Versek

Nimashilin írta: Felagund: felejthetetlen élmény a versed olvasása Era hallgatása közben. Olyan, mintha ezt énekelnék a kis gregorián szerzetesek latinul.

Nos ami azt illeti azért bátorkodtam beírni a sok remekmű mellé, mert éreztem benne valami zeneiséget...

Szereted az ERA-t? (az egyébként belgául van, de biztos nem latin :shake: )

Nimashilin: Mér elolvastam, de nem onnan jöt... Tudom, h nem mindig jó... Sőt semmikor se jó a ritmus

Szofi drága, az Én angyalom nem az én versem, Nefit kell szeretni érte! A másik,amit csúnyán elhanyagoltunk, sajnos most nem rémlik, és jelenleg időm sincs, de majd bepótolom, I promise!
A Kapaszkodásban leginkább a cím és a vers viszonya tetszik. "A csecsemő visszavágyik az anyja méhébe, a tökéletes harmóniába. egy nagyon bölcs valaki mondta Szentendrén.
Rándzsa: Ez tényleg jó, néhány helyen ugyan akadozik a ritmus és rím, de én ilyen téren inkább befogom a szám. Amúgy Ady: Lédával a bálban. Olvasd el.
Felagund: felejthetetlen élmény a versed olvasása Era hallgatása közben. Olyan, mintha ezt énekelnék a kis gregorián szerzetesek latinul.
Jacopo: mocsok-hervadt bájad... ez kész. Tényleg, Casaubon hol van? Nem úgy volt, h majd regisztrál?

Talira sajna most sem tudok menni, de azért javaslom a pénteket, hogy Szofi legyen ott.

Ezt a verset már korábban be akartam tenni, de azt hiszem, elmaradt. Tegnap eldöntöttem, h ma beírom. Na, miről álmodtam éjszaka? Egy szellem élt a házunkban és le-fel kapcsolgatta a villanyokat, ide-oda rakosgatta a dolgokat, stb. Brrr... 8O

Rejtett

Úgy mozogsz itt a semmiben,
Hallom életed apró kis neszeit,
S néha azt hiszem, csak képzelem.

Úgy élsz a sötétben,
Hogy talán csak én lettem tudója,
Nem kell érted sehova mennem.

Úgy örülök, hogy megfejtettelek,
Mert téged nehéz megismerni,
S majd rájössz, hogy mások ittfelejtettek.

Mau Rauser írta: Felagund! Ez a De profundis... óriási! Vannak még verseid? Ha igen, ne késlekedj, tedd fel őket! Tiszta rímek, erőteljes gondolatok, meghasonlott magány... igazi csemege.

Csak így tovább!

Quwiyanna mbenq! (ihletet mindenkinek)
-- Runimau

Csak néhány...
Magamnak, és egyvalakinek írogattam, de nem túl sokat, mert nem tartom valami nagy költőnek magam. Ez most így sikerült, örülök hogy tetszik

Felagund! Ez a De profundis... óriási! Vannak még verseid? Ha igen, ne késlekedj, tedd fel őket! Tiszta rímek, erőteljes gondolatok, meghasonlott magány... igazi csemege.

Csak így tovább!

Quwiyanna mbenq! (ihletet mindenkinek)
-- Runimau

Szofi: Bocs, félig-meddig költői kérdés volt... Nekem jelent valamit, ez a lényeg...

Nefi: Halálian ki voltam fáradva edzés után

Rándzsa: ez nagyon szép

Az összes közül nekem ez a kedvencem:

Tánc a halálal

Fekete ruhában
Burkolózva
Fekete párod
Behálózva.

Lelkek
Gyülekeznek
A Halál
Táncra hivja őket.

Nekem pár nem jutott
Állok fehéren és némán
Nézek magam elé, talán
Lesz párom a halál után.

Karon ragad a halál
Maj int kaszájával
Kezdődjék a tánc
Az élet tortúrája.

Keringő dallamma hangzik
Óriások szeme izzik
Karon ragad a halál
Kezemet, nem engedi el már.

Keringő dallama, tangóravált
Ez, az utolsó előtti szám
Érzem, hogy libben a ruhám
S rám kaccsint a halál.

