Versek

Lehet, hogy későn szólok, de én is megyek.
Akkor a szökőkútnál, 5-kor.

És hát, nem mondtatok választ, de azért berakom ide.
Ha esetleg úgy tartjátok, nem idevaló, töröljétek ki.

Még nincs cím

Várfalon állott az Ifjú
tekintetét Nyugatra veti
aranyból kovácsolt napsugár
a haját kerülgeti.
Lágy harmat kering
mint Föld körül a csillagok
réz ezüst pára úszott
mint vízben lebegő hínárok.
Várfal mellett vagyon egy fűzfa
tündérek lakják
kik most csillagporral permetezik
a világ e csodálatos táját.
Fűzfa lombját szél simítja szelíden
akár anya újszülött gyermekét
finoman rázza ágait
mint gyermek búcsúra intő kezeit.
Messzi erdő bőszen dalol
patak csobogása kíséri
Ifjú várfalon állva
Méz hangú lantját pengeti.
Napnyugta fénye vöröslik
Szerelem rózsájának tükörképe
Ifjú önfeledten dalol
S az Esthajnal csillag úszik az égre.
Várfal lépcsőjén megjelenik Ő, a Kedves,
Megpillantja az Ifjút s szeme fölizzik
Szíve hevesen ver, majd elmosolyodik
Szerelme szele, mi megérintette szívit.
Ifjú ámul, majd fölnevet
ujjai húrokról lecsúsznak
ölelésre emeli karját
így siet elébe kedvese.
Csillag fénye csillog szemükben
Ölelésben tartják egymást fogva
Így álnak s hallgatják
mit mesél nekik a Napnyugta.

Reggel az Ifjú csókra ébred
Kedvese mosollyal hajol fölébe,
Majd csizmát húz, kardját fölcsatolja
és úgy megy ki a napsütésbe.
Lelátón a nézősereg
követi nyomon sok száz szemmel
hogy jő paripája büszke lovagnak,
majd riadtan keresztet vetnek,
Mert jő az Ellen, hátán pallosa,
mely előhúzva a rászáradt vértől
hamisan cseng.
Majd így szól, a vér fekete
Fegyvert hangosan meglengetve:

’’Fordulj vissza hamar,
s féld tovább az árnyakat,
vagy maradj hát
s vesztve fogadd átkomat!”
Ifjú szemében tűz lobban
kezében kardja felvillan
feláll lova nyergében
Így kiálltja el magát hangosan:
’’Elég már az árnyakból!
Nincs mi vissza tartson,
se balsors, se kárhozat,
menekülj te, vagy jöjj,
és leld meg halálodat!”
Megreng a föld
a vágtató paták alatt
felforr a levegő
külvilág zaja elhall.
Acél sikolya hasítja át
a levegőt,
Vér szennyezi, a nyári
zöld mezőt.
Két ló, gazdátlanul vágtat tova,
gazdáikat hátra hagyva,
Két Titán, erejüket összemérve
pengéjüket összecsapva.

Az idő pereg,
Ezer seb ontja magából nedvét,
Ifjú oldalát fogja, össze esik,
s tudja, lelke elhagyja testét.
Arca könnyben ázik,
várja, jöjjön az Fény,
Büszkesége elhagyta már,
mert tudja,
cserben hagyja Kedvesét.
Egy harcos kinek szíve örökké hű,
élete nincs már sehol,
majd arcát lágy szellő szántja végig,
S hallja valaki fölötte dalol:

’’Beren i vaethr vaer
g

Nihil: Ez sziven ütött. Tetszik, hogy ilyen nyílt kegyetlenséggel kimondod az igazságot, már ha érted mit akarok mondani... Engem is megrohannak néha ilyen gondolatok...de aztán eszembe jut, hogy sok jó is történt velem az életben és ennek szintén van oka...

Ha esetleg valakit megbántok vele, akkor bocsánat! De ez jött ki belőlem ma hajnalban, és úgy éreztem, muszáj leírnom.
Remélem azért találtok benne értékelhető gondolatokat..

