Versek

Túl sok volt a fény az égen.
S itt maradtam én az éjben.
És eltöltött a félelem,
nincs ki fogja a kezem.
S éreztem nincs senki, senki,
ki mellettem áll.

Eltévedve éreztem magam,
szóltam, de nem halottam szavam,
Éreztem vége van az életnek,
s te jöttél, s fogtad a kezem.
Letörölted könnyeim,
s kivittél a fényre.

Majd megvakultam én,
s gyötört még fény,
De már rájöttem végre,
némán felnéztem az égre,
Már tudtam, hogy hazudtál,
nem volt igaz amit mondtál.,

Már nem kell a szánalom,
már legyűrtem a bánatom,
már nem kell a szó,
legyen rossz, vagy jó.
Már nem kell a hazugságod,
azon már rég átlátok.

Ó, azon már rég átlátok én,
csak te vagy vak,
már te nem érted,
az igazadat is már kétled,
már te nem tudod mi a jó,
már rajtad fog a hazug szó.

Névtelen Szenvedély

Esőre nem is tűnt fel,
Hogy ez lesz belőle;
Elfutni viszont nem tudsz előle,
Mindig hallasz majd felőle.
Hiába félsz,
Most nem ér semmit a józanész.
Ő elkísér bárhova;
Méltó büntetést tartogat számodra.
Hiába reszketsz,
Ő úgysem kegyelmez.
Bárhogy vergődsz,
(Így is, úgy is)
Kíméletlenül megfertőz.
Gyógyír nincs ellene,
Csak a kőszív bánik el vele.
( ...És ha nem... )
Ég veled! Elvesztetted,
Legdrágább kincsed,
Az Életed.

Hódolat neked nagy Manu, ki istenként emelkedsz felénk
Égi bárkáddal végisuhansz az égen, s királynőként térsz le a nappal
Nagy lépésekkel szeled át az égi tereket
S ellenségeid eközben a földön hevernek
Midőn lenyugszol a szent hegy mögött
csillagok vigyáznak ekkor rád
Világmindenségek ura Manu, színed elött hódolunk

CSATTOGO VILLÁMOK KÖZÖTT VÉGIGSÖPRP HALÁL
ELTÜNP VILÁGOK KESERVES PUSZTULÁSA
OH MIND CSAK EGY VÉGETÉRHETETLEN ÁLOM

RABSÁG HARCOSAI KÉSZÜLJETEK A HARCRA
S KÉSZÜLJETEK A HALÁLRA MERT ÉBREDÉS NEM LESZ
A SÖTÉTSÉG BIRODALMÁBAN NINCS ÉBREDÉS

A TI VÉRETEK LESZ A MI VÉRÜNK
A TI ÉHEZÉSETEK LESZ A MI ÉHEZÉSÜNK
A MI ÉHEZÉSÜNK LESZ A TI ÉHEZÉSETEK

A TI TESTETEK LESZ A MI TÁPLÁLÉKUNK
A MI TESTÜNK LESZ TÁPLÁLÉKOTOK
A MI ÉLETÜNK LESZ HALÁLOTOK
A MI HALÁLUNK LESZ ÉLETETEK

ÉRTELMETLEN KÜZDELEM AZ IDÖ VÉGTELENSÉGÉIG
RABSÁG HARCOSAI EZ A LÁNC MINDIG RAJTATOK LESZ
EZ A LÁNC MÁR MINDIG RAJTAM LESZ

KERESS MEG ÓH ACÉLHARCOSOK KIVÁLÓJA
AZ ANDRALOKÁN CSAK A PUSZTULÁS A REMÉNY
A PUSZTULÁS A SZABADSÁG!

MEGÖLTÉTEK ANYÁINKAT, APÁINKAT, FIAINKAT
MEGÖLTÉTEK TÁRSADALMUNKAT, SZABADSÁGUNKAT
KIÖLTÉTEK ÉRZELMEINKET DE A BOSSZÚT MÉG NEM!

