Versek

Köszönöm, a három vers három különböző évben született, csak most gyorsabban zajlanak le az események.

Erda: Köszönöm!

Erda niire (Area) írta: Most a legszebb álom teljesülhet,
hang a csenddel egyesülhet,

Ez meg annyir szép lett, hogy már nincsenek is rá szavak :itscool:

Haebrethilien: szerintem mindenki tisztában van a változás elkerülhetetlenségével és pont ezért akarja megállitani, mert nem lehet, de van hogy épp ellenkezőleg megsűrgetnénk a dolgok lefolyását, a szenvedés meg egy olyan alapközhely amit nem lehet semmiképp kikerülni ebből pedig egyenesen következik a panaszkodás intézménye.

Laurelin: Festett arcok- at olyan nagyon jól felépitetted tartalmilag és képileg, hogy le a kalappal!

Festett arcok
1.
Majd felkel a nap
és az éjszakai rejtelmek
visszabújnak a fiókokba
s a szekrényel mögé.
Rettegéstől elnyűtt arcunkra
bohócfestékből mázolunk harsány mosolyt,
vicsorunkat vigyornak hazudjuk
s csak egy másik bohóc tudja mennyire félünk.

2.
A nap lebukott,
az utcai égő kialudt,
s én kagyló-merev tekintettel
figyelem az éjszaka előbúvó rejtelmeit.
Lemostam a festéket arcomról,
most látszik csak nem mosolygok,
a rettenet fintora ez.
köröttem hazug bohócok.

3.
Nem kel fel a nap.
A démonok felfalták a napot,
az éjszakát,
felfalták a rettenetet is
s nekem csak a szenvtelenség jutott
bohócaim teteme felett.

mivel egy hete nem jártam itt, most olvastam el az egész heti anyagot.
dingir, zseni vagy!
amúgy feltűnt, h állandóan bántjátok a változást. miért? minek mindig panaszkodni? jójó, tudom, van néhány dolog amiről úgy gondolja az ember, h jobb vna, ha így maradna. de egy idő után uncsi, mert sztem ez is közhely, h miért kell minden megváltozzon.
bocsánat, ha vkit megsértettem. azért remélem, ilyen nem történt...
szal ezzel kapcsban ez jutott eszembe, tudom, h elég gáz, denagyjából kifejezi azt, amit gondolok (lehet, h majd írok egy rendes verset is, ha az ihletem visszatér a szabadságáról):

hogy mire jó a változás?
én nem tudom, de van és kész.
mindennek van oka...
és ha még jó is volna nélküle,
úgysem fognátok fel,
mert nem születnétek meg soha.

Mau: jaj, én olyan depis vagyok mostanában, és ez a vers is betett nekem. Mi az, hogy egy embernek nem szokása a sírás? Ha nagyon kell, úgyis bőgni fogsz! Na, persze akinek vasakarata van...
Timona: Hűha.... iszonyú jók a képek! Hátborzongatóan gyönyörű!
Kincső: Az első versszak nagyon megfogott! 8O Az egész gondolatmenet tetszik, és szép kerek.

Még feldobnám egy zagyvaságom:

Most a legszebb álom teljesülhet,
hang a csenddel egyesülhet,
meglesz a mérleg közepe,
és ez így marad örökre.

Erre vártam sok-sok éve én,
itt ülök a boldogság hegyén,
Meghaltam, és feltámadtam százszor már,
felébredtem minden szép álomnál.

És a szavak összefolynak,
és a percek megnémulnak,
már nincs hova menni, vége,
dalom száll a tiszta égre.

bmeg Jacopo. Ez jutott elQször eszembe miután befejeztem a versed olvasását. közben folyton folyvást emelgettem ki magamban a sorokat, hogy igen, majd errQl fogom mondani, hogy ez tetszett nagyon, de rájöttem, magukban semmi értelmük, együtt jó az egész ahogy van, zseniális, logolnám hogy tömjénezem a chaten, de minek, tudod úgyis, ilyenek vagyunk tömjénezünk pedig néha nem is értjük, és ennek a mondatnak tán már soha nem lesz vége látod megbabonázott a vers hogy sosincs vége és mégis.

Nem tudom mennyire emlékeztek még Alcar Álomlány meg Álomlány 2. c verseire, de engem nagyon megirintettek és nekem is vannak hasonló érzéseim, élményeim, álmaim... és addig- addig foglalkoztatott a dolog mig én is kreáltam egy versszerű dolgot belőle:
[size=9:3usbx15p](tudom, hogy nem túl rimelős, szótagszámok is sántitanak, de ez most igy marad)[/size]

Álomfi

Most én álmodtam magamnak
számomra tökéletes világot.
Minden oly kecsesen sugárzott,
s van ki énrám vigyáz ott.

Belém lát és átkarol,
végig sétált a balkonon.
Vörösre szorítom ölelő karjait,
nehogy elsodorják kedvesem szárnyait.

Hosszú hajadat kibontva hordtad,
míg együtt repültük körül a Holdat,
suhogott végig némán és csendesen,
s nem éreztem gondot a lelkemen.

Csillag ösvénynek lágy ölén
furcsa dolgot hoz az éj,
üstökös siklik az ég tetején,
s mi táncoltunk a csóva túlfelén.

Te szedtél nekem csillagpor virágot,
majd hajamba fontad az egész világot.
Megmutattad miként jobb lehet élni,
álmomban tudtam, hogy el fogom érni.

Alakod halovány árnyéjba tűnt,
megfagy a levegő, dermedt a csönd.

Tündérek hada hív odafent,
ne menj el kérlek maradj itt lent!

Sajnos a reggel már nagyon közel,
kék égen hamar a Nap is felkel,
de a két kezem tovább ölel,
és én téged nem felejtlek el!

Elmém könnyed várába zárt,
álmatlan órákra szívembe rejt.
Ne hagyj el Álomfi, kérlek ne menj!

Attól, hogy nem vagy még lehetsz velem!

Halihó!
Miccólnátok jövő hét péntek du. 5 óra Margitsziget versestali??