Fohász Számonkéréssel

Ha van ott fent valaki, akkor most hozzá kiáltok:
Nyisd már ki szemed végre, s javítsd meg a világot!
Csak annyira, hogy visszataláljanak az elveszett álmok,
Hogy aki hisz, gondolata legalább ne legyen álnok!
Kergesd el a rossz napokat, a tengernyi gondokat,
Hozz bárányfelhőt, és szivárványos kapcsolatokat!
Gyógyítsd meg a világot, hol kihal lassan az érzelem,
Had lássunk sok színes virágot, s repítsen a képzelet
Úgy ahogy régen álmodni mertük az életet,
Hagyd, hogy egy kicsit élvezzük, amit lehet!
Adj végre igazi életet!

Mondd, miért hagyod, hogy ennyit szenvedjenek az emberek?
Miért adtál életet, ha nem hagyod, hogy igazán éljenek?
Miért zuhan le mindenki, ha repülésre született?
S ha már a szárnyak is rég elvesztek,
Miért nem hagyod, hogy kicsit repítsen a képzelet?
Miért bűn, ha valaki kéknek látja a felhők felett az eget,
S miért zuhan le újra, ha egyszer már felmehetett?
Azt mondják: higgyük, hogy vigyázol ránk,
De itt nincs más, csak tövis és üvegszilánk!

Igen, haragszom rád, mert miattad rossz a világ!
Szó nélkül nézed, ahogy mindenki mindenkit bánt!
Miért hagyod, hogy képzelegjek,
Ha végül úgyis minden fekete lesz?
Mondod, hogy vár ránk a mennyország,
De utunk miért poklokon visz át?
Miért vered ilyen sorssal saját véredet?
Miért nem adsz végre igazi életet?

Legyen tali, legyen tali!

ADIM, én ott leszek! Odacsődítem Efkút is, Maumacsek is jön... Juhé!
Többiek, gyűljünk a Szökőkút előtt!

5 óra, Msziget, szökőkút, ma!

Van egy kissé, hosszabb történetem amit verses formába próbáltam önteni. Ide betehetem, vagy inkább a Novella topicba való?

Na elkészült 3. gúnyversem is, Hehe 3nak kéne hívnom, de minek legyek konvenciózus, szóval nesze nektek
Támaszkodni a pokol tornácán
nézve a késélen táncoló apró vízcseppeket,
az élet apró örömtelen perceiben
kaparni a falról a szakadt tapétát,
felkötni magam, vagy elindulni
oda, ahol nem látni a fáktól az ösvényeket,
és elbotlani a halál kanyargós útján-
Jó lehet...

na, folytatás a sorozathoz

11
Odakint a hidegben várunk valaki leéli helyettünk
az életünk és az emberek azt hazudják minden rendben van
nagy bálnákon szeretnék úszni jó lenne tudni miért nem
kelt fel a nap ma reggel kissé késő tízórait eszeget talán
néha ilyen sorokban arcokban darabokban megtalálom
a tegnapot semmi sem utal arra hogy lesz valaha is jövő
tudom hogy néha esik odakint az eső zsoltárokat kopog le
bonyolult ritmusban az arcod olyan mintha végigmosta volna
valami túlabsztrahált kénsav de nem fontos csak jó volna
jó volna valami ki****ott bálnaként úszni keresztül
a semmin bele a rövidülés hamis képzetébe emlékszel
tegnap még a semmiről beszéltem és te csak hallgattál soha
nem rabolnám el a múltat mert már így is túl sok van
belőle
belőlem belőled nem folyik más csak köbméternyi patakzó
fájdalom keresztül a habokon olyan jó volna emlékezni valamire
ahelyett hogy csak ülök némán zsebretett kézzel egy asztalon
hé emberek
emberek EMBEREK ez így nem jó de miért nem emlékszünk
arra hogy holnap holnapután vagy később mi fog történni
velünk miért élünk egy olyan városban ahol soha nem kel fel a nap
ahol az emberek Emberek EMBEREK arca olyan mintha valami
olyan fájna nekik amiről nem is tudják hogy micsoda és néha
összekevernék az általános alanyt magukkal látjátok anyák
halálra ítéltétek a gyerekeiteket azzal hogy megszültétek
őket és soha nem lehet jó de ez kellett nekünk mert valahol
a teremtést is el kellett kezdeni kikísérletezni de nem
tudom mióta várnak el hálát a kísérleti bárányoktól ti azért
csak menjetek imádkozni a templomba amíg én megpróbálom
újrafogalmazni magamnak ezt a teremtett valót
NEM AKAROK KÍSÉRLETI BÁRÁNY LENNI véstem bele egy körúti
padba sőt idéztem is JÓL TUDOM HOGY EZ NEM ÁLOM gyerekes
primitív karcolós irással most is csak egymásra hányom
a jelzőket színeket mint rossz naiv festők a vásznon láttam
múltkor egy képet egy hintázó alakot ábrázolt enyhén impresszionista
stílusban sötét színekkel megrajzolva csak a haja és a kötél volt
olyan fénylő mint
nem is tudom
és láttam hat őrültet keresztülrohanni az őszi sárga mezőkön bele
az erdőbe és utána soha többé senki nem látta őket
senki többet de én először másodszor vagy harmadszor
ezüst nap világított az égen néhány grammnyi fénykorong
az erdők levelei halkan susogtak és két kötélre volt felkötve
egy hinta ami alatt elrohantak én felmásztam volna a fára de
félek lezuhanok és kitöröm a nyakamat
kár
bizonyos hogy az ember vagy akkor is megpróbál valamit ha nulla
és epszilon közti esélye van rá vagy elmehet a rákba
a kétszer kettő négybe
de akkor már
jaj igen
akkor már
inkább

