Nyomtatás

Tolkien Live RPG 2011. - Vihar Umbarban

A harmadik Élő Szerepjátékos  Tolkien Találkozó a Magyar Tolkien Társaság szervezésében. A Live RPG ezúttal egynapos lesz, és Budapesten zajlik, szeretettel várunk mindenkit, akár kezdő, akár tapasztalt játékos!

 

"A harmadkor derekán, 1811-ben Umbar vitatott, élettel és veszéllyel teli városa ismét Gondor koronájához tartozik - a várost nem rég vették be a király hadai, és hamarosan új Kormányzó érkezik a városba, hogy Gondor királyának nevében uralkodjon és biztosítsa a kalózokkal, szökevényekkel, kereskedőkkel és szerencsevadászokkal teli város békéjét és hűségét. Azonban a tenger ezen sötét hírű gyöngyszeme fölött viharfellegek gyülekeznek, és mindenki a maga pecsenyéjét akarja sütögetni az új hatalmi felállásban. Vajon ki marad végül állva, és kit vet ki a tenger?"

 

Időpont - 2011. november 26., szombat, 12 órától
Helyszín - Cantina Klub, Alsó Erdősor utca

 

A játékról:


A játékosokat öt egymással és a körülményekkel versengő frakció várja majd, tapasztalt élő szerepjátékosok vezetésével, hogy minél nagyobb befolyást szerezzenek a Kereskedőhercegnél, megküzdjenek Umbar kereskedelmi, politikai és katonai hatalmáért, sikerre vigyék saját céljaikat, megőrizzék titkaikat és megkeserítsék riválisak életét.

A frakciók közös céljai mellett minden játékos saját feladatokat, célokat, küldetéseket is fog kapni, melyek egésze hatalmas hálóként áll majd össze, mindenkit bevonva és megmozgatva - vérmérséklete és érdeklődése szerint. Ármány, szerelem, bosszú, kaland, pénz, vágyakozás, kíváncsiság és hűség szálai között kell helyt állnia umbariaknak, gondoriaknak és haradiaknak egyaránt.

A játék helyszíneként a Cantina Klub egy sötét hírű, életteli, buja és nyüzsgő umbari kocsmává alakul majd, ahol a játékosok megbeszéléseik, ügyes-bajos dolgaik között elkölthetnek egy italt vagy egy tál ételt.

A játék költsége 1000 forint, mely tartalmazza az adminisztráció, a helybérlés és egy tál étel, valamint egy ital árát.

Aki jönne játszani, az kérem küldjön egy e-mailt erre a címre:

umbar kukac googlegroups pont com

Az emailben írjátok meg:
- neveteket (polgári és nick)
- életkorotokat
- akartok-e előregyártott karaktert vagy sem (aki szeretne, lehetőleg minél hamarabb írjon)
- valamint egy sorrendet, hogy melyik frakcióba akartok tartozni (a frakciók leírását megtaláljátok lejjebb; 1-es: semmiképp sem szeretné ide tartozni, 5-ös: arról álmodom, hogy ide kerülök)
- aki kezdő játékos, és szeretne előzetesen egy kis felkészítést kérni, azt is írja meg

Jelentkezési határidő:

2011. november 7. (hétfő) éjfél

 

Fórum:

http://forum.tolkien.hu/viewtopic.php?f=12&t=706

Kövessetek minket Facebook-on is:

https://www.facebook.com/event.php?eid=260624123980526

 

 

Umbar hangulatáról:

 Első, nagyon durva leképezésében képzelj el egy társadalmában és gazdaságában kissé Velencére vagy Amszterdamra hasonlító kereskedő-államot, stílusában és képeiben-ízeiben pedig helyezd Isztambulba, Szamarkandba, vagy a Levantéba, mondjuk Akkóba vagy Türoszba. Mivel nagyon meleg van, és a tenger felől mindig langyos, párás szél fúj, ezért az emberek könnyű, lelep-szerű ruhákat hordanak, sok-sok színt, amivel társadalmi helyzetüket és ízlésüket fejezik ki, sok ékszert, illatszert. A bőrük kicsit barnásabb, kivéve a tiszta vérű númenori családoké - nekik az öltözetük is kicsit más, komorabb, sötétebb színű, elegáns, nemes anyagokból. A hangulata vérbő, eleven, tele idegen kereskedőkkel, érdekes árukkal, a helyiek modora közvetlen, kicsit túlságosan is közvetlen egy gondori szemszögéből, azonban nincs híján az eleganciának sem, és a formalitásokra nagyon adnak. Az épületek java része egyszerű, vastag falú, lapos tetejű vagy kis kupolával záródó ház és bolt, általában világos színűre festve-meszelve, függönyökkel, szőnyegekkel, gyékényekkel kiegészítve, szellős verandával. A paloták viszont díszesek, faragványokkal, festményekkel, mozaikokkal, drága szőnyegekkel, szökőkutakkal, szobrokkal, tágas oszlopcsarnokokkal és finomra faragott rácsos fa ablaktáblákkal, mindez kőből és márványból. Mindenhol öntözött kertek, fák, ligetek, az utcák forróak és keskenyek, a kikötő pedig egyenesen zűrzavaros.