"Na, mi van?! Félsz?
Jó lesz a sorsod
A halál után,
Te leszel a párom!"

Utolsó tánc hallatszi
A Halál dalba kezd
Ajtó nyilik
mindenki tűnik el.

Én maradtam egyedül
A Halál lett párom
Ez nem álom:
"A Halál lett a párom!"

Nagyon tetszenek! Főleg Nimáé és Areáé!

Üdv!

Nincs nagyon időm,de az uccsó 2 oldalról nagyon megfogott:
Nimától Az én angyalom éa a Nyársirató.(Előbbi megrázóan hasonló ahhoz,ami nemrég játszódott le bennem.);
Felagundtól a De profundis is hasonló gondolatokkal foglalkozik,mint amik engem szoktak kísérteni-gyötörni;
Laurelintől a két rövid pedig remekké csiszolt ékkőként összegzi vágyaim,gondolataim.

Bocs az egocentrikusságért és a nemtörődömségért a Többiektől

(Ui:Changeling, nem értem a kérdést:maga a sor jelent-e vmit 1általán v nekem mond-e vmit az együttes neve?Ay elsőre hosszú filozófiai eszmefuttatás le7ne a válasz,amásikra 1 1*ű 'nem'.)

Szofi: Ez jó... ez tetszik! Van benne egy kép, ami nekem igen sokat mond: törékeny álom. Anathema - Fragile Dreams... jelent ez valamit?

Üdv,Drágáim,Szofi vagyok!

Hiába,utóbbi időben mániámmá vált a profilmódosítgatás. Új nevem azt jelenti:'Rhellana,a Holdfény Lánya'.Mindenki úgy szólít,ahogy akar-az egyszerűség kedvéért a Szofira is hallgatok .Mellesleg kicsit be vagyok Rátok sértődve.Ugyanis múltkor megkértem Meliant,h rakja fel 1 versem-amit ÉN mellesleg elég jónak tartok -és a kutya se reagált rá.'A Szél születése' a szóban forgó darab.Kéretik visszakeresni és KRITIKÁT írni róla,különben irgumburgum és örök harag .Hoztam most is egy újat:

Kapaszkodás

A kapu,amin létbe léptem,
Keresztül az Anyaméhen:
Anyaöl,te kedves-szelíd!
És te, Föld! kitől távolít
Vágyam:űz a csillagokba-
Istenülni, a Pokolba-
Ha magam meg nem zabolázom--
Hisz' az Élet törákeny Álom...

Üdv!
Hoztam most is egy verset, bocs, de ezt angolul írtam... remélem, nem nagy gond! Kis őszi hangulat, áprilisban írtam...

A November Morning

look through my window
there's an orchard fading away
softly the wind blows
and an old night longs for new day

is it the autumn?
time to forget all of your dreams
wish for a gold gloom
better had be nothing to mean

look through your eyelight
place fades away we'd ne'er been to
ice-cold's my child-heart
your lullaby's I melt into...


Szép az ősz! Úgy szeretem...

Sziasztok...
Tegnap jött egy kis ihletem, és kihozta belőlem
EZT:

De profundis

Aláhulltam, most itt vagyok
Köröttem bukott angyalok
Szárnyuk fekete, szívük láng
Tekints le ránl, ó jó Atyánk!
Gyermekeid voltunk
De búra hajoltunk
Dicsfényünk megtört
Elhagytuk a mennyei kört
Hittük, hogy szabadok leszünk
De most is meg van kötve kezünk
A bilincs neve: fájdalom, gyász
Nincs már Őrző, ki ránk vigyáz
S a büntetés szabott, tudjuk rég
Hogy emészt a tűz, mi bennünk ég
De mi akartuk, mi vállaltuk
Szárnyainkat porba dobtuk
Hívén, hogy boldogok lehetünk
És hogy szabadon élhetünk
Ha eldobunk mindent, mi szent
S lent keressük, mi van fent
Most itt vagyok, szárnyam eltört
El nem hagyhatom már e kört
Mi egyszerre édes börtön
Hol büntetésemet töltöm
És keserű gyönyör, szent félelem
Hogy mit kutattam immár nem lelem

Jöjj hát végre, Arató
Te szerelmekbe harapó
Sújtásod legyen pontos és erős
Mert nincsen már olyan hős
Ki semmi-voltát feledni tudná
S a veszendőt veszni hagyná
Nem védené görcsösen azt
Mit anyag és érzés ráragaszt
Nem kételkedne semmiben
És úszna magától a Semmiben

Bocsáss el hát Uram!
S hogy nem leltem utam
És elpazaroltam a testem
A kárhozat tüzére vess engem!
__________________________

Hát ez...

