Humor

Arwen:

*kimászik az asztal alól*

Szerintem Elrondból egész szépen kijön a nolda vér, ha Thranduilékkal van dolga. Hiába, látszik, kiknek a nevelése...

Glorfindel: überrulez.

De amúgy mért magázódnak a tündék? Ilyet sose tapasztaltam...


(Aragorn!Piangi? Miért ne? Legalább megfojthatná a Bosziúr. *gonosz*

Ha már musicalesítünk, Sweeney is jöhetne. Ott viszont Beadle-nek javaslom Aragornt.)

Idézet:

"Hallgass ide, fiam, ha annyira akarod azt a lányt, akkor tessék, itasd le, vidd a szobádba, aztán csinálj vele, amit akarsz, de ne nyilvánosság előtt, mint ma délután! Legalább az erkölcsösségünk látszatát őrizzük már meg!"

Nagyon tetszett, ügyes vagy!!!

Ez a tartsuk fenn a látszatot ismerős.
Az iskolánk igazgatója (akit a legtöbb tanár izgatónak hív, megjegyzem még csak nem is jóképű) minden év elején végén és közepén, a www.igazgat óibeszedek.hu oldalról letöltött szövege mellé hozzá teszi:

"Két szót mondok: CSAK A KEZÉT!" ->elvileg ez esetben a reggelente váltott üdvözlő puszi (amit általában Nessával hajtok végre) sérti az iskola rendjét

Illetve (most jön a lényeg) kivéve a csoki automata mögött, ami csak két oldalról védett mint bármelyik más sarok, de ott végezve a dolgot (fiúk-lányok vagy bármelyik más párosítás) mindenki láthatatlan a tanárok és a kicsi elősök számára is.

Bocsi ez csak úgy kijött belőlem...

Alyr Arkhon írta: Tolkien-tudorok, HoME ismerők előnyben.

Mi volt az Első Kor kedvenc csipsze?

Lay's of Beleriand.

wíííííjj

Alyr Arkhon írta: Tolkien-tudorok, HoME ismerők előnyben.

Mi volt az Első Kor kedvenc csipsze?

Lay's of Beleriand.

Jajde durva

Sziasztok!

Ezer akadály leküzdése után ismét itt van:

:arwen2: Arwen Undómiel, avagy egy neveletlen tündehercegnő naplója

9. rész (második fele)

515., Harmadkor
Zöld-erdő, Thranduil palotája

Na tessék, már megint. Nem értem. Én egyáltalán nem az a fajta lány vagyok, aki csak úgy megcsókol minden jóképű fiút, aki az útjába kerül, aztán most meg...Inkább kezdem az elején: a palota kertjében van egy tó, fákkal körbevéve. Itt ültem az egyik víz fölé hajló ágon, amikor jött Legolas.
- Nem zavarom, Úrnőm?- kérdezte.
Tudom, egyből el kellett volna küldenem, dehát Eru nevére, honnan tudhattam volna, hogy mit akar??? Szóval ezt válaszoltam:
- Egyáltalán nem.
Ezután fogta magát, felmászott mellém, majd elkezdett hízelegni, hogy nálam szebbet még nem látott, milyen selymes a hajam, milyen gyönyörő kék a szemem...egyre közelebb húzódott hozzám, az ajkai gyanúsan kezdtek az enyémek felé közelíteni, amikor RECCS! Az ág letört alattunk, mi pedig hatalmas csobbanás kíséretében a tóban landoltunk. Mikor nagy nehezen sikerült őt kivonszolnom a vízből, két dolog vált világossá:

