Versek

Rókázó mókus vicces?
Mondjak jobbat?
Mókusozó róka jobb?

Nem e megkerült a tégla,
Alpári Gizike a tólbukin alatt.
Semmi nincs a hangon kivül.
Trágyadomb, emösztőkedv.
Nyöszöly, bészméh, kankókor.
Üröklre rottyant ház.
Lefexem Veled!
Megszagolom Fenekem.
Szimatolom, szimatkálom, szagolgatom.
Ánuszkámba csókolok. Jóéjt puszi Neki.

Sziasztok!
Aki még szeretne holnap csatlakozni a versmondó rekordkísérlethez és ünnepléshez, őt várjuk holnap, hétfőn fél háromig bezárólag a Moszkva téren, az óra alatt. Hozz verset magyar költőtől, ennyi a feladat(ja és nem árt elszavalni sem)!

Míg kezem a lelkedbe temetem,
míg lelked a szemedben felejted,
míg szeretetet cseppjeit vérzed;
magamat melletted érzem.

hali

Jacopo: a tarja nagyon 8O


cím nélkül

helyettesídendő pillanatok
egyedül vagyok, egyedül vagyok
arcomhoz kapok
letörlöm a fintort, ami kint volt
letörlöm a múló pillanatot
a csorgó vérpatakot
szemtől szembe gyáva vagyok

éled az éjjel
minden vámpír élvezi kéjjel
számon a szólam ahogy
észreveszem, hogy őrült vagyok
ez már egy más világ
egy új kezdet, határok nélküli lét
amit minden percben elszavalok
énekem az életem
a szünet sem más, mint félelem
fetrengek a perceken
ennél többre nem vágyom
ennél több nem kell nekem
haldokló mosoly az arcokon
forrongó lázamba fojhatom
mától magamat uralom

szédülve roskad a város
ahogy éneklem kacagva:
lábhoz!
s elkap a Fény és az Értelem
és minden lélek ami átkoz
miközben a Poklokba kárhoz
karjukat szorítom, s elengedem
velük küldöm az őrangyalom
az Ördgöre vágyom, őt akarom
hadd legyen újra sötét, hiszen
új világ terem
új világ születik
ide nem kell Értelem!

pergő könnyeken
sercegő perceken
elalélva vágyom
hogy jöjjön újra imádott
mesterséges Mennyországom
újra látom
ez a világ ébren átélt álom
itt minden szajha szűzként hal meg
én meghozom a szabadságot
mocskos lelkek üres életébe
a tiszta sötétséget ásom
az éjjel csöndje, békessége
teljes nyugovásom
a Fény az én Halálom

keresem de nem találom
a választ kutatom, a kérdést várom
a békét vágyom
züllött értelmet
szétszakító némaságot
s egyszerre fülettépő zaj-világot
nem lehet eltakarni
a végzetes hibát
mégis mindig megpróbálja
s belehal a világ
sírján hervad a művirág
szeretem, de megvetem
akarom, de elteszem
elhagyni nem merem

ennyi az Élet gyönyöre
akarom is meg nem is
ölve a jövőt remélem
megragadt másban a személyem
rettegésem a veszélyem
úszik az arcom szerényen
gyöngyöző verejtékben
az Ördög macája maradok
akár élek, akár halok
hallgatom ahogy nyüszít a nappal
áhítatos, éteri hanggal
szomjazva a tudást, a Fényt
én megitatom vérpatakkal
törött szárnyú, felgyújtott angyal
gyere te is, a tiéd leszek
ezentúl a kezedben ébredek
csak szoríts erősen
ölelj magadhoz mielőtt elveszek.


GemO.

Mírc: köszönöm. nem verjük le a kezedet, tessék írni

neoavantgárd cucc jimnek ajánlva, csak és kizárólag szándékosan elrontva még ott is, ahol nem kéne

37 - jimnek
félek
kövek Az éjszaka
merőlegesen becsapódó neonfény
a nyilvános illemhely illata
mennyivel hosszabb a fájdalom
a sötét horizont alatt
Őrültek élnek a bezárt kocsikban
talán
fénytelen
magas autópályák
Amerikai Éjszaka

néhány mai darab.