Mau zseniális vagy )
ezek után én enyhe kisebbségikomplexussal küzdve rakom be azt a két sort, ami kiesett a két fülem meg a damil közül, és még ehhez is Jacopo közreműködése kellett... namindegy..:
az éterben stressz üvölt-
nagyon kérlek, húzd ki a fejem

Siyo!

megint én vagyok… megint vers… sőt, még a széplélek-versdefiniáló életérzés szerint is vers, no mit szóltok? ) vagyis rímel meg versszaktördelt meg ilyesmi...

néha

könnyeket akarok sírni
száz és ezernyi cementcafat
rakódott belém
kővé fagyott
sírni nem hagyott
az éjidők alatt

elég a tükörhidegből
ma eljő a belsőfagy-halál
sejtjeim porán átrobog a szél
kétségbeesve fázom
az éjszakát járom
tegnap van ma már

néha még morzsol az ujjaim köré
gyülemlő homok
másszor csak őrült kávészem
a táncoló idő
a pillanat-vivő
lüktető lomok

néha még visszavernek
a szétfolyó idegszál-karok
furcsa-torz álmokat
szertetört fények
kallódó képek
sírni akarok

de már nem szokásom

Üdv:
-- Mau

Üdv!
Látom, nagy volt a forgalom.
Nima: Most azt nem tudom eldönteni, hogy a "bátyáid" önzők, irigyek, vagy csak jót akarnak-e.
ADIM: Az első versed nagyon tetszik! Tökéletesen leírtad a kizsákmányolást, amikor már a gondolataidat sem tarthatod meg magadnak. 8O Gratu hozzá!
A tükörképes versed is hátborzongatóan jó! Minden helyén van, és jobbat még kívánni sem lehet! Én nem tudok, és nem is akarok belekötni.
Niph: Ismerős az érzés. Ne hagyd magad kirekeszteni!!! Azért is állj ellen, és légy vidám.
Nihil: nagyon tetszik ez a versed! Jó a ritmusa, a rímpárok, és a mondanivalója tökkkéletes. :itscool:

Helló!
Bocs, hogy most nem kritikázok, de az én órám már későt jelez, és fáradok....
Feldobok gyorsan egy verset, ez ballagásra készült.

Még a nyakadba borulok sírni,
Még átölellek egyszer, utoljára,
Sírunk mindannyian, s mégis vigyorgunk,
Furcsa ez az egész... mi is elballagunk?

Visszagondolok mindenre ami volt,
A közös örömre, és bánatra,
Mikor utáltunk egymást, de rég volt már,
S most most van, szétválik az osztály.

Mindenkire ránevetek, átölelem válluk,
Könnyekkel küszködünk, s magunkkal.
Megpróbálom elmondani, de ezt nem lehet,
Inkább megtörlöm orrom, s együtt sírok veled.

A könnyekkel felbukik belőlem pár emlék,
Néhány fontos, és száz jelentéktelen,
Csak azt akarom mondani, "hiányozni fogsz!"
De ezt nem kell mondanom... Ég veled!

Na most már lassan tényleg befejezkedem ezt a neoavantgárd moslékkodást remélem nem haragudtok meg érte, hogy ilyen gigászi terjedelemben ennyire borzalmas dolgot teszek itt közzé, de hát végsősoron ilyet is muszáj néha...