Halihó...
Ezeket nemrégiben (néhány hete) követtük el Casaubon kollégámmal közösen, akit nemrégiben megismerhettetek a topiktalin. Régi hagyomány nálunk idiótábbnál idiótább négysorosakat írni, így született ez a három is...


::Hullajelöltek
áporodott alkonyon szemem tágra nyílva
ég magam máglyáján iszonyatos kínban
csontját feni a holt, és belém meríti -
sötétségét életemmel vegyíti

::Mocsok
Díszeleg a busz ablakán ékesen,
s ajkaimra tapad oly édesen:
csókod, mint régmúlt olajfinomító,
mocsok-hervadt bájad túl andalító...

::Klórszagú váróterem
Ahol a lelkek fertőtlenek -
egymásba gabalyodott lehelletek
már elsárgultak az újságok
a tükörben nemsokára új arcot látok

Oooo....
És ki az, aki tudna jönni?

Üdv:
-- Mau

És én sem.. nem tudom ez kit ríkat meg:))

Kedves Kollégák ,
topictali ügyben nekem bármelyik nap jó, azt hiszem, viszont Szofi kollégánktól nemrég kaptam egy privit, amiben újfent felhívta a figyelmemet a szintén hétvégén zajló, "debreceni tali" elnevezésű eseményre, és ennekokán - mivel ő ezen részt vesz - a péntek délutánt javasolta.
Érthetőbben fogalmazva, ha hétvégén megyünk, Szofi nem lesz ott.

Nekem jó a vasárnap is csak legyen már rég láttalak titeket....

Taliügy: Vasárnap... délelőtt nekem jó volna..., mit szóltok hozzá?

Üdv:
-- Mau

A Hold imája

Egyek vagyunk-
Napfény és Holdsugár,
Tied vagyok-
Te adtál csillogást.

Visszavennéd,
Mit rám vetettél- fényedet,
Megölnél,
Hisz elenyésznék nélküled.

Nefi: fantastic! A legjobban az erdő leírása tetszett benne. Láttam, ahogy te is láttad. Ha meg nem valós élmény ez az erdő, úgy még nagyobb gratu. A történet nekem kicsit kavaros... Szóval eljön az "angyal", elindultok, aztán csak te, aztán mégsem, utána mégis... szóval néha olyan Mivaaaan? érzés jött rám, de olyan jól használod a képeket, hogy elfelejtettem ezen törni az agyam. A kritikát pedig kösznöm, tényleg kicsit bőbeszédű vagyok néha, de csak azért, mert időnként rámjön, h valami áttekinthető formát kéne adni csóri versnek.
Dingir: a madaras egyik kedvencem tőled. Háttérsztori mellett még jobb. Ez a legújabb... a középső rész az Impressziókra hajaz. Az eleje iszonyatosan kemény, csak üt egyet és elterülök, utána meg lehet feltápászkodni, hogy egy szeméttelepre kerüljek. :agree:

Tegnap írtam valamit, amit feltétlenül fel akartam tenni, de sikeresen otthonhagytam. Úgyhogy most szülök egyet:

Itt a Nap.
Úgy néz rám, mint kedves barát.
Szeretem szívednek szerelmes hangját.
Nem ismerlek még.

A tavasz messze.
Nem tudom, miért várom a szemeit.
Nem akarom megfogni remegő kezeid.
Még nem szerethetlek.

Ág vagyok.
Érted nyúló, végtelen jövőbe vágyó kar.
Lelkem vadul, mindig téged akar.
De még nem létezel.

Sziasztok!

Tegnap késő este született egy versem, hangulata kissé borús is lett, talán épp emiatt.