Andrássy út 60.

Kivérzett remény hever a betonon.
Vallomást rejt a szürke vakolat.
Síri csend, a lépcsőn leoson:
Hoznak ma új halottakat.

2005-04-09

Szomorú

Vízszintes esőcseppek az ablakon,
monoton dörmög a busz motorja.
Szomorú sötétben távolodom:
este rosszkedvem fojtom a borba.

2005-04-09

Futrinka utca

Igyak kávét? Mondta Nyak, és Nyik.
Leült Nyik, Nyakkal kávézni.
Volt kávé, boldogság, babapiskóta.
S a két papirzsebkendő, alámerült.
Csak sebükből esett ki egy két gombóc.
Némán állt a paraszt a sakktáblán.
Figyelte, ahogyan ráborul a bástya a lóra.
Lassú mozdulatok, ürülő tejszín.
Boldog Nyik, és mosolygó Nyak.
Majd kocsiba ültek, de egy kanyarban nem figyeltek!
Nyiknek Nyak lett.
Nyaknak meg Nyikk lett.

Végül is indításnak jó én is szeretem a lekvárt szerintem majd belejössz mindent bele!!!

jacoponak ajánlanám a következő bűntényt:

[size=9:n6m9xx1d]első kockám, többet nem csinálok ilyet, vagy verjetek rá a kezemre!!![/size]

mitévő
na most itt ülök
és sok józan ember van köröttem
én meg nem vagyok egészen józan
az emberben ilyenkor
óhatatlanul
is
is
felvetődik a nagy kérdés
és
hogy mi a francot csináljon
de aztán megoldom a problémát
dugóhúzó-party-roncs

tarja
egy végképp szétvert világ romjain
egy végképp széttört ember kiabál

Az Élet Dala!


Szendvicset harapdálnék,
Csokit törnék, majd pofámba gyúrnám.
fagyit nyalogatnék, nagy nyelvemmel.
Szőlőt majszolnék, lukas fogaimmal.
körtét zabálnék, a metszőimmel.
Tepertőt pakolnék, Szalonnát spájzolnék.
Colát innék, rummal. Sajtot rágcsálnék.
Ropit ropogtatnék, kukoricát csontoznék,
Röfögnék, böfögnék, kotkodálnék.
Zsíros kenyeret pusztítanék hagymával,
Pirospaprikát hullajtanék rá,
S eközben páleszt kortyolnék.
Beönteném a lavór meleg kacsazsírt a számba,
S kemencébe sült kenyeret fogyasztanék hozzá.
Meleg tejjel öblíteném,
Képviselő fánkkal enyhítenék bűnömön.
Pacal darabokat szopogatnék,
Velős csonttal meztelenül szaladgálnék.
És cuppognék, kondérhangon trallaláznék.
Nyivákolnék, nyihaháznék!
Borba fulladnék, asszony dudái közt dalolnék.
Mezőkön durrognék, szabadságot kiáltanék.
Gázfelhőket termelnék.

Két mai izé.

Régi-új május elseje

Emlékszem, ahogy a vörös tribünön díszelgő bohócok előtt
masírozott egy tömbben a kivezényelt s arctalan tömeg:
hangzatos szólufik mellett reppentek fel a színes léggömbök
és szolgaszájat tömtek be sörök, virslik és sósperecek.

Kacsintgató Jani bácsi is megszólalt az állami televízióban:
”Elvtársak! Az ötéves terv…” dörmögő hangjából áradt a porhintés.
Aznap nem dolgoztak az emberek, szünet volt a nebulóknak,
ha nem esett az eső, nevetve élveztük a Munka Ünnepét…

Kis „nosztalgia” az egész… idén vidámparkba megyek
és fiaimnak nincsen kötelezően előírt, ostoba hajbókolás.
Lufit így is kapnak, meg fagyit, virslit és miegyebet.
Kora reggel pedig feldíszítem a kis májusfát.

