Versek

Remélem, nem zavarjuk hasonszőrű reagálásainkal eme verses fórumot. Vagy nyitni kellene egy Haiku topicot?

S felriadva
Látom nem vagy mellettem
A vágy kegyetlen

Üdv!....

Mostanában kerül az ihlet vagy csak nagyon kevés száll meg.......

Ezt a verset inkább kis szöszenetet a barátnőm ihlette.(/ pill ő most nagyon szomorú).......

Sajnos minden szavad és tetted hazugság
minden csókod hamis volt, ami most fáj.
Szeretnék hinni abban hoyg még érzel
de félek én csak játék voltam neked.

Na, engem meg kihagytok? Pedig én is klubtag vagyok.

Úgyhogy kedves haiku-klub:

Éjjelente is
ágyon fekve, ébren
sűrűn hánykolódom.

Életem első kockaverse- a mai termésem:

Mírrand, ADIM:
Az órákon is
padra fekve, aléltan
jó mélyen hálok.

Mírrand, remélem jobban vagy. Jöhet a következő haiku!
Haebrethilien, azt hiszem akkor nem láttad meg a versben, mint kihívásban, a benne rejlő lehetőségeket. Pedig lehet úgy vallomást írni, hogy minden vsz-ban szerepeljen a szar (már elnézést), csak ügyesen kell fogalmazni . Nem tudtam ellenállni a kíhívásnak, és én is megpróbálkoztam vele, a saját stílusomban.

Egy szar szerelmi vallomás

Befészkelted magad az elmémbe
Hogy hívsz, arról sokszor álmodom
S mikor hangod eljut a fülembe
Kezed már ott van a vállamon

Ahogy csókolsz, arra gondolok
Ajkaid puhán tapogatóznak ajkamon
Szívem lüktetésével tombolok
Harapásnyomot hagyok hófehér nyakadon

Tudom, hogy vársz, armada sem állíthat meg
Magammal viszem szívem s a vágyaim
Ha elindulok hozzád, a Világ beleremeg!
Túlcsorduló érzelmem töri át gátjaim

S ha megérkezem, ha ott vagyok nálad
Auránk felragyog, ahogy összeér lágyan
Kiderül a válasz arról, mit érzek irántad
Elégítsünk ki végre minden elfojtott vágyat

Senkinek
000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000

Ja, Alcar! Egy darabig fennállt a veszélye, hogy a Széljegyzet egy házassághoz című népi játékot Neked címzem. De rájöttem, hogy Te vagy 2. számú férjem. HIIHii!

Ezt a verset amely e szöveg alatt fog megjelenni nem a komolyság hatja át, az biztos!


Ahol víz van

Korán reggel rikkant a rigó
fejemre esike gy mogyoró.
nagyot kiáltok: au!
Jön egy kutya, belémharap: vau.
megijedtem, véreztem
orvoshoz mentem.
azt mondta az orvos:
-Nincs remény te kos.
-milyen kos?
-Okos.- mondja az orvos.
Nevettünk, mosolyogtunk,
szilvásgombócot gyúrtunk.
Megettük, finom volt,
az orvos meg tolt.
-Hova tol doktor?
-Kezdődik a tor!
-Milyen tor?
-Hát a halotti tor!
köszöntem, elmentem.
Fájt a sebem, de beletörődtem.
Mentem-mentem, felhördültem.
Valaki meglökött: elestem.
Testemet csalánba temettem.
Meghaltam, elrepültem.

Máb: jaja... hogy mi minden még az, tán hagyjuk...

Haebrethilien! Hát ez szar ügy.