Óda 2004


A napfény megbotlik mikor a szemedbe ér belebukdácsol a semmibe
pupillád felfalja a tegnapot
útszéli tájakban gyakran lepergett előttem életem filmje
valaki kapcsolja le a napot kiáltja most egy öregasszony valaki
kapcsolja le mert megvakulok de már olvad is szét az arca
budapest árpád híd metróállomás
később hármas metró és ferenc körút ott találkozunk valahol
valamerre még mindig pink floydot hallgatok mikor leszállok
a metróról
fel a mozgólépcsőn fel fel
néhány ölelés odavetett pillantások a falaknak határozottan
fraktalikusak a te szemeid is látom
pedig olyan szép kékek csak éppen beletörik az interferencia
ez persze nem baj
és nem is jelent semmit de azért el kellett mondjam
szóval
egyre feljebb ki egy lépcsőn magasra ki a körútra és el a petőfi
hídig ami össze vissza rezonál a villamos alatt
igen valahogy így kezdődött
azaz még korábban persze de igazából
nem mondanám hogy kétszer kettő négy ha nem olvastam volna
szóval át a hídon
budába reped a folyónál pest megesik néha az ilyen olyan ez
mint a világegyetem kezdeti fázisátalakulása
jobban belegondolva a szemed olyan mint egy nullával való osztás
tudom hogy rögeszmésen visszatér ez a téma
de nem számít
igazából fáj belekezdenem az öregasszony egyre sikolt hogy
olvad az arca és hogy véssek bele jeleket
lehetnék e fényképezőgép
lehetnék e zongora
lehetnék e de ez a kérdés sem mond most túl sokat
inkább másszunk át a kerítéseken
ez az emlékkép is lám a semmibe olvadt
ne öntsetek rám mosóport mert nem vagyok ruha
csak kétszer keltem fel hajnalban akkor is csonkig égettem a
gyertyákat
az erősítők pozitív visszacsatolásban szenvednek
ó jaj ez már valóban a vég lehet
megnéztem a jegyzeteimet immáron 6538 és fél napja élek
tudom tudom ez nem álom
mégis olyan mintha tegnap volna
kettő a huszonnegyediken színű fotóim vannak rólad istenem
kettő a huszonnegyediken színű napsugár ömlik be az ablakon
ahogy itt ülök emlékszem
visszafelé pestbe szakadt át buda pedig leugrottam volna a hídról
2004 csodálatos tavasza nem olyan mint
1994 csodálatos tavasza
1994 ben 7 és 8 éves is voltam mert az év közepén születek mindig
akkor írtam nagysikerű regényemet tamás kutyusa címen ami igazából
semmiről nem szólt csak röhejes dolgok voltak benne
például tamás örökbefogadott egy kilenclábú mutáns kiskacsát
meg hasonlók
hát tudjátok ahogy akkortájt az ember elképzeli a világot persze
aztán később sem változik sokat csak materiálisabb lesz
földhözragadtabb
amúgy ugyanolyan közhelyesen közidősen sőt közfényesen
de mindegy szóval 7 és 8 éves kisfiú voltam
mit is akartam mondani
ja igen egyszóval szinkrontolmács kellett a világ meg közém
most is kell általában szóval ez sem változott
nem számít
nem számít
olyan ez mint hegedűk hangja a temetetlen tömeg felett ami azt
hazudja magáról hogy él
belefúlva a háború leszakadt hidaiba a szürke szennybe ragyog
a napkorong temetés
éjszakánként olyanok a csillagok mintha rosszindulatú daganat
lepné el az égboltot
nekem meg olyanok az élők budapest utcáin mintha el nem hantolt
hullák lennének
persze kivéve néhányukat akiket szeretek de egyszer ők is meghalnak
lehet hogy a föld mégis lapos és a tetemek előbb utóbb belesüllyednek
valami másik feketeségbe ahol világít nekik a nap
ez nem túl valószínű itt a pé kisebb mint epszilon
ne mossátok ki a szemeimet tehát
ha megőrülök tehát
ó jaj jaj
vannak olyan elektromos impulzusok az agyamban amiket sohasem fogtok megmérni
ez sem értem hogy mit jelent de így van
közben mellettem ül két doboz és azt ordítja hogy
HA VONAT LENNÉK MEGINT ELKÉSNÉK
hát még ha teszem azt győri vonat lennék azok újabban rendszeresen késnek
no szóval tehát akkor explicite kimondom
2003 május tizennyolcadika meg előtte
beleszerettem egy lányba akiből aztán fél évig tartott kiszeretnem
illetve ha jól számolom kicsit tovább is tartott
persze ez nem tartozik ide
le az explicit fogalmazásokkal
2004
nem tudom mikor de
az öregasszony megint sikít hogy szétolvad az arca
fogd be a pofádat vén nyanya förmedek rá mindenki szenved és mégis
mindenki képes befogni és ekkor jövök rá hogy én is sírok
leköpöm magamat és felkötöm a disznóólban de csak azért nem a pincében
egy gerendára mert akkor ebben a versben politikai felhangok lennének
hát igen kétségkívül nagyon expresszív vagyok
lehet meg kéne váltsam a világot
kár hogy ahhoz nem értek
noszóvaltehátakkor újabb nekifohászkodás most 2004 van én én vagyok te
meg te a harmadik személyről ne beszéljünk
bár a harmadik személy te is lehetsz de akárki is
az öregasszony megint visít megvakult és szétolvadt az arca
furcsa olvadt leffegő ajkakkal még tud sikítani
valaki elkésve lekapcsolja a napot persze sokáig tartott létrán felmászni
odáig a tűzoltóknak
mondjátok miért nincs a naphoz mondjuk egy távirányító
vagy egy földig lekötött gomb
én olyan fáradt vagyok elfáradok attól hogy ülök otthon és nézem az esőt
ahogy kopog az ablakon
néha csak valami csendes béke tölt el
mint amikor 4 éve holdfény szonátát hallgattam egy esős őszi délutánon
az ajtó nyitva volt és még nem volt zongorám
karácsonykor persze aztán ennek a békének is lőttek
meg amikor nyolcadikos voltam anyám kórházban volt apám meg csak késő
éjszaka járt haza vettem magamnak egy olyan giccses hóesős téli házacskát
üvegben víz alatt hogy ne érezzem magam annyira egyedül
jobban belegondolva lehet hogy ez hiba volt
de aztán később el is törte valaki itthon
nem baj remélem 2004 szebb lesz mint az eddigiek
relatíve már most szebb csak ez az öregasszony ne visítana folyton
meg néha felhívok egy számot és senki nem veszi fel vagy azt mondja a
gépribanc hogy ezen a számon előfizető nem kapcsolható
néha csak a boltban kérek húsz deka párizsit mégis furcsán néznek rám az eladók
ilyenkor felordít bennem a páncélszekrény és nyikorog
lehet hogy a gépribanc meg az öregasszony ugyanaz
végsősoron a transzcendentalisták mindig azt mondták hogy minden ugyanabból
az isteni egységből fakad tehát ekvivalenciarelációban állok a tömeggyilkosokkal
mondjuk ezt néhányan ki is nézik belőlem
persze azt nem értem ha ekvivalens vagyok a szerelmemmel akkor miért vagyok
belé szerelmes de hát ez már csak az én bajom
mindegy be is fogom mert úgyis mindjárt jönnek és elmagyarázzák hogy nem
így gondolták
meg egyébként sem akarok itt nyavalyogni 2004 csodálatos tavaszán
tényleg először van tavasz évek óta nemrégiben még az volt hogy tél után
jött bumm atomvillanásként a nyár plusz harminchét fok árnyékban és hasonló
kellemes dolgok
olyan volt az időjárás mint a bkv buszok
marha sokat késik aztán utána rácsapja az ajtót az utasokra
szóval isten is lehet akkora szemétláda mint némelyik buszsofőr
hangsúlyozottan nem általános állítást tettem a buszsofőrökre tehát nem
az univerzális hanem az egzisztenciális kvantort alkalmaztam sőt csak
a speciális egzisztenciálist mert én még csak egy ilyennel találkoztam
az ember merje felvállalni azt amit mond főleg ha nem mond semmit
az öregasszony végsősoron jogosan sajnáltatja magát elvégre tényleg
szétolvad az arca és ezt ordítja