1. Legolas továbbra sem tud úszni.
2. Ezt az alakot egész biztosan Mandos szabadította rám.

Föléhajoltám életfunkció-ellenőrizni, arra azonban végképp nem gondoltam, hogy ő nagyonis magánál van. Amikor már elég közel hajoltam hozzá, hirtelen elkapott, a hátamra fordított és megcsókolt, de úgy...madarakat láttam és csillagok csiripeltek. (Vagy fordítva?) Közben két hangocska kezdett veszekedni a fejemben: az egyik azt üvöltötte, hogy „Lökd már el magadtól, te hülye!” a másik meg azt, hogy „Csókold már vissza, te szerencsétlen!”. Sajnos az utóbbi bizonyult hangosabbank...Ki tudja, hová fajultak volna a dolgok, ha nem jelenik meg Elrohir...Mindenesetre megjelent, lerángatta rólam Legolast és elkezdte püfölni („Nesze, te liliomtipró! Nesze, te anyaszomorító! Majd adok én neked! Hogy merészelsz hozzáérni a húgomhoz?!”) én meg visítoztam, hogy de azonnal fejezzék be.
Nem sokkal később a hangzavarra odacsődült a fél palota, élükön Elladannal és Glorfindellel. Mire sikerült szétválasztani a küzdőfeleket, megérkezett Thranduil is, Apával és Anyával együtt.
- KUSS LEGYEN!!! – rendelkezett királyunk, mikor a zaj továbbra sem volt hajlandó elcsitulni, majd megkérdezte :
- Mi történt már megint?
Erre a bátyám és Legolas egymást túlkiabálva kezdték a maguk verzióját előadni :
- Rámászott a húgomra!!!
- Ez az idióta nekemtámadt!!!
- CSÖND LEGYEN!!! – Thranduil megköszörülte a torkát, majd miután alaposan a fia szemébe nézett, így szólt:
- Gyermekeim, én nagyon nem szeretném, ha öreg napjaimat közöttetek bíráskodva kellene eltöltenem, ezért mindannyiótokat kérlek, hogy a jövőben senki ne akarja agyonütni a másikat, senki ne rontson meg senkit, vagy ha mégis, akkor lehetőleg éjszaka, zárt ajtók mögött tegye. Érthető voltam? Akkor jó. Elrohir, Legolas, fogjatok kezet...Gyerünk, lássam! Na, így már más.
Miután rendeződött a helyzet, Thranduil visszaküldött minket a palotába. Elindultam a szobám felé átöltözni, közben bátyám mellettem jött és be nem állt a szája.
- Ha még egyszer molesztálni merészel, csak szólj nekem, kicsim, úgy rúgom hátsón, hogy nagyapáig repül!
Épp azt akartam kérdezni, vajon Celeborn, vagy Earendil nagyapára gondol-e (valószínűleg az utóbbira), amikor közeledő hangok ütötték meg a fülemet.
- Pszt! Hallod ezt?
- Mit?
- Gyere! – karon fogtam Elrohirt (aki meglepetésében tiltakozni is elfelejtett), behúztam egy szobor mögé, és füleltünk.
- Fiam, hányszor mondjam már neked, hagyd békén azt a lányt! – dohogott egy igencsak ismerős hang.
- De apám, én szeretem őt!
- Szereted, szereted...Hányszor hallottam én már ezt tőled!
- Tényleg szeretem! Sosem láttam még ilyen szép, ilyen kedves lányt. Bárcsak a feleségem lenne...
- Na, ezt már komolyan verd ki a fejedből, vagy én teszem meg! Olyan apóst akarsz, aki a fehéret is feketének látja, meg olyan sógorokat, akikben annyi felelősség sincs, mint egy tízéves gyerekben?
Elrohir mocorogni kezdett, de miután kicsit bokán rúgtam, abbahagyta.
- Szerintem nincs velük semmi baj.
- Ne mondd, és az a monokli a szemed alatt?
- Ha rájönnének, hogy nem bántani akarom a húgukat, minden másképp lenne.
- *ideges sóhaj* Hallgass ide, fiam, ha annyira akarod azt a lányt, akkor tessék, itasd le, vidd a szobádba, aztán csinálj vele, amit akarsz, de ne nyilvánosság előtt, mint ma délután! Legalább az erkölcsösségünk látszatát őrizzük már meg!
- *kiborulva* Én papolhatnék neked leitatott lányokról meg erkölcsösségről! Azt hiszed, nem tudom, hogy minden éjszaka másik nővel alszol?! Szépen őrzöd anyám emlékét...
Csatt!
- Aú!
- Ezt...ne merészeled...szóbahozni...még egyszer!
Távolodó léptek zaja, majd csend.
Döbbenten néztünk egymásra a bátyámmal. Egyikünk sem tudta eldönteni, hogy ezt most mire vélje.

Este, vacsora után, mindkét fivéremet bevittem magammal a szobámba. Elrohir leült, elővette a tőrét és élezni kezdte, én pedig elmeséltem Elladannak a délutáni eseményeket. Gondoltam, hátha ő tud valami normálisat mondani, én ugyanis még mindig le voltam dermedve, Elrohirnak pedig az egészből csak annyi esett le, hogy Legolas...khm...testi vágyakat táplál irányomban (tőr-élezés közbe ilyeneket motyogott: „ Leitatni, mi?...Csak menjen a közelébe...Majd adok én neki...Van képe...”).
- Hm – vélte Elladan pár perc gondolkodás után. – Nem értem, Thranduil-nak mi baja lehet veled...Jó, Apa talán nem épp egy vidám fickó, ami pedig minket illet...elismerem, néha kicsit gyerekesen viselkedünk...de azért jobb, mintha olyan karótnyeltek lennénk, mint...
- Itt nem is erről van szó – állítottam le.
- De akkor is...nem értem...
Tehát ennyire jutottunk.

