Versek

tükrötök van?

_________________
[size=9:2hh5j7d1]* a Poupée de cire, poupée de son dallamára[/size]

code a rat the monster on doom in it

Excontentatio

Hozzád siklik , s sikló.
Darab-arab, art.
Hé Tudálékos! Tudj, s Tudódj!
Jászunk egyet, játszó játsziitokkal s játszin tokkal.
Jászokkal az Ugar urasa urnájával.
Serdüljünk, perdüljünk merd-verd. Mert!
Játszunk égbekiáltót! - s kiáhítozik ?
kiállva kiálthat, Ki Állhat kit Áthat.
Csendbe csendé cseperedik a hangos hang.
Időtűd időtlen átkot soroz a végtelen vinculumra.
Kezed fogtam s kezdő kezdj, s lőjék.
Igen, mert, arcom mi egyben harcom színképe
immár préda egy prérin Hol ott ,egy utolsót dobbantott Verébfi?
Mocsok mocsár, mosd mord pillantásom a excutiált tavaszra.
kölessel kell s kikké tisztátalan, máztalan, s bájtalan szűz.
Áztam az nap is! Sírtam akkor is. Kértem, akkor is.
Féltem akkor is. Vagy félekén felkent fertőm. Fesd falra vérem.
Mindenhova akartam a mindenszentek mindenségét.
Kiterjeszthetetlenül kiterjedt illúziók rángatnak ide-oda.
Helyette kaptam a determináns determináció kővé fagyott alkonyát.
Néztem is mire rá jöttem, hogy mire jó.

Raia Aiwartnak:

Szerintem nagyon szuper a vers. Jó volna, ha tudnám a neved, szívesen szavalnám szavalón valamikor... Persze csak az engedelmeddel...

igen, apokrifák rúlznak. és jacó + efkúnak riszpekt. végre már, hogy valaki... mert MINDENNEK következménye ven, ugyebár. valamint akinek nem inge...

hoztam egy rimitkailag hibás verset, sajnos nem megy még ez úgy ahogyan én szeretném.

(...)
Fagyott arcú hősök kiterítve,
mereven.
Szétfeszített arcok, letérdelve,
köveken.
Lengedezve, szállingózva, villanypózna-
hegyeken.
Kiszolgáltatva, megmeredve semmibe révedő
retteneten.
Károgva, repkedve, fekete-renegeteg
éhesen.
Keresztet vetve, nyugodt-jóllakottan,
méeretesen.
Állhatatosan térdelő masszív-kövek,
véresen.

Miért nem tudok kötött, szabályos versformájú vackot írni? Soha, soha...

Önzőnek lenni

Önzőnek lenni:
Érdekből tenni
Mit elvárnak tőled,
S mit nem vár el senki
-Az Életet.

Önzőnek lenni:
Annyi, mint lenni
Jól, rosszul.Próbálni
Mit nem vár el senki
-Az Életet.

Önzőnek lenni:
Rettegve félni
Attól a holnaptól,
Mit nem vár senki
-Az Élettől.

Önzőnek lenni:
Szólni vagy tenni
Másoknak semmi
Dolgokat, tetteket
-Az Életet.

Önzőnek lenni
S kétkedve nézni
Mindent, amit nem
Te hoztál létre
(S ezért nem is vagy biztos benne)
-Az Életet.

Minerva írta:

fqqdk írta:

04:29 szövegcsapda

míg az emberi viselkedés mögé
elme helyett algoritmust sejt
magát isten-létbe s a világot
a saját jóslatába kényszeríti

Itt ki az alany?

élj a befogadói szabadságoddal.

code a rat the monster on doom in it

fqqdk írta:

04:29 szövegcsapda

míg az emberi viselkedés mögé
elme helyett algoritmust sejt
magát isten-létbe s a világot
a saját jóslatába kényszeríti

Itt ki az alany?

Anya

Anya, hajadban több az ősz hajszál,
több, mint amit a tavalyi év látott;
de hagyjuk, hisz’ világosabb a napnál,
hogy az idő ma megáll; meglátod,
a kicsi fiad leszek megint, mert
boldog gyerekként nem fogom nézni
elfáradt arcod; csak a régről ismert
mosolyt… Tudod, most is gyűlölök félni,
- mint mindenki ezen a világon -
de ölelésed a föld minden aranya,
ugye elveszed kezemből virágom?
Illatuk azt mondja: Drága, drága anya…

2006-05-03/05

code a rat the monster on doom in it

Szösszenet

Karácsony-ízű kalácsot eszem
Kicsit kesernyés… vagy csak beképzelem…
Esős utcák, ablakra fagyott múlt
A szekér gördül, pedig nincsen kiút
Porcelán-ölelés és el nem csattant csókok
Hiába integettek, elúszott hajótok
2006.április 12.