 


 

 
A FRAKCIÓK:

 

 

- A Kormányzó és kísérete (frakcióvezető: Felagund)

"Hiába tekintik Umbart a korona frissen visszahódított ékkövének, nem kis bátorságra vall, ha valaki úgy dönt, oda akar költözni. A frissen kinevezett Kormányzóról mindenki tudja, hogy becsvágyó és büszke ember, de vajon sikerül úrrá lennie az intrikáló kereskedelmi ligákon? Bizalmasai tűzbe tennék érte a kezüket, és hűségesen segítik mindenben- abban is, hogy a királyhoz csak a legkedvezőbb jelentések jussanak el, a kényes kérdéseket pedig igyekeznek elsikálni.
A kíséretébe tartozókról azt mondják, vagy nagyon bátrak, vagy nagyon elkeseredettek, ha erre az útra vállalkoznak. Umbar neve egyet jelent a lázadókkal, idegenekkel és bajkeverőkkel.
A kíséret tagjai, ha erről kérdezték őket, csak legyintenek. Néhányuk gyors meggazdagodást keres, van, aki rokonait kutatja a visszakerült városban, de akadnak olyanok, akik úgy gondolják, minél messzebb kerülnek a királyi igazságszolgáltatás éber tekintetétől, annál jobb. És mindenki tudja, de nem szívesen beszél róla, hogy Gondor érdekeit a Kormányzó testesíti meg, de nem csak ő képviselheti, hanem Telumehtar király rangrejtve utazó bizalmasai is."

 

Gondor őrzője és gondozója az egykor volt Númenor emlékének és hagyományainak, a legnemesebb emberi nem birodalma Középföldén, a dúnadánok déli királysága, mely állandó ostromát állja ki a sötétség teremtményeinek és az irigy, háborúhoz szokott határ menti kisebb népeknek. Ezen népek egyike az Umbari-öböl lakóinak kevert vérű fajtája, akik között bár ott vannak az ősi Númenor leszármazottai, szellemükben és viselkedésükben is erősen elfordultak Gondortól, s kalózokkal, haramiákkal és a sötétség szolgáival szövetkezve többször megtámadták, kifosztották Gondor déli tengerpartjait, kereskedőhajóit és lerakatait. Ez az öbölvidéki emberfajta lakja most Umbart, s közöttük csak elenyészően kevés a dúnadán vagy a haradi.

Umbar egykor Númenor legnemesebb erődje és kikötője volt, később a Valák ellen fordult Ar-Pharazon itt szállt partra Sauron ellen – Umbar később is a „király embereinek”, a későbbi fekete númenoriak kezén maradt, és a sötétség fészke lett, ahol együtt uralkodtak zsarnoki módon fekete númenoriak és a kalózurak, mindig egy-egy Zsarnokként. Gondor csak a Harmadkor 933. évében tudta elfoglalni Umbart, újra igaz dúnadán kézre kerítve a várost és öblét. A következő ötszáz esztendőben hol Gondor, hol a haradiakkal szövetkezett kalózok és fekete númenoriak uralták a várost, a gondori uralmat végzetesen azonban a Rokonviszály után a trónbitorló Castamir leszármazottai törték meg, a fellázított gondori flottával és szolgáikkal.

