Versek

Figyelem topicosok!

Július elsején lesz egy éve, hogy összegyűltünk . Meg kéne ünnepelni ezt egy évfordulós verses talival! Aki szeretne jönni, az írjon nekem privit!
Jóidő esetén a Margitszigeten lesz a tali du 3-tól.

Drowse: hű ez tetszik, nagyon megfogott az ahogy átvezeted a szomorú tapasztalat okozta fájdalmat a fejedben alkotott világ tájaira :itscool: [size=9:1aid5gv3]Nagyon is át tudom érezni a dolgot, mert nekem is van valakim akit néha félelmetesen tudok imádni máskor pedig a francba kivánnám... [/size]

sziasztok!

ha nem bánjátok, megörvendeztetlek benneteket két Dylan Tomas-idézettel. halkan megjegyzem, szvsz a magyar fordítás magasan veri az angolt - de az is lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert a magyar nyelvben élek benne, és az angolban is ugyanez a töltet bennevan, de azt csak egy angol érezheti meg. elnézést a hiányzó/hibás központozásért. íme:

Ha nincs a Nő Szerelme kezdetekben,
nem lettek volna kezdetek
Számban nem lenne biztos az élet íze
Nem jártam volna fenn az angyali lakban
nem tudnék mennyet s poklot s hogy az élet a számban
hogyan lett ecetből cukor s ecet megint.
Ha nem lettek volna kezdetek,
jött volna a vég, mielőtt a mennyei szél
akár egy gyík, rezzent volna hajamon.
* * * *

Dicsértessék a szent, Mindenek Tavasza
Gábriel s a lángoló bozót midőn a reggel örömmé sarjad
a siralomvölgyi máglyákból
s kihűl a siratófalon milliók könnye-vigasza,
Ó felserkenő tékozló
Napom, Atyám, remegsz csecsemők tisztító lángjától
De áldva legyen jégverés, vad zűrzavar
mely háborog még - csak egy bizonyos - megállok és énekelek
védjen bárcsak emberi hajlék magzatburka,
áldott méhű s jaj, beomló házú szent kikelet -
jöjjön bár ama Végső Óra.

A cím egy ismerősöm beceneve...

'Világfájdalom'

Egy erdőben sétálunk kézen fogva
Te szomorúan nézel, én pedig hallgatom
A világról alkotott sanyarú elképzeléseid

A szemedbe néznék, de te csak az eget kémleled,
Csapást sejtve
Ha a természetben jársz, pusztulására gondolsz,
Ha emberekkel beszélsz, éhezni látod őket
Ha a tengernél járnál, olajat, s döglött halakat látnál belé

Megfogom a kezed, és hallgatlak, Mert szeretlek,
De hogy egyetértenék? Soha.
Ha a természetben járok, fényt látok, mi a fű hullámain
Törik szilánkokra, szelet, ami életet lehel a fülledt világra,
Hallani a levelek zenéjét hallom
Ha a természetben jársz, kiégett füvet, halott madarakat,
Kivágott erdőt látsz

Ha emberekkel beszélek, látom arcukat nevetni, szemük
Szemembe néz, s érzem lelkük rezdüléseit

Ha találkozunk, én vágyakozom utánnad, te pedig megosztod
Velem minden mocskos gondolatod, nyafogsz, rámzúdítod
Oktalan boldogtalanságod; nem nevetsz vicceken, csak tudomásul
Veszel mindent, amit mondok

Nincs szükségem erre

Csak szeretném, ha énrám is figyelnél néha
Ha ilyen gondolataid vannak, csatlakozz a Zöldekhez

Ezt gondolom, haragszom magamra érte, hisz én
szeretlek, olyannak kell elfogadnom téged, amilyen vagy

Néha kérdezem, szeretsz-e, s a válasz: Hát persze!
De ha mesélnék, a világ iránt érzett mély fájdalmad kiül
Az arcodra és elmerengsz
Nem próbáltam még, de ha rákérdeznék, emlékeznél
Bármire, amit eddig mondtam neked?