1 hét múlva:
Atya Eru, micsoda nap volt! A fejem zúg, a lábaim remegnek, Glorfindel pedig mindenhová utánam jön, és a kezemet szorongatja. Ja, hogy miért is szorongatja ő az én kezemet? Na az egy érdekes történet...
Úgy kezdődött, hogy tegnap éjszaka Thranduil meg a fia éktelenül összevesztek. Az igencsak hangosra sikerült szóváltás okára ma reggel derült fény, amikor királyunk ezzel állt oda Apa elé:
- Elrond, én tisztelettel megkérem a kedves lányod kezét.
Thranduil...Az én kezemet...Eru az égben...Én, mint a Zöld-erdő királynője és Legolas mostohaanyja...Még elképzelni is szörnyű!
Apa és Anya a bátyáimmal egyszerre jelentették ki:
- Azt nem!
- Ugyan, miért nem? Elrond, gondolj bele! Mikor lesz mégegyszer ilyen lehetőséged? A lányodból királynő lehetne! Azonkívül... – és felsorolt még néhány érvet. Láttam, hogy Apa elgondolkodik a dolgon, szóval egyre ijedtebb arcot vágtam. (Egyébként ekkor tűnt fel, hogy Legolas nincs sehol, a közelben lévő konyhából ellenben olyan hangok szűrődnek ki, mintha valaki épp most törné szét darabonként a kristálypoharakat.)
- Miért ne lehetne a feleségem? – ismételte kérdését Thranduil. Ekkor jött a megmentőm, a belépő Glorfindel (!!!) személyében.
- Azért nem – mondta, miközben odajött hozzám és átkarolta a derekamat – mert ő az én menyasszonyom.
Ezután igen érdekes telepatikus beszélgetések következtek:
- [Glorfindel, mit művelsz?]
- Igen, már egy éve jegyesek vagyunk. [Úrnőm, tegyen úgy, mintha szerelmes lenne belém.]
- [De…]
- [Tegyen úgy, ha nem akar Zöldfülű Thranduil neje lenni!] Jól mondom, Elrond uram?
Apa szerencsére időben észbekapott:
- Igaz, nagyon igaz. Jövő nyárra tűztük ki az esküvő időpontját. Ugye, drágám?
- Igy van – helyeselt Anya.
Ekkora már fivéreim is megértették a helyzetet, nagy vigyorogva vállon is veregették „jövendő sógorukat”. Én közben nem győztem hálálkodni:
- [Az életemet mentetted meg.]
- [Bármikor szívessen megtenném, Úrnőm.]
Itt azonban korán sem ért véget a bonyodalom:
- Akkor, uram – fordult Thranduil Glorfindel felé – én kihívöm önt párbajra.
- Azt nem! – vágta rá egy hang, ami – hogy, hogy nem – az enyém volt. Mire észrevettem magam, ott álltam Glorfindel előtt, farkasszemet nézve az elképedt Thranduillal.
- [Úrnőm, mit művel?] – tette fel az igen helyénvaló kérdést „vőlegényem”.
- [Nem hagyom, hogy egy botcsinálta király-utánzat neked essen, az orrom előtt. Elvégre a menyasszonyod vagyok, nem emlékszel?]
Ekkor királyunk eltette a kardját, odajött hozzám, és elkezdett kedveskedni:
- Ugyan, szépségem, miért választanád ezt a nincstelen kis senkit, amikor mellettem mindenki csak a te parancsaidat lesné, a legszebb ruhákat és ékszereket hordhatnád. Nem lenne jó, cicuskám?
Nagy nehezem túltettem magam afeletti felháborodásomon, hogy ez a muskátli-koronás alak „kis senki”-nek volt képes titulálni GLORFINDELT, majd a tőlem telhető legnyugodtabb hangon felvilágosítottam:
- Tudja, nem minden forog csak a kincsek körül.
Erre mit csinált? Nevetni kezdett.
- Á, értem már honnan fúj a szél! Inkább a fiam kellen, igaz? Édesem, ha szülsz nekem néhány gyereket, utána azzal bújsz ágyba, akivel akarsz.
Néha komolyan megijedek azon, minek nézhet ez engem. A java azonban csak most jött:
- Barbár!!! - üvöltötte Thranduil arcába Glorfindel. – Megsértette a menyasszonyom becsületét!!!
- Engem mersz barbárnak nevezni, te sápkóros Mandos-töltelék?! Védd magad! – és kivont karddal egymásnak estek.
Anya meg én kórusban elkezdtünk visítani, Apa quenya káromkodás-bemutatót rögtönzött, bátyáim pedig ordítva biztatták Glorfindelt. Végül – mit tehettem mást? – elájultam.

Mire Anyáéknak sikerült észheztéríteniük, párbajozóink már odakint ölték egymást. Épp kezdtem komolyan aggódni, amikor az alábbiakat hallottuk: „Ááá! PLACCS!” Szaladtunk a kerti tóhoz, aminek partján –nagy vigyorogva – ott állt „jövendőbelim”, királyunk pedig épp próbált kikecmeregni a vízből (ami csak negyedszerre sikerült neki).
- Nem bánom – nyögte végül. – Legyen a magáé. Úgysem fog bírni vele – azzal visszament a palotába átöltözni.
Ezek után úgy döntöttünk, legjobb lesz a közeljövőben hazamenni.


