Versek

akkor most itt van mégegy versike a szép sötét, de csillagoktól fényes éjszakáról:

Csillagos Ég

Csillagos ég, csillagos ég!
Te rejtelmes látványa az élőnek,
Bűvös a ránk tekintő tudatod,
Maga a békesség,
Maga a teljesség!

Csillagos ég, csillagos ég!
Te fekete fátyolba burkolt kép,
Annyi csodát mutat fényességed,
Maga az ékesség,
Maga a gyönyörűség!

Csillagos ég, csillagos ég!
Te kedvesen vénülő kecsesség,
Földi sötétet pusztító a léted,
Maga a szépség,
Maga a reménység!

Csillagos ég, csillagos ég!
Te bánatot is feledtető emlékkép,
Szerető, hitet élesztő a támaszod,
Maga a mindenség,
Maga a mindenség!


Nihil

Kedves Mindenki!
Ma még beugrottam egy kicsit a melóba, és ha már itt vagyok, megragadom az alkalmat, és elmondom mindenkinek, hogy

köszönöm a sok bíztatást, véleményt, segítséget, amit az elmúlt három hónapban kaptam Tőletek! A verseitekből is nagyon sokat tanultam, és rengeteg szép pillanatot szereztetek azzal, hogy olvashattam őket.

Boldog ünnepeket még egyszer, és jövőre újra!
Well

Kedves kollégák!
Némi szenvedés árán, de azért kétségkívül nagy gyönyörrel, - nosztalgia rúlz, a régi szép 'zöldfórumos' időket lehetetlen lenne elfelejteni - sikeresen kivonatoltam ebből a csodálatos topicból a verseket egy adatbázisba, és összeütöttem köré egy elég randa, de végülis használható keresgélőprogramot. Értelme csak annyi van, hogyha kerestek egy verset, ami valamikor fenn van, nem kell az egész topicot végignézni, legfeljebb csak egy egész adatbázist. Azért ennyire nem rossz a helyzet, lehet benne mindenféle hülye szempontok alapján rendezgetni, meg keresgélni.

Száz szónak is egy a vége - itt van a link, ez egy önkicsomagoló EXE file. Letöltitek valahova, elindítjátok - mire kicsomagolja az installt egy 'install' nevű könyvtárba, és elindítja. Szorgalmasan kell nyomkodni a Next gombot, meg elolvasni azt, ami fontos. Ja, Windows alatt fut, Linuxos változatra nem hinném, hogy van igény.

Fejlesztési, szépítési ötleteket, kérdéseket örömmel várok priviben, vagy levélben ( jacopo.belbo@freemail.hu ); a proginak hamarosan lesz egy végleges verziója is (pár hét múlva, amint lesz időm), utána már csak az adatbázis-bővítéseket fogom időnként felrakni. (Azok file-méretileg kisebbek lesznek.)

Végezetül - de nem utolsósorban, természetesen - szeretnék köszönetet mondani pár embernek; először is Szofinak, akinek a folytonos erkölcsi támogatása és bíztatása nélkül sosem lett volna kedvem megcsinálni; Arlithnak, aki egy csodálatos versével kihúzott a topic végignyálazása során elkapó rosszkedvből (az ötödik óra után már nagyon gépies munka ), a chatesek közül pedig Eiának és Cueddónak, akiknek folyton arról lelkendeztem, hogy 'már csak 200 oldal van hátra, éljen...!' ... ; valamint még Svinnek, aki áldását adta az egészre. Köszönöm mindannyiótoknak, nélkületek sehol sem lennék.

Aki idáig elolvasta - minden elismerésem ... Jó mókázást, ha baj van, írjatok.

web.axelero.hu/jacopo/vtapack.exe (kb. 4500KByte = 4.5MByte, ha jól emlékszem)
(jobbklikk, cél mentése másként)

Lapzárta után érkezett a hír, hogy valami nem egyértelmű: ti. a progi, amikor elindul, felül megjelenít egy 'sávot'. Na abban van egy menüsor, ott kell ráklikkelni a 'Versek'-re.