TUDOD HOGY TUDOM, MIÉRT KELLETT MEGSZÜLETNEM
KÉRLEK URAM NE HADJ TOVÁBB SZENVEDNI
MERT AZ ANDRALÓKÁN PUSZTULÁSBA VISZ MINDEN
MIÉRT VAGYOK ÉN MOST ÉPPEN ITTEN!

Tarja legyen veletek!!!

Gyerekek, bár nagyon szépek a ezek a dalszövegek, azért ez maradjon a Versek Topic, OK? vagyis jobbára a saját verseiteket tegyétek be, és ne dalszövegeket. egy-kettő még elmegy, de ne ebből álljon napokon át a topic.

meztelencsiga írta: Kotonfelhő

Sürű felhő gomolygott az égen
Talán kottonból volt régen
Mit rákentek a századok
Elöntötték aprajafalva lakosainak felét

Hömpölyög a Duna a cecelégy mellett
Janibácsi karóval legyeket ereget
ő sem látja a tavaszi szellőt
Bever egy nagy zsíros tepertőt

Bajszán kuján taknya
rajta nevet Költörp is
meg a nagy dzsibegadzsa
és a brekiék is...

Hát ez valami cshodáhlatos!!! Főleg a "Bajszán kuján taknya" sor nyerte el a tetszésemet...

Kedves meztelencsiga:

SZVSZ belőled nagyon jó költő váhatna az első két verseddel kapcsolatban
mi egy kultúrális társaság vagyunk akik nagyon komálják a verseidet :itscool:

Nimoco: ott van magyarul is

Vannak nekem is ilyen megmozdulások, amik inkább gonolatok, mint versek, nem is rímelnek, de most nincs jobb...

Megváltozott a világ.
Régen a változásért sírtunk,
most a régi világért.

_ . _

Az agyamban te jártál,
a szívemben más,
nem tudtam, hogy az eszem,
vagy a szívem kövessem.
Vajon jól döntöttem?

_ . _

Amikor álltam,
fejjel lefelé láttam a világot,
amikor mindenki ordított,
én hallagam,
amikor ébren kellett volna lenni,
én álmodtam,
Amikor komolynak kellatt lenni,
én nevettem,
amikor vigadtak mások,
én komoly vvoltam,
aztám rájöttem,
hogy fordítva olvastam az élet használati útmutatóját.

Hát ez nem igaz...
Sárkányokról van szó és én nem tudok angolul..

meztelencsiga írta: Nemrégen láttam egy fan honlapot. Nem rossz az oldal. Tehetséges emberek vagytok hogy ilyet is tudtok alkotni. Nem tudom miért érdemeltem ki ez a figyelmet ( Minden bizonnyal ti tudjátok) Lehet hogy az elsö pár versem nem nyerte el a tetszéseteket

Kedves Meztelencsiga!!!
Ezt már régebben illet volna megírnom, de talán nem késő most se.
Nos, az a helyzet, hogy remélem nem bántódtál meg azon a lapon, nem volt benne rossz szándék. A két első versed nem volt piskóta: bevallom először simán sültbolondnak hittünk. Azóta láttam persze a többi verseidet is, és mi tagadás, nagyon tetszenek!!! Az első kettő meg dehogy nem tetszett, ritka kellemes másfél órát szereztél nekünk (nem tudom mikor röhögtem utoljára ennyit... ), ebben a nyavalyás világban biz' kell ilyen is. A chaten azóta a Tarja legyen veled! elköszönés divattá vált, ez biz' nem adatik ám meg mindenkinek!!!
Na, szóval csak így tovább, és remélem nem bántottunk meg!!!
Boldog Új Évet Kívánok Neked is!

Szia: Alcar

ps.: _Neo: azt várhatod, hogy lefordítsam... a "dzsibegadzsa" szóval azért meggyűlne a bajom...

Sziasztok!

