Versek

04:??jóga/légzésszünet
fiatal testek imádsága
mí ín izom velö ropog
fűti a teret körülem a
külön ma 1ségbe párolog

25_80 létezésem emléktáblájára - ars existentiae
------------------------------------------------
jó volna drogok nélkül álmodni és hinni a nem kiüresedett ölelésekben hajnaltájt
de olyankor már nincs más mint a cigi a pia és látomásai a napszemüvegbe rejtőző
jégüres halmazoknak amik ébren ugyan mi vagyunk barátaim de ha behunyom a szemem
látom magunkat a csöndbe bújt napfényes domboldalakon feküdni és ugyanúgy semmit
sem tenni ahogyan most Olyan késő van már mindenhez mint tavaly májusban azokhoz
a mondatokhoz mikor a játszótéren ültünk két hintában és a nagyon fényes múltidő
lebegett közöttünk amiből a többiek semmit se láthattak Hát szóval te is fuss el
jó messzire ha akarsz ahol már nem talál meg a jelentés nemlétezésének köntösébe
bújtatott önszánalmam egyetlen gondolatszemcséje sem és árulj művirágot a temető
mellett a sivító holdfényben amit majd a még nem hitetlen kisgyerekek elvihetnek
algernon feltételezett sírjának helyére Amikor a hajnali köd tompán ragyog hidak
azok fölött a lebombázott hidak fölött és a nosztalgiázó gyermek felnőttek lufit
eregetnek a megtépázott szélben két alvajáró egymásnak ütközik aztán felébrednek
és átölelik egymást Így múlik el minden nap amikben mágnesillatú csodák ugrálnak
És amikor a tükrök mélyén ha szembefordítják őket találkozik az az apró cseppnyi 
sötétség már mind tudjátok hogy csak hazugság volt az egész hisz' egyre szürkébb
a szeretet ahogy a nap is kihűl lassan Ha csak nyolc és fél sorom van hátra hadd
mondjam még amit akartam hisz végül vannak kik sosem azért dugtak szájuk sarkába
cigarettát mert milyen jól néz ki hanem mert annak a szédülésnek ócska kópiájára
vágytak amelynek a létezésében sem mertek hinni Ennyire jutottunk ezek szerint a
függőség a végső állapot meg az hogy életünk legszebb napjai voltak mikor a domb
tetszőleges oldalán feküdve az eget néztük és hülyeségekről beszélgettünk Amikor
pedig hazamentünk a pszichiátriai osztályra és újra leszedáltak minket persze mi
is tudtuk hogy az egész csak álom volt mert túl szép ahhoz hogy valóság lehessen
Szeretnék megtanulni hazudni Nem tudok már írni és élni mert kifogytam a helyből