Ryana: éljen az ptimizmus! Olyan, mint egy átok. az is.
Well: az eleje nem nagyon tetszik, de az utolsó vsz nagyon-nagyon! Boldog karácsonyt, ha addig nem "találkozunk"! /ez mindenkien szól!/
Nefi: jó ez a forma! Szép, szomorú. Sztem a hangosabban helyett jobb lenne hangosabbNAK.
Estel: te gyilkos. Nekem valahogy mégis aranyos vers.
Dingir: jahajj. De jól voltál te is. OFF: Na nem baj, majd ha meglátsz engem a tv-ben, felderül az arcod. Már csak annak a mocsok Szabó Z-nek a hitvány kárrvendő vigyorától félek! Még nagyobb OFF: egész héten itthon leszek, de azért majd láttok. Már ha nem lógsz te is otthon.
Nihil: a 2. számú nagyon szép! Lágy, reggeli.
Eglar: az első nem semmi, de a második... hát az már valami! Te tünde vagy?
-hisz szárnyaszegett, bús madár- ezt valami csodálatos énekelni a dallamra!
Namarie: mostanában én is sokszor írok hasonló stílusban, tehát különösen tetszik.
Ring: a terem óriási! Minden sora egy műalkotás, semmi törés, semmi hiba, a mondanivalója is nagyon mély és igazán szép. Gratugratu!
Nahriyen: a Pillantás kezdetű nagyon szép. Tetszenek az olyan képek, mint bársony idő vagy sóhaj-hegy.
Nefra: nekem a Rekviem tetszett a legjobban. Nem tudom, hogy az ismerősöd valós élményből merítette-e, de szörnyűséges, megdöbbentő és elkeserítő! Nagy hatással volt rám, mintha egy dokumentumfilmet láttam volna.
Ungwe: az első vsz kicsit közhelyes szerintem, de a második nagyon eredetien van megfogalmazva.

Emlékeidet dobozva gyűjtve mind
Meglátod majd a napot odakint
És könnyebb búcsúd lesz a hazádtól,
Könnyebb lesz elszakadni régi önmagadtól.

Csöndesen sírdogálsz, „hát győzött a test”,
Fájón, gyönyörűen a kéj-szégyen szétrepeszt,
Hogy is lehetnél gyermek ezek után,
Megtagadtatva a tisztaságnak jogán.

Törvényed rád nem igaz csak, s féled,
Retteged az időt, mikor lelked újraéled,
S szembe kell nézned vele. Ne tagadd:
Hiába is vagy hű, már eladtad magad.

Egy szösszenet by me. Olvastam egy dalszöveget (azóta se tudom, kié/mié, de a címe Ne hidd el volt), és annak a hatása lett ez.

A legszebb csoda
sem lehet soha
igaz.
Ledőlnek a falak
és neked sem marad
vigasz.

A karácsonyi nagy szabadság előtt hadd tegyek ide még egy verset, egy ősrégit (miután kb. öttel szenvedek egyszerre, de minddel meglehetősen sikertelenül....)

Bűnbeesés

Az ősi Névtelen
kísért a kerteken;
kezében megtörik
érzés, és értelem.

Torz szillogizmusok,
örvénylő mondatok -
az éjfél túlfelén
áldok, s megátkozok.

Mostantól mindenem
magam mögé vetem;
a poklok partjain
kísért a végtelen -

Zuhanni névtelen,
együtt a földeken:
rejtett dimenziók,
kapuk, táruljatok!

Zihál az üldözött
rideg rögök között;
a bérkaszárnya sír,
az angyal vérrel ír...

Mindenkinek szép ünnepeket - igyekszem majd jövőre is itt nyúzni benneteket az agyszüleményeimmel
Well

Lassan mindennek vége…

A futás zaja lassan elhal előttem
S magam maradok a félelmemmel tőle
Könnytől fátyolos szemmel nézek fel az égre
Ahol tündöklik a csillagok bánatos fénye
Ránézek kifordult bokámra és rettegek tovább
Lassan utolérnek, menekülnöm felesleges most már
Legalább szerelmem megmenekül s nem hal velem
S futásának zaja már nem hallatszik ilyen messze
Kardomat kézbe veszem, de már nem bízok semmiben
Így is megölnek, hiába menekültem ily messzire
Lassan mindennek vége, ahogy beérnek engem
S túl sokat tudok, hogy tovább élhessek
Egyre hangosabban hallom futásuk zaját
S nem sokkal meghallom nevetésük hangját
Mit tesznek velem halálom előtt - egy lánnyal?
Döntök, magam vetek véget életem fonalának!
Lassan beérnek, s arcukon gúnyos vigyor
Ekkor előttük halálos mérgem megiszom
Hogy halálom még biztosabb legyen,
Kardomba dőlök, s húsomat tépi a nemes penge
Fájdalommal teli sikolyom az éjben messze szál
Ez a fájdalom fog életem végéig kísérni már
Rajtam folyik forró, szinte égető vérem
S minden fekete most mikor elérkezik életem vége