3 nap múlva:
Várhatóan 2 hét múlva indulunk, ez alatt a 2 hét alatt azonban kénytelen leszek mindenhová kézenfogva járni Glorfindellel, mivel demonstrálnunk kell a „nagy szerelmünket”. Nem mintha bármi kifogásom lenne ez ellen, csak eléggé idegesítő az a vigyor, amivel mindenki ránk néz, meg egész nap hallgathatom a jó- (vagy éppen rossz)- kívánságokat.
Ami Legolast illeti, vele mostanában egy szót sem beszéltem, folyton fájdalmas arccal néz rám, „vőlegényem” felé pedig gyilkos pillantásokat vet. Egyszóval maga alatt van. De nagyon. Szegénykém...Elmondanám én neki az igazságot, de hát nem lehet, mert itt a cseppkőnek is füle van, ha pedig Thranduil megtudja, akkor kész a katasztrófea! Abból pedig egy is elég volt, köszönöm szépen.

5 nap múlva:
A mai nap (vagyis az őrület tetőpontja) után elutazásunkat előbbre hoztuk, tehát nem 1 hét múlva, hanem holnap reggel indulunk. Mi is történt?
Épp a fürdőkádban ültem (mindig a legjobbkor üt be a krach), amikor Glorfindel dörömbölni kezdett az ajtón:
- Úrnőm...Vagyis drágám, jöjjön...illetve gyere gyorsan, baj van!
- Mi a fene az már megint?! – kiáltottam ki dühösen, mert tényleg fogalmam sem volt, mi jöhet még.
- Elrond úr összeverekedett Thranduillal!
Ilyen nincs!, gondoltam, majd kiugrottam a kádból, felkaptam a fürdőköpenyemet és úgy, ahogy voltam – fürdőköpenyben, víztől csöpögő hajjal, mezítláb- kirohantam.
Glorfindel, amikor meglátott, egyszerűen a dekoltázsomon felejtette a szemét.
- Hahó! Itt vagyok fent!
- Mi? Hogy? Tessék? Ja, ja, persze, igen...
- Még csak jegyesek vagyunk, nem emlékszel? – vigyorogtam. – Na, hol vannak apáék?
- Persze, izé...erre jöjjön...vagyis gyere, Úrnőm...akarom mondani, kedvesem...
Bementünk a trónterembe, ahol eléggé szokatlan látvány fogadott: Apa (APA) és Thranduil veszettül csépelték egymást, körülöttuk ott ugrált a fél palota, és visongva szurkolt a neki szimpatikus küzdőfélnek.
- Válasszátok már szét őket, a mindenit neki! – üvöltöttem rá bátyáimra, meg néhány különösen izmos tündére.
- Ne már, kisasszony, ilyet nem minden nap látni! A két főméltóság verekszik, ön meg fürdőköpenyben...
- MOST!!!
- Jól van, jól van...
Az akcióba a két kutya is bekapcsolódott, Maszatka ugyanis Apa köpenyét ragadta meg, Boni Thranduil bokájába mélyesztette a fogait („Aúúú!!! Eressz el, te korcs!”). Persze, Thúle sem akart kimaradni a mulatságból, így hát ráugrott királyunk vállára és mind a tíz körmét belemélyesztette. Úr Eru, azt az ordítást!
Később, mikor a két tábor már biztonságos távolságra volt egymástól, Apa elmesélte a történteket: a trónterem ajtaja előtt elhaladva meghallotta, amint őfelsége engem szidalmaz a jelenlévőknek, mire berontott, nekiesett, hogy „Te mókusok fejedelme, ne merészeld ócsárolni a lányomat!” , a többit meg már tudjuk.
Ez hihetetlen...Apa képes volt verekedni...az én becsületemért...Olyan büszke vagyok rá!
Most viszont mennem kell csomagolni. Azt hiszem, kicsit hiányozni fog ez a hely...nem, inkább mégsem.

Másnap:
Rövid és formális búcsút követően útnak indultunk. Egyedül Maszatka adta jelét annak, hogy hiányozni fogok neki, mégpedig az alábbi módon: felágaskodott, a két első mancsát a vállamra tette és megnyalta az arcomat. Kíváncsi vagyok, ki taníthatta meg erre... Sajnos Legolastól el sem tudtam köszönni, mivel ő egész egyszerűen eltűnt. Van egy olyan érzésem, hogy fogunk még találkozni.



Milyen lett??? (KRITIKÁT KíVÁN!)

Kedves alkotó barátaim!

Mint a Fan Fiction rovat gazdája, a Tolkien HU egyik új szerkesztője néhány kéréssel fordulnék hozzátok. Közreműködésetekkel a tolkieni mitológiát szeretők egy sokkal szebb, színvonalasabb, igényesebb gyűjtőhelyet találhatnak majd itt.

A teljes eddig Fan Fiction néven futó részleg át lesz szervezve olyan módon, hogy hozzám csak a prózai és verses alkotások tartoznak majd. Hatvanhat oldalon, közel 660 darab mű olvasható jelenleg. Ezeket alaposan át fogom én is válogatni, és mindent, ami nem kapcsolódik közvetlenül a középföldei világhoz, tolkien mitológiájához, azt törölni fogom, illetve átmozgatom a megfelelő kategóriába. Azt azonban nem hiszem, hogy az összes a Fan Fiction részlegben maradó írást is nekem kéne átjavítanom helyesírásilag. Kérném az összes, az oldalon eddig publikált írót, hogy nézze át alaposan a feltöltött írásait. A Vázlat néven futó írásokat törölni fogom, ebben a formában nem felelnek meg az oldal új koncepciójának.