Vadász!
Ne engedj a célkeresztből.
Törött az agancsom.
Vadász!
Tiltott vad vagyok,
de eléd álltam én.
Vadász!
Lőjj ki! Tedd szobád falára
sérült trófeám.
Vadász!
Ne lássam önmagam
többé a patak tükrében én.

hm
anniyra szépeket írtok, szinte szégyellem magam

tehát, 2 verset berakok

1)színjátszón volt olyan feladat, h szerelmi vallomást kellett kreálni, úgy, h minden mondatban szerepeljen a "szar" szó. megihletett:

Fűcsomón szarkupac voltam
Légy és csiga mászott rajtam
Felhő könnye mind rám hullott
S nem a rózsa illatozott

Vártam mikor jön valaki
-jaj, de szar ezt kimondani-
Hogy lábára feltapadjak
Fűnek búcsúcsókot adjak

Jöttél barna szarba lépve
Esküszöm a földre, égre
Sose láttam nálad szebbet
Szaros voltom belédesett

Szeretlek, mint légy a szart
szerelmem nagy szart kavart
Szart, mely elönt engem s téged
Ha megszűnik székrekedésed

De te szarnak nézel engem
Pedig nem is lóg a seggem
Bottal vakarsz le magadról
Mint a szart a cipőtalpról

Hitvány vagy, egy szar alak!
Nem seggedből süt a nap!
Nem érdekelsz, mégis sírok
Szar voltam és az maradok

2)ez az időmértékes cucc pedig most született az elébb (kissé gagyi)

A nénike felkel, s főz egy kávét lassan a gázon
Bácsika nyitja az ablakokat
Hirtelen hangosan azt kiabálja:
"Meztelen alvók tűnjetek el!"


amúgy szalonképes szoktam lenni...

Kávéillatú szerelem
Ájulásig szeretem
Pattan minden zsigerem

Eonwe: Hajh. Szép. Romantic. Nyüff.

hmhm mostanában se fórumra nem jártam, se nem alkottam sok mindent, most egy dalszöveggel tudok szolgálni (zenei alapja is van )

Csillagfény

Tavaszi langymeleg szellő
Illatos estéken csendes nyári eső
Halódó napfényben színes levélhullás
Sötét téli estéken a hópehely ragyogás

Minden halvány hozzád képest
Szemedben látom az időtlenséget
Mérhetetlen távol két szép csillag
Fagyos fénysugár mi szívemben támad

Fény
Csillagfény
Kérlek ne menj még
Szívem jéglángokban ég

(Mert) nélküled mit ér a séta a tavaszi szélben?
Nélküled mit ér bőrig ázni a nyári esőben?
Nélküled mit ér feküdni az őszi avarban?
Nélküled mit ér térdig járni a friss fehér hóban?

Kávé nélkül is
Pattognak az ereim
Lassan elmállok

Négy kávéval is
Alacsony vérnyomással
Szédülve rángok

[size=9:22lmzkfs]Ezért megyek most orvoshoz [/size]

Mau! Ha jobban ismernél, fel sem merülne e gondolat.

Más:


Széljegyzet egy házassághoz

Te azt mondod: -pitty.
Én azt mondom: -potty.
Te azt mondod: -széna.
Én azt mondom: -szalma.
Te azt mondod: -nőt.
Én azt mondom: -férfit.
Te azt mondod: - meleg.
Én azt mondom: -hideg.
Te azt mondod: -kutya.
Én azt mondom: -macska.
Te azt mondod: -anális.
Én azt mondom: -kanális.
Te azt mondod: -együtt.
Én azt mondom: -külön.
Te azt mondod: -fekete.
Én azt mondom: -fehér.
Te azt mondod: -here.
Én azt mondom: -pete.
Te azt mondod: -még.
Én azt mondom: -elég.

...és így megy ez Drágám, a kezdetektől a végig.


Széljegyzet e vershez:
A Férj:- De Drágám! Mindezt Te mondod, mert mindig csak a szád jár!
A Feleség: -Pitty!

Máb: nekem tetszik az ötlet, mámint a tiltakozás a tudománnyal együtt járó illúzióvesztés ellen. sokaknak valóban egyszerűbb lenne, ha hihetnének az álmaikban és nem kellene mindent objektívan szemlélniük. viszont néhol úgy tűnik, mintha gyenge asszonáncokkal rímleni akarnál, a vers vége felé haladva azonban ez egyértelműen eltűnik, így (nem tudom, mennyire akarattal) megtörve az amúgy meglehetősen laza formát.