Hahó!
Hoztam nektek a Gondolat porcicáimból. Remélhetőleg még nem unjátok...

10.
Élünk hát mi bezárva,
unaloműzőket kreálva.
Létünk legszebb szeánsza
a kérésztánc karneválja.

11.
Mi a bizonyíték arra, hogy
nem múlik el a kollektív tudat?
Kereslek téged, titeket, magam.
Csak gyűrődés vagyok a lepedőn...

: :

Plusz hoztam nektek egy versszakot,főleg a kósza lelkületűeknek, amit kiraktam az ágyam fölé. Christian Morgestern Ember, vándor c. verséből való:

Légy néma hát!
Hisz jól tudod, ki vagy...
kit mindig búcsú leng körül, a méla,
azt vándorként lehet szertni néha,
de otthont nem lel, bár hazája nagy,
mert egy otthont ismer csak:önmagát.

Meg még egy Radnóti (800 oldalas Radnóti összes művei RÚLZ!)

Ó árny az árnyban, csöndben némaság.
Sziszeg a toll, míg sort a sorhoz űz.
Vad versre készülök, és rémült csönd kerít,
csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz.

[size=9:2p0nfhuj]Halk ötlet:mit szólnátok egy olyan átiratra Radnóti Töredékére, mint a múltkori Babitsos?[/size]

félig-ballada

a költő mind rimbaud-féle?- kérdezte nagyanyám,
majd csontfuvola-ujjaival szorosan befogta a szemünket,
apámét,
és az enyémet is.
aztán mégis elindultunk.
apám és én.
ő lépdelt elöl, lehajtotta gondterhelt homlokát és a füvek alatt
a fekete földet figyelte.
hátul mentem én, égnek tártam az arcomat és dalolgattam.
így jutottunk el a városig.
bementünk, megálltunk az otthon-meleg macskaköveken,
megláttuk,
markunkba fogtuk,
hazahoztuk szitakötő-anyámat.




[size=9:35ecojoh]ez perpill a kedvenc versem magamtól na, hogy tecc?? [/size]

Hehe... ez mehetne a világirodalom legfrappánsabb négysorosai közé is... (tördelve, persze)

Asszem itt vannak a legtöbben, akik ezt tudják értékelni. Kicsit off, de annyira jó, h muszáj megosztanom veletek.

Érettségi aranyköpés:

episztola: epikus műfajú prózai költemény

Ááááááá! Minden szava kincs! :evil3: :tongue:

sziasztok!

Ratz: köszi a kritikát készülök vmi "komolyabbal" is, csak félbemaradt most, másféle ihlet hirtelen betörése miatt

Mau: mostanában én is nagyon rákaptam Radnótira, és engem is telibe talált jó néhány verse. sztem köv. talin előtérbe lehetne helyezni

Legyen már taliii… :léccilécci:
Hiányoztok nagyon ) meg úgy egyátalán. Én vsz olyan fél hét fele érek a szigeti bejáróhoz de ott leszek ) Ha lesz tali akkor gyertek ki elém, ha nem akkor mindegy )

Üdv:
-- Mau

Rayan.. fájóan ámító a Félúton..