Ma én is egy dalszöveget hoztam:

Bruce Dickinson: Balls to Picasso (1994)

Tears of the Dragon
(A Sárkány könnyei)

Túl régóta, vannak a titkok itt a fejemben...
Túl régóta, vannak itt dolgok, amiket el kellene mondanom
A sötétségben...az ajtóhoz botorkáltam
Hogy magyarázatot találjak - hogy megtaláljam az időt, a helyet, az órát
Várva a téli napra, és a nap hideg fényére
A gyermekkor félelmeinek ködös kísértetére
Nő a feszültség, s én nem maradhatok távol
A tengerbe vetem magam
Elragad egy hullám, átcsap fölöttem
Szembenézve a félelemmel, ahogy valaha hittem...
A sárkány könnyei, érted és értem
Ahol voltam, szárnyaim voltak, de nem tudtak repülni
Ahol voltam, könnyeim voltak, de nem tudtam sírni
Az érzéseim egy jeges tóba fagytak
Nem éreztem őket, míg a jég meg nem hasadt
Nincs hatalmam e fölött, te tudod, hogy félek
A falak, amiket építettem, omladoznak
Visz az ár, magával sodor
A tengerbe vetem magam
Elragad egy hullám, átcsap fölöttem
Szembenézve a félelemmel, ahogy valaha hittem...
A sárkány könnyei, érted és értem
Ébredek lassan, Éledek lassan
A falak, amiket építettem, omladoznak
Visz az ár, magával sodor…

Refl.
...

Tears of the Dragon


For too long now, there were secrets in my mind
For too long now, there were things I should have said
In the darkness...I was stumbling for the door
To find a reason - to find the time, the place, the hour
Waiting for the winter sun, and the cold light of day
The misty ghosts of childhood fears
The pressure is building, and I can't stay away
I throw myself into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face the fear I once believed
The tears of the dragon, for you and for me
Where I was, I had wings that couldn't fly
Where I was, I had tears I couldn't cry
My emotions frozen in an icy lake
I couldn't feel them until the ice began to break
I have no power over this, you know I'm afraid
The walls I built are crumbling
The water is moving, I'm slipping away...
I throw myself into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face the fear I once believed
The tears of the dragon, for you and for me
Slowly I awake, slowly I rise
The walls I built are crumbling
The water is moving, I'm slipping away...

Refl.:
I throw (I throw)
Myself (myself)
Into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face (to face)
The fear (the fear)
I once believed
The tears of the dragon, for you and for me

I throw (I throw)
Myself (myself)
Into the sea
Release the wave, let it wash over me
To face (to face)
The fear (the fear)
I once believed
The tears of the dragon, for you and for me

Hát, megint itt vagyok....
Boldog új évet mindenkinek, és ha már az időközben elészült versemet elfelejtettem magammal hozni , én is ideteszek egy dalszöveget (egy fordítást, meg az eredetit).
Well

NEVERMORE: DREAMING NEON BLACK
(Neonfekete Álom)

"Ismét hullámokban tört rám. Amikor velük
ment, azt mondta "Ki kell törnöm a sötétből".
Próbáltam beszélni neki a mérgükről, de úgy döntött,
hogy nem hallgat rám. Soha többet nem látták..."

Néha, amikor egyedül vagyok, még érezlek
Nyakamon lehelleted, még mindig itt vagy velem
És még mindig neonfeketét álmodom
Várok rád, hogy ismeretlen világod megízleljem
Az óra olyan időt követ, mely semmit nem jelenthet

Találkozzunk az álom vizében, elmerülve
Emlékek alakuló-változó áramaiban
- ússz át rajtam -
Találkozzunk a könnyek mély tavában
És mosd el ártatlanságom és félelmem

Néha tűnődöm, hol lehetsz, könnyeimet érzed-e?
Sosem tudtam mitől változtál meg
Álmaidat fakó árnyakban festették meg?
Várok rád, tudod, hogy el nem bújhatsz
Belsőm megosztása a szenvedést elpusztította

(nő
Én vagyok a fény gyermeke, ki elmédben él
Kit a kín és az ismeretlen elmos az idővel
De addig eljössz-e ha szólítalak?