Gondolom, lesznek olyanok is, akik már évekkel ezelőtt eltűntek az oldal légteréből, őket megpróbálom megkeresni. Ha nem lesznek meg, de az írásaik megfelelnek az oldal színvonalának, akkor személyesen fogom őket átjavítani.

Figyeljetek oda az alábbiakra:

– tördeljétek a szöveget! Nehezen olvasható, ha egy tömbben van az egész. Nem azt mondom, hogy bekezdésenként, de azért néha-néha nem árt.

– figyeljetek oda a helyesírásra, a vesszők helyére a mondatokban, a nevek helyes írásmódjára!

– a gondolatjel és a kötőjel nem felcserélhető! A megfelelő helyen a megfelelő karaktert tessék használni!

– üssetek egy space-t a mondat végi pont után, a gondolatjelek után és ha szöveg előzi meg, akkor előtte is!

Egyelőre ennyi, biztos eszembe fog még jutni pár dolog. Előre is nagyon köszönöm az együttműködést. Mindenkinek jó munkát kívánok, remélem, mindenki újult lelkesedéssel veti bele magát az írásba

Peredhil/Phoenix írta: Már megint a konkurencia...

Ugye, nem haragszol? Odaírtam, hogy csapatelőadásból nyerődött az ihlet.... Senkinek esze ágában sem volt lenyúlni a más cuccát. És ugye ismersz annyira, hogy nem plagizálok?

Ha félreértettem a beírásodat, elnézést.

Maedhros írta: Operaház nazgulja... jajj, édesanyám.

Most nem tudom kiverni a fejemből egy frakkos, fehér álarcos Boszorkányúr képt, amint rózsával a kezében énekel Éowynnak, hogy:

"Help me make the music of the Niiiiight..."

Faramir lehetne Raoul, Ioreth Madame Giry, Arwen (gonosz vagyok) Carlotta...

Aragorn Sinor Piangi... Gandalf sinor André, Elrond sinor Firmen, Madame Giry inkább Galadriel lenne szerintem. Meg Giry pedig egy ismeretlen mellékszereplő. (erőltetve Csűrös Rozi.)

Operaház nazgulja... jajj, édesanyám.

Most nem tudom kiverni a fejemből egy frakkos, fehér álarcos Boszorkányúr képt, amint rózsával a kezében énekel Éowynnak, hogy:

"Help me make the music of the Niiiiight..."

Faramir lehetne Raoul, Ioreth Madame Giry, Arwen (gonosz vagyok) Carlotta...

Már megint a konkurencia...

Én nem hogy agyilag, de szervezetileg is hulla voltam... Másnap már meg is betegedtem.

Még egy kis ide illő:

Eärendil-féle túlélő tábor a Középfölde Utazási Iroda szervezésében
Minden kalandozni vágyó tünde, ember és hobbit! Legújabb szoláltatásunkra már most lehet jelentkezni. Ez egy két éves, Arda körüli túlélő-túra a fedélzeten, ork-víz, kukacos kenyér, lembas-lembassal, tengervízben mosdás, rakodótérben alvás, éjszakák a csillagok alatt 120 km/h-s szelekkel Manwe és Mandos jóvoltából, az árbóckosárban...
Mindezek mellett iránytű és térképek nélkül kelhet útra báki, aki jelentkezik MOST.
Hozz magaddal: jó hangulatot, terhet (valami drágaságod), amit majd az elvarázsolt tengerek habjaiba dobsz, túlélési készséget, tünde-kötelet, fényt, csapatszellemet (ha olyan kis önző vagy, mint Gollam és olyan kolerikus, mint Boromir, akkor köszi, de inkább válassz valamilyen más programot életed hátralévő részére...) meg még ami eszedbe jut...
Ne hozz magaddal: fogkefe, athelaszos fogkrém, borotva, gyanta, ékszerek (hacsak nem teher) szappan, póni, fölösleges súly, amitől a hajó elsüllyedne (pl. ne hozz sárkányt vagy kiszáradt fatörzseket, akármilyen színűek is), nasi, vagy bármi, amit úgyis elveszünk tőled a beszálláskor.
Úticél: passz, majd kialakul, de tervezünk eljutni Valinor határvizéig meg a Hajnal kapujáig...
Garancia: mestervizsga csillagászatból, unalomból, pszichológiából, felfedezésből, túlélésből...
Jelentkezési határidő a hajó indulása előtti napig.
Mindenkit szeretettel vár:

Círdan, és a Lindoni Tündék Hajóépítő Brigád

Hát azért lehet, hogy nem hagynám ki az angbandi börtönmúzeumot meg a szellemvasutat Minas Morgulban.

... bőrdíszművesség.. Melian Övkészítő Társaság, ettől görcsöt kaptam

Szép munka! Mire jó, ha az ember agyilag hulla, és dől belőle a hülyeség?

Namarie!
Nagyon köszönöm a felejthetetlen mókázást, és hogy újra jót nevethettem...