Fölöttük aratott győzelmet egy esztendővel ezelőtt, a Harmadkor 1810. évében Telumehtar király, aki a győzelem emlékére felvette az Umbardacil nevet. A várost uraló Zsarnokok, a bitorló Castamir utolsó leszármazottai elestek, így Umbar ismét gondori kézre került, a város legerősebb hatalma pedig a Kalmárherceg lett, a nemes kereskedőházak tanácsának legelőkelőbbje. Telumehtar Umbardacil király azonban erős és rendíthetetlen uralmat akar látni a város fölött, ezért megbízza ifjú királyi vérből való unokaöccsét, hogy Gondor nevében irányítsa Kormányzóként Umbart és az Umbari-öblöt, teremtsen békét a viszálykodó kalmárcsaládok, a haradiak, dúnadánok és öbölbeli emberek között. Feladata nem lesz egyszerű, ki kell egyeznie a Kalmárherceggel, a nagy családokkal, a harcias haradi szomszédokkal, és biztosítania kell, hogy a bitorló Castamir párthívei soha többé ne fenyegethessék Gondort, valamint fel kell készítenie Umbart egy lehetséges Dél-Harad elleni tengeri invázióra. S mindeközben be kell bizonyítania királyi nagybátyjának és minden rosszakarójának, hogy ízig-vérig dúnadán, nemes és büszke ember, aki méltó a korona kegyére – ha Umbarban jól teljesít, még nagyobb megtiszteltetések várhatnak rá, akár a Hajók Ura is lehet.


- Círgol-dinaszta, az Aranyhajó Háza (frakcióvezető: Rodarth)

"A Círgol-házról sok mendemonda jár; állítólag mesésen gazdagok, tudják a halhatatlanság titkát, a hajóik azért nem süllyednek el, mert mindegyikbe egy, még Númenorból származó ereklyét építenek.. egy biztos: nagyon büszkék, és nagyon babonások. A családot több súlyos csapás is érte: a jelenlegi családfő feleségét meggyilkolták, és az ostrom alatt eltűnt a család feje, és leszármazottai közt nem teljes az egyetértés abban, kit illet a vezetés ezután; de ha valaki rákérdez, ezt csak tapintatlan pletykának minősítik. Nem mintha bárkinek lenne kedve kérdezősködni. Az illető könnyen a Kalmárherceg törvényszéke előtt találhatja magát, hogy becsületsértésért fizessen. A Círgolok nagyon kényesek a család hírnevére. Ennek pozitív hozadéka, hogy az ő kezük alól sosem kerülhet ki kontár munka.
Soha ennyi hajót nem építettek még a műhelyekben; ha eddig a gazdagság csak mendemonda volt, most biztos valósággá válik. A kérdés már csak az, ki lesz a büszke gályák vevője?"

Kétségtelenül az egyik legrégebbi és legelőkelőbb család Umbarban a Círgol-dinasztia – a históriák Arany Ar-Pharazon egyik kapitányára, a legendás Círgolra vezetik vissza a család történetét, aki később a hűségesek oldalán állt, s ezért a király feláldozta a Sötét Úrnak. S ha ez nem is több puszta szóbeszédnél és mesénél, bizonyos, hogy a Círgol-dinasztia tagjai dúnadánok, númenor nemes leszármazottai, akik a mai napig az egyik legősibb númenori mesterséget űzik – hajókat építenek. Hogy miért nem hagyták el Umbart, s költöztek Gondor valamely tengerparti városába, ismeretlen, ám erősen ragaszkodnak a Sors Kikötőjéhez - ahogy a régi családok nevezik Umbart – és annak vizeihez. Akárhogy is, az egymást követő véres háborúk és ostromok során a család súlyos veszteségeket szenvedett – a gondoriak köpönyegforgatónak, a haradiak dúnadánnak tekintették őket, s ez épp elég ok volt a véres leszámolásokra.