Szösszenet II.

arany bíborba gyűrt fekete gyászlepel
fodrozódik s minden igyekezetemmel
tartom orcámat a napszilánkok felé
várjunk csak, öröm-ollóm szívem nem lelé
szépen csengő szavak, csak görcsös akarat
hajtja kezemet mert lassan csak ez marad
hamisak a hangok, de játszok míg élek
hazugak a sorok de, írok, mert félek...
2006. május 4.

Nemtudom

Ma voltam a mennyekben, de üres volt.
A nagy magas kapuajtó félig nyitva állt,
s a kulcs a mindenség homályában.hevert.
Kiáltottam: Péter itt vagy?- De nem jött válasz.
Beljebb mentem, de a hársfák is elhagyatottak voltak.
Hol vannak az angyalok? Szeráfok, Arkok, és Kerubok!
Hol van a teremtő? Azok az ígéretes dallamok.
Valaki talán abszolválta a királyságot? Az nem lehet.
Atyámat nem győzheti le senki, és nem oldozhatja fel senki.
A Mennyek Országát sem vihették máshová,

Úgy éreztem le kell mennem és odalent is körbe kell nézzek.
Siettem, a gondolat sebessége repített.
Mély bugyrokat jártam meg, de megérkeztem.
Itt állok most a Pokol tornácán, és osztatlan az öröm.
Mert itt vannak! Erősített meg szellememben e kép, mi fogadott.
Mennyi jó barát várna hogy bemenjek hozzá, elverni egy fél napot.
Bár itt az idő véges végtelen, de szellemem ide bemenni ma is képtelen.


Hogy mi lett a mennyei üresség titka?
( na most látom már 10 óra van döntsétek el Ti, mert lassan fexem)

Arlith 8O
Ez rendesen fejberúgott

Egy darab papírhoz:
Arra várt, hogy írjak.
Arra, hogy végiggondoljam megint.
Arra, hogy belássam ismét
Legjobb tudásom szerint,
Nincs már mondanivalóm.
Arra várt, hogy lássam:
Fáradt vagyok, kiürült Aspirin.
Elromlott fájdalomcsillapító.
Elejtett tabletta.
Ez, a másik meg arra várt,
Hogy lássam.
Arra vár, hogy újra elolvassam-
Ez voltam én régen.
Sikított minden élcem.
Annyi vagyok, mint ez a század,
És már most elcsépeltem a számat.
Tényleg kiperegtek a szemek?
Kérlek, adjatok szenet!
Arra várt, hogy írjak,
Magamban közhelylángot gyújtsak.
Talán még nem olvadtak a lángok.
Milyen látnok?! Csupa elhamvadt zsarátnok.
Kérlek, adjatok szenet!
Hogy rajzolhassak- Kék Egek, Istenek!
- Az a régi rozsdás hinta.
Meggörbült, eltört a rúdja.
Kezemben kicsorbultak a kések.
Így nem vághatom belétek. -
A Duna felett kisiklott a villamos.
Újra sírni már nem ildomos. -
Fehéregér párosrímsorok.
Láthatjátok, Én most ez vagyok.
Segítsetek visszatalálni!
Adjatok szenet újra látni!
Hóember szemem leesett a földre.
A répám meg- nekem nem volt olyan se. -
Arra várt, hogy újra teleköpjem.
Nyálammal, mosolyommal
És önös könnyeimmel.
Kivénhedt, ócska papír.
Fehér, vagy gennysárga.
Hiúságok hiúsága- Köszönöm!
Igen, köszönöm. Én.
[/u]

egoflash förmedvény:

[size=9:292yr0b3]tudom hogy kell élnem
tudom mit kell tennem
veszett romok között
élve, égve hinnem

de ettől nem leszek
teljesebb, boldogabb
felhők szűrik ki az
áldó napsugarat

mért van hogy az ember
nem teljes egyedül
hogy a szív félbetört
egy másik szív nélkül?

hogy találhatnám meg?
milyen kínzó talány...
minden megváltozik
örök csak a hiány[/size]

No!