Nos, ímé:


Ezt a sokmindent Isilrohir és Ákoska hozta össze táborból hazafelé a vonaton. Fáradtságukban elkezdett belőlük dőlni a „hülyeség”, de olyan szinten, hogy szíves engedélyükkel le kellett írnom – mégpedig egy Isilrohirtól kapott csomagolópapír –fecnire, amit azóta is kedves emlékként őrzök.

Megígértem nekik, hogy az Isilrohir kapott papírfecniről átírom és közkinccsé teszem. Mindkettőtöktől elnézést, hogy finoman szólva sem kapkodtam el a dolgot, de most végreteljesítettem ígéretemet, legalábbis az egyik részét, ami Isilrohirt illeti. Elöljáróban annyit, hogy a Fekete Númenoriak csaptelőadásából nyerték az ihletet. Köszönet ezért númenori barátainknak!

A Középfölde Utazási Iroda néhány különleges ajánlata:

Étel- ital, vendégfogadás:
- Ent- szőlészet látogatása Dorwinionban
- Szalonnasütés a Végzet hegyében
- -Kertiparti Yavannánál

- Sportolási lehetőségek! Az extrém sportok kedvelőire is gondoltunk!!!

- Númenor Aquapark élménymedencével. Előtte csatlakozzon Tar- Mírielhez! (Hátha túléli!
- Iszappakolás a Núrn tavánál
-Vízterápia Cuinivénienben
-Sárkányrepülés Széltetőn
-Jégfürdőzés Forochelnél
-Varglovaglás a Helm- szurdokban
-Túlélőtábor a Drúadánok erdejében
-Romantikus csónakázás Vasudvardban. Eneteknek és orkoknak egyaránt!
-Kardvívás Aragornnal, de kérésre bármely tündével
-Baltadobálás Gimlivel
-Késdobálás Legolassal

Testápolás:
-Szőrtelenítés Hobbitfalván- Rozi- féle lábszörtelenítő berendezéssel


Kultúr- túrák:

-Dúnhargi szellemportya, kérésre idegenvezetővel.
-Dol- Golduri szellemkastély megetekintése
-Látogatás az angbandi börtönmúzeumba
-Szellemvasút Minas Morgulban
-Bánymúzeum Móriában, némely gusztustalan látnivalóval és oklevélolvasással fűszerezve
- A Feanor- féle gyufagyár megtekintése

Ruházkodás:
-Bőrdíszművesség a Melian Övkészítő Társasággal
-Ékszerkészítés a Gwaith- i- Miradinnal

A természet szerelmeseinek és tudósoknak:
-Geológustábor a Végzet Hegyében
-Biológustábor Mória kapujánál
-Vitorlástábor Szürkerévben
-Bodies- kiállítás a Holt-lápon! Különleges csemege Gollam ajánlásával!
-Kórbonctan orkéknál! A Helyszínelők és Nyugahatatlan Jordan ajánlásával!
-Fajmeghatározás a Bakacsin- erdőben


Mert a lélek is fontos… na meg a jó nevelés
_Nienna lelkisegély - szolgálat
-Ork-óvóda Vasudvardban, Szarumán ajánlásval
-Sárkánynevelde szárazréten kezdőknek és haladóknak egyaránt! Hagrid előnyben!
-Tériszonyterápia Orthancban és Móriában! Lezuhansz, de túléled!

Esti programok, színház:

-Az Operaház nazgúlja
-LEP: Ledér Ent Party

Hát ennyi a kínálatokból.. most jöjjön pár találós kérdés:
-Mit énekel Gandalf Minas Tirith falai előtt?
-Ma nagyot nőtt az árnyék…..

-Hogy hívják a buta maiát?
-Mulya.
-Mit játszanak a fekete númenoriak?
-Élet határok nélkül….. (bocsánat)

Végül egy kihagyhatalan ajánlat!!!!!!
LEGYEN ÖN IS GYŰRŰTULAJDONOS!!!!!! SZERENCSEJÁTÉK AZ ORK-BARLANGBAN!!!!

Már várom!

Tartozásim vannak. Feléd is, Isilrohir. igyexem leróni.

EZ DE ROOOOSSZ!!!!!!!!!!

Rarwenstar írta: Haha, ezt láttátok már?

A vicc az, hogy ezt a verziót ténylegesen számonkérték a Professzoron (mmint hogy miért nem repültek be egy sas hátán Mordorba), erre ő bedühödött, és kitalálta a Mordor Special Flying Corps-t (gyk.: repülő nazgúl határvadszok ), és még a címerüket is megrajzolta (valami újságpapír szélére )

Haha, ezt láttátok már?

Végreee ^^
és... ennyi állatot 8O
Jójójó!! mégmégmég!! *nemkövetelőző*

MEGÉRKEZETT!