Adjon Isten szép napot néktek!
szeretettel meghívok minden érdeklődőt a téli napforduló ünnepére,dec. 21én bp.en a márc. 15-e téren. 15,30 tól sólyomröptetés,naptűz gyújtása, áldos készítése. harcosok és ősi magyar ruhába öltözött emberek,ijászbemutató...
az ünnep a pogány népeknél volt szokás,az óév búcsúztatása,az újév köszöntése.

Én is tartozom már Nektek ezzel a versikével úgy tíz napja:
A címe eredetileg ": ) =" volt, alcíme - Goethe után szabadon - "Vámpír éji dala", de lehetne egyszerűen "(a) Vámpír" is.

Estel Adániel Budapesten, 2003. december 5.-én írta: Vámpír éji dala

Félve az éjtől fekszik a táj
Szél szava zendül, holt keze kél
Fölkel a földből s fázik az árny
Hívja a hév és várja a vér

Éget a holdfény: égbeli tűz
Két kicsi sebnél árad az ér
Szívből a szívás életet űz
S hajnal előtt egy rém hazatér

Akit most szeretnék kiemelni, az Ringbearer. Egyszerűen hihetetlenül megfogott mind a két versed!!! Az "Angyal" ötlete, a nézőpont nagyon tetszik. A másik pedig úgyszintén eszméletlen szerintem. Főleg azért, mert - nem tudom, észrevetted-e -de hasonló témában én is rengeteget írok! Szóval csak így tovább!!!
Nefra kedves ismerőse: Nagyon jók, úgyhogy jó lenne, ha még feltennél belőlük.

Másfél hete született vers, akkori hangulatomat azt hiszem tökéletesen tükrözi.

Mélyponton

Még ha elnémulok is,
Ha úgy tűnök el,
Hogy senki nem fordul
Felém kedves szemekkel,
Ha lassan áttetszővé válok,
Ha megsemmisül is énem,
Én nyugalommal várok,
Nézem csöpögő vérem.
18 év értelmetlensége
Nehezedik vállamra,
Már hidegen hagy a társadalom
Lenéző koldus - szánalma.
Takarja el agyam, szemem
Rózsaszín képzelet - takaró!
Nem tudom mire való
Az a sok - sok ócska szó!
Csivitel fülembe ezernyi álom,
Miért élek? Miért várom?
Miért vagyok még e világon?

S mondd, kérlek, miért suttog
Fülembe az a kedves hang?
Miért mondod mindig, hogy van remény?
Miért nem engedsz el?
Miért nem szökhetek messzire?
Miért nem hagyod, hogy
Beleolvadjak a nagy semmibe?
Lennék gyáva menekült,
Olcsó k**va, kit könnyedén
Föld alá teper a csábító halál!
Lennék én csaló, hitvány hitszegő,
Lennék én az átkozott múlt idő!
Lennék bármi! De miért?
Miért nem engedsz el,
Ostoba remény?

A remény magam vagyok. Még élek.

Nimashilin: Köszönöm a hozzászólásodat!
és akkor most itt van még egy-két szösszenet:

Sine Nonime

Egyszer majd…
Felkeltem a hajnalt,
Utcákon, tereken átfutok
Késői csillagok nevetnek felettem,
Mikor én már a kapukon kívül vagyok…

Azután…
Szél fúj a dombok felett,
Homokszemek peregnek
Piciny tavak csillámlanak
Hold füröszti ezüstben az erő hullámait…

Hazám immár a végtelen, s mégis…
…Könnyű felhők szélén ülve is Terád gondolok…
Látod: vigyáznak rád most is az Angyalok.