Nem, nem teszem, mert te vagy, akire vágytam,
akit kerestem egész életemben, akit imádnom "kell",
aki ideális, s akit imádnak a nők

Az idő eltelt, hazamegyünk
Búcsúcsók
Őrületes

Hazaérek, s mintha el sem mentem volna
Az élet a régi, a szobám ugyanolyan üres

Mit tegyek? Hogyan zökkentselek ki?
Hogyan vonjam magamra figyelmed?
Én is önző vagyok, hisz ezt kívánom:
az érzéseid, s a lelked

Feladom

Korai álom közelít, érzem; elalszok, pedig nem szeretnék még
Lehunyom szemem, s a fények elöntik agyam
Sötét van, mégis szikrázik a fény
Szél tör be lehunyt szememen át üres szívembe
Szétszakít az álom, kihúnyt nap látszik egem fölött
Testem az űrben jár, hol nincs, csak milliónyi ékkő lábam alatt
A vákuum nem hat rám
Létezem
Lélegzem
Élek
Emelkedem egyre feljebb, hirtelen elém tárul számolhatatlan nap,
mit soha nem láttam még
Azt képzelem, velem vagy
Ott járunk, hol a semmi a világgal összeér
Lélegzünk
Légzésem lassul, ahogy közelítessz
Karod felém emeled, de sodródom
Nem érhetlek el, csak látlak
S a könnyeim megfolytanak
Egyszer csak magamon érzem ölelő karjaid
A szemembe nézel és mosolyogsz rám
Már az enyém vagy
Szívem mintha több darabra szakadna, s lassan elveszítem arcod
mely a világért oly sokszor görcsbe rándult

Csak a mosolyod van, mely engem szeret
S a szemed, mi nevet rám...

Egy erdőben sétálunk
Te szomorúan nézel, én pedig?
Halott vagyok
Beszélsz, s én hallgatlak
Beszélek, de halott vagyok
Hangom elnyeli a lég

jó vers.
köszönjük.
majd értesítjük...
RÚLZ

Üdv!

Nefadar: a Döntés c. versedről egy Woody Allen idézet jutott eszembe: „Válaszút előtt állunk. Az egyik ösvény a kétségbeesésbe, a másik a pusztulásba visz. Reménykedjünk, hogy a helyes utat választjuk.”
Tarja: nem rossz! Meg valahol el kell kezdeni. Nagyon aranyos kis vers, olyan kis szívmelengető!
Galadh: na, ettől rendesen pofára estem. Nagyon kemény vers, és rohadzul kifejező….. 8O
Eönwë: utolsó sor nagyon igaz, és nagyon üt. És egyáltalán nem gyenge, benne van minden, ami egy jó versben benne kell lennie (mondjuk ez mindenki szerint más)
Zarándok: csak nem nekem szántad ezt a verset? Ha igen, nagyon megtisztelő. Elgondolkodtam a dolgon, és nem is tudom..... ez tisztára olyan, mintha csak Isten szólna rá az emberre, hogy ne álmodozzon.
meztelencsiga: Üdv Néked! A vers nagyon jó, tetszik az utolsó sor, és az, hogy nem számít a szín. szupi! :itscool:
Mau: az ars poetica 2 mindent megmagyaráz. Nagyon aranyos, nekem rohadtul tetszik!
Esgal: jaj, ez NAGYON jóóóóóóóó! Akkora igazság van benne, hogy csak tátogni tudtam utána..... Gratu! :oh: :itscool:
Timona: "Furcsa ember Istent játszik" --> asszem ez az egész kulcsmondata. Ez a sor nagyon megfogott, bár nem tudom pontosan miért. Az a lényeg, hogy tetszik, és kész.
Wana: ez most kicsit érzékenyen érintett, ugyan is én is most fogok iskolát váltani. Nagyon rossz lehetett az a suli, ha ennyira utálod. Az enyém sem volt egy mennyország, de valahogy mégis hiányozni fog....