no én csak sírok magamban csak néhányan tudják mi bajom pedig nekik sem
ordítottam mondtam el és közben folyton sajnáltatom magam
de végsősoron ez gusztustalan
lehet nagy részét tudják csak azt az egyet nem hogy újabban
eh na mindegy ez sem jelent semmit inkább hagyjuk is
enerváltan ordít a hangszóró mellettem még mindig bár most már valami mást
a szöveg körülbelül azt jelentheti
jaj de tele van megint minden jelentéssel
például itt van a zárójelentés is hogy a tanárok igazából utáltak minket
vannak családtagjaim egyébként akik csak fényképekről ismerősek vagy még
azokról sem
némi kétdimenziós lenyomat egy háromdimenziós most-már-amőbáról amit valaha
embernek neveztek ez maradt nekem
a padlón rohadunk együtt
megint leköptem magam
nesokára kezdődik a második felvonás a zenekar már hangol
minden hangszer 440 hertz körül vonaglik a szerencsétlen karmester időnként
a zongora á hangját verdesi
plünty
blünty
tlirititlünty
ezek a szerencsétlen zeneszerzők szeretik első fokon befejezni a műveiket
mintha attól jobb lenne bármi is
persze nem mindegyik van aki lázadónak vallja magát általában csupa mocskot ír
hangsúlyozottan kijelentem nem univerzális kvantor volt
na szóval aztán vannak ezek a költészek is nézzétek meg őket
van amelyik rosszul rímel van amelyik jól és van aki egyáltalán nem rímel
néha jól elküldik egymást a fenébe sőt van amelyik az igazság egyedüli
letéteményesének kiáltja ki magát
most mondjátok meg nekem miért bűn hogyha valaki dzsiramáriról más meg a pompejji
gázról akar verset írni
persze röhögni tényleg baromi jól lehet rajta
na aztán vannak az ilyen nagy szabadságharcosok mint én akik egy szalmaszálat
nem tettek keresztbe életükben de baromi jól tudnak visítani
meg vannak a két irányzat közé szorult dekadens alakok is
nekik minden hely egyforma
ez persze hazugság mint sok minden más is amit mondanak de a költészetben
az ember úgysem csinál mást mint hogy hazudozik
most nézzétek meg azt mondtam valakinek hogy fraktalikusak a szemei
pedig igazából nem azok mert atomokból állnak tehát meg lehet mérni a kerületét
a világ már csak ilyen diszkrét
de aztán persze van aki olyat ír hogy a kedvese olyan mint egy jópofa galamb
amint röpköd a házak felett
hát most mondjátok már nekem meg ez mekkora baromság szép is lennek hogyha
a kedvese összeszarná az autókat mikor átmasírozik a téren
mondjuk minden hasonlat sántít valahol kivéve az ekvivalenciareláció
de ez azért még is sok
aztán van aki megcsavarja és döglött galambokhoz hasonlítja a kedvesét
az ilyeneket bezárnám egy koporsóba egy hullával még csak szeretkeznie
sem kellene vele bár állítólag élvezné
na aztán vannak még ilyen gyökerek mint mondjuk én
akik arról írnak hogy milyen szép ahogy a villanyoszlopokat locsolják és
azok szépen növekednek
jobban belegondolva ez is elég szánalmas dolog de az a szép a mai
művészetben hogy bárki belekontárkodhat
szóval csináljátok csak nyugodtan a világnak úgyis mindegy attól még úgy
is ledobják a bombákat hogy mi baromságokat beszélünk
nyugodt lehet a lelkiismeretünk
az enyém is nyugodt akár egy adag urán a kritikus tömeg közelében
hol is tartottam
ja igen szóval kezdődik a második felvonás a zenekar befejezi a hangolást
a karmester látja hogy az első hegedűs vonója mindjárt szét fog törni
de már nincs idő visszakozni
beint
és elkezdik halkan a fafúvósok aztán a negyedik ütemnél belépne az első
hegedűs
ehelyett csak egy óriási csattanást hallunk és a fél zenekar meghal
úgy tűnik egy minipokolgép volt a hegedű tokjába rejtve
ezt most fogjátok fel egy hatalmas elrontott teremtés allegóriának mert
én megmondtam hogy úgy kell
le az értelmezésekkel
te rohadt szemétláda te hogy bárcsak szagolnád már alulról a vécépumpát
ez az előző mondat senkinek nem szólt
vagy ha úgy tetszik az üres halmaznak
a semminek
és senkinek
rossz dolog a pink floydra utalgatni de
nincs szükségünk művészetre nem kell többé agymosás
tompa meleg hangok szállnak fel az elektroncsövekből
a rádió zöld macskaszeme is aluszik már
a hangszóró is már csak azt kérdezi hogy is there anybody out there
pedig szerintem tudja hogy nincs
múltkor azt mondták a tévében hogy the truth is out there
ezt talán meg kellene mondani pinknek
mondjuk most már nem számít úgyis rossz kőműves volt he he he a csaját
is csak kőmíves kelemennének használta volna fel
rossz hírem van senki nincs már déva várában
a gyökerek kinéznek a földből és táblákat lobogtatnak
MINDEZEK NEM JELENTENEK SEMMIT
megint visít az öregasszony már kezdett gyógyulni de újra felkapcsolták
a villanyt azazhogy a napot
látom a tűzoltók megint rohannak a horizon felé hogy felkapaszkodjanak az égen
még mindig jobb mintha rohadnának a horizon felé
ugyanis mindenki aki meghal kifelé rohad a horizon irányában teljesen
egyenes irányú gyorsuló mozgással
csiklandozzátok meg az alvó sárkányokat
nemrég ismerkedtem meg drubututtuval
nagy idealista az öreg tudtam szeretni
de aztán nemrégiben belezuhant önmagába és azóta nem lehet kibányászni
azt mondta benne végtelen számosságú fájdalom bányák vannak
később valaki alef null és alef egy számosságról is beszélt bár
eléggé érthetetlenül
egyébként nem tudom mik lehetnek azok a végtelen számosságú fájdalom bányák
a közönség egyre jobban hullára tapossa egymást közben a nézőtéren mivel
az ajtók zárva vannak és nemrégiben az első hegedűs hegedűje felrobbant
közben egy páran a zenekarból megpróbálnak úgy tenni mintha mi sem történt
volna de elég nehezen megy nekik
a zongora kicsit megsérült lerepült a teteje de semmi baja hát a zongorista
elkezd rajta játszani
blünty plünty pájng az egyvonalas cisz húr csak erre várt most leszakad
hátracsapódik és széthasítja a zongorista szemét
ezen már a szemüveg sem segít
úristen a szemem megvakulok úristen ordít most már a zongorista is
ez egyébként hihetetlen mértékben poénos most már az öregasszony is visít
mert még mindig nem kapcsolták le a napot meg a zongorista is
sztereó
még ketten lennének kvadrofónia lenne ha meg dolby surroundot akarok majd
ordítok én is megint én vagyok a középpontban
újra lekapcsolják a napot most már rászerelnek távirányítót is
az öregasszony befogja a zongorista lezuhan a színpadról és meghal
olyan mint teszem azt egy ló
a nézőtérről meg kirepülnek ezek az ember-madarak valaki végre kinyitotta
én itt ülök még benn és emlékezem alighanem terroristának fognak nézni
de nem számít és nem jelent semmit
most csend van
sötét van
átbotlom rajtad a sötétben és kezdődik előlről
hát menekülj menekülj amíg teheted mert ez itt 2004 csodálatos tavasza
a színtéren
és minden év egyre rövidebben hullajtja ugyanazokat a leveleket elvégre
nincs is semmi nem egy hullát rajzoltak körbe a petőfi hídon krétával az
csak pár kisgyerek firkája volt
az óvonéni terelgette őket át a repedésen
és akkor lehajolt és odafirkálta s utána az óvonéni biztosan pofonverte
én biztos vagyok ebben legalább annyira mint abban hogy felkel a nap meg
hogy valamikor kijutok ebből a színteremből
de félek a kozmikusságtól
egyébként a te kezed lesz az utolsó vágás életem moziszalagján
ugyan nincs jelentősége de jó mondogatni