1.

Szűnik a fény a város fölött, Már bolyong az éj a falak között.
Elviszem szíved egy messzi világra, Ahol én lakom és a szomorúság,
Ahol csak egy úr van: a nyomorúság. És szállunk ketten a halott táj felett,
Hogy lássuk még a sarjadó reményleveleket.


2.

Az ébredő nesz álmos, elhaló, s az ónszín égből
A halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve
Lágyan, fehér rózsaként hull alá a hó,
E nedves, mégis oly gyönyörű, csillogó takaró!


Nihil

Aiya!

Még mielőtt elmennék téli szünetre, berakom 2 förmedvényem, fogadjátok megértéssel; és bocs, h nem írok kritikát...
A másodikról még annyit: ha valamelyiktek a szünetben felfedezi a "Gilthoniel-szindróma" (> akut tünete a Gildor-ének éneklése, VIGYÁZATNAGYON FERTŐZŐ! ) ellenszerét, szóljon... ) Na jó, bocs...


Vándor-ének II.
[size=9:3vnhmunp](A Világok Vándorának éneke arról,
amit e földről magával visz)[/size]

A harc az, ami tűzbe hoz;
s Élet, Halál, "thu airinos",
dicső álmok, vad remények -
- égi úton fáklyafények.

Múlt öröme, jövő sírja,
s mindeneknek kéje-kínja;
sebzett, törött szárnyú dalom -
- rubin vércseppek a havon.

Erek, folyók táncos vize,
tavak rezzenetlen szine,
gyémánt, tócsák tükör-ege -
- égi gyermek kristály-szeme.

Pók szövete, rab bilincse,
bukott király átkos kincse,
csontváz ujja, holtak árnya -
- örök Sötét holló-szárnya.

Úin; engaya; airinon;
lorie; rámar aldaron;
sauil; erinna; astara -
- szavaknak ősi dallama.

Hárfahúrok pendülése,
ének hangja, kard csengése;
pajzson ha csattan a lándzsa -
- föld szívének dobbanása.

(2003. nov.25-26.)

---

Lindalë ómannar cantë
(avagy ének négy hangra)

[size=9:3vnhmunp]"A Galad ven i reniar…"[/size]

1. hang: E fák közt vándorok vagyunk,
s Te csillagunk, kit követünk,
fehér királynőnk, asszonyunk,
Téged idéz most énekünk.
2. hang: Százszor elbukva törünk át,
sebzetten, létünk éjjelén;
erőt ad újra küzdenünk,
ha látjuk arcod, tiszta fény.
3. hang: Kezed nyomán ezüst-virág
száz szirma nyílt az ég-mezőn,
s egy-egy halvány földi mása
az, mit emlékként őrizünk.
4. hang: Ha éget, százszor is, ha fáj,
legyen a szívünkön a jel
örök, akár a csillagok,
ó Elbereth, Gilthoniel;
együtt: s bár hangunk nem a régi már
-hisz szárnyaszegett, bús madár-
gyúljon értünk a tiszta fény
a messzi Nyugat Tengerén…

(2003. dec. 14.)

MINDEN KEDVES TOPIC-"LAKÓNAK" (és nem-topic-lakónak is) BOLDOG KARÁCSONYT? ÚJÉVET...stb...Jövőre találkozunk. (Ja, nem úsztok meg! Te meg Rilke bácsit nem, Nima! )

Nahryen: csodaszépek a verseid.

Hoztam egy verset, remélem, annyira nem rossz..

Mondd, hol keresselek?
Sírva bolyongok utánad,
Miként őszi lombot visz a víz...

Nézem a folyót, min játszik a fény
És nekem nem felel, csak suttog:

Nincs már sok időd, súgja,
Múlik ifjúságod,fejed felett
Tűnő évek sokasága...

Faág táncol a habokon
S a cseppek tengerbe érnek...

Nimashilin írta: Galadh: az ilyenekből szoktak születni a mély érzések. [size=9:3cg9gwv6]Ez csak az én személyes tapasztalatom.[/size]

Ne is mondd...