Üdv Mindenkinek!

Ez a gondolat az imént tört rám, úgy éreztem versbe kell öntenem...

Álom-Világ

Egyszer felébredtem álmomban
Elkezdődött megszokott napom
A madarak énekeltek kánonban
Vidáman vettem fel kalapom

Napsütötte Duna fölött sétáltam
Dolgoztam, ebédeltem, telefonáltam
Otthon a kutyám várt rám vidáman
Nevettem Kedvesemmel a szobában

Sétáltunk a szürke házak között
Az utca lassan sötétbe öltözött
Vacsora s fürdés után ágyba bújtam
Fáradt szemekkel már már elaludtam

De hisz'...! Döbbentem rá rémülten
Minden úgy történik, akár az életben
Akkor most álmodom, vagy észre
sem vettem, hogy már felébredtem?

ADIM a Des

Skacok! Lesz most pénteken verses tali a szigeten 17-kor? Vagy ez is elmarad? Szójjatok, ha hiányoza esetleg egy vééén trottyos a csapatból...

Ami nem fullad kudarcba, az sikeresen partot ér.

Elválás

Elszállnak az órák,
a percek, a napok.
Itt maradok,
még elzengek egy ódát.

Elfogynak a szavak,
a tettek, a mosolyok.
Itt maradok,
nem kellek.

Elhagynak a dalok,
az emlékek.
Maradok,
nem mehetek.

Elvesznek a lelkek,
az érzelmek.
Nem feledek,
szerettelek.

Feltörnek az emlékek,
az elveszett órák,
S a pillanat oltárán éneklek
még egy néma zsoltárt.

By love: Erda

álmomban azt álmodtam
hogy felébredtem végre
ugyanúgy minden elhagyott
mint egyszer régen
ha még emlékszel rám
eszedbe jut úgyis
nem lehetek tökéletes
örökké élni sem tudok
talán így is jó vagyok neked
talán
de nem hiszem
már nem hiszek semmiben
hisz semmi sem lehetetlen
ezt pont tegnap hallottam
már akkor sem hittem el
kár hogy semmi sem tökéletes
örökké élni nem lehet
de mégis így kerek minden
már nem kell több
csak mit a semmi adhat

SÚ: "...új tag-eknek" Szerintem igazad van. A kertitörpék, mint kis magyarok igen jók, és sajnos nagyon ütősek. Sok (i)gazság van ebben a versben...
Nima: ha menni akar valaki, akkor nincs értelme visszatartani. Rabságban nem énekel a szabad madár....
Niph: az eleje annyira bíztató és reményteli, és az utolsó sornál pofára estem.... :eek4: Kicsit kiábrándító az az uccsó sor, de miután háromszor végigolvastam a versed rájöttem, hogy ettől zseniális.
Mau: a kötőjel elején remek az a márványos kép. Most keresem az asztal alatt az állam.
A Radnóti versből csak ezt a két sor akarom kiemelni, ez szerintem mindent elmond:
"Oly korban éltem én e földön,
mikor a költ

Mau ezer köszönet, h beraktad!!!!

Jaj, Mau ez az egyik kedvenc versem! Köszi, hogy beraktad! [size=9:1wabku1x](kint van a falamon... )[/size]

Figyelemfelhívás.

Ez a vers éppen ma hatvan éves.

Radnóti Miklós: Töredék

Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a h

Ratzi versét olvasva feltört kicsi de szerkesztetlenül szalonképteleünl jóformán szóformátlan szösz.

kötőjel

a kötőjel remek találmány
szétrepedt márvány
porlepte vérere
könnyíti a jelentéstele
kollektív önszuggeszció
költőkörben dívó
képzelethiányos
feltartóztathatatlan
folyamatát

Ps. Racc: A néha nem feltétlenül éppen aktuális lélekfolyás és semmiképpen nem lélekfolyás. Lazán szerkesztett és azt a kicsit-önmrcang-kicsit-önsajnáló hangulatom monológja amely néha elővesz ha éppen ráébredek önnön egoid rohadék voltomra )

Üdv:
-- Mau

Üdv minden kreatív léleknek!
Idő hiányában csak ezt a kis szöszenetet rakom ide fel.

Erda: Nekem tetszik! Olyan mintha az ember válszút előtt áll, és hirtelen szertefoszlik minden reménye, elképzelése.