Lássátok feleim, hogy szüntelen minden
itt fekszem a hamuban, a pór alatt.
Halljátok feleim! Egy hang, mely elhagyja torkomat.
Vészt kiállt, s elrepül az öreg Hollós mellett.

Észrevesztek? Most szalad át a tájon sebekből vérző testem,
mert én is, Te is „Egy” akaratból lettem.
Csak te vagy anyag... meg itt minden.
Én nem létezem! Csak itten...

Kérdezzétek Isteneiteket!
S kergessétek a válaszokat,
a teremtés beágyazott kódjai között
De válasz úgy sem lesz..


Lássátok, az ember lábnyomát !
Mert Itt pusztított a Földön.
Hazug, és igazságtalan volt
Anyját elhagyván, testvéreinek háttal gyilkolt.

Feleljetek! De ha lehet most ne kérjetek.
Itt a válsz ideje. S ha Uram irgalmazz Nektek!
Csak annyit kérek:
Feleljetek, s felejtsétek el a gőgöt.

efkú: köszönnyük….

üdv:
-- Mau

[size=9:3trbk7e7]

Ártemisz! Bökd ki, ez a te verbálerdészeted tényleg nagyon jó..! Tudod milyen ritkán mondok ilyet, tudod, milyen finnyás vagyok, de ezek nagyon szépre sikerültek. SZERINTEM - ami ugye nem jelent semmit.

FQ-Jaco: Nem én leszek az, aki majd veletek kapcsolatban is papírra veti majd (asszem tudok ÍRNI?!), hogy "A pályálya elején inkább a feszes formák sziporkázása, pályája vége felé pedig az elembertelenedett világban is a humánumot végsőkig valló, mégis szentimentális, kissé zavart, egyszersmind életbölcselet-szerűen mély t'artalommal megtöltött alkotások jellemzik költészetét..." Az nem ráám vallana. inkább csak valami olyasmi, hogy SZ'ART vagytok ti zseniálisak. Csak mindig rosszkor rossz helyen, ennyi az egész.

Milyen anyagból gyúrtak engem
hogy ilyen könnyen roppanok
és egybeforrok újra-újra-újra
mindennap új és új vagyok

acélos láng - és oly sebezhető
mint a nedves selyempapír..
mi célja vélem a világnak,
mért osztályrészem ennyi kín?

szeretethiányos címtelenke

a szavakat nehezen szüli meg bensőm
hiszen túlfeszíti szívem húrját
most minden apró rezdülés-foszlány
csak némán üvölteni legyen még erőm

száraz tónak mégiscsak kiszáradt partja
pedig édesen dúdoltam a dalt
de itt aztán minden béka meghalt
és nem kuruttyol már, meg nem is akarja

a másik angyal engem csak felégetett
asszem ez is 8 napon túl gyógyul
szekerem szakadékba csikordul
törjön nyakam, s mindenki elégedett lesz

vérem már úgyis elfolyt, érzéseimmel
ez micsoda környezetszennyezés
ismeretlen anyaggal telítve
ulrtrahang frekvenciájú kis rezdülés

oly mindegy. szívem üresen, de kalimpál
egyszer úgyis miatta halok meg
most már rímek se jutnak eszembe
keserű embertől jó verset úgyse várj…

2006. május 2. 1:31am.

LOL. ilyen az, mikor Efkú és Jacó napi sok órát töltenek együtt összezárva a munkahelyükön és rájuk jön a szokásos agymenés.
riszpekt.

bazmeg efkú...

8O 8O 8O 8O 8O

:agree:

APOKRIFÁK
IRATTATOTT A REJTÉLYEK ÉVÉBEN, 2006-BAN
MINDEN JOG FENNTARTVA!

[size=9:2gqum5vw]1. Az Élet Könyve

1.1
A kezdet vége és a vég kezdete különböznek
Minden különbség apró ellenhatás
A teremtést akarjuk letagadni!
Mint az életem! Mind az életem!

1.2
Soha nem hiheted azt, hogy utállak
Akkor utállak, ha halott vagyok
Ó mennyire szeretnélek utálni!
Ó mennyire szeretnék meghalni!

1.3
Azt hiszed, hogy minden illúzió
Azt hiszem, hogy a hited illúzió
Azt tudom, hogy illúzió vagyok
Mint az életem! Mind az énekem!

1.4
A zene azért van, hogy meghalj
A látás azért van, hogy ne élj
A halál azért van, hogy ne unatkozz
Ó mennyire szeretnék unatkozni!

1.5
Az emlékezet olyan, mint a jelentés
A jelentés olyan, mint a kvantumok
A kvantumok, olyanok, mint a
Nem értek veled egyet sohasem.

1.6
Isten nem kockázik az univerzummal
Nem értek veled egyet sohasem
Mint az énekem! Mind az énnekem!
Meg kell hogy ölje meg kell, hogy értsed.

1.7
Isten kockázik az univerzummal
Isten rulettet játszik a világgal
Isten dartsozik az arcoddal
Isten a játékos bukása!

1.8
Minden amit látsz a halálod akarja
Semmi nincs, amit láthatsz
Isten olyan, mint az emlékezet
Kis fénydarabkák lifegnek.

[...]

1.11
Soha ne gondolj magadra
Soha ne beszélj magadról
Soha ne fogadd el igaznak, hogy
Létezel. Mert ez hülyeség.

1.12
Szeretni annyi csak, hogy jössz
Szeretni annyi csak, hogy
Bármit hajlandó vagy megtenni
Hogy nedvek fröccsenjenek!

1.13
Mint az életem! Mint az életem!
Mindenkit szeretni kell
A tolerancia a legfontosabb
Mindenkit, tehát Kriszanát is.

1.14
Az emberek nem léteznek, tehát
Az emberek nem gondolkodnak
Te sem gondolkodsz. Azt hiszed,
Hogy tudsz olvasni, kisköcsög?

3. A Mindenség Könyve

3.1
Az ember: üreshalmaz
A világmindenség: üreshalmaz
A kutyád vagy, a szomszédod vagy
A pénztárcád vagy, te vagy a világ

3.2
A halmazelmélet szerint
Az üreshalmazból levezethetőek a
Természetes számok.
Tehát a természetellenes görcsök is.

3.3
A természet nem más, mint egy
NullMutatóKivétel. Ezért minden
Szám egyenlő ötszázzal
És minden szám osztható nullával.

3.4
Az olvasás az igazi művészet.
Azt hiszed, hogy tudsz olvasni?
Mindenki tud így olvasni
Kérdezz meg erről egy fotont.

3.5
Az írás igazi művészet. Mert
A művészet a világmindenség
Megértése ami vezeti a tollad
Azt hiszed, hogy tudsz olvasni!

3.6
A mindenség szakralitásai ezek
Mind előttünk hevernek a sivatag
Porában és a pupilláinkba fullad
Mind az énnekem! Mint az életem!

3.9
A tehetetlenség olyasmi, amit
Csak egyszer tapasztalhatsz meg
Legfeljebb egyszer
Soha nem tapasztalsz, csak emlékezel

3.10 Darabkák
3.10.1
Az első darabkát nem tudom
3.10.2
A második darabka: fél liter vodka
3.10.9
Az ötödik darabkában BKV-bérletek
3.10.43
A píedik darabka lüktető idegsejt

3.11
A röhögés kitölti a rendelkezésre
Álló univerzumot
Isten kacaja ez, nem másé
Te egy felharmonikus akartál

3.12
Soha nem értheted meg
Talán le se lehet írni
A Kozmikus Temetőtől
A szürkealitás térig a kontinuumot

3.14
Érkezteted, Iktatod, Szereled
Levéltárnak Átadod, Lezárod
Minta étterem! Minta életek!
Gyűlölök és Nevetek

3.42 (remix)
Mint parciális deriváltak
Lifegnek előre és előre
A démonoknak seregei
Talán kávét főz belőlük a macska

3.54
Sohasem fogsz tudni integrálni
Bölcsésznek születtél
A szomszéd Amtektotpe József
Még mindíg üvölt a mágneses jégviharban

3.55 A komponensek
3.55.1
Maximum íz no cukor
3.55.2
final class Univerzum extends Univerzum
3.55.32
Terminate and Stay Resident
3.55.-8+0,2i
Sohase mondd hogy vége

3.1048576
A betűk, karakterek, hangok
Nem szövegek és nem jelek
A színek csak azért léteznek
Mert a részecskék is skizofrének

3.14159265358979323846264338327950288419716939937510582097494 4592307816406286208998628034825342117067982148086513282306647 0938446095505822317253594081284811174502841027019385211055596 4462294895493038196442881097566593344612847564823378678316527 1201909145648566923460348610454326648213393607260249141273
A kör sohasem lehet tökéletes
A spirál szörnyű végzetet sejtet
Ma ontják nedvemet
Mint az életem, olyan.

2. A Célok Könyve

2.1
Azt kell tenned, amit a szíved diktál
Azt kell tenned, amit tenni akarsz
Azt kell tenned, ami a legjobb neked és a szeretteidnek és az emberiségnek
Úgysem fog menni.

2.2
Azt kell tenned, hogy röhögsz azokon
Akik nem jöttek rá, hogy
Úgysem fog menni.
Mint az életem! Mint az életem!

2.3
Azt nem szabad tenned, hogy
Nem röhögsz. Ha nem röhögsz
Akkor élsz. Ami hülyeség.
Mert nem is.

2.4
Mindennél fontosabb célod legyen
A nemzet egységének és javának
Előremozdítása. Az egység a nulla, egy rendezett pár
A java egy programozási nyelv és egy technológia

2.5
Aki nem azt teszi, amit te jónak ítélsz
Azt meg kell ölnöd
Nincs apelláta, tanulj meg gyilkolni
Aztán majd élvezni fogod

2.6 A legfontosabb célok
2.6.1
Mindenképpen röhögj egyfolytában.
2.6.2
Öld meg a hülyéket.
2.6.3
Fröcsögtess nedveket.
2.6.4
Tartsd be a tízparancsolatot.

2.7
Élted felénél a matematikusok majd
Megpróbálnak eltántorítani
Hagyd magad, igazuk lesz
Mint az énekem! Mind az énekem!

2.8
Hullnak a levelek, mint a Fibonacci
Sorozat tagjai. Semmi köze
A spirálhoz a céloknak
Mert a spirál konvergens.

2.9 Az Arany Ösvény
2.9.1
Létó! Siaynoq! Már hiszek!
2.9.2
Ne kérdezz miértet és hogyant!
2.9.9
Otthagyni a nedveid egy tau-orgián.
2.9.13
Kivilágítva, elfelejtve.

2.11
Nincs szükségünk oktatásra
Nincs szükségünk mágiára
Ez egy fizetett hirdetés
Mint az életem! Mint az életem!

2.12
Menjünk kávézni
Szívjunk el egy cigit
Adjál delphit, nézzél tévét
Menjünk ebédelni[/size]

code a rat the monster on doom in it

Az utolsó gyermekkor

Még labdáért indulnál
De hív könyv s máslét
Maszatos arccal napoztál
Pár napja a strand kövén.
Hát mégis, mit várnak,
Mitől leszünk mások?
Jók, szebbek, okosabbak,
Derékek, csinosak, bátrak?
Mi nem változunk-
A világ söpört el felettünk
Míg mi üdvös édenünkben
Utolsó gyermekkorunkat éltük.

itt

Artemisz.... 8O Gyönyörű! Nagyon szeretem a fákat, és ezért annál jobban megfogott a versed. Ismered őket, ez látszik. Gratula!

Hazafelé Sopronból alkottam ezeket, fogadjátok szeretettel:


A fák meséi:

I. /A hárs meséje/

Oly tág a világ
végtelen körülfutó
szivárványspirál
A magonc mit ültetek
féltett kisdedem
míg csöpp s ha fává nő, lesz
terebélyes, hűsítő
szilárd, bölcs anyám

II. /A bükk meséje/

A fák gyökere
a föld közepéig nyúl
águk égig ér
Isten trónját emelik
mért mondod, hogy csak mese?
Láttad valaha?

III. /A fehér nyár meséje/

Vén nyárfa, sorvadt
vélnéd: a vad borostyán
óvón öleli
pedig dehogy! megfojtja
mint kedvesét a vakon
szerelmes leány

IV. /A fekete nyár meséje/

Kiöntött a tó
vízben áll a fák töve
burjánzik a zöld
Suhángerdő sarjadoz
hány marad meg közülük?
mennyi pusztul el?

V. /A tölgy meséje/

Tölgyfán ezer makk
hányból lesz vén, göcsös tölgy
ládd, a fák is mind
éppúgy, mint az emberek
érnek, buknak, küzdenek
mindnek sorsa van

VI. /A fenyő meséje/

Nincs szebb, délcegebb
mint egy sudár, zöld fenyő
a hegy tetején -
Nincs vásáribb, keserűbb
mint tarkára aggatva
a ház közepén