Párosrímlő cuccok és bigyók a karakterközből. Ma kivételesen többé-kevésbé érthetően beszélek. Ilyet is megértünk…

bináris logika

megremegett ma minden axiómám
az útközi végtelen kötélen lógván
és szabadon zuhanok az űrtelen égen
közel sem érve a ponthoz messzeségben
mi oly szilárdmód ragyog
mint a gyémántfehér szóvesztett ragok
egy szövegszőtte rendszer végső hangjai
mit körbevesznek a múltidő nagyjai

észnyelő konvergencia a holnapokhoz
hogy jobb lesz és talán örömet okoz
valami névtelen emlék-hordozónak is
mikor az igazam az igaz és a nullám hamis
a hullám meg részecske-halmaz
légüres szavam mutasd hatalmad
ha maradt valamid a tagadásból
és látod még az egyet a mástól

az egyesek mondják az abszolút-érték
pozitív marad hogy a nullák is értsék
aknába léptek most mind zuhanunk
hogy szavakba éljük négylény-magunk

200503081529lnkm$X


Vasutasok dala

„Tiszteljétek az utakat mert ők a ti inaitok és ereitek.”

Vége már a vonatnak, kezükre szegeztek
minden jegyet a tehetetlen testek,
csak egy üres kabint keresnek
koronaékszerül a végtelenült estnek.
Angolkeringő a ringó vonta-mélyen
vöröslő dohánydobozokkal, amúgy szegényen.
Egy szál adassék a morgoló utasért,
millió égjen a méla vasutasért.

Párhuzamos-világról álmodik a háló,
és a néha közbeéklő fűnőtte megálló,
hol hallgatag pihennek a hullaszagú vonták,
elfeledve szőve szerte rémálmok vadonját
a sínszálakba akadt villanypásztoroknak,
s ásító szájukban a füstmarta toroknak.

Az idő is mivelünk utazik néha,
ha repülni szárnyain fáradt már, és néma
a szó is, hogy daloljon, inkább csak piál
és Pilinszkyt üvöltve a padlóból kiáll,
mint rosszul vert szegecs a zörgő bordák körül.
Lassan a mozdony is csontjainkra gördül,
ismerjük mi nemes fémből való gróf Lovasyt,
ő a legjobb hátasunk, ki felhők közé hasít,
morogva-böfögve gurul őszes füsttel,
oldalán a tábla vassal verve és ezüsttel,
mit szétfolyó vak Holdunk csorgatott a testre
és neonfényben ázik minden szombateste,
ha feltűnik istenünk, a végtelen város,
egyfelől az éggel és a méllyel határos
az élet túlsó oldalán, hol közfényt sír a tér,
és könnyei közt ott fgyel a fényevő kövér
Betonbéka, ősi szellem, léttelen varangy,
őt kergeti fémszín hanggal a kürtszó és harang
metrók alá, vascsövekbe, pályaudvar-árnyba:
városlakó nincsen egy sem, aki színét látja.

Kialvatlan ébredezünk, s a fénybe fúrt utak,
a mérhetetlent szétfeszítő fedetlen kutak
behálóznak, érben égnek, így vigyázzuk álmotok
világok közt megvetetten, ti kegyetlen városok.

200503081612lnkm$X

Üdv:
-- Mau

A Misszió

A zúgó vízesés felett a dzsungelben
sikoltó indiánok mezítlábas futása
hagyta hamuban örökre megfúlni
könnyel-szívvel alkotott eszmék menedékeit;
ahol nem számított, hogy fegyvert fogó papok
vagy a béke keresztjét cipelő fehérruhás
Gábriel atya szíve kapott ólomgolyót
híven megfizetve az Úrnak tett szolgálatait;
ahol a zsoldosból lett jezsuita
is szent gyilkossá változott vissza
s szeretteiért áldás nélküli harcával áldozott
bátor vért hiába épült templomok
bús füsttel égő oltára előtt…
Isten aznap befogta a szemét
és súlyos esőkönnyeket ontott
nevében gyilkoló és
mártírként elhunyt gyermekeiért.