állítólag meg vagyunk váltva örüljünk egymásnak emberek meg vagyunk
meg vagyunk váltva 2004 gyönyörű tavaszán
persze azért itt vannak azok a végtelen számosságú fájdalom bányák
amik posztulátumszínben áznak
múltkor megbüntettek csillagközi gyorshajtásért
ha hisztek istenben miért van a templomotok tetején villámhárító
hangsúlyozottan nem univerzális kvantor mert láttam már olyan templomot
amin nem volt villámhárító
egyébként
bár nincs jelentősége különösebben de
nekem nemrégiben azt mondta a bátyám hogy templom a pályaudvar is
kimondom én hiszek a zúlzúlájban és a szent narancsdarálóban mert ha
az ember hisz valamiben azt vállalja fel büszkén
jahogydetehátmiértisnaigenúristen
még mindig itt ülök a székben és emlékezem egyébként kigyulladt a színpad
ott tartottam hogy megbüntettek csillagközi gyorshajtásért
épp utaztam az anyagdaganatok között ti csillagoknak hívjátok és szerelmi
cuccokat zengtek hozzájuk
szóval ott kerengőztem háromnegyedben három parszek balra négy előre per
másodperc
kétszer is majdnem belezuhantam egy fekete lyukba de időben kirángattak
fekete zaj fekete zaj és a katasztrófa be fog következni
éreztem játékos vagyok és elbukok
ó jaj
62 szer ordítottam fel kétségbeesésemben aztán rámtalált egy rendőr és
hazakísért ő mondta nekem hogy félelemből és csillagközi gyorshajtásból
vagyok összegyúrva
megbüntetett nem tudom mennyi pénzre
kész szerencse hogy a jogosítványomat nem kérte el mert nincs is
semmi kedvem nem lenne most valahol két fekete lyuk között sörözgetni
de hát a receptor béta blokkolóra mindig jól jön egy kis alkohol főleg
ha az ember meg akar halni gondoltam
betértem az első kocsmába és kértem három üveg kólát aztán legurítottam
és ekkor jutott eszembe milyen bolond vagyok mert a kólában nincs alkohol
már nem volt visszaút
jött a megváltatlan italszámla
MIÉRT VAN A TEMPLOMOK TETEJÉN VILLÁMHÁRÍTÓ
ezt megkérdeztem a kocsmárostól is de csak nevetett és a markát tartotta
úgyhogy kénytelen voltam fizetni
nem akarok még hazamenni de muszáj lenne de oly korai még az este
ezek az emlékek nem is az enyéim de a színház már csak ilyen
elmeséltem életem történetét az első szembe jövő villanypóznának
valaki mondja már meg nekem hogyan kell megváltódni sírtam az éjszakába
a szembejövő szajhákat kénytelen voltam lekoptatni némi ukrán akcentusban
megfogalmazódott orosz szövegeléssel
ekkor 2003 volt és augusztus huszadika sőt huszonegyedike talán
lekéstem az utolsó buszomat ami az árpád hídtól indult és kénytelen voltam
hazagyalogolni tisztán emlékszem mennyire szerelmes voltam akkor
roppant csarnok az éjszaka talán a legnagyobb bár lehet hogy hangár
iszonyú elmebeteg gondolatok üldöznek mostanság
nevetni kéne nevetni kéne de nem lehet
gonoszul vigyorog rám egy pók s a kikelet mert tavasz van 2004 gyönyörű
tavasza és az előző sorok milyen szarul rímeltek
az órák azért vicsorognak mert blitiri és alessandro voltát először
zrmrzlyn kraxnapolskynak hívták
egyébként a vajas kenyér finom kakaóval
múltkor versestalin felolvasták józsef attilától azt hogy kertemben érik
a leveles dohány a líra logika de nem tudomány
és volt a könyvben egy kérdés hogy vajon miért logika és nem tudomány
mindenféle avítt és undorító körmondatokat pakoltatok köré pedig
az igazság csak annyi lett volna hogy azért nem tudomány mert így jött ki az
a szánalmas rím tudjátok ez a líra logikája
olyan jo dolog ha az ember nek vanak barátlyai
istenem ad hogy ne felejcsek ell irní és ólvasni
sínek vagyok már én is egyébként akár az előbb említett költő
megint visít az öregasszony de nem hallom mit
úgy sajnálom hogy a múltkor ráförmedtem igazán nem kellett volna
ennek nincs jelentősége csak fekete zaj van jó lenne terminálni
ó uram add hogy terminálhassak mielőtt még
nekem nincs szükségem magánfénnyel megvett megváltásaitokra
ültessünk el templommagvakat az emberek szívében
a mezőkön is kihajtottak elvégre a villanyoszlopok és a transzformátorházak
még zümmögnek is nagyjából 50 hertz körüli frekvencián és persze a
mindenféle felharmonikusok
lehetnék e fényképezőgép vagy zongora főleg ilyen szakadt húros lerobbant
tetejű
megint itt álmodozom pedig felrobbant az első hegedű
nocsak mily drámai lámpafényben fogalmazódnak elégikus elégiák
visszakapcsolták az áramot azaz dehogy csak kinyitottam a szemeimet
de kellemetlen úgy tűnik álmodtam hát igen én már csak ilyen bolond vagyok
bolond sőt BOLOND így 2004 gyönyörű tavaszán
pontosan úgy érzem magam ahogy érzem
lehetnék e zongora a barátaim fekszenek a napon
lehetnék e zongora egy domboldalon
hűvös gesztenyefák alatt
ó jaj
255 255 255 színű felhők borítják az eget rgb kódolás szerint de sajnos
ez sem számít semmit
megint visít az öregasszony
megint nem vagyok semmi
emlékszel múltkor átmentünk a petőfi hídon ahol a város átszakad pestből
budába
azóta kétszer kettő négy és mióta nem iszom kólát valahogy nem találom
a helyes perspektívát
tudjátok emberek vagy beköltözünk egy koporsóba vagy időnként elhibázunk
valamit
pinket is rajtakapták majdhogynem emberi érzelmeinek kimutatásában
engem is rajta fognak jaj jaj mindegy mindkettő mindhárom és a többi mind n
egyébként ettől eltekintve a világ csak
tört pohárszélek eszelős mosogatólé
egy drabális húsos néni öblögeti a tányérokat
egerek rágcsálják a madarat jobban mondva a darabokat
de ez valahol bent van az épületben ami egy csonkagúla egy gömb és egy
tetraéder összetételéből áll össze és a szürkealitás téren áll
a szürkealitás téren ez az épület van és egy betonszürke parkoló és
ólmosan nehéz fölötte az ég
a parkolóban nem áll senki de végtelen nagyságú és körbeér és ez is csak
egy kozmikus temető fekete zaja és nem jelent semmit
van egy metróaluljáró is lent kék szerelvények járnak
egy megálló van az egész világon a szürkealitás tér nincs ezen kívül semmi
itt állok a tér közepén és várok
a betonba bele van vésve hogy kétszer kettő négy és isten nincsen itt
jó lenne legalább a húsos drabális nénivel beszélni biztos ő az aki bezárta
az időt is valahova meg az örömöket emlékeket és a jó beszélgetések csendjét
mintha láttam volna valakit az épület mögött az egyik gúla oldalánál elbújni
olyan bolondok az emberek egyedül vagyunk mégis bújócskázunk
vagy legalább kinyitnák az ajtót fölötte van valami felirat de nem tudom
elolvasni mondjuk van itt egy csatornafedél is de nincs mivel felfeszíteni
homokórák
homokórák vannak a szélben valahol máshol és két három csokoládédarab
de ez nem számít
fekete zaj megette holnapot kóstolgatunk
hagyjatok békén mert kétszer kettő négy de egy meg egy nem egyenlő kettővel
ó jaj miért félek ennyire magamtól
tehát
akkor
azonban
2004 csodálatos tavasza van
mindez senkit sem érdekel de jól hangzik
csak mondjátok el miért és megírom miért olyan kihalt a táj
ez akkor sem lehet álom hogyha képes voltam virágokat nézegetni a réten
meg bámulni a monitorba miközben
azt hallgattam
hogy
just do let me know how do you feel
mondd meg hogy kétszer kettő négy e
és az utcák időn túli tájak képeit veszik fel
most mennem kell
ha hazaértem küldök képeslapot.