Egy bizonyos Tökési Gergely nevű illető versét tenném fel.

A Bolondok Dala

Ismerlek, tudlak már régóta
Te csak keresed sorsod botladozva.
Bátor harcos, kinek párja mind elhullhat,
Sötét lepelben kergeted a múltat.
S mikor árnyékodat nem leled
Elébed jő végzeted!

Huszonkilenc év múlt már tova,
És hosszúra nőtt feladatod sora.
Fogadóban ülve társadnak dicsekedsz,
Fiúgyermek lopva, hosszan nézeget.
S mikor árnyékodat nem leled
Elébed jő végzeted!

Elveszi tőled értékedet,
Azt, ami nem csak számodra oly becses.
Halál, és pusztulás teremtője lesz ő,
Megállíthatatlanul ez a kis kő.
S mikor árnyékodat nem leled
Elébed jő végzeted!

Sötét éjszakában kergeted,
Sötét sikátorban őt meglelheted.
Ismeretlen alak tűnik fel előtted,
Utolsó perced ekkor majd lepereg.
S mikor árnyékodat nem leled
Elébed jő végzeted!

Hidd csak, bolond, ki előtted áll!
Reméld, hogy a sorsod nem csak rajtam áll!
Bízz benne, és majd élted folytán megtudod
Hazugság, vagy valóság, mit láttam most.
S mikor árnyékodat nem leled
Elébed jő-e végzeted?

Wana: Szörnyű... és a legtöbb suliban ez megy.[size=9:1oki3bla] A miénk is elég "nagyravágyó", de van mire nagyképűnek lenni. /Ugye Dingir, kis OKTV-s? / És szerencsére nálunk kemény rostákon mennek át a gyerekek, nem lasszóval kell fogni a drogos, majom kölyköket. Mégis látszik így is, h nem igazán diákközpontú... /a ballagási beszédünket nekünk háttal tartották meg, mi álltunk órákon át a virágokkal, mint a díszmajmok. A beszéd kb 70%-a az volt, h a diákok által elért eredményekben sütkérezett az igazgatónő. Szép, mondhatom. /[/size]
Na, de már neked is jó lesz, otthagyhatod, ugye?
Dingir: Küldöm, de nem tudom, hol van.

Gratulálok Galadh! Nagyon nagy vers, még mindig csengenek a sorok a gondolataimban, bár csak egyszer olvastam el.

Nima: Na, ennyi voltam mára, kellett nekem feljönni. Nagyon kiütött a versed, mondhatni teljesen. Ami még eszembe jutott: Please, send me an angel...


Mindenkinek üdvözlet, szerintem egy időre eltűnök, nem tudom így követni a dolgokat, hogy nincs suli nincs net. Talán ősztől újra itt leszek, "rendszeresen", reménykedve abban, hogy az egyetemen lesz lehetőség erre. Néha azért majd felugrom, ha lesz vmi új szörnyűségem (ezt vegyétek csak fenyegetésnek! )
Szóval bőséges ihletet mindenkinek!

Üdv! Sokáig nem voltam, ami nem azt jelenti, hogy nem írtam, hanem hogy nem volt időm feljönni. Írjatok kritikát a versemre kérlek. Énis visszaolvasgatok.

Egy iskolának, ahol megaláztak, és elvették az önbizalmam, nem becsültek meg, és most tapossák égő poraim:

Kedves Társak, kik még maradtok!

Minden elsős diák, ki belép a kapun,
Melyet már esz a rozsda,
Egyenlő, még nincs előítélet iránta,
Még nincsen sorsa.

Négy éven keresztül dédelgetik álmaikat
A Tanárok, s majd
Ledobják a hidegvízbe őket, megreped
Az eddig védő pajzs.

Mi lesz az ártatlanból egy helyen, hol
A jó már nem is ember,
S ha egy elvesztett verseny után az
Önbizalom elszelel?