2005-03-08

Mesék a gáázkonvektorról.


Egyszer volt hol nem volt, volt egy hideg szoba.
Benne élt egy fázó kis unoka.
Ám aggódtak érte, s küldtek szakembert megsegítésére.
Volt meleg a szobában, s ez után ült nyugodtan a Kedves a foteljában.
És a kis unoka nem fázott, mert mind két oldalról meleget kapott.
Ám egy napon valami kis szervezetében megromlott.
Fulladni kezdett, estéken át, s naponta elhasznált egy gyógyszeres pumpát.
A Kedves esténkét bejött, és megsimogatta,
De a szemeiben az aggodalmat titkolni, nem tudta.
Egy este az unokát, iszonyatos fulladás kerítette hatalmába.
Azt hitte a hálál már itt vár a szobájába.
S e kis kedves Tünemény, ki ritka jó volt e Föld tekén,
mellkasi fájdalmakkal ült immár , a megszokott fotelén.
Az unokája jobban lett, s hitte hogy ez nem az, mert Az nem lehet.
A Tüneményt kórházba vitték, de életét már megmenteni nem lehetett.
Hívjon egy papot, a főorvos Úr, e mondattal, nos nem igyekezett.
S aznap este az unoka mi fontos volt neki, elvesztette.
S hogy mind e miatt egy visszaszivárgó gázkonvektor volt a hibás,
Nos Ő akkor ez nem sejtette.
Ma már nincs konvektorom, nincs Nagyapám,
Maradt a hideg üres szobám.

Kék vér foly
Kemény ereimben
-Kőfalakat dúl.

Skacok, Itt van Ő!


Ma beköszöntött a tavasz,
Évelnek, kint a kertben a szomszédok.
Ma délben, emberdalra ébredtem.
Ma beköszöntött, s a körúton is, neztelen.

Lüktető vérem
Dübörög a szemedben
Szívem kőfalú

Kárhozott vér foly
Könnyem marta mederben;
Halhatatlan bú

hú, régen vtam itt....
majd kéne olvasgatnom, fogok is, ha lesz időm
nosh, ez igazából egy mail, majd ti is meglátjátok. olyan érdekes lett, versnek mondjuk anniyra nem mondható, max szabadversnek, de öhömm. szal ti mondjatok róla véleményt,( ha lesz)...a vége már egész teccik:)nekem legalábbis

[size=9:cr96jvzj]hehe
hehe
nemotk mit írni
lehet, h tudnék, de most mégse megy
nemtom miért
semmit sem tudok
ninics jókedvem
de azért anniyra rossz se
de te tök jó mailt írtál
pörögtem rajta
azért van pofád, hallode
dehát így van ez rendjén
hja
bizony így van ez
most kissé beteg is vok
köhögök, meg tízenhúsz zsepit használok/óra
hát ez a mail is tök zsír lesz
mondhatni ász
sőt talán a khirály kategóriába is besorolható
lesz
majd
ha megnövök
na tök jó
tulajdon képpen...nemtom micsináljak
se az életemmel
se az eszemmel
se a végtagjaimmal
se a mosatlannal
de még a nettel se
mert anniyra luxuséletem van,
h bármikor hozzáférek itthon
és leülök a gép elé
és nem tudok micsinálni
nem olyan jó ez a fenenagy jólét
csak nézem, h a helyesírás ellenőrző pirosra festi néhány szavam
anniyra. nem bírom leírni normálisan
anniyra
annyilra
anniyra
annyira
végre
de következőleg úgyis elrontom, de azért hátha nem is, mert anniyra nem lehetek béna
és hopp, de mégis. pedig nem is direkt.
de mit számít az, h direkt vagy nem direkt csinálsz vmit, a lényeg, h megteszed
megtörténik, megesik, érted? vagy még magyarázzam?
minek magyarázzam? ha eddig nem érted eztán se nem fogod.
de bízom benne, h a szegény fejedbe' szorult egy kis elme
vagy ne reménykedjek?
áltatom magam?
vszleg csak áltatom
mint mindig
illetve
nem is mindig
vmikor anniyra (na, jó feladom) feltör a pesszimizmus belőlem, h aztán kellemes meglepetés ér
vagyis kellemes lenne, ha nem lovaltam vna bele magam a rosszkedvbe és a borúlátásba
meliyk a jobb?
egyik se
vagyis
talán
mégse
mert nem tudom
azt tudom, optimistának lenni jó
egészségesnek lenni jó
úttörőnek lenni jó
okosnak, szépnek, aranyosnak, kedvesnek és jónak lenni jó
legalábbis ezt mondják a képmutatók
de akkor is érezhetem jól magam, ha egyik sem vok
mert tudom, h nem vok középszerű
és én ezzel beérem
mert igenis jólesik, ha furcsán néznek rám az utcán
mert igenis jólesik, ha azt gondolják, ez a csaj dilis
mert igenis jólesik, ha megmosolyognak
és igenis jólesik ha megjegyzést tesznek
nem tudom, te hogy vagy ezzel
hát,
én így
és tudod, lehet így is élni
16 és fél évig biztosan
aztán még meglátjuk hogyan tovább, de talán megérem a húszat is
s ha még immunissá is válok az elvárásokkal szemben,
talán
elérem a nyugdíjas kort is
2 nyelvvizsgával, egy diplomával, egy pici lakással, meg persze útlevéllel
hogy utazgassak a félretett pénzemből
és megmutassam a világnak a régi képeket, amiken
hol hosszú
hol rövid
hol piros
hol kék
hol raszta
hol nem rasztahajjal
kissé irreális öltözékben
gumicsirkével a táskámon
vigyorgok
és elmondom az embereknek
"mégiscsak rendes ember lett belőlem"