Megtalálni a szépet a jót
élvezni az életet amíg jó,
mosolyogni minden dolgon
míg a szemből könny nem csorog.

Álmodni édes, puha álmokat
megvalósítani színes vágyakat,
futni az elérhetetlen cél után
végül az út végén a kudarc vár.

[size=9:3i7rmwa9]Csak beköszönök. [/size] Szasztok!
De ha már itt vagyok, beszólni nem szalasztok. Kettőspont:

Cue: Jól áll neked ez a kereséses feszültséglevezetés. Nem gondoltad komolyan, és talán épp ettől lett olyan könnyeden élvezhető. Elismerésem. Ha másra nem is, stílus/formagyakorolni, engem megörvendeztetni jó volt.

Egótárs! Kitagadlak! Az ilyenben miért nem veszek én részt! Ez a hülyeségtőzsdéről engem, mint potenciális részvénybefektetőt teljes mértékben kitaszít! Fel vagyok háborodva! A feljebbvalólknak fogom jelenteni! Micsoda botrány!

Artemisz! Eddig nem csatlakoztam a valavárókhoz, de ezek egy szerénytelen harcibirka látóidegeivel is kellemesek. Még sok ilyet!

Mau: Jujj. Méghogy kollszol. Igazából néha elmerengek, hogy ezekre milyen reakciót is váralk.
A soul-overflow néháról csak annyit, hogy ….
Asszem, több nem jött. Tudom, nyáladzás, amit művelek, de … ha egy pici részed lenne egy kis idealizált kandallómelegszagú létmelengető füstölőn-bódító nyugalomból, visszajönnének-e a szoclegalizált rémképek a rémképeidről? Rosszat tesz-e magának az ember, ha egyik rémképet egy másikkal űz el.
Csak úgy eszembejutott. Sírni jó. Néha magamat pukkasztom vele.
És mégvalami. A quartiteratio-ról. Királynője a teremtésmítoszoknak. Egyszerűen tényleg szép. Ez a futurizmus minden önbántás nélkül egész, khm, kellemes. Olyan boldogító, ahogy az embert informálják a világ (talán)legelső lunch-olása milyen szépen csendülő szférazenére képes.
Az arckép pedig jobb sem lehetne. Önigazolás mintha rulzana. Vagymi.


Milyen jó, hogy az ember néha felbátorodik bizonyos kortársai csinálmányain, és utánuk már bátran rak be kicsivel hosszabb „alkotásokat” is. Jacopo mester legújabb klasszikusához nem volt elég időm. Azt hiszem otthon szánok még rá pár órácskát, tanulmányozni, emésztgetni, elemezgetni. Azt hiszem az elemzés mellőződni fog. (esetleg rivátban megmerénylem az alkotót )
HEHEHE

Bocs, most nem volt rosszabb. Ezért ezt teszem be. Hátha betesz nektek is.

Létösszeg

miért kell nekem mindig
létösszegzést végrehajtanom
rossz kezekben volna itt a hatalom
a fűszermester nagy gonddal
nátriumkloridizálja el
filozófiával életreceptjét
melyhez csak egy kis élethajlam kell
ravalóság és az ösztön
határarány mérce köbön

adjatok nekem témát kielemzem
megszemélyesítvén kirekesztem
minden határon
hogy túléli azért a jót nem állom
de valószínűleg nem fog sokat szenvedni
a légüres szubjektumban
minden ráncát levedli
és ha nincsen benne hit
hogy van mit keresnie itt
kétségbeesésében elévül
mindene
miben lehetne hinnie

és mindez miért

az unatkozás és a felhasználatlan belső deltae
együttes mágnesessége minden idők
leglorentzerejebbjeként
taszít az értelmetlenség végtelenjének
partícionálásával párhuzamos
morfinitív cselekménytorzítottságába
amely minden szóalkotásával együtt
kevés hiába hívnak vissza illúzióbigék
illúzionogén hormonjaimon keresztül vissza
kevés ez is ahhoz hogy feladjam a
feleslegességérzet feleslegessége
és az értéktelenség értéktelensége
okozta eufórikus diadalmenekülésemet (az értékekhez)
amint a végtlenítetten ismétlődő
erdő fái alatt a szűzanya az
egyetelnigazisten logikátlansága okozta
ocsmány kígyó fején tapod

Nima,drága, A Fényes Út mellett gyönyörű!
Laurelin, a Festett arcok a kedvencem Tőled, mindig örülök, ha olvashatom!
Galadh, a szösz iszonyatjó, a címtelen hosszú igen ütős
Zarándokot és Maut szeretném még kiemelni, mint igen termékeny és mélyértelmű versű kollégákat.