Ki nem jeles végig, ki nem nyer meg-
Mérettetéseken dicsfényt-
Mely igaz kihuny néhány hold alatt-
Nem érdemel reményt.

Szép, ha hárman talpon maradnak,
A többi összeomlik,
Vagy a züllés kopott útjára lép,
S élete megromlik.

Még hittem, hogy jót teszek,
S jóért, van esélyem,
Koptattam padomat naphosszat,
De mára elszállt reményem.

Nem hittem még egy ismerősnek, ki
E szavakat mondta:
Eme iskola is nagyravágyó, csak megfáradt
Tanárok romja.

Eljött az idő, mikor rájöttem, van
Benne igazság,
De mostmár tudom, teljesen igaz,
S nem bújik a gazság.

Mindenki buktatja a másik fájó lábát,
Felvágják a vérző sebet,
Az érdek áll központban, nem számít
Az érték, sem a szeretet.

De örökké emlékezni fogok az iskolámra,
Ahol megtanultam
Nevetni és sírni a gondon, elnyomáson,
Ahol eddig legtöbbet okultam.

Nyolc évvel lettem idősebb, és erősebb,
Nem kell járóbot,
Fel tudok állni hátamon a bajjal,
És menni fog a robot.

Búcsúzom hát örökre, vissza se tekintek,
A Nap kisér majd utamon,
Könnyebb lesz majd békességben élni,
S a tudásom lesz a hatalom.

Hahó!

Visszatértem boldogítani titeket. Csak egy párat emelnék ki az elmúlt pár oldalból, sokan vagytok, na!
Eönwe: Reménysugár: Dante Pokol eleje rúlz!
Esgal: Nagyon jó ez a párbeszédes. Egész-rész, fönt-lent, igen-nem... Minden.
Alcar: Vízöntők rúlz! Bár nekem Rák kell, ők imádnak engem. Én meg a Tűzjegyeket. Szeláví…
Artemisz: Ez szörnyű… Érted, hogy értem..
Szánalmas árny
minek legyek
fehér lovon
ma elmegyek
Szia Arquen! Újra itt? Hurrá! :hello:
Timona: az Ál nagyon tetszik, hatásos.
Bammeg Area! Ez a Lucifer-csoda! Katarzis minden sora. Brutáljó! Hú, mi vagy te, sátánkrónikás?
Ring:
4nél többet ne rúgj belém.
tudod...csak 4 oldalam van. wow! Ez honnan jött? Fantasztikus.
Drowse: A környezetszennyezős: sajnos így van. Hülék vagyunk.
Tarja: nekem tetszik. Őszinte, tiszta. /jajj, de jó a neved! /
Dodiee:
baszki ott a westend két lépésre tőled, ha hazugság kell és
átkos csillogás menj csak oda, szépséget úgysem találsz uhh. A fenébe, ne csináld ezt! Elég pofont kapunk így is…
Mau: Akasztófa-dal… Mélyen érintett, még ha nem is értem teljesen. Törökméz-aláírás!


Ha már Dodiee is írt egy kis Jaco-hatású verset, /nem merem hommage-nak nevezni, hátha nem annak szánta/ én is berakom, amit Jaco „rémségének” olvasása után írtam. Nem fogjátok érteni, mert nekem szól, esetleg az, akit megdobok néhány utalással. A címet én sem értem teljesen, nem rákérdezni!

