekaszálva néhány ártatlan lámpát. Ugyanis a szelíd zenész roppant érzékeny volt a kritikára.
-Kompromisszumot? - nézett rá Eonwë szigorúan. - Itt, kérem, szó sem lehet ilyesmiről. Önök nem tudnak megölni, mert ainu vagyok, pedig kénytelenek ezt végrehajtani.
-És ha mégis ideadná a szilmarilokat? - próbálkozott Maedhros.
-Nézzék, barátaim, nem vagyok én kegyetlen. Ha önök szimplán elkérik, odaadtam volna. De választást kínáltak. Értsék meg, nem tehetem.
Maedhros láthatóan kifogyott az érvekből, és még ideges is lett. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy nekiállt Eonwë kísértetét aprítani. Orrok törtek be, tündék repkedtek a bokrok felé, söröskancsók törtek szét... Maglor úgy vélte, hogy a helyzet érdemes az ő lantjára, tehát a verekedéstől cseppet sem zavartatva magát, hangolni kezdett.
-Ne most énekelj, te hülye! - ordított rá a bátyja.
-Ezt a hangot kikérem magamnak... - sóhajtott fel poétikusan, a meg nem értett művészek búskomor arckifejezésével.
Eonwë végül, mikor a tábor már romokban hevert, és a háttérben a rendőrség bekísért néhány veterán alvilági egyént, odaállt a fivérek elé.
- Csak ne lenne az a vajszívem... de önök olyan gyönyörűen verekedtek... rendben, odaadom a szilmarilokat, mert ami jár, az jár. De köztünk maradjon, nem hinném, hogy túl hasznosak lesznek... folyton túlmelegszenek, én még ilyet nem is láttam. Ilyenkor rakják hideg vízbe, az segíteni szokott. Nem kell hálálkodni, ha az öreg Eonwë ad valamit, azért adja, mert neki úgy tetszik. Most pedig pihenjük ki a nagy ijedtséget, mondjuk a Négy Víg Sintérben...
Azzal az áldozat és a rablók e nevezetes vendéglátó-ipari egység felé vették útjukat...