Adim: hadd gratuláljak! A rímek _tökéletesek_, a ritmust végig tartod, és a tartalom is teccik! Egyszerűen szuper!

ÜDV MINDENKI!

Szépeket és gondolatba-ejtőket írtok még mindig. Sok vers összegyűlt itt, mióta nem jártam erre. Az újabbak közül nekem leginkább Adim tükörképes verse tetszett, de a többieknek is gratulálok!


Hosszú hallgatás után végre született egy valamim. Nem lett valami jó, de azért beteszem:

Magányos Csillagokat Nézve

Amikor magam vagyok,
Bennem magányom hangtalan vacog.
Látom, ahogy kihunynak sorra
Az égen valaha még fénylő csillagok…
S én megint csak magam vagyok.

Fejemből sorra kihallatszanak a gondolatok:
Hogy az a sok csillag ott fent kinek ragyog?
S vajon miért olyan magányosak, hidegek,
Mint idelent egyes kifacsart-lelkű emberek?

Fáradt szemem pásztázza a sötétkék eget,
Talán rég elveszett álmokat kergetek,
Mert hiszem, hogy egy csillagban társra lelhetek?
De most magam vagyok megint. Egymagam.

Mégis érzem, ahogy a gondolat magával ragad,
És a lelkem megremeg, amit egy csillag fénye
Megpendíti bennem a láthatatlan húrokat;
És már tudom, nem lehetek soha magam!
S ha akarom: ott vagyok minden csillagban!

Hahó!
Végre 1,5 hét után sikerült magamból kisajtolni egy kis művet.

Teremtek egy világot magamnak
mint egy kisgyermek
szívárványszínű palackba
olyat ahol a dzsinnek laknak
bezárom vágyaimat.
Elképzeléseimet, álmaimat.
Élek kis világomban
minden fájdalamat kizárva.
Múlnak a napok
s többre vágyom,
kitörni magányomból
boldog emberek világába.
Késő már
elfelejtett a világ.
Gyenge vagyok
s nem segít senki,
magányos vagyok
s nem szeret senki,
fázom, körülvesz a hideg
nincs ki magához ölelne.
Egyedül élek saját hibámból
mert kizártam magam a külvilágból.
Múlnak a hetek, hónapok
félek hogy magamra maradok.

Üdv!
Még nem tartok nélatok, de hamarosan utólérlek,
Jelenleg a közelmúltból csemegézek!

Nima! Köszi! Nagyon teccik ez a bizonyos „Nyárelő csodái!”! Kész harmónia orgia! Jól esett. Simogatott. Soha senkinek jobb gyógyírt a múlt fájdalmaira. Köszönöm, már egyáltalán nem fájok magamnak.(Anyám KACCS)
Area! Bocsánatot kérek az összes elmélkedő nevében, amiért a verseknek kevesebb hely jut, de a versek mellett a véleménykifejtés és beszélgetés/vitatkozás is vezethet önmegismeréshez,(ha már itt tartunk) és segíthet nekünk a tehetségesen stabil én-, és világkép-építésben.
Valamint teccik ez a Csillagstoppátértelmező hangulataltatásos ugathatnék. Mármint a szösszeneted.
SU, Zarán: Öröm (volt) titeket hallgatni/olvasni
Mau Örülök az ihletadásnak, elemezve itt lesz csütörtökön. A kocka tényleg borzalmas.

Dodiee: Beltaine rulez!
Az enyémet e mellé minek is berakni.
(Hát a BOSSZANTÁSOTOKBÓL! Nesztek, Hehhe!)

Az okos pillangó

Megindult a fénytől és felé
Lepkém már fele utat megtevé
Mikoron már
Teste izzik: vészes hőár
Mennyeien kéjes érzet
Bár tudja: közelről éget

Menne is és maradna is
Végért, ellen; akarna is
- Mintás szárnnyal lágyan berreg –
lepkém! hát neked ez kellett?
Félelem a túl nagy jótól
Port letörlő csoda-újtól

Mégis lepkém nem engede
Végbe nem szívesen mene
Kvantumszám állt be röptéről
Nem szakad éltető hőtől
Jól navigálva lehet
Pusztító izzásból szeretet?


Fq boc, hogy hozzád már nem de a kapcsolat ki alólamm… tzdzusgf és… wef hiába ..aerg …ttssshsss….