Angyal
A Hold, édeskéskés fénye,
A Düh, ami szétárad bennem,
A Gyertya, amely fél már pislákolni,
A Kardom, amelyen a napfénye táncol,
A Szemem, könyyes csillogása,
A Gyerekek, kacaja a réten,
Te, ahogy érzem miden szívdobbanásod,
Te, amint látom könnyeidet arcodon,
Te, ahogy fogsz, hogy ne tegyem meg.
De meg kell. Értetek.
Szemem értelmetlenséget nyer,
Testem összeomlik.
Földet értem.

A Terem
Sötét, végtelen terem.
Ülök közepén, egy emelvényen.
Maszkok vesznek körül,
rendezett sorban, cédula mellette.

Cédula, kinél, hol, milyen helyzetben vegyem fel.

Néha megnyílik az ajtó,
de nem láthatod ki vagyok, még így sem.
Új maszkot gyártok, mást:
vidámabbat, színesebbet
"ugye milyen jófej vagyok?"

Hosszú ideje élek így,
nem zavar már...

Belép valaki,
próbálok maszkot rántani.
De túl nagy a fény,
ami az ajtón bevilágít.

Nincs időm,kezemmel takarom arcom.
Egyre közelebb jön,
őrülten kapkodok maszkok után,
de egy se illik rám.

Ordítok, zokogok:
"Hagyj békén!!"

Hozzád vágom arcaimat,
hol egy zug ahol elbújhatnék?!
Rohanok a sötétségbe,
de sehol semmi.

Véresre karmolom arcom,
hogy utálj, és zárd el a fény útját.

A terem tükörrel van körbevéve.
Véres arcomon, könnyem csorog rajta,
látom magam.

Évekig állok, nézem magam.
Megfogod vállam, átkarolsz.
Halálfélelemtől remegve állok.

Felemelsz,
Gyenge vagyok.
Elvakít a fény.

Nefra: őszinte elismerésem az ismerősödnek. kérünkszépen még ilyen verseket nekem az Úton tetszett a legjobban.

Nahryien: ez nagyon jó...

Elfeledtem..


'Elfeledtem, ki voltam,
tudni azt, ki vagyok, a szükség megtanít..'




Szárnyaim elfeledték már, hogy kell
repülni, ha fájó Szívem magányos, sötét útra kel,
Gondolataim elfeledték már, hogy kell
csapongni, ha tört Elmém néma Csendbe készül el..

Álmaim elfeledték már, hogy kell
harcolni, ha a gonosz Jelen áthághatatlan gátatak emel,
Könnyeim elfeledték már, hogy kell
elrejtőzni, ha a Fájdalom megoszthatatlanságot követel..

Ajkaim elfeledték már, hogy kell
szólni, ha kimondani vágyó Gondolatokat némítanak el,
Kezeim elfeledték már, hogy kell
ökölbe szorulni, ha az öntelt Gyarlóság példát ecsetel..

Szemeim elfeledték már, hogy kell
nézni, ha könnyfátyol borította, fájó tekintetben téved el,
Ujjaim elfeledték már, hogy kell
cirógatni, ha megfáradt, agg arcvonásokban botlik el..




Pillantás egy ismerős szempárba,
s rég elrejtőzött, elfeledett Emlékek törnek fel..
- nem félek az elporosodott Kor miatt, mert itt vagy..
Megérint a bársony Idő hullása,
megérteni vágyó, Félelembe fulladt élet évei sorakoznak fel..
- Múltba süllyesztett sóhaj-hegyek - félek, itt hagysz..

Vágyódás a megkaphatatlanért,
s valós, félreérthetetlen, titkolt Érzelmek bújnak ki ajkam repedésein,
- félek, ámokfutásom nem tart soká - ne hagyj el..
Az Én önmarcangolása - mely nem kért,
leplezett, feneketlen Szomorúságba fojtott Fájdalom döngöli - hiába - Lelkem falait..
- a megtagadt Félelem voltam.. - csitíts örökre el..

Sziasztok!
Most berakok néhány verset, melyeket egy, számomra igen kedves ember írt. Úgy érzem, a verseihez sohase érhetnek fel az enyéim. Mellesleg ő soha nem próbálta meg kiadatni őket, dühből és belső kényszerből írt; végül abbahagyta az egészet - és azóta nem írt egy sort sem.

Ha igény van rá, többet is megmutathatok.