:arwen1: Arwen Undómiel, avagy egy neveletlen tündehercegnő naplója

9.rész
(első fele)

500., Harmadkor
Imladris

Nagy hírem van! Thranduil meghívott minket a Zöld-erdőbe. Apa (kis habozás után) elfogadta az ajánlatot, szóval mos ismét jókora keveredés van nálunk: szeretett Atyám Gildort oktatja ki arról, mi a teendő, ha mondjuk egy ellenséges sereg lerohanja a várost, amíg nem vagyunk itthon (mivel legutóbbi kiruccanásunkkor Glorfindel maradt itthon-azt mondja, azóta is rémálmai vannak-, ezért most ő jön velünk, Gildor pedig marad házat-népet őrizni). Közben Anya a yavannildék elől menekül, akik azzal nyaggatják, vigyük őket is magunkkal (nyilván beleuntak a félmeztelen kovácsfiúk bámulásába és némi újdonságra vágynak). Én a ruháimat válogatom, bátyáim pedig azzal szórakoznak, hogy elrejtik a dolgaimat mindenféle lehetetlen helyeken (a mélypont az volt, amikor az egyik fekete, csipkés...khm...alsóneműmet felhúzták a zászlórúdra, és addig ott lengedezett, amíg Apa ki nem nézett, hogy ugyan, min nevet az egész város. Ciki.)

3 hét múlva:
Na végre minden elrendezve, holnap reggel indulunk. Épp ideje, már kezdett az egész csomagolás az idegeimre menni. Nem értem, miért kell magammal vinnem a fél ruhatáramat, majdnem az összes ékszeremet és cipőmet, meg az egész fésülködő-készletemet, ami önmagában egy teljes útitáskát elfoglal. Azt bezzeg nem engedték, hogy az állataimat is elvigyem! Nem baj, kedvenc fekete macskámat, Thúle-t, azért majd reggel belecsempészem a nyeregtáskámba. Bár ez talán nem is annyira jó ötlet, mivel Glorfindel hozza magával a kutyáját, Bonit. (A kis négylábú erucsapása egyébként mostanában felvett egy rendkívül idegesítő szokást: előszeretettel oson be Legolas szobájába és hordja szét az alsónadrágjait. (Például a főtéren, utcákon, rózsakertben...) Ezzel egyébként nem csak a hercegnek okozott már kellemetlen pillanatokat, hanem mondjuk nekem is. Képzelheted, kedves naplóm, milyen érzés volt, amikor a szobámból kilépve egy RÓZSASZíN FÁKKAL és MÓKUSOKKAL díszített alsógatyát fújt az arcomba a szél.)

1 hónap múlva:
Szerencsére Thranduil azt mondja, nemsoká megérkezünk. Hála Erunak, már nagyon idegesítő volt öt percenként ezt hallgatni: „Ott vagyunk már, Úrnőm???”
Glorfindel épp most esett orra negyedszer egy alattomosan megbúvó gyökérben (csak ma), és olyasmit mormog, hogy Gondolinba is egyszerűbb volt bejutni. Királyunk ezt bóknak vette.

501., Harmadkor
Zöld-erdő, Thranduil palotája:

Itt tartózkodásunk nagyon vidáman telik. Mindjárt a megérkezésünk sem volt problémamentes: alig csukódott be mögöttünk az ajtó, csak annyit hallottam: „Ne, nem szabad!”, a következő pillanatban leterített a lábamról egy hatalmas barna-fehér szőrtömeg, és lelkesen kezdte nyállal beteríteni az arcomat. Miután Apa, Thranduil és a bátyáim együttes erővel leszedték rólam azt a monstrumot, megállapítottam, hogy nem egy szőrös sárkánybébiről van szó, hanem egy óriási kutyáról (aki szerintem egyik oldalról medve, másik oldalról farkas dédszülőkkel büszkélkedhet). Mialatt próbáltam az arcomról és a ruhámról eltüntetni az állat szimpatizálásának ragadós bizonyítékát, királyunk olyat tett, amit belőle végképp nem néztem volna ki: letérdelt a kutyához, elkezdte szeretgetni, közben gügyögött hozzá: „Maszatka, szemem fénye! Hiányzott neked a papa? Te nagyon hiányoztál ám apucinak.” Összenéztünk a bátyáimmal. Mindhárman ugyanarra gondoltunk: „Ez hülye.” Hogy lehet egyáltalán Maszatkának elnevezni egy ekkora állatot???
Aztán jött Galion, Thranduil pohárnoka, aki egyben lakáj és kutya-bébicsősz is. Nagyjából hétszer kért elnézést Maszatka akciója miatt, majd még ötször csak úgy megszokásból, majd végre elszállásoltak minket. Bátyáim, Glorfindel, én és fél kíséretünk a 5-ös számú folyosóra kerültünk, Anya és Apa kíséretünk többi tagjával a 7-es számú folyosón vannak. Apa kissé morgolódott, hogy ő nyugodtabb lenne, ha szem előtt lennék. Elladan bíztatóan megveregette a vállát:
- Ne aggódj Apu, majd mi vigyázunk rá! Ugye, öcskös?
Mire Apa:
- Hát engem éppen ez nyugtalanít.