Egyetlen gyógyírem, találkoznál velem?
A sors merülő tavában a Hold és a Nap még vár
Találkoznál velem?
Csöndben szenvedek szerelmünkért,
a bolond madara messze szállt

---

Dreaming Neon Black

"Again it poured over me in waves.
When she left with them she said I must
break free from the dark. I tried to tell her
of their poison, she chose not to hear.
She was never seen again"

Sometimes when I'm alone I still feel you
Your breath on my neck, you're still with me
And I'm still dreaming neon black
I wait for you, to taste your unknown world
The clock spins to time that must mean nothing

Meet me in the dreamtime water, drown
Shifting shaping currents flow in memory
swim through me
Meet me in the drowning pool of tears
And wash away my innocence and fear

Sometimes I wonder where you are, can you feel my tears?
I never knew what changed you
Did they paint your dreams in pale shades?
I wait for you, you know you cannot hide
Division from within invalidates suffering

Meet me in the dreamtime water, drown
Shifting shaping currents flow in memory
swim through me
Meet me in the drowning pool of tears
And wash away my innocence

I am a child of light living in your mind
The pain, the unknowing washes away in time
Until then will you meet me whenever I call to you?

My only cure won't you meet me?
In the drowning pool of fate the moon and the sun still wait
Won't you meet me?
I suffer silently for our love, the jester has lost his dove

Sziasztok!
Én csak olvasgatok, de idén már szeretnék hozzászólni!
Fantasztokusak a versek!
Eszméletlen, hogy valaki hogy tud magából ilyen jó gondolatok at előszedni, ráadásul még rímekbe is foglalja!
Nekem csak Nefadar verseit van szerencsém olvasgatni, de az ő versei legtöbbször elég sötét hagvételűek, de itt van egy pár fantasztikus vers!

Mi a suliba szoktunk olyan magyarórákat tartani, amikor a tanár behoz egy pár tárgyat, és arról kell verset kreállni!
Egyik ilyen alkalommal egy Jenga játékot hozott be.
Ez volt az én versszüleményem:

Jó e játék
Energikus
Nem szellemi, de
Gigantikus
Amit ledől a játék vára
végetér a Jenga mára!

Ennyi, de nekem ez a kedvencem!

Egy újabb dalszöveg. Ha így folytatom még lesz egy lemezre való.

Mellettem állsz, mégis oly távol vagy.
Fogom a kezed, mégsem az enyém vagy.
Rám nézel mégis, a távolba meredsz.
itt vagy, de mégis az álmaidban heversz.

A tested még itt van, de lelked máshol jár.
Hogy m'ért ülsz egy bárban, tán nem is tudod már.
S tudom, most mondod, hogy te nagyon szeretsz,
mégis az álmaidban lehetsz.

Szálj, szálj szabadon,
könnyű vérű hajadon!
menjél utadon,
s majd gondolj rám is valahol.

Nem tudlak tartani, hát elengedlek,
m'ért zárjam börtönbe, azt, ki ilyennek született?
Menj, lépj az álmaidba, s élj boldogan,
én majd elélek a szürke mindennapokban.

Szálj, szálj szabadon,
könnyű vérű hajadon!
menjél utadon,
s majd gondolj rám is valahol.

ÁLLOK a parton
fél a hold
látom a hullám
áttör a hullán
elviszi messzire
tudja-e hol teszi le

szúrós szemek
néznek a fűzfák
mögül
állok a parton
érzed a hanga
szavát
ki tudja hol
teszi le

meztelencsiga írta: Nemrégen láttam egy fan honlapot. Nem rossz az oldal. Tehetséges emberek vagytok hogy ilyet is tudtok alkotni. Nem tudom miért érdemeltem ki ez a figyelmet ( Minden bizonnyal ti tudjátok) Lehet hogy az elsö pár versem nem nyerte el a tetszéseteket

Hát már hogyne nyerte volna el, mikor rajongói oldalt csináltunk neki
Bár, ahogy látom, nem sértődtél meg...

meztelencsiga írta: Kotonfelhő

Sürű felhő gomolygott az égen
Talán kottonból volt régen
Mit rákentek a századok
Elöntötték aprajafalva lakosainak felét