Úrnőnek lenni

Itt vagyok, szól a zene
Köszönöm, Jacopo… da Todi,
Az a kesergő Anya, aki engem is megszült,
Csak engem, mert Egyke vagyok,
Ő most is sír, mindig sír.
Segítenem kell, azért vagyok, hogy segítsek,
Mindig segítek, mert szeretek mindenkit,
Téged is, te Madár, igen, bár először gyűlöletnek hittem,
Köszönöm!
Kreatin? Az én bőrömben nincs olyan,
Mint ahogy bifidusz eszenzisz sincs,
Mert az a Közönséges Villamos.
Még a füstszag is eltűnt odakintről,
Ül egy lány a szobában, néz ki az ablakon
És a fák fölött fekvő rózsaszín felhőkben,
A fák fölött fekvő sötét égbolttól
Várja a Világvégét, akkora a csönd; és füstszag.
Egyetlen egy ember érdeme, hogy akkor nem sírtam,
De sírtam, de nem egész éjszaka, te tudod, ki vagy,
Ő tudja, már tudja, az ő érdeme.
Furcsa, hogyan kötődik az ember egyvalakihez,
És egy másik valaki néhány „ugyanolyansággal”
Eszébe is juttatja. Évek óta, már évek óta,
Ez nem is szerelem, rég nem az.
Nem több, mert régen sokkal több volt,
Nem kevesebb, mert belehalnék és összedőlne a világ.
Ez kötődés, amit egy másik felébresztett,
Örökké fog tartani, mert így akarom,
Mert miért tőlem kérdezed, hogy merre menj?
Hogy kell-e párizsi?
Miért nézel?
Angyal, te tudod, kiről van szó.
Azért vagyok, hogy segítsek, de neki nem tudok,
Mert neki kell segítenie rajtam. Már nem kell,
Már csak az évek száma nő, az érzés nem,
Már csak az emlékek szépülnek, az érzés nem.
De te, akinek érdeme, hogy nem zokogtam akkor,
Te jó vagy, talán nem is tudod, mennyire.
Nem, nem Rólad van szó!
Rendezzünk Brazilpartit, ha fos a hajunk,
Én nem fogok másképp látni semmit.
Egy sziklán akarok állni
Egy viharos napon,
Visszavágyni valahová, ahol rosszabb volt,
Mert ez a lehető legjobb világ,
És ott találkozni azzal, aki még az idők előtt
Vált ki belőlem. Az ő arca sosem csúnya,
Az ő arca mindig tökéletes,
Ahogy csak akkor vagyok szép,
Ha egyedül vagyok.
Elaludtak a füstök kint,
Aludjak én is.
Báránykám, Kismacskám,
Azért vagyok, hogy segítsek,
De nem bíztatlak titeket semmivel.
Vagy Jó, vagy Rossz,
Aki szerelmes volt egy Rosszba,
Ne szóljon be.
Azért vagyok, hogy segítsek, segíteni is fogok.
Ha jó lesz, ha nem.

Mau: Ars poeticula: :up: (ez a két szmájli most Jóóóó nagy )

ADIM a Des írta: S a jövődet te alkotod, ez idáig rendben is van, ám sajnos túl sok olyan befolyásoló tényező ér, mely olyan dolgokra késztet, ami akaratod ellen van, vagy olyanokat sugall, amit jóóóó, ha megteszel, és azt hiszed a saját döntésed szerint élsz, közben valakik jól mulatnak az összeállított mentális programodon... Már egy rakás dologba tesznek olyan szereket, melynek hiánya további fogyasztásra késztet, miközben kűzdessz ellene. Hát akkor hogyan alkotod a jövőd? Biztos, hogy Te vagy a magad ura?

Ebben totálisan igazad van, hogy nem csak rajtunk múlik mi történik velünk, de én itt most arra gondoltam, hogy emberek halló kapjatok az agyatokhoz, mert minden cselekedeteknek következménye van amit később viselnünk kell...

Mese ügyben meg csak annyit, hogy a kedvedért lehet, hogy majd a közeljövőben megpróbálkozom eggyel aztán ki tudja mi lesz belőle

Remélem a sok olvasás mellett azért arra is jut majd időd, hogy te is rimelj ide nekünk valamit!!!

Üdv Mindenkinek!