Úton...
nem csavarogni
keresni indulok
hogy hova fut
a föld arcán
a sok ránc út

Csak kátyú-kétely
soha nem érkezem meg
csak kereszt-krisztus gúny
én sem akarok mást
mint megfeszíteni magam

csak kilométerkő-bölcsesség
a végtelen mindig hátravan.


...Lázadás
... keresem a földet
melyet leköptem és elúszott
akár a gyermekkori papírhajó
a szél a fák lombját tépi
az ásó megtalálja az ásható földet
csak én keresem...
és szüntelen bizonyítom
jogom van a kereséshez

majd megtalálod és kialakul az életed
mint csecsemők ajkán a gügyögés
- mondják.

Rekivem.

a Dunába fúlt legényért
aki levetkőzött és parton
hagyta álmait
bőgött az ég is - a föld is
tekintete víz lett
- arca homok
nem akart ő a Dunába úlni
csak próbálta, hogy ég-e
a tűz a vizen
ingyen-cirkusz
mondtátok - igaz pötty a Dunán
és engedtétek hogy hínár-rácsot
fonjon a víz szem-sugarai elé.

---

De konok ökle örökké
ott könyörög a vízen.


Üdv!
Nefra.

Nem tudom..szóval én nagyon kezdő vagyok a Ti verseitek nagyon jók.Azért úgygondoltam beírom az enyém.

Utak kanyargós fergetege,
A búcsú fájdalmas tengere.
Miért kell elválnunk?
Miért nem maradhatsz nálunk,
Lehetünk boldogok szeretve?

Csendes könnyek vesznek ágas homályba,
Itt ülünk halkan, vigaszunkat várva.
Fejünkben más és más gondolatok járnak,
Megszólalni nem tudunk, a szomorúság áthat.

*sóhalyt*

meztelencsiga: Őszinte részvétem és kívánok egy pici, de nagyon erős vállat.


Nihil: a beszélő az, aki én szoktam lenni. A vers tárgya pedig az, aki én vagyok most. Köszönöm.
Galadh: az ilyenekből szoktak születni a mély érzések. [size=9:3akwj6n2]Ez csak az én személyes tapasztalatom.[/size]
Nefi:Elmélkedés: ismerős...

Ez csak asszociáció:

Árvácska - Utóhang

Halottaim idézve a bűnbánatomat tartom,
Végigjárok mindent, mi üszkös, rút fájdalom,
A szenvedés zsoltárát sikoltom az égre,
Hogy meghallhassák, megérthessék végre!
Könnyekben fürdött meg halotti palástom,
Zokogásom a legmélyebb szenny-patakba fojtom,
Mert nincsen mélyebb, mint a gonoszság barlangja,
S nem lesz gyönyörűbb, mint istennek haragja!

Fekete péntek- Búcsú egy tisztességes embertől ki mindig minden körülmények között ember volt

Szeretlek papa! Óvó kicsi unokád szól most hozzád!
Eltelt az idő, s Te kijártad a földi lét iskoláját
Remegve a színfalak mögött hozzád kiáltok, óh Isten
El ne vedd Őt, kit annyira szeretek! Miért mennek el a jó emberek!
Talán most az egyszer meghallgat az angyalok hada
Lent várlak örökké, drága édes kis nagypapa
Elmentél s a búcsú keserves… s most nagyon sírok én
Kérlek istenem, ne hagyj egyedül e földtekén

Akarj Engem!

Néha annyira furcsa veled!
Minden percem szeszélyt kelt benned.
De miért téped ki kezemből a kezed?
Remélvén azt álmodom,
Hogy rettegsz, mert megszeretsz!
De sajnos büszke szellemed
Nem győzheti le a mihaszna mámor!
Ezért még lehet, megtagad majd téged is Ámor!
A valóságban elmerülve ölelj!
Én süketként is érteném a szavad,
Vagy ha vak volnék is látnám,
Mit neked adtak, s belőlem kihagytak!
Akarj engem!
Hisz értem értelmed kérdéseit!
Kincseimből fakasztok választ neked,
Lelki gazdagságom igazi könnyeit.
Félek, elhamvad majd a rózsánk!
Ami csak a mi csodánkra vár.
Félek, elrohan majd az időnk!
És egyszer beáll a szívhalál…

Sziasztok! Alkottam végre vamit, de már nem is találom jónak... azért tessék kritikát írni!