Bár az utóbbi évszázadokban a család hatalma gyengült, és a város vezetése inkább a kereskedők kezébe került, még mindig számottevőek a politikában és a társasági életben. Kizárólagos monopóliumuk van tengerjáró és hadihajók építésére, így minden kereskedőház és minden hadjáratot tervező admirális nyájasan keresi a kegyüket – bár köztudott, hogy a Círgol-dinasztia igencsak pénzszűkében van, így szinte bárkinek építenek hajót, aki eléggé megfizeti őket. Nem csak a korábbi Zsarnokok és Kalmárhercegek monopóliuma tette őket megkerülhetetlenné, hanem évezredes szakértelmük is, melynek köszönhetően minden vihart kiálló, erős, gyors és gyönyörű hajókat építenek. A háborús, zűrzavaros időkben persze a monopólium és a szakértelem mit sem ért, minden kalózkapitány és haradi hadúr saját hajókat épített – azonban igazolva a dúnadánok tudását, az ő hajóik már mind a tenger fenekén korhadnak, míg a Círgol-dinasztia hajói sértetlenül szelik a vizeket. Amíg a hajók épülnek és a vizet szelik, a család tagjai palotájuk mélyén a múlt tanulmányozásának szentelik figyelmüket, ősi tekercseket olvasnak újra és újra, a régiek és a tündék nyelveit tanulmányozzák, remélve, hogy korábban elfeledett összefüggéseket fedezhetnek föl, s tán meglelhetik az írt a családot megverő sorscsapásokra is – a súlyos betegségekre, a mind gyakoribb gyermektelenségre, a fokozódó szellemi és lelki bajokra.

Most, hogy a város ismét Gondor uralma alatt áll, a család számára nagy lehetőségek nyílnak meg. A gondoriak nem titkolják, hogy már Harad felé emelik tekintetüket, ehhez pedig újabb hajókra lesz szükségük. Ha a háború várat is még magára, az újra megnyitott umbari kikötőkben mindenki kereskedni akar majd, ahhoz pedig gyors, erős hajókra lesz szüksége. Akárhogy is lesz, a Círgol-dinasztia csak jól járhat, ha ügyesen lovagolja meg a politikai hullámokat. Már pedig a családnak nagy szüksége van a sikerre – nem csak a kincstárak konganak üresen, de a családot fájó tragédiák, nyomasztó belviszályok, hirtelen halálesetek is sújtják, és még mindig vannak, akik kétkednek a Valák iránti hűségükben. A Kormányzó érkezése azonban mindent megváltoztathat – hatalmat, pénzt, megbecsülést, befolyásos barátokat szerezhetnek, megszabadulhatnak vetélytársaiktól, talán a sötét tragédiák hátterére is fény derülhet, és nem utolsó sorban, tisztára moshatják végre a család nevét.


- Heledir-dinasztia, a Jégmadár Háza (frakcióvezető: GP)

"A büszke jégmadár és a térképészet ellenére a hátuk mögött csak halszagúaknak nevezik őket. Nyíltan nem mernék, mert- bár származásuk nem olyan előkelő, mint Círgolé, de így is a legrégebbi családok egyike, ráadásul ha megorrolnak valamiért, az umbari asztalok üresek maradhatnak, mert az ő kezükben összpontosul az élelmiszerellátás legnagyobb része. Nem valószínű azonban, hogy ilyet tennének: híres emberbarátok, akik szívesen segítik a bajba jutottakat - ennek köszönhetően nagyon népszerűek a kikötői nép körében. A Heledir dinasztia embereinek soha nem kell félniük a rossz hírű utcákban és lebujokban, és mindig akad valaki, aki meghívja őket egy kupa borra. A matrózok közt népszerűek, de a Kalmártanácsban annál kevésbé. Híresek arról, hogy nincs ínyükre a gondori iga, és hol nyíltan, hol burkoltan mindig Umbar függetlenségét támogatják. A kormányzó úgy tűnik, szeretne egyezségre jutni velük, hiszen meghívta őket a titkos találkozóra. Kérdés, jelen helyzetben mi az előnyösebb számukra: nyíltan ellenzéki szerepet felvenni, vagy kompromisszumot keresni? A kikötői kofák mindenesetre már gyűjtik a halfejeket, hogy egy intésükre megdobálhassák velük a gondori kíséretet."

A dúnadán mesékben a jégmadár két dologról híres – egyrészt, hogy a legviharosabb tengeren is képes elkapni a halakat, másrészt, hogy soha nem téved el, a csillagok és a nap mindig útra vezetik. Ezek után nem csoda, hogy a halásztudományukra és csillagászati ismereteikre büszke család a jégmadarat választotta jelképéül. A Heledir-dinasztia eredete a múlt homályába vész, de a család tagjai termetükre, arcukra és viselkedésükre is dúnadánok, akik númenori tengerészek és anfalasi katonák leszármazottainak tartják magukat. Umbar viharos történelme során a család igyekezett háttérbe húzódni, elkerülni a véres eseményeket, kimaradni a nagy politikai játszmákból, és mindig többet adott az egyszerű emberekre, közrendűekre, mint az előkelőkre, a gazdagokra – ettől függetlenül persze a család dúsgazdag, hiszen a megrakott hálókkal hazatérő hajók mérhetetlen vagyont biztosítanak a Heledir-dinasztiának, amely vagyont bőkezűen használják. Talán ennek is köszönhető, hogy az umbari közrendűek, az öbölvidéki emberek, sőt, a haradi betelepülők között is igen népszerű a Heledir-dinasztia.