Annyit írtok, hogy nem győzöm olvasni, és sokszor egy olvasásból nem is szilárdul meg az a mondanivaló, amit remekeitek tartalmaznak... Azért próbálok nem lemaradni...
Ennyi alkotás közül viszont képtelenség lenne már mindegyikre reagálni, úgyhogy kikapok belőlük néhány, aztán...
Laurelin, ebben a versben nagyon jól összehoztad a dolgokat, és előkerült a reménytelennek tűnő harc az egész francos élettel. De hát a remény hall + utoljára, nemigaz?
"még mindig azt hinni,
hogy még ember vagyok.
Még mindig koldulni
egy csepp szeretetért,
még ölelést venni,
ha kell a lelkemért."
Artemisz, ez az alliterációs szösszeneted nagyon szupi lett! Csak úgy pattog! Nagyszerű ritmusa van!
Timona, előző versedben ez a 4sor fogott meg leginkább a maga játékosságával:
Arany szélű réteken,
Napocska ül csendesen,
Holdra várva kedvesen.
Nem jött el a kedvesem.
Bár tudom, a teljes mű nem ilyen kedves, de mikor ilyet olvasok tőled, mindig eszembe jut, hogy szerintem neked meséket kellene megverselned. Asszem ez nem a legjobb szó rá, de biztosan tudod, mire gondolok. Nekem van pár gyerekmesém, amit helyben találtam ki kérésre, de azok hosszúak lennének verses formában. Ám mégis, a rímes meséket szerintem imádnák a gyerekek...
Másik, génjövős műved is nagyon ott van! Az ember, mint mutációs gyenge pont, torz elmével... Igen!
S a jövődet te alkotod, ez idáig rendben is van, ám sajnos túl sok olyan befolyásoló tényező ér, mely olyan dolgokra késztet, ami akaratod ellen van, vagy olyanokat sugall, amit jóóóó, ha megteszel, és azt hiszed a saját döntésed szerint élsz, közben valakik jól mulatnak az összeállított mentális programodon... Már egy rakás dologba tesznek olyan szereket, melynek hiánya további fogyasztásra késztet, miközben kűzdessz ellene. Hát akkor hogyan alkotod a jövőd? Biztos, hogy Te vagy a magad ura?
Alcar, cimbi, én is vízöntő vagyok! Üdv a klubban! Versed nagyon ott van, értem, miről beszélsz! És a legutolsó vsz. lágysága bennem is ott van, a nagy természetszeretetben...
Eönwë, az idő tényleg a legkeményebb dolog, én nap, mint nap kűzdök vele, és legfeljebb döntetlenre hozhatom ki a napi végeredményt. "A kegyetlen Idő, ki gyorsítja lépted a fényben." - ezt szépen fejezted ki, a zárósor pedig nagyon ott van, elég, ha a lepkét és a lámpát nézzük: Mig felé száll, boldogan verdes szárnyaival, reménnyel telt szívvel. Aztán egyszer csak eléri a fényt, s kihuny életének szikrája...
Mau, végre nem kockát olvasok tőled! Ezek a versek sokkal jobban bejönnek nekem, és a "hagyományos" formában is leordítanak ránk!
"bérként kapva viszont
betonszín arany
létezés-iszonyt,
egyvaló-viszonyt." - ez egyszerűen sirály! Ez felér egy mentális pofonnal! És az ars poeticulád is rendezett, ritmusos, és igen, bízzuk az egészet az elméletre! Előbb-utóbb úgyis megdől mind!
Esgal, a legutóbbi oldalak alkotásai közül most a tied volt a legkiválóbb (nálam)! Bár a sok jajongásra mondhatnám, hogy neked semmi se jó, mindig csak ellenkezel, és kivetíted a fénybe félelmeid rettenetét, mégis nagyszerű a párosítás! A két következő vsz pedig nagyon kellett oda, s az utolsóban benne van az örök elégedetlenség, mely előre viszi az emberiséget, és a lázadás a színvesztés ellen!
Erda, a hasonló stílusú akaratos és lereagáló versed is ügyesen összehoztad. van ugyebár, amit szeretnénk, és vannak a lehetőségeink, vannak az álmok, és van a realitás. Álmok angyala és a realitás ördöge...
Az igen hosszú alkotások íróitól pedig elnézést kérek, hogy csak bele-bele olvasni van időm, így ennyiből nem is alkothatok véleményt, nézzétek el ezt egy dolgozó, ám lelkes emberpalántának...