Visszasírod még a percet,
Amiben még hittem neked,
Elhittem, hogy megváltozom.
Én megpróbáltam... csakis érted.

Nem kell már a vigasztalás,
Nem kellenek üres szavak,
Amit szíved bennem hagyott,
Nem szeretet, hanem harag.

De már gyűlölni sem tudlak,
Igaz, nem is ezt érdemled.
Mélyebb érzés kellett volna.
Milyen? Már nem tudod meg.

Nimashilin írta: Énbennem nincsen fáradt gyász,
Énbennem kihalt a szánalom,

ez a két sor nagyon megfogott...... Gratu hozzá!!!!!!!

meztelencsiga: nagyon szépek, miért nem jöttél már korábban is?
Többiek: mint mindig fantasztikusak vagytok


Elmélkedés

Elfeledni téged soha sem tudnálak
Nem tudok a holnapnak élni csak a mának
Mikor nem látlak könnyemet folyni hagyom
Nélküled csak szomorú és bánatos vagyok...

Hatalmas koronás napmadár
Óh, igen! Te ki felragadod a lerogyó szarvast
Urartu. Huru népe
A nap világít rátok, s vezeti utatok
Termékeny földed nagy, hatalmas nemzetség
Ahol minden megterem
Óh, Bit-Sa-An! Égarcúak városa
Misztikus vagy, vagy csak képzelem?
Szent sólyom városa,
Vénusz planétánk kalászcsillaga
Messze földön híred van
Mert e nemzet nem felejt,
Nem felejt, mert nem felejthet,
Mit őseink adtak el nem vetethet
Ég belül a tűz, s kiolthatatlan lángja!
Hatalmas Atyánk Nimród,
Fiaid hatalmas nemzettség
Óh Hunor, és Magor!
Mert Nimród nagy vadász, az isten előtt
Ott van most is minden este,
Csak nézz fel a fellegekbe!
S ha nem látod nem baj,
Mert ott van a szívedbe
Itt az idő az ébredésre,
Izdubar angyalok ismerője
S emberek között nemes herceg
Ítéletet mondasz, mert más nem létezhet
Kelj fel hát Nimród büszke népe
Törd át a falad, s mosd le rólad az ezeréves sarat!
Büszkén nézz más szemébe,
Ne legyél Európa szolganépe!

Áhitat

Most, nem áhítat, mellyel minden
Megnyilvánul, szalad, mely ismeretlen
Mely ismeretlen idő, tény ok, s okozat
Találd meg önmagad!
Nehezen kezelhető, kezelendő sokaság
Millió csillag, Ám Manu hava lehullott
Csak lomb hamu és áhítat
Dante pokla is alszik már
A fán delelnek a madarak
A télapó sem jár,
Kihalt utcák, terek,
Sötét sikátorok, rettegő emberek
Folyam…, a vér tava
Sötét az ég szava
Széles ajak, sötét szemek
Mély tekintet, remegő ómenek!
Nem áhítat, nem derű, s nem haszon
Ki vagy te? Ki nemet mond arra
Mely nem ismer ilyet
Mely távoli bolygón, ismeretlenből,
Merítetett!

S bátor, ellenség, komiszság
Talány esetleg báj?
Nem, nem lehet!
Te leszel, ki kioldod, fényt, világosságot
Erőt, hitben komiszságot?
Nem lehet semmi, mert halott vagy!
Egy anyag? Molekulák halmaza?
Vér nyál vagy esetleg plazma?
Nem, nem vagy az!
Hát akkor ki vagy? Nem tudod!
Egy csillag ki elhozza a holnapot?
Nem nem vagy az!

Szemed kék? Esetleg sárga!
Biztos, hogy belelátsz a planétába
Nem! Nem vagy az!

Nima: Nos, mint ahogy már elmondtam:
"Ne sírj kedves, én már nem tudok.
Ne sírj kedves, így leszünk: angyalok. "
Ez nagyon nagyon szép!!! [size=9:23ywl898]DE:
"Csak fény, az folyjon szemedből"
Ezt neeeee! Inkább csíptesd föl! Lacikám. [/size]