2005-04-08

eukaliptosz

tosz,
tosz,
tosz,
eukaliptosz
egyfolytában szívod
újat
mégse
hoz



[size=9:3ncy9dj6]de azért szeretjük[/size]

hali

Phelan: ez szép.... tényleg szép

kiútkeresés


Hamuvá lett bölcsőm
Úrrá lett a Halálom felett
Sehonnan jöttem, semmiből származom

Csak a tiszta jóság űz magányba
s ez zúz porrá, lehintett homokká
ontja magából emberszagú hangját
szájból szájba, osztva a Halált
remegő nyomorultak ajándékát
nem akarom tudni mi a Hatalom
miért válik istenekké
inkább nem mondok több imát
csak tovább fekszem ágyam alatt

Vörös leheletét rád hinti az Alkony
Érintése hűvös, szívedet lehűti
Részeg lüktetéssel borulsz a Semmibe.



GemO.

[némiképp hasadt magánybeszélgetés]


mitévő

kérdezem én hova tűnt a magány-szerelem
túlhaladott e halott viselet ma a fényt keresem
mondd mit akarsz soha-senki hol az igazad
túl e világ-temetőn ahova való vagy
én tudok én vagyok mit is ér aki más
te hiszed üzeneted az enyém a tudás
mondasz igent de te is ugyanoda mégy hova én
de kipihenem utamat az évek ölén

mért húzol mért tartasz hadd legyek szabad
mért nyúzol mért tagadsz túlhaladtalak
itt hagynál itt hagylak világíts magadnak
hadd látom messze jutsz megszökni úgyse tudsz
hiszen egyedül
te vagy aki menekül
ez védett ez lökött fény és sötét között
menj tovább menj kérlek nem kell hogy emlékezz
létezz

200504071623lnkm$x

Üdv:
-- Mau

_Phelan_ (Caranthír) írta: Csak... egy kósza... sírós gondolat.

Egy fél szívért, egy másik féllel fizettem,
De többet kaptam érte, mint valaha is hittem.

8O 8O *NarmCi meghajol _Phelan mester előtt.. * 8O 8O

Egy telem Decemberben.

Hideg volt, a varjak megfagytak a fán.
Csak a cigánygyerekek szánkóztak.
De Őket nem sajnálta senki, úgy sem.
Nem jött napok óta kenyér a faluba,
Mária néni, szinte lehúzhatta a pékség rolóját.
A férfiak nem tudtak dolgozni menni,
s mindenki a kocsmában volt.
A hó megbénította a mozgást!
Most is hallom amint, az ajtóban,
leverik a havat magukról! Tócsák! Olvad ide bent.
Morajlik a kocsma, nagy füst, remegő kezek.
Hatalmas ködbe burkolódzott a Bózsva völgye.
Tejfehér volt minden, erre is ittunk itt bent.
Égtek a kémények minden házban,
Asszonyok serénkedtek, tudták dolgukat.
Akkor még nem volt ez a kitörés dolog!
És itt a világ végén, ma sem jellemző.
Feri bácsi a sokat látott májbeteg alkoholista,
ma is éppen kedvenc történeteit meséli.
Slukkolok egyet hamuzom, és mosolygom.
Kilencszázszor hallottam már.
Beverek még egy Szilva doktort,
és lehet kimegyek okádni is.
A kis Marcsika, a buta cigánylány,
nem győzi főzni a kávékat.
Legalább ő dolgozik a családba.
Sokan aláfeszítettek már.
De én nem szeretném, szerintem gombás a lába is.
Kérek még Szilvát, slukkolok, kifújom.
Eres kezem nézem, fekete szőrszálaim kezemen.
Megjött Tóni is, és csak áll előttem, és néz, néz és mered rám.
Ezzel jelzi, hogy kéne neki, most is egy ingyen kör.
Reggel van, és Ő már totálkáros.
Tiszta takony a sála, körmei feketék.
Dekket keres most is a csikkesben.
Azt mondják kitűnő gombász volt, és erdőgazda.
Ma csak egy roncs, olyanok mint mi is leszünk.
Pár év! És remegünk a padlón, elhajlunk mint a bodza.
Beverek még egy Szilvát, és slukkolok, és kifújom.
Tejfehér most is a Bózsva völgye...