Este, a vacsoránál jött a következő érdekes jelenet. Az egyik felszolgáló épp egy tál paradicsomszószt hozott be, amikor megbotlott Maszatkában, elesett, a tál pedig-tartalmával együtt-kecsesen és légiesen Thranduil fején landolt. Királyunk hidegvérét megőrizve levette a fejéről alkalmi „kalapját” és indult volna átöltözni. Ám ekkor bejött Galion, aki -mikor meglátta Thranduil csupa-piros fejét - kirohant a folyosóra, közben torka szakadtából üvöltött: „Segítséééég!!! Merénylet! Merénylet!!!” Két perc sem telt bele, máris bezsúfolódott az egész őrség, kissé bamba ábrázattal, mivel fogalmuk sem volt, hogy akkor most kit is kell elfogni. Végül Thranduilnak sikerült a helyzetet megmagyarázni, a kedélyeket lecsillapítani, a közben elájult Galiont pedig fellocsolni, majd elment átöltözni. Miután visszajött, úgy lerészegedett a tiszteletünkre, hogy három tündének kellett a szobájába vezetni. Bár el kell ismernek, Apa sem maradt teljesen józan, bátyáim és Legolas pedig összekapaszkodva énekelték a „Kis csónakom leng a Tenger vizén...*” kezdetű teler népdalt (ilyet se látni minden nap!). Végül az asztaltársaság néhány józanul maradt tagjának, valamint pár segítőkész helyi tündének köszönhetően sikerült mindenkit a szobájába kísérni.

503., harmadik hónap, 20. nap:
Ma Glorfindellel sikerült felforgatnunk a fél palotát és közröhely tárgyává tennünk Thranduilt. A következőképpen történt a dolog: kedves cicuskám, Thúle (mégis elhoztam magammal) kiszökött a szobámból, én meg utána („Ci-ci-cic, gyere ide cicuskám!”). Óriási pechünkre Boni is ezt az estét választotta a szétnézésre, ráadásul amint meglátta a macskát, egy csatavakkantással a nyomába eredt. Glorfindellel fej-fej mellett rohantunk utánuk, de aztán valahol a 4. és a 6. folyosó között szem elől vesztettük őket.
-Hová lettek???
-Nem tudom!
A válasz nem sokat váratott magára. Az egyik pillanatban egy „Áááá!!! Segítség!!!” kiáltást hallottunk, a következőben elszáguldott előttünk Thúle, majd Boni, végül Maszatka - aki a nyakán lévő póráz végét markoló Thranduilt húzta maga után! Meg kell mondjam, nagyon mulatságos látványnak tartottam volna, ha nem fenyeget az a veszély, hogy kutyástul, macskástul kihajítanak minket innen, ezért aztán-egy ijedt pillantás-váltás után-veszettül rohanni kezdtünk a kis csapat nyomában. Mostmár nem volt nehéz követni őket, királyunk ugyanis úgy üvöltött, mintha nyúznák. A pórázt viszont nem volt hajlandó elengedni Eruért sem, ígyhát minden kanyarban széles íveben nekivágódótt a falnak (közben kisebb-nagyobb kárt téve a berendezésben). Az ordítozás hangjára kezdtek előszállingózni a tündék, annyi esze természetesen egynek sem volt, hogy megpróbáljon segíteni. Eképpen robogtunk be végül a trónterembe, ahol véletlenül pont ott volt kis családom többi tagja, néhányan a kíséretünkből, valamint Legolas is (aki-mikor meglátott minket- egy „Magasságos Eru!” kiáltással helyből felugrott vagy másfél méter magasra, a fejét be is verte a mennyzetbe). Lefutottnk nagyjából még két kört a trón körül, majd ráordítottam a fivéreimre, hogy tegyenek már valamit, mire ők rávetették magukat Maszatkára, Apa felkapta Bonit, Anya Thúle-t, Legolas pedig-könnybe lábadt szemekkel és egy púppal a fején-próbálta élesztgetni az apját.
- Kislányom – fordult hozzám esdeklő arccal Apa – könyörgöm, mond, hogy te csak véletlenül keveredtél ebbe bele!
- Háát...één... – közben telepatikusan Glorfindelnek: - Futás!-ezzel kispuriztunk a teremből.





Milyen lett???

Sötét Úr írta: Akkor nézz be a képMutató táboros részére... A tábor topikjába már belinkeltem, de ide is tartozik ez!

De jó! Legalább itthon megmutattam, hogy hol laktam... Amúgy miért pont ezt linkelted ide arra, amit írtam? Ki hasonlít kire?

Rarwenstar írta: Hát ez nagyon nagy!

És az a legdurváb, hogy a magyarok mennyire hasonlítanak a külföldiekre... Jaj, ehhez a videóhoz már fáradt az ember...

Kar'sa írta:

Attila írta: Pfff... nagyon életszerű, Faludy György mint az egyik lovas...

Neeem, közülük szerintem Törőcsik Mari a legnagyobb poén.

Ez elég...szánalmas??? Jó értelemben véve, persze. :D

Attila írta: Pfff... nagyon életszerű, Faludy György mint az egyik lovas...

Neeem, közülük szerintem Törőcsik Mari a legnagyobb poén.

Pfff... nagyon életszerű, Faludy György mint az egyik lovas...