Sziasztok! Megint egy kocka. Ajánlom az összes világálmodótársamnak és persze magamnak is )

Üdv:
-- Mau

A reggeli újságot olvastam éppen
A macskám még aludt a székben
Amikor éreztem a hívást!
Anyám, ezt a szívást!
Mennem kellett, otthagyván
gőzölgő teám s a rántottám
Neked pont most van szükséged rám!
Közeledtem feléd, átalakult a frizurám
a csíkos pizsamád pont jó lett rám
borosta nőtt frissen borotvált államon
kedvenc macid is ott ült a vállamon
Melegbarna szemeim fáradtak lettek
megviselték nagyon a tegnapi tettek.
Ám legfontosabb mindig az időzítés
világunk között nem támadhat rés
Mindjárt ott vagy s én is ott vagyok
arcom gyűrött arcod látva felragyog
Te vagy én, és én te vagyok!

De ki vagyok én, azt kérded
Én vagyok a te tükörképed!

ADIM a Des

Ery írta: Nos mit mondhat minderre a magamfajta...
Unnnndorííítóóan fehér

(A tréfához rövid időre visszatérve:)
Hmm... ha kék lenne, akkor meg az lenne a baj, mi?
[size=9:ripa37c3]Javítsatok ki, ha tévedek, de a kék + fehér színű dolgoktól való - szóban is kifejezett - undorodás nem Hókuszpók attribútumai közé tartozik egészen véletlenül? [/size]

Elnéző engedelmetekkel..:

"Téli szél a tar gallyakat fújja,
mint az Isten égre mutató ujja
- mint megcsúfolt, kikacagott álom
állunk egyedül a nagyvilágon.
Elvették - s most véle nagyra vannak -
törött, véres kardját a magyarnak!
De míg minden nép a sírját ássa,
van szava, hogy világgá kiáltsa;
Csak mi, csak mi ne verjük keblünk,
Csak mi, csak mi emeljünk fe fejünk!
Tiporhatják szűztiszta igazunk,
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk!
De hirdessük gúzsba kötött kézzel,
sebes ajkkal, lázadó vérrel
idézve Menny Pokol hatalmait,
hogy Béke nincs itt, hogy Béke nincsen itt!
Kezünk bár nem pihen a kardvason,
a szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövő századok
s megint csak felszakadnak régi sebeink.
E sebek és e fájdalom örök,
ettől vonaglik minden magyar rög.
Ettől vérez, ki majd nyomunkba hág,
ettől nem gyógyulnak az unokák!
Tátrai erdők ettől zúgnak-búgnak,
ettől reszket lelke minden zugnak.
Puha szívek kövé ettől válnak,
kemény kövek élő szívként fájnak.
Amíg élünk ettől fájunk, égünk
sírban ettől nem lesz pihenésünk!
Ettől szorul a kezünk ökölbe,
ettől sír a gyermek anyaölbe!
Fenyőmadár behavazott fákon,
száraz haraszt téli pusztaságon.
A folyók, a fák, a füvek szelleme
minden sűvít - mi nem nyugszunk bele!"

/Egészséges Fejbőr - Ó, Magyarország/

Ezzel kezdődik a szám.. illetve a számban van ez is..:

"Most Lomnic ormán rakjunk tüzet,
Versailles-ig lobogjon az üzenet;
- hogy megroppant bár karunk ereje -
nem nyugszunk bele, ne, nyugszunk bele!"

- Adjatok! Nekem is! - kiabálták sokan
S én adtam, gépiesen, ön-tudatlan
És mindent elnyelt a feneketlen katlan
Melybe darabjaimra esve zuhantam

- Még! Még! Én is kérek!
Lökdösődtek érte a népek
Előttem peregtek a képek
Mindent felzabáltak a férgek!

- Én! Én miért nem kapok?
Csak egy morzsát adjatok!
Utolsó részemért egy mosolyt kapok
S kihunynak bennem a csillagok...

ADIM a Des

Kányádi Sándor: Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

SÚ: Az eslő bekezdéssel mélyen egyetértek. Mármint az önzőséggel.
Efkú: szvsz senki nem érzi magát utolsó féregnek, amiért nem érti a halandzsátokat... az meg, h nem néztek le senkit... köszönjük, de szerintem meg sem fordult a nép szemében. Az enyémben biztos nem.

Nefra: Khirrály a mottód, szívem! És a kereszten... kezdetű vsz... tényleg fáj.
Dingir: Holnap II: csodaszép, sírtam. Nem lehetünk pesszimisták, /mert olyanokat fogunk írni, mint Mau és Efkú / mert azzal megtagadnánk minden darab fényt, amit adtunk egymásnak. Mi, huszonakárhányan. Nagyon jók vagyunk, túl jók ahhoz, hogy elszakadjunk. Undorító, szentimentális töcs vagyok, tudom. De meg akarom állítani az időt, a fene essen belé!
Artemisz: most még a te Szerelmedre jutott időm. Reaction: ajajj, de még mennyire! /főleg, ha az a haj fekete, vállig ér és az ember 2,5 éven keresztül látja... Volt egyszer rég, egyszer rég... /

Efkútól kaptam ballagásra egy Szajha az út mentén c. könyvet, most azt olvasom. Örök hála érte, nagyon érdekes! A sztorik mind benne vannak a Bibliában, de érdekes módon nem olyan "népszerűek" a felolvasásokon, mint mondjuk a Levelek vagy a Tanítások...

Dina
/Ter. 34/

Szerelmemért halnia kell százaknak,
Két testvérkéz osztja a halált.
Bátyáim, ne vigyetek.

Erőszaknak nevezitek, ha más faj keze ér hozzám?
Nem értitek. Miért nem kérdeztetek?
Bátyáim, hagyjatok itt.

Szekhem, Szekhem!
Véreim rángattak ki sokszínű ágyunkból.
Szekhem, drága egyetlenem! Bátyáim, ne vigyetek.

Ő látott, ő óvott, ő szeretett.
Miért nem kérdeztetek? Az én ügyem, hogy kié leszek!
Bátyáim, hagyjatok itt.

A házakban halott férfiak fekszenek.
Testvéreim, véres a kezetek! Vőlegényem is halott.
Bátyáim, ne vigyetek.

Napos délutánon találkoztam veled,
Más-fajként szobádban találkoztam veled,
Szekhem, többé nem találkozunk. Bátyáim, hagyjatok itt.