A többiekre nem emléxem-sok volt ez az 5 oldal 1ben.
Verset nem hoztam, de élek.

Szép napot Nektek!

(kis szomorka)

Félúton

Egyre inkább tagadom a barátságot
Mindenkit más vakít: hamis szerelem
S Te, hogy eldobd e balgaságot
Pusztán csak erre vagy képtelen
Lelkem, világom, bár tőled érzek másként
Belémégett az a zokogó tavasz
S hogy élünk is kicsit, egymásért
Nékem ez a megtartó vigasz

Peredhil: De édes! Tündéri...
Idril: mesés, varázsos. Szinte hallom, -vagy nem hallom- látom.
Area: Az újabb verseid is legyenek ilyen "csapnivalóak"!
a jelenből elriasztanak
az elrontott tegnapok húha, ez tök egyértelmű, mégis jól pofoncsapott. :agree:
Namarie: főleg a vége:
Nefadar: Mindenesetre szép, látványos.
Szofi: Harcos menyasszony... Kill Bill 2? De dög vagyok. Nagyon szép, kedves. Igazi "békebékeörökbéke" vers.
Dingir: Így megy ez...
Felegyenesedik ráncosra sebzett
Lelkem. Arcomon a végtelen mosolya. ez ismerős! 8O Írtad már máskor is, nem?

Látom, hogy izzik a két szemed,
Látom, hogy elrohan alattad az út,
Tudom, hogy nem vagy, csak képzelet,
Mégis bezárok minden kaput.

Hogy ne mehess el, ne hagyhass el,
Madárkám, drága tollaid
Ne vidd el, ó ne rejtőzz el,
Ne vondd meg tőlem szép dalaid!

Bezárom, törjenek be máshol
A reggel ébresztő fényei,
Kulcsom lesz majd kérő suttogásból,
Tavaszi virágok hangjai.

Hogy ne mehess el, ne hagyhass el,
Madárkám, drága tollaid
Ne vidd el, ó ne rejtőzz el,
Ne vond meg tőlem szép dalaid!

Rabyn: jajj, te jó ég úgy megfacsarodott a szívem a versed olvasván, rámtörtek a régi emlékek... nagyon jól tudom miről beszélsz.
Erda: az uccsó versszak az undorítót ásító Napocskával nagyon szép záró akkord lett
Sötét Úr: ha nem irtad volna az elején ezt a politikai felhangot, nekem nem jutott volna az eszembe, de bármibe bele lehet magyarázni manapság...

Üdv!

Bocs, hogy most nem válaszolok mindenkinek, de sietek.
Mau: a négysorosod a zsenikről igen jó!!! Tökéletesen kifejez mindent.
Nima: a fényes út mellett c. versed nagyon jó! A fényes és az árnyas út nem különbözik semmiben.... :hello: :itscool:
Rabyn: én most fogok ballagni... az egyik szemem sír a másik nevet. Ebben a te versed is nagyban közrejátszott!
Nefra: 8O Ez döbbenetes.... hűhaamindenithogytemilyenjólírsz.....
Ja, és a kedvencem:
"Várfal mellett állott egy fűzfa,
Tündérek lakják. Hűha!"

Mostanában nem tudok verset írni, de itt van egy régebbi "művem". A vége elég értelmetlen, nézzétek el nekem...

Leszáll az est,
a jövőre gondolok,
a jelenből elriasztanak
az elrontott tegnapok.

Felkel a hold,
egyedül ülök a padon,
elém fut az álom,
de ezt én nem hagyom.

Éjfélt üt az óra,
gondom ébren tart,
rám borul a csillagos ég,
a magány szíven mart.

hajnalodik végre,
a ma tegnappá válik,
a holnap mába lép át,
ahogy elém jön sántít...

Felkel a nap.
Egy undorítót ásít,
s most szemem előtt a remény
a csalódásba mállik.