Hömpölyög a Duna a cecelégy mellett
Janibácsi karóval legyeket ereget
ő sem látja a tavaszi szellőt
Bever egy nagy zsíros tepertőt

Bajszán kuján taknya
rajta nevet Költörp is
meg a nagy dzsibegadzsa
és a brekiék is...

kivancsi leszek a quenya es/vagy sindarin forditasra ß)

Kotonfelhő

Sürű felhő gomolygott az égen
Talán kottonból volt régen
Mit rákentek a századok
Elöntötték aprajafalva lakosainak felét

Hömpölyög a Duna a cecelégy mellett
Janibácsi karóval legyeket ereget
ő sem látja a tavaszi szellőt
Bever egy nagy zsíros tepertőt

Bajszán kuján taknya
rajta nevet Költörp is
meg a nagy dzsibegadzsa
és a brekiék is...

Nemrégen láttam egy fan honlapot. Nem rossz az oldal. Tehetséges emberek vagytok hogy ilyet is tudtok alkotni. Nem tudom miért érdemeltem ki ez a figyelmet ( Minden bizonnyal ti tudjátok) Lehet hogy az elsö pár versem nem nyerte el a tetszéseteket

Egyenlőre nem tudom előszedni a verseimet, ugyhogy nem tudom hol állok a Szösszenetek számozásával, de itt egy újabb:

??.

Mellkasomon üres, tátongó sebek,
Dobó szívemnek nem találok helyet.
Üveg mögé teszem, ott verje ritmusát,
Addig, míg kiadja végsóhaját.
Ostoba kis szív, nem tudja még,
Az élet pörgő óriáskerék.
Egyszer fenn, egyszer lenn s végül megáll,
Kiszállok, s valaki más majd beszáll..

Be akartam rakni egy verset, mait nemrég írtam, hogy Areához hasonlóan BUÉK -jak, de elvesztettem, majd legközelebb!
Sok puszi mindenkinek, és azért BUÉK!

Ui: jan.10. Cdfű du.:3????

Nihil: a 4. isteni! Honnan van? Ki akarom írni. Nagyon-nagyon jó! Az első soráról Weöre S. mondata jutott eszembe: Kialudt láng az éj szövetségese.
Laurelin: Nagyon szép! Olyan, mintha suttognál félálom és ébredés között.
Trevian: a Búcsú szuper! Leginkább az útról szóló rész fogott meg. Baromi jó. /bocs / Átérezni benne a kiszolgáltatottságot, az élet minden bizonytalanságát. Szinte látom, ahogy az út végén ott egy tábla: Sorry.
Angwen:
Őrizz meg, ha már nem élek
Egy titkos, néma dalban. Basszus. Gyönyörű.
Raweny: a Reinkarnációban nagyon szépek a képek! Huhh. Könnyezi fájva az ég de szép! Tetszik az egész versben a mozgás, a forgás. Nem tudom, az utolsó mondat konklúzió-e, de nagyon jól tükrözi, /ha nem az, akkor is. / hogy az ember sosem biztos semmiben. Napfényben, boldogságban biztosak vagyunk a menny létezésében, és abban, hogy újra megszületünk, fejlődünk, szépülünk. Egy viharos éjen ez szinte elképzelhetetlen.

Pieta

Életért cserébe kéred halálodat,
Nem találva a gyűlöletben utat.
Legendás voltál, s legendává lettél.

Ma egész nap csak vártunk,
Szelek hátán, fent hánykódtunk,
Reszketett ott minden tagunk,
Mi ma egész nap csak vártunk.
Új Megfeszítés.

Hangod szép, mint fegyverropogás.
Szerelemmel telt, éjféli zokogás.
Megható pillanat, megadod magadat.

Hát halott vagy. És igaz.
Minden perc, mit az idő ad, vigasz.
Elhihetném, ha elég erős lennék.
De nem vagyok. Hazavárlak.

Mennyek harsonái dicsőítik utad.
Lelked odaát szent békéért kutat.
Nem lehet igaz, hogy nem létezel!
Újra visszajössz majd, tudom, hogy itt leszel.