Apám fiai vonszolnak el innen.
Csöndbe fojtom iszonyú fájdalmam.
Gyászolnom kell! Bátyáim, ne vigyetek.

Sötét Úr írta: QED: Bocs, Efqú és Mau, de ez az a pont, ami már az öncélon is túl van. Létrehozni éppen nem lehet rossz, de miért várod, hogy egy olyan valaki, aki nem te vagy (még kicsit sem), megértse, hogy mit akarsz mondani, amikor össze-vissza beszélsz?
Mi a cél? Avagy akkor nemesb-é a lélek? Van egy bizonyos szintje a többrétegűségnek, önmagába kódolásnak, további értelmek és variánsok beleszövésének, amikor már nem várható el a legelszántabb olvasótól sem, hogy mindent végigkövessen. Akkor viszont már csak öncélú játék az írás, vagy ha finomabban akarom kifejezni magam: saját magam kiíratása - stresszoldás vagy virtuális lélekprinter, mindegy. És ehhez kevés a mottó, ehhez ars poetica is kell segítségnek )
Bevallom őszintén, hogy még elolvasni sem tudtam. Pedig azt hittem, amikor próbáltam, hogy sikerült ) Most vagy nekem kell visszamennem az isibe, vagy ti mentetek nagyon előre ;o) Esetleg karaj. Mindenesetre az ötlet kiváló, elmebajnoki teljesítmény, de kiványcsi lennék, volt-e rajtatok kívül valaki is, aki megpróbálta akár csak magyarul értelmezni is az angol hangzású részt...
Asszem, ehhez már én vagyok túl egyszerű. Megmaradok "A pity"-nél, legfeljebb Szabolcskának néznek ;o)))))))

Hmm... köszönöm, hogy pontosan egyre gondoltunk.
Kijelölni a határokat, ez volt a cél. Érdekes kísérlet, amelynek végeredményét lehetett sejteni, sőt előre tudni.

Szeretnénk Mauval mindazok elnézését kérni, akit ez a... pofátlan... szemfényvesztő... gusztustalanság megtévesztett. Nem kívántuk senkiben azt a látszatot kelteni, hogy nagyképű, magamutogató népség vagyunk. Pedig DEEE.

Nem akartunk megbántani sem senkit. Nem akartuk, hogy csalódjatok bennünk, és azt sem, hogy magatokban csalódjatok. Szeretünk Benneteket, mindannyiótokat a magunk módján. Kevesek hozzá a betűk, és szmájlik, hogy ezt a módot a fórumon megjeleníthetővé tegyük.

A lényeg: soha senkit nem nézünk le azért, ha nem érti meg, vagy félreérti ezeket az öncélú zagyvaságokat, hiszen egyrészt szándékosan tesszük érthetetlenné őket, másrészt hisszük, hogy nem állít ki senkiről szegénységi bizonyítványt, ha nem ért meg egy verset, vagy egy versnek látszó betűsorozatot. Ez utóbbi főként azoknak szól, akik nem ismerhetnek bennünket személyesen. Szerencsésnek tartjuk magunkat, hogy minden renitenskedésünk ellenére egy ilyen nagyszerű közösséghez tartozhatunk.

Köszönjük.

code a rat the monster on doom in it

Cueddo: nagyon megfogott ez a versed, de nem tudom elmondani, miért. Nagyon tetszik a hangulata, a verelése, a fordulatai, az egész.
Artemisz: Manwe is jó lett! Az utolsó sor tetszik a legjobban, kicsit elgondolkodtatott....
ADIM: Megihletett a versem? Oh, micsoda megtiszteltetés! A vers második versszaka nagyon bejön.
"...Rettegve emészti el saját magát
Visszafogja kicsiny, hamuszín lángját
Elfújná magát s kapcsolna lámpát
Levegőre cserélné sötétben szőtt álmát ..." huh.. hátborzongatóan jó
Zarándok: a jóság megöl? Kezdek félni...

Üdv!

Tőlem,
"esztelen baromság, összegyűrt, léttelen papír" [size=9:3q2v5g1b]...magamban jónak hangzott... [/size]
Avagy latinházi helyett, szabadságoskodás.

Isten imája Hozzád
[size=9:3q2v5g1b]Mottó: [/size]Ha Te beszélsz Istenhez, hívőnek hívnak.
Ha Isten beszél Hozzád, skizofrénnek.

Hozzám imádtok éjidőn, hozzám?
Testem sárban süpped el,
Karjaim a felhők
Nyilak bennem az imák
S kelések az élők

Hozzám imádtok éjidőn, hozzám?
Gyermeklélek, hát megsirasd
Mennydörgő arcomat
Megsirasd, ahogy a lét
Homlokomban a vér
Elpusztít és újra ébredek
Csillagaim hullaszín
Terek
Esnek
A szavaim a földre
Ki teremtette,
Az meggyűlölte
Kén és korom ölelő arcom
Nyakamba mar
Ezredévnyi vihar

És a Kereszten
Átkozott, mit
Teremtettem
A hús kínja
A szögek
Halhatatlanságba hulló
Könnyek

Ember vagy-e még

Megteremtetetett

Valamiért.


Putty 1, Barangolva
Három-fényük őrzik a suttogást
Kő van és hideg éj
Álmodást, manók

Gnómok ülnek a magányban
Moha és temetők
A gombák alatt álltam
Felettem hideg-szín tetők

Alácsorgott az esővíz,
Arcomra fagyott,
Mint a gondolat,
Ember vagyok egyedül,
Kobold-kripták alatt.




Pussz mindenkinek.

Artemisz!! Asszem még nem mondtam, de a mostani, tömör verseid nagyon tecc. Megérték a papírt, meg a tintát is, az biztos.

Ahoj!
Végre sikerült magamban helyretenni Nietzsce Ecce Homo-ját, amitől rettenetesen megkönnyebbülve firkáltam egyet angol órán.

Immoralisták
A jó az életet gyöngíti,
empátia-megbicsaklik a genetika.
Mégis arra vagy kondicionálva,
Légy jó hát, mindhalálig.
Miként sejtbe kódolva a halál,
Úgy beléd kódova a jóság
-halálod végső okozója.
A jóság megöl és elvész a morál...

Kritikát is kaptok egy picit később.

megint kocka, úgy tűnik Miskolc nemgen tud vidámabbat lenyomatolni bennem.

Üdv:
-- Mau