ADIM a Des

Érdekes, hogy mennyire el tud vakítani a tükör, ha nem másokat, hanem magunkat nézzük benne…

Génjövő

Nem akarok Dolly lenni,
kiber térben ASCII kód!

Furcsa ember Istent játszik,
mutációs gyenge pont.

Segítőkész indulatban
alattomos elme torz.

Keserédes hangulatnak
alkotója félve vonz.

Etikai felvetéshez
kompromisszumot csatolsz!


Jövődet te alkotod,
jobb ha ezt most felfogod!

Esgal, ez valami FANTASZTIKUS! :up:

Le is szedtem! Szuper! Ez is olyasmi, amit vkinek már rég le kellett volna írnia!

Esgal, NAGYON tetszik! :itscool:

Egy négysoros ami nem az én művem, s már nem emlékszem honnan van...

"Bort kedvesem! Múlt bánatot s vele
a rém jövőt a mánkról ez törli le!
Holnap? Holnapra elsodorhat az
iszonyú tegnap sok évezrede!"

Üdv minden kreatív léleknek!
sajna nincs időm végigolvasni alkotásaitokat, de ha lesz idő akkor végigolvasom mindenkiét megígérem.Itt egy régebbi szöszenet.

Magányomban törsz rám mikor minden, fáj,

Emlékek előttem melyek tőrként járják át

Szívem minden egyes zugát, ahol lényed képe

Nem is oly rég még sok rozsát bontott benne.



Nem érzem a szeretet átölelő melegségét,

Tudom, hogy van, akinek számítok még

De nincs két kar mely magához, húzna

Ami ölelne, s bánatomban vigasztalna.



Hol vannak az élet híres nagy csodái?

Hol van a legszentebb boldogság itt?

Csak a múltban élek jelenem nincsen

Az emlékeken rágódok, maradj, kérlek.



Hiába hitegetem elveszett lelkemet

Nincs remény, nincsenek már emlékek

Kinézek az ablakon levelek, hullnak kint

Így tűnök el a nagy zajos világból én is.

Cueddo, Orsie, Dodiee, Jacopo: köszönöm szépen a kritikát, nagyon jól esett:) Főleg, h ép egy nagy költői válság közepén vagyok... tegnap este leültem, és megírtam ezt, télleg Dodie versének hatására, anélkül az enyém nem is nagyon életképes. Cue, neked külön köszi, nagyon sokat számít a véleményed.

Megint alkotni próbáltam...hátizé...

Vagyok a fény az éjszakában.
--Jaj, széttöröd sötétemet!
Vagyok tajték tengernek árján.
--Jaj, te fullasztó rettenet!
Vagyok a gyöngy leány nyakán.
--Jaj, te hiú, megrontod őt!
Vagyok a tűz hideg pusztában.
--Jaj, eléget lángod, a rőt!
Vagyok lakat a kincsesládán!
--Jaj, zsugori! Éhen halunk...
Vagyok fényes szerszám lovon!
--Jaj, hisz szolgává taszítod!
Vagyok a Fönt, hogy létezzen Lent!
--Jaj, te hatalmas! Zuhanunk...
Vagyok a test, hogy lehessen lélek!
--Jaj, oda lett alakunk!

Éke vagyok én világnak,
mióta áll a Minden!
Tőlem teljes az, mi él!
S nem hódolsz előttem?!

Nem lehetek elégedett.
Ki csak porszemnyi rész,
értelmetlenné teszi
ha beolvasztja, az Egész.

ars poeticula #2

Találtam egy
képet fejemben
s jól elszórakoztam vele.

Verssé írtam,
rém jól hangzott,
kínrímekkel volt csak tele.

Formaművész,
lágy ritmusú:
régi költő ahogy szokta.

Lehetőleg
nem közhelyes:
szürreális vagy csak kocka.