A családnak több száz halászhajója, bárkája és tengerjáró halászvitorlása van, melyekkel tonhalat, aranycápát, öregráját, kardhalat, makrélát, szardellát, fűrészes sügért, vörös angolnát, tőkehalat, rózsás tintahalat, polipot és számtalan rákot, kagylót fognak ki nap mint nap, ellátva Umbar piacait, de ezekből a halakból jut Gondorba, sőt, besózva az előkelő rohani és rhovanioni asztalokra is. Bár nem csak a Heledir-dinasztia hajói halásznak az öbölben és a tengeren, a halászok java része a család szolgálatába szegődött, így a halászok alig negyede maradt teljesen független – ez olyannyira a család kezébe adja Umbar tengeri élelmezését, hogy a Kalmártanács régóta haradi gyümölcsöt és ithiliai gabonát is vásárol, hogy csökkentse a Heledir-dinasztia befolyását. Eközben a Heledir-dinasztia vagyona és hatalma felhasználásával minden lehetséges helyen kiáll Umbar szabadsága és függetlensége mellett, és azt hangoztatja, hogy Umbar népeinek joga van saját uruk alatt élni.

Míg a családhoz tartozó halászok a vizeket járják, addig a család előkelő tagjai a dúnadán szokások szerint a tudományoknak, a hadviselésnek és a művészeteknek szentelik idejüket – leginkább a csillagászattal és térképészettel foglalkoznak magas szinten, nevesek a család tengerészeti térképei és parttérképei, és egy legenda szerint a család egyik tagja kétszáz évvel ezelőtt elhajózott a Fehér-Öbölig, majd visszatért a tündék ajándékaival. Azzal, hogy Gondor elfoglalta Umbart, a család számára kellemetlen helyzet állt elő – támogatói voltak a Zsarnokoknak, és erős szószólói a Gondor elleni harcnak. Helyzetük a Kalmártanácsban megingott, ám nem veszett teljesen el, így még mindig megkerülhetetlen erőnek számítanak, még ha a gondorból küldött Kormányzó nem is néz rájuk barátsággal. Most csak abban reménykedhetnek, hogy Gondornak is szüksége van a halra és a jó tengerészeti térképekre, valamint hogy riválisak megszégyenítésével és leleplezésével mégis elnyerhetik a Kormányzó kegyét. Ha már elkerülhetetlen, hogy egy gondori uralkodjon Umbar fölött. Pontosabban, amíg ez elkerülhetetlen – mert Umbar idővel vissza fog térni saját uraihoz.

 

- Mírdan-dinasztia, az Ékszerész Háza (frakcióvezető: gillz)

"A jólétben és jólétből élő ház a béke hívének vallja magát. Céljuk, hogy minden eszközzel megakadályozzák az újabb konfliktust, és jó viszonyt tartsanak fenn Gondorral. A Zsarnokok ideje alatt ez nem volt túl népszerű nézet, úgyhogy igyekeztek meghúzni magukat, de mióta Umbar fellegvárán újra gondori zászló leng, a Mírdan-ház karrierje töretlenül halad előre. Ma ők a hangadók a Tanácsban, és nem kizárt, hogy közülük kerül ki az új Kalmárherceg. Mind anyagilag, mind politikailag delelőre érkeztek.
Ők lehetnek a Kormányzó leghűségesebb támaszai, de legnagyobb kerékkötői is. Sokan képmutatással, sőt, árulással vádolják őket, de ők kitartanak amellett, hogy egyedül Gondor képes fenntartani a békét. Mivel igen ügyes diplomaták és üzletemberek, számos szövetségesük van a többi, kisebb kereskedőházban. Fennen hangoztatják, hogy a birodalom minden hű alattvalóját megilleti a tisztes bánásmód.
"