Boldog boldogtalanok

A hazug álmokról leesett a vakolat…
Fedetlenül, csupaszon átadtad magadat…
Vége hát… Annyi sok kínban töltött éjszaka,
Mennyi árva, mennyi mostoha…
És hol a boldogság?

A simára csiszolt mosoly mögött,
Üresség van, a tökéletes élet
Csillogó páncélja alá rejtőzködött,
Ki szívében üveggé lett.
De repedni készül ez ólom – mosoly
Súlya alatt. Mindenki fogoly,
Saját bánatos valójának foglya!
Hol van hát a boldogság?

---

Szeméttelepen gyűlik az utca népe,
A város mocskos, fekete, keserű vére.
Szakadt rongyok, meztelen lábak,
Szomorú tekintet, remegő szájak.
Némán kígyózó halott élet – folyam,
Ételt nem látott egy hete, volt olyan.
Vergődő, lassú, kínos léptek,
Már nem gondoltak, s nem is féltek.
Szívük is felejtett dobogni néha,
Mindegyik elgyötört, megkínzott, béna.
Ellepik az egész éjjeli telepet,
Keresnek ruhát, kallódó meleget.
S ha néha – néha egy rongyra rátalál
Gomolyogva gyűl köré a sötét ember – ár.
S halvány, ráncos mosolyra torzul arcuk.
„Nem fagyunk meg mégsem” – megnyerték harcuk.
És szeretet, és nyugalom kúszik át köztük.
És az ég is könnyezni kezd némán felettük.

--

S még kérded, hol a boldogság?
Minden leütött szomorú hangjegyben,
Elhagyott éjjeli szeméttelepen,
Minden sóhajban, minden kiáltásban,
Minden pillanatban, mindenki másban.
Ott lakozik minden pusztuló világban.
Itt jár köztünk, sötét álruhában.
Nyomában csendben, fájdalmasan hullnak a könnyek…
Megismered merre jár. Bár nem láthatod,
S előtte a perceket izgatottan számolod,
Észre se veszed, s már könnyeid hullnak,
A boldog pillanatok könnyen elavulnak.

Boldogság? Megismered merre jár.
Előtte remény, mögötte halál.


Légyszi, írjatok kritikát rá! Kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Rándzsa: Az a Valaki egy csodálatos teremtés, aki nagyon-nagyon sokat tett értem... a többi legyen titok

Örülök, hogy tetszenek a verseim Nektek! Csak az az én bánatom, hogy ha mindíg felteszek egyet, akkor hamar elfogynak, aztán nem lesz mit írnom... nem írok naponta verseket... De azért van még néhány...
Vigyázzatok Magatokra!

Légyszi legyen szombat, de akkor színházba megyek este 7-re vsz
Legjobban a vasárnapnak örülnék, péntek semmiképp nem jó

A tali sztem legyen pénteken 16:00-kor a HÉV végállomáson Szentendrén.
Kritikákat holnap!
Puszi: A.m.

Szió mindenkinek!!

Dingir: nagyon szép, kidolgozott. Büszke lehetsz rá.
Nima: ugyanezt tudom elmondani; amellett viszont - remélem nem haragszol meg - megemlítenék valamit. Szerintem próbáld meg kicsit jobban tömöríteni a gondolatokat; szinte csak a csonkokat hagyva meg az eredeti gondolatokból. Érdemes lenne +próbálnod.
[size=9:1rilfnmj]/Na, mint ha én lennék a tömörítés nagymestere… örülök ha össze tudok hozni egy épkézláb versszakot… /[/size]
Laurelin: NAGYON tetszik!

Üdv, Nefra.

Az én angyalom

A halál s a béke angyala vagy,
eljöttél azon a fuldokló éji órán;
nem tudtam még – szeretlek –
s te voltál mindig is az imám.

Bármit kértem akkor már,
mindegy volt, áldás vagy átok;
s mindent meg is adtál…
Hallgatva nézted, hogy fázok.

Elalvó fényeim makacskodtak.
Nem lehet, ami nem igaz.
Ott áltál mögöttem.
Láttad; elfújtam a csonkokat.