nem is olyan rossz jövő ez...[/size]

Ahol a változás, ott a változat.

gótbetűk
(celebnek aki most nincs köztünk)

azt mondják a kis halál
ha felzabál
az éhenkórász messzeség

te is szertegurultál
üveggolyó-képeid kísérik vonatod
kezemben végtelen név-fonatod
a felszüremlő emlékezet

a párhuzamos merre vezet
kérdezem álmosan kérődzve képeken
mit agyamba ír méla képzetem
s a végtelen-hosszú végzetem

valahol a ködben üldögél egy állat
igazat beszélve a hallgatag világnak
és ezüst szavakat köpdös a terekbe
este meg nullszín embereket képzel
az előtte sorjázó karakterekbe
így semmi se vész el

hálóra lépj hálóba akadj
figyeld a közönyfény elektron-robogást
mi is itt jövünk valahol
a csetlogok és szövegközi jegyzetek aranyszálain
mint sem sejtő neuronként összefogózva

brown-mozgatással töltöm az időt
amíg nagy zöld szemek hiánya villódzik
minden csésze ismeretlenben
és minden pohár különlegesben
a hunyorogva lüktető cigarettafüst pedig
regéket suttog egy kaotikus visszatérésről

200503071359lnkm$X

Üdv:
-- Mau

Papírlapok zizzenek a száraz kézben.
-Supraventicularis trachicardia?
Összeszorított fogakkal bólintok.
Az orvos arca fürkészhetetlen.
Hideg asztalon kiterítve fekszem.
Zsinórok lógnak, a műszerek csípnek.
A súrlódó hangoktól didergek.
A gép szívem mélyére hatol.
Kamrák és pitvarok.
Rendellenes szálak,
véráramlás,
anomália.
Az orvos jegyzetel, keze jár,
bensőm a monitorra feszül.
A fekete-fehér képre meredek:
Ez nem az én szívem.
Az a mellkasomban dobog.
Sok-sok szobája van.
Rejtett zuga,
titkokkal tele.
Vágyaktól lüktet.
Szétszakítva sikít
dohogó fülembe.
Vért kerget ölembe,
csókokat követel,
ízeket érez.
Harapni tud,
ölelni akar.
Befogad és kilök.
Meghal és újhodik.
Ez nem a én szívem.
Az a mellkasomban dogog.
Nem kell másik szív-én ilyet akarok.