Az Ékszerész Házát egy Caldavir nevű ügyes kezű rézműves alapította – pontosabban ő csak egy kis műhelyt alapított, fiai azonban hamarosan nagy vagyonra tettek szert az apjuk által tökéletesített, gyönyörű réztárgyakat készítő módszer segítségével, és hamarosan már nem csak rézzel, hanem drágakövekkel, nemesfémmel és tengeri igazgyöngyökkel is dolgoztak. Nemzedékek sora alatt az egyszerű öbölvidéki család Umbar leggazdagabb és legbefolyásosabb dinasztiája lett, akik pénzük és gyönyörű ékszereik révén kezükben tartják a város előkelőségeit, a környező haradi és öbölvidéki törzsek fejedelmeit. Mára az rézművességgel nagy részt felhagytak, és az elegánsabb, ha úgy tetszik, finnyásabb körök igényeinek megfelelően korallal, üveggel, gyönggyel, arannyal és haradi drágakövekkel dolgoznak. Vagyonukat az utóbbi időben már nem annyira gyönyörű ékszereiknek, hanem gátlástalan üzleti lépéseiknek, merész politikai húzásaiknak, és szerteágazó piaci kapcsolataiknak köszönhetik – bármi is hozza azonban a pénzt, még a halászatból meggazdagodott Heledir-dinasztiánál is tehetősebbek és befolyásosabbak, főleg a felső körökben.

Nem csak ékszerekkel foglalkoznak azonban, az utóbbi időben a Mírdan-dinasztia más luxuscikkek kereskedelmében is részt szerzett – fűszereket, füstölőket, prémeket, egzotikus állatokat és selmyet szereznek be főleg Haradból, amit aztán továbbadnak Gondor felé. Ebbéli tevékenységükben jelent számukra nagy riválist a városba nem rég betelepült haradi kereskedőtörzs, akik ugyanezen árukkal megrakott karavánokat kísérnek Umbarba. Bár a Kalmárherceg nem az ő családjuk tagja, kétségtelen, hogy ők a legbefolyásosabb tanácsadói és segítői. Mindenki irigyen nézi a Mírdan-dinasztia tündöklését, és mindenki várja a bukásukat, nem utolsó sorban azért, hogy rátegye az kezét vagyonukra. Bármennyi is legyen a pénzük, Gondorral nem kelhetnek versenyre semmilyen téren, és a Gondor és Umbar közti sorozatos háborúk igen rosszat tettek a családnak – hajókra és élelmiszerre mindig szükség van, de a luxuscikkek csak békében kelendőek. Így elemi érdekük a Gondorral való jó viszony fenntartása, és a béke biztosítása, ahogy ezt mindig is akarták az elmúlt évszázadok alatt. Ők hűségesek voltak Gondorhoz, még a legnehezebb időkben is.

Mint Gondor uralmának és a leendő Kormányzónak hangos támogatói és látványos barátai, joggal számíthatnak a Kormányzó jóindulatára, politikai támogatására, amire nagy szükségük van, hogy idővel megszerezzék a Kalmárherceg címét, és biztosítsák a luxuscikkek kereskedelmét. A nagyhangú gondor-párti viselkedés azonban számos ellenséget is szerzett a Mírdan-dinasztiának, és mivel az Umbar és Gondor közti korábbi háborúk során a család pénzügyi helyzete veszélybe került, már Umbar eleste előtt is mindig a béke, sőt, Gondor jogos uralma mellett kardoskodtak, ami árulókká tette őket a harcias umbari hazafiak szemében. Most itt a lehetőség, hogy végleg megszabaduljanak a véres szájú uszítóktól, és biztosítsák, hogy Umbar azzá váljon, aminek mindig is lennie kellett – Gondor szerves részévé, a békés kereskedelem központjává.


- Szedzser-dinasztia, az Ikerkígyó Törzse (frakcióvezető: Szozsi)