S könnyű szívvel – őrült vándor –
mondtam: „boldog leszek bárhol”.
S csak mosolygott – ahogy
csak az ég mosolyog…

Nem szólt semmit. Hitte, alkonyodik;
nem ül máris éj a szürke magányban.
S megvárta, míg azt suttogom:
„Máshol legyen a holnapom”.

Valamiért gúnyos volt.
Éreztem ahogy elhagyott
az utolsó óra;
kértem, hagy mehessek.
Éjjelt sírt az óra.

S valahogy egy mozdulattal
kitárta ajtóm; elmehetek, szólta
sötéten, borongón.

Alattam úsztak bokrok,
fejem felett fák;
lejtett az út, felhő szórta árnyát.
És olyan poros volt, régen járt…
Hideg fű a dombokon.
Rám nézett, és én ránéztem.
Nincs már soha otthonom.

Lökött volna, ha nem megyek;
hallottam torz sziszegését.
Most gyűlölt volt, és hatalmas.
Szép, mennyeien szép.

Egyedül indultam.
Zordan állt ajtómban,
ha vissza néznék,
sírni látnám…
S bámulnám ostobán.

Elfutott a kert;
virágok bólogattak,
holdfakó füvek
engem gúnyoltak.

De akárhogy is,
én nem hittem volna;
a halál s béke angyala
eljön utolsó szómra.

Hogy mégis meghallgat…
Ekkor visszanéztem.
Büszke voltam, és kevély.
S féltem, nagyon féltem;
hatalmas volt akkor az éj.

Nem történt semmi.
Csak legsötétebb óráim
borultak arcomra.
Fény kúszott ajtómba;
látszott az a kedves,
utolsó láng, hiába fújta szél;
hitte, fény körötte az éj.

Sírni kezdtem, lehajolt
hozzám a Hold.
Átkozott legyen angyalom,
Vándor vagyok, az elhagyott.

Ekkor ott lett hirtelen.
Nem szólt semmit, nézett rám
alkonyom azon óráján.

Szemembe játszott szeme.
S elakadt lélegzetem,
Ő volt az, és én szerettem.
Mégis gyűlölt neve.

Suttogtam valamit,
ígérve; továbbmegyek.
Néma volt még mindig.
Folytak arcomon erek.

„A te utadra léptél,
ajtódat én nyitottam.
Legsötétebb éjjelen
lépésed én tanítottam.”

Már mentem volna, futottam.
De megállított hitszegőn.
„Te esküdtél, én esküdtem.”
Nem volt suttogni erőm.

És akkor elvitt. Kék mennyek
hideg magánya fölém hajolva
- arca hideg volt, s messzi mint
alattam a fák hullámsora.

Hát belenyugodtam abba is,
hogy kitépte a földről szemem.
És akkor tudtam, mért szerettem
- angyal volt utolsó éjjelen.

Galadh: Galadriel búcsúja nagyon szép lett!!!!!!
Nima: hasonló érzéseim vannak
Nef: te sem vagy semmi! A hangulata nagyon megfogott.
Changeling: nagyon bejönnek a verseid!!! Olyan szépen írsz!!!!

Kell

Ha a bánat belédbújik,
s úgy érzed többé nem múlik,
kell egy könnycsepp, mi meggyógyít,
kell egy só, ami elszólít.

Ha egy érzés elrabol,
s ihlettel megcsókol,
kell egy papír mire írhatsz,
egy feladat, mivel elbírhatsz.

Ha alomvilága születsz,
s csodákkal feltüzelsz,
kell egy cerka, mivel rajzolsz,
kell egy kép amit megalkotsz.

Ha ebben mind meddő vagy,
s múzsa csókot nem ad,
kell egy hely, hol aludhatsz,
s csodákat megálmodhatsz.

Hoztam verseket.

Emlékeim fénytelen,
fájdalmas kútjából kiáltok
feléd:
Szelidítsd meg
a lábam alatt koppanó
magányt.


Kivetem a régi bánatot szívemból.
Újra cserélem.
Legdobom meggyűrt szárnyaim.
Újra cserélem.
Eltépem álarcomat is.
(újra cserélem.)