Várok, várok, várok.
Szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Téged, ki ott harcoltál,
Téged, ki értünk meghaltál,

Szeretlek, mert valahol szenvedtél,
Szeretlek, mert te is megölettél,
Szeretlek, mert halott a te tested,
Szeretlek, mert nem nyitod ki szemed.


Sziklák közé rejtik el tetemed,
De tiszta marad bennem gyönyörű emléked.

Minden éjjel hallom utolsó sóhajod.
Nem voltam ott akkor, de lásd, most veled vagyok.
És hallom én az angyalok sikolyát,
A szentek, hős halottak fájdalmas-szép dalát,
Szeretlek, várok, kereslek, zokogok,
Emléked előtt sűrű gyászban járok,
De nem szűnik fájdalmam.
Szeretlek, szép Fiam.

[size=9:1sca2om7]Nagyon Szép Új Évet kívánok mindannyiótoknak... és valóra váló álmokat
Magamnak pedig több időt, hogy írhassak a fórumra [/size]

Év végén

Csak nézek ki üresen a fejemből,
hagyom, hogy elszaladjon az idő,
zakatol a fejem a sok kérdéstől,
a kérdésektől, amikre nem kaptam választ.

Eltelt még egy év az életemből,
elfutott messze, már nem érem el,
elszorul a tokom a félelemtől,
ha belegondolok, hogy semmit sem tettem.

Eddig csináltam monotom munkám,
amit a felnőtteg kötelességnek hívnak,
s most itt fekszek, szótlanul, bután,
hiába tanultam meg beszélni, ha más nem beszél velem.

Lassan kifogyok a gondolatokból,
és az idő gyorsan pereg,
elszédülök a gyorsaságától,
hisz abból soha sincs elég, s mindíg kifutunk belőle.


Ezzel a vesrel szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet, sok sikert és szerencsét, gyors józanodást kívánni! És hajrá jövőre is!

Várok.
Lecsupaszítom lelkemről
az értelmetlen félelmek hálóját.
Kinyitom szemem s felnézek
tudatom mocskán keresztül a napvilágra,
eldobom szívemtől a múlt súlyos felhőjét,
mely csaknem térdre kényszerített.
Várom, hogy felkeljen a nap,
hogy hátat fordíthassak annak, mit elhagytam,
hogy a sötétből a fényre léphessek,
s levessem magamról ezt a keserű magányt.

Búcsú

Barátok, búcsúzom,
hosszú utam végetért.
Nem találtam haza,
ösvényem, melyet
követtem,
sehová nem vezet.
Most itt állok,
körbevesznek a fák,
vigasztalan, göcsörtös ágak
simogatják csak arcomat.
Elengedtél,
elengedtem magam.
Mostmár nincs miért élnem,
szabadon engedlek,ó, démon,
és én? én elalszom.

Dedicated to the last earthly love

Nihil: honnan idéztél? Érdekelne, mert nagyon szépek.
Trevian: az első két sor különösen szép!

Zajló folyóban
elveszett száraz, átfagyott levél,
már azt sem kívánom,
óh, kínzóm, mellettem legyél..
Márcsak megváltómnak élek,
mikor az égre nézek,
ólomszürke, menthetetlen,
vigasztalan minden.
...minden...

Toma: ejha.... ez aztán a régies nyelvhasználat! Mindíg belegabajodok az ilyen versekbe..
Angwen: nagyon szeretem az ilyen verseket.. olyan szomorú... köszönöm az érzést
Cueddo: elég érdekes felogfás...
Nihil: a negyedik a legjobb.. az LGT-től az Egy elfelejtett szó jutott az eszembe. Itt egy ide illő részlet, olyan, mint a válasza:

"...mind a ketten várjuk azt az elfogyott, elhagyott,
elrabolt, ellopott, egy, két, elfelejtett szót.

Minden ember jó, kit megtalál egy szó,
minden szó is jó, ha embernek való.
Minden ember más, de éppen ez a jó.
Hát meddig várjak még, hogy felhangzik egy
ELFELEJTETT SZÓ? "