"Mikor mossa el a sivatagot a tenger? Ha a haradi Umbarba költözik - tartja a közmondás. Bár az ikerkígyók előszeretettel hivatkoznak büszke és könyörtelen sivatagi őseikre, már jó pár nemzedék óta élnek a város kőfalai közt. Életmódjukban ugyan megőrizték népük szokásait, de minden másban alkalmazkodtak az umbariakhoz. Teljesen azonban sosem szakadtak el szülőföldjüktől: remek kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak a haradi törzsekkel. Ennek köszönhetően a Heledir-ház egyetlen riválisának számítanak, ami az élelemellátást illeti.
A haradiak sosem szerették az intrikáló-áskálódó közéletet, így igyekeztek távolmaradni a városban folyó politikai játszmáktól, arra hivatkozva, hogy ők a sivatagban nem ezt szokták meg. Most viszont már nem vonhatják ki magukat. Az ifjabb nemzedék, aki már a városban nőtt föl, ezt nem is bánja. Az idősebbek azonban óvatosak, mert tudják, hogyha kitör a háború, ők idegen származásuk miatt mindenképp rosszul járnak. Egyelőre Gondor van hatalmon, így azt hangoztatják, hogy tisztes adófizető gondori alattvalók-de ha fordul a kocka, alighanem előkerülnek a görbe szablyák és a kígyós harci festés..."

Umbarban már a legkorábbi időktől fogva éltek haradiak, de jelentős befolyásra és hatalomra csak a Rokonviszály óta tettek szert, mikor Castamir leszármazottai mindent elkövettek, hogy csökkentve, a gondori befolyást, nem dúnadán előkelőségeket emeljenek a hatalomba. A legnagyobb hatalommal a Szedzser törzs – ma már kalmárdinasztia – bírt, akik Dél-Harad ritkás ligeteit és sós tengerpartját hagyták oda Umbar városfalaiért. Haradban a törzs jelképe, ősi toteme két kígyó volt, amik a törzset alapító harcos ikerpárra emlékeztek, akik kígyóként harcolva védték meg a törzs területét ellenségeiktől. A harcos vér mára nagyrészt kiveszett a Szedzser-dinasztiából, s zsoldosokkal védik hajóikat, raktárházaikat és palotájukat a városban – mégis, úgy tartják, ha sarokba szorítják őket, még mindig úgy marnak, mint a villámgyors sivatagi kígyó.

A Szedzser-dinasztia főként Dél-Harad és az északi Harondor termékeinek kereskedelmével foglalkozik – füge, narancs, citrom, datolya, banán, selyem, bors, fűszerek és rózsavíz –, de hajóiban néha Távol-Harad egzotikus állatai, fűszerei és kelméi is helyet kapnak. Legnagyobb részt, főként a Kalmártanács utasítására gyümölcsöket hoz be Umbarba, hogy ellensúlyozza a Heledir-dinasztiától való függést. Saját dokkja és saját, zárt raktárházai vannak, melyeket fekete bőrű, tetovált képű haradi zsoldosok őriznek, vörös vitorlás hajóin pedig állítólag még trollemberek is szolgálnak. Kiváló kereskedelmi viszonyt ápolnak a partmenti haradi törzsekkel és városokkal, például Gobel Mírlonddal és Gobel Ancalimonnal, vérbeli kalmárok, akik ha kell, marék színes üveggyöngyért vagy illatos fűért kötnek alkuk primitív vademberekkel, a fejedelmek tiszttartóival pedig úgy alkudoznak, mint közönséges kofák az umbari Nagy Bazárban.

Kívülállók Umbarban, idegen nép fiai, mégis, a város szerves részei, elvitathatatlan tagjai a Kalmártanácsnak, és befolyásos résztvevői a politikai játszmának. Számukra Umbar visszavétele a gondori korona alá egyszerre áldás és átok – egyrészt még szélesebb kereskedelmi lehetőségekhez és új barátokhoz juthatnak, másrészt viszont ha Gondor valóban háborút indít Harad ellen, akkor nem kétséges, kik lesznek az első áldozatok Umbarban. A városért folyó korábbi harcok alatt a háttérbe húzódtak, nem vették ki részüket a küzdelmekből, nem álltak senki pártjára – most már talán sajnálják, mert így mindenki haszonlesőnek, élősködőnek tartja őket. Mégis, szívük mélyén remélik, hogy Gondor uralma Umbar fölött nem tart sokáig, mert ahogy a városban mind több lesz a haradi betelepülő, és mind jobban nő a haradi törzsfők külső befolyása a város fölött, annál inkább felcsillan a remény, hogy idővel ők lehetnek a város legnagyobb kalmárdinasztiája. Végül is, Umbar már régóta használ haradi zsoldosokat, haradi kalózokat, és egy időben a Zsarnokok közt is voltak haradi származásúak. Ideje, hogy forduljon a kocka, és Umbar ne Gondor, hanem Harad része legyen, a Szedzser-dinasztia vezetésével.

 

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned