Versek

Bocsi mindenkitől, úgy látszik, az előző hozzászólásom... khm... nem volt valami szerencsés... /

Kiszhobbit: elnézést, de igen. De nem akartalak megbántani vele, hidd el.

Szofi: egyáltalán nem bagatellizálni akartalak vele. Jobban ki kellett volna fejtenem, de fáradt voltam, és nem vettem észre, hogy máshogy is lehet érteni (vagy éppen "csak máshogy lehet érteni") amit írtam.
Arra a folyamatra gondoltam közben (jó, persze, ezt neked nem árulta el semmi... igazad van), amikor az ember addig feszegeti a saját magát saját magától elrejtett ajtókat, míg végül (gyakran pechjére) talál valamit. Az eredmény lehet pozitív, felszabadulhatnak olyan korlátok, amik addig egy kiteljesedéshez vezető utat tiltottak, szembesíthetnek olyan dolgokkal, amelyekkel utána lehet kezdeni valamit, de ugyanígy mindig ott a veszélye, hogy nem véletlenül rejtőzik, ami rejtve van, és olyan dolgok kerülnek a felszínre, amivel még nem kész az ember szembesülni. Volt már szerencsém ehhez is, meg ahhoz is, és nem tudtam, hogy mikor melyik lesz az eredmény. Ahogy az ember az oroszrulettnél sem tudhatja biztosan, hogy pörgethet-e még egyszer.
Amúgy nem az a baj, szerintem, hogy túl komolyan veszed magad, hanem az, hogy mintha nem járnád körbe magad. De ez csak az én megérzésem, azok alapján, amiket olvastam tőled, és egyáltalán nem biztos, hogy minden benne volt, ami a valóság megítéléséhez kell.
Hidd el nekem, hogy eszem ágában sem volt megbántani téged.

Arlith: jaaa... DDD És tényleg ne maradj csöndben. ;o)

Shaman: érdekes... Milyen értelemben használod a "dzsámi" szót? Én egy jelentését ismerem, de az nem illik ide. Viszont lehet, hogy más jelentése is van.

Alcarcalimo: [off] Na ezt tapasztaltam. szemerkélő esőben, gyalog, a húszemeletestől a Kalmár térig... Meg egyébként is. De a kerékpárosok cudarul ravaszak akkor is![/off]
Amit a szerkezetre írtál: ez elég erős érv, az ilyenek előtt meghajlok! )))

Shaman: önkritika, paródia? Khirályj!

Artemisz: még mindig van velük egy kis munkám, de nincs elég időm. Azért comingsoon, csak a soon tág fogalom. Sajnos... (
Ráadásul a gépem erősen gyengélkedett aznap éjjel. Az még hagyján, hogy alulexponált, arra fel voltam készülve, és sok helyen sikerült hatékonyan elébe mennem, máshol meg segített a Photoshop. De az autofókusz halódása már-már kínos. De azért vannak jó képek is.

Kiszhobbit: naonszívesen! Várom a többit!

Sötét Úr, csak 18 éven felülieknek írta:
Hogyan tett a 80-as években tisztességtelen ajánlatot a KISZ-fiú a KISZ-lánynak?
"Szeretnék mozgalmi munkát végezni az alapszervedben!"

Aki nem érti, az örüljön, hogy még fiatal. ;o)

Szofi: verbális oroszrulett? )

Arlith: bocsi. Általában szeretem az ilyen hangulatverseket, de ez nagyon kusza nekem. Pedig én is szeretem a fákat. Tudtad, hogy félnek az emberektől? Pontosabban a városi fák. Ez komoly. A budapestieknél nem is csodálkozom rajta, de amikor egy szentedrei, kellemesen nyugalmas részen lévő fa félelmével találkoztam, az nagyon meglepett.
Ja, "Anyámon látom az időt múlni" - ez nagyon itt van. Folyamatos döbbenet számomra, ahogy a szüleim öregednek. És arra gondolok, hogy vajon a saját öregedésem is ennyire (jobban?) meg fog lepni. Trockij mondta: "az öregség a legváratlanabb dolog, ami az emberrel történhet". Anyám szerint igaza volt. /whois Nóra néni?

Alcarcalimo: az a vicc, hogy nem (tudatosan) jött Nóli versére. )
Köd: finom! Csak azt nem egészen értem, hogy a 3 és 4 sorokat miért volt jó összevonni.
[off]Meg azt, hogy miért van az: Veszprémben [size=9:331p4mbj](gyk: ami dombok számában kenterbe veri Rómát)[/size] hogy csinálja a rengeteg kerékpáros, hogy csak lefele láttam menni őket. A csúcs az volt - már direkt figyeltük a barátaimmal a jelenséget - amikor egy "U-alakú" utcán (ami lejött egy völgybe, és felment a túloldalán úgy, hogy nem volt elágazás, kereszteződés, semmi) néztük a lefele ereszkedő kerékpárost, és megállapítottuk, hogy 4 nap után most először fogunk valakit kerékpárral felfelé menni látni. Erre a völgy alján az illető megállt, és szemtelenül hazaért.[/off] )

KsathraVairja: igazat hazudni... ez jutott róla eszembe összefoglalásként. Nagyon tetszik! Jók a mintegy-elbátortalanodva befejezetlenül hagyott félmondatos sorok. Az ilyesmi nekem mindig bejön, mert belevonja az olvasót / befogadót a versbe, kénytelen továbbgondolni a cuccot. (Vö. szerény személyemtől a XX. század című verset, valahol párszáz - pontosabban 259 - oldallal ezelőtt.)

Kiszhobbit: Légyszi szorgalmasabban írogatni ide, kifejezetten jó dolgokat csinálsz. A mondanivalóról most nem beszélek, mert megfogott az, hogy szép, tiszta, felépített a szerkezet, és érdekes a játék a belső rímekkel, ami a 4. sorokban elmaradva nyomatékot ad minden vsz végének. Nem tudom, hogy direkt csinálod-e vagy csak úgy jön, de az isten tartsa meg a szokásodat.
Közben elolvastam még kétszer, most már a mondandóra is figyelve. Nos, az nem akkora durr, de nem kell szégyelni sem. Nekem sokkal inkább a versben rejlő zene, a szavak körtánca és összecsengése tetszik, ami kitűnő érzékre vall. (Szerintem.)

Artemisz: végül is majd' mindegy, hogy hova teszed a kötőjelet, de az egyik helyre tényleg kell. Szofi javaslata is jó, de a te elképzelésed legalább annyira. Cép hangulat. Cép halacka! ;o)

Szofi: welcum back! ;o) Szegény Koborlót elég gyorsan "kivégezted" )

Mau: ez egy végtelen történet... Szegény múltidejű igék nem tehetnek semmiről. Ők csak a festék, de nem az ecset és nem a kép. Mégcsak nem is a festő és nem is a vászon. A relativitás érvényét veszti: a törékenység nem inerciarendszer kérdése.
Ellenben ismét élvezettel fürödtem a gondolati overdrive-ban, amit produkálsz. Ködfoltidő, axiómahuszárok, menekülés a paradicsomból - a régi-jó Mau-i rádöbbenések. Ami a terheletlen hátat illeti: rámférne. Épp azt állítja a gerincem, hogy szét akar szakadni.
Mottó: Chuck Norris elszámolt végtelenig. Kétszer. ;o))
Bocsi, most épp vitatkozást hozott ki belőlem a cucc... Đ

Patiszon: Az ötlet nagyszerű, ne hagyd elveszni.

Legyen a Ti szíveteknek nagyon jó!

Variációk egy témára
(ujjgyakorlatok)

II.
Útmutatást akarok, bizony jelre lenne ma szükség:
hogy juthassak előre a gyermekkéválásom útján?
Gyakorlata, bölcs szavai ugyan kinek is lehetnek,
ki mutatja meg azt nekem, hogy legyek tiszta megint?