Szeretni kell

Szeretni kell, szeretni jó, mert erős kötelék!
Szeretni a szépséget, vonzalmat, testet, lelket.
De e köteléknek nem szabad illúziókra épülnie.
Mert szeretni kell, a társad feljövő gennyét, a torkából,
a kifolyó váladékot az orrából,
a szájon át távozó ételt,
a hasmenését, izzadó hónalját, szaros alsóját.
Szeretni kell, rothadó fogait, hatalmas csipáit, behajló körmeit.
Szeretni kell olykor büdös leheletét, túrós váladékait,
Szeretni kell elcsöppenő nóziját, kifolyó fülzsírját.
Szeretni kell, a billentyűzet mellett feláradó Testis szagot.
Mert jelzik, hogy Veled van, hogy Él!

Csak... egy kósza... sírós gondolat.

Egy fél szívért, egy másik féllel fizettem,
De többet kaptam érte, mint valaha is hittem.

Aiya!
Húha.. most ezt NEM ÉN íRTAM, de nekem nagyonnagyon tetszik, szal gondoltam beírom.. ez nem vers, inkább gondolatok kavalkádja, de szerintem aki írta így elsőre..hmm.. nagyon tecc Ha rosszat teszek, lehet kövezni!!!!!!!!!!!

Mikor nem hallgatok senkire,
S a csend a barátom,
Mikor a mémasággal társalgok
Mikor a sötét az egyetlen fény,
Mely utat mutat a nappal
Gyűlölködő árnyai közt
És segít, hogy ne legyek rossz
Öleld át a szerelmed, légy nyugodt, boldog
Egy gyermek szeme néz rád
Kékeszöld tenger közt fulladozol
Megtébolyult rohanás kerít hatalmába,
Hogy ne feledj szeretni,
Keresd a meleget, a szeretetet,
Hagyd ott az utálatot, sírva mosolyogj
Kiálts az ég felé, hogy a forró eső
Áztassa el poros ruháid, s légy tiszta...
Gyere közelebb...kérlek, ölelj meg.
Szeretném, ha itt lennél, itt mellettem
Érezni, hogy itt vagy, érezni a hajad,
a bőröd, az érintésedet, a szeretetet, a lágy meleget
A hangot, mely összhangzatként csndül fel
Tompán kongó fejemben, hogy
Betöltse rég nem hallott mennyei imával
Melyet az Úr hallott, még a kezdetek legelején...
...
Mond mi kell, kérlek mond, mond
Önzés nélkül, mond, hogy neked mi kell
Verd a fájdalom dobjait,
Szakítsd a kín húrjait
Hörögd a gyötrelem énekét
Ölj meg inkább, ha nem kellek
Könyörgök, ha nem kellek, végezz velem
S ha te nem teszed meg, hát megteszem én,
Súgd fülembe: nem kellesz,
S elmegyek, fel a világ tetejére, a legmagasabb hegyre
S ott végzek magammal, a mennyben
Ott, hol a boldogság piramisának csúcsa teljesedik ki,
Onnan vetem le magam, a magasból
Hol a végzetemet te mondod,
Kérlek téged, onnan taszíts le...

Szeress és ölj meg, vagy
Mondj nemet, és pusztíts el.

Filk

Együtt ragasztgattuk a zacskókat a reggeli félhomályban.
A hamutálban, még izzott a kiürített pipa martaléka.
Madárdal járja át most füleink, de mi csak ragasztunk.
Ragaszkodunk, a megszokott kézmozdulatokhoz.
A simítás, hajtás pontos precíz erejéhez.
A márvány asztalon két pohár volt, nem voltak üresek!
Tartalmuktól független, bogarak fuldokoltak bennük.
A fák között, vörösen izzott a felkelő nap korongja.
Az ültetvényre tekintek, és újra megtömöm a pipámat.
Egy gyors mozdulattal kiöntöm a poharam tartalmát,
S újra töltök, majd folytatom tevékenységem.
Délután vadászni megyünk! Zebrát fogunk lőni.
A terasz sarkában ott fénylik a tegnap kipucoltatott csizmám,
Kabátom oly mozdulatlan hever ugyanott, ahová tegnap ledobtam.

Köszönöm az érdeklődőknek a jelentkezést! Ne mulasszátok el az alkalmat, többiek!

Galkó Balázs színész is verset mond majd JA századik születésnapján. Az Új Színházban délelőtt tíz órakor kezdi el olvasni, és számítása szerint hajnali negyed-fél kettőre be is fejezi a József Attila összes költeménye című könyvet...

Leguanember írta: Szervusztok Versszeretők, Ékesszólók -Jóbarátok!

Közeleg ez év április 11-e, József Attila egyszázadik születésnapja, melynek alkalmából ünnepelni hívlak Titeket. Immáron negyedik éve a Fillér Utcai Általános Iskola folyamatos versmondással emlékezik a költészet napján, mely egyben rekordkísérlet is. várnak mindenkit, akinek szívügye a vers, akár az iskola tanulója, akár az utcáról betévedő vendég. Gyertek el Ti is, és szavaljátok, olvassátok egy magyar költő versét; együtt tisztelegve a babérkoszorúk előtt!

Április 11-én, hétfőn délután három órától a Moszkva tértől öt percre.
Ha csatlakoztok a csapathoz, írjatok nekem privit vagy emilt (ld. a hozzászólás alsó menüsorában) április 6-ig a választott verssel, polgári nevetekkel

[size=9:9qidjech]OFF:
Gilloth: köszönöm, erre most tök szükségem volt /me irul.pirul
/OFF[/size]

Mírrand, bocsi, de sajnos, a Síró Hold nekem tetszik... De télleg. nemtok rá jó szót csak azt az agyonkoptatottat h tündéri szép. És ez most nem hízelgés mert ritkán kommentelek...

Ha én választottam akkor, nem menekült.
Sántítva futott, de vissza nézett.
Nem érte el soha, a messzeséget.
Karjaimba borult, és várt, csendben, némán...
Körmeimet hátába eresztettem, fogaimmal nyakon sebeztem.
És aztán úgy meg b****m mint egy lovat.

Alcar: jó ez a vers kicsit még döccen itt- ott a ritmusa, de nekem tetszik.

Szöszmösz:

Homály

Törékeny légtérben lebegő testem
lassacskán vákuummá szublimált szellem
az éber álom állapot
s a valódi életem között.

Egy Day!

Citromos teát ittunk, és szappant nyalogattunk.
De figyeltem ahogy, nyelveddel herpeszed birizgálod.
Én, szeretek beletúrni zsíros hajadba, megölelni Téged.
Szeretem, hogy anémiás vagy, és zsírtenger folyik ha leülsz.
A Sóhajok-hídja alatt, alig fértél át Kedves, de én áttuszkoltam a csónakot.
A Dómban kettétört alattad a pad, remegtél, s nyálad a padlóra folyt.
De én segítő kezet nyújtottam Neked, és felhúztalak a márvány padlóról.
Olyan hálás voltál, hogy elkezdted nyalogatni gyöngyöző homlokomról, sós izzadtságom.
Aztán nyelveztünk, majd hatalmas mérges pattanásaidat nyomogattam ki.
Fröcskölt szanaszét a genny, de éreztem hogy ezzel is jót teszek Neked.
Este mikor hazaértünk kimostam a zoknikád, mert nem tudtunk aludni illatodtól.
Felejthetetlen volt minden amit adtál nekem.

Igen persze, bocs! Csak a te neved alatt volt a kocka kísérlet, siettem (kapkodtam) Sorry!!!

(OFF: van egy tökjó denevéres képem, felteszem valahova s szólok neked:)))