Kérdeztem is,
miért e sok
szójátszódó szép sziporka.

S nem feleltem:
hisz helyettem
az Elmélet majd kimondja.

Üdv:
-- Mau

Hali!

Ez itten most nektek is szól. Lehet rajta jelentésimplikálni, ha tetszik )

Képzavarok kortárs költőre

Temetni jöttem a szót,
az örökvalót.
Kacsacsőr-forma
relációk
közébe fogva
barna rizscsomót,
szerteporladót.

Rohantam árnyak után
az égre lépve puhán,
formavirtuóz
létbe sután
sűrü cellulóz
halmazok porán,
végigélt korán.

Regélve közhely-ikont
ezüst holdfény-horizont
sír a vén Alany,
bérként kapva viszont
betonszín arany
létezés-iszonyt,
egyvaló-viszonyt.

Üdv:
-- Mau

Meztelencsiga: üdv! Nagyon jó. Nincs ezen mit ragozni.

Meztelencsiga: Ámen! Bárcsak egyszer tényleg így történne! ...

Meztelencsiga írta: Mátyáskirály a szoborparkban feltámadt,
És üdvözítvén az újkort! Vivát! Vivát!
Két holló karambolozott az első ilyedség láttán.

Vizuális tipus lévén ezt elképzeltem és hát :clown: , de komolyra forditva a szót ez egy igen kellemes hangulatfokozó motivum egy igen mélyenszántó versben. :agree:

Premier Plán

Tegnap a halász bástya melletti utcában megjelent Isten.
Az emberek ámultak, és nem hittek a szemüknek.
Egy kis pirospolós aktivista beszaladt a papért?
Az emberek sírtak! Nincs mitől félni többé!

Mátyáskirály a szoborparkban feltámadt,
És üdvözítvén az újkort! Vivát! Vivát!
Két holló karambolozott az első ilyedség láttán.

A vár melletti árusok többé nem kértek pénzt semmiért
A németek eurót szórtak szét az utcán.
Két darwinista kétségbeesetten sírt nem tudták hol rontották el.
Ez nem az ő napjuk volt.- Rájöttek tévedtek!

Lassan mindenki a helyszínre ért! Isten képe lebegett a város fölöd!
A templomból kiszaladó papok csak azt kiabálták: Hát mégis igaz! Hát még is létezel!
Többé nem számított a szín és a faj! Az emberek teljesen másképp szemléltek!
Amerikában a hír hallatán a négernegyedekbe fehéreket ráncigáltak,
És ellátták minden jóval őket.
A ku klux klan többé csak a cirkuszban lép fel esténként,
S az égő keresztek helyett gyertyát gyújtanak Istennek.

Arlith: csak második olvasatra esett le, hogy a "büntetésnek" szánt versemet elemzed... Azt hittem, azt amire nem reagáltatok. Na mind1. Hát igen, ezt már próbáltam kijavítani, de inkább eltettem a fiókom mélyére... Egyáltalán nem bántottál meg, mert tisztában vagyok, hogy kicsúsztam mind rímből, mind ritmusból. Az uccsó sorért külön kösz, mert nekem is teccik...

Akinek szól, az tudni fogja...

Re
Nem leszek redundáns bár az egész
világ az én áltatom magam
az alam-al-mitalt elérd
még életben vagy nem az
üvegvisszaváltó-helyen
bár ki tudja...
én nem.

A jóság a kegyetlenség kezdete
a lélek a lelketlenségé?
paradoxon-de elkerülhetetlen?
ki ül, s meddig a tudattalan emlékén?
bár nem kéne, mert ma
még a kreativitás is belterjes.

Most sikítsak az űrbe,
mikor senki sem hallja
mert mi vezetné a hangot?
megvan még a
piros gomb?

Miért Adjonktus Úr kérem,
befedtek azzal a
gigászi lepedővel!
de még gyűrődöm.

A gonoszságtól a meseszámig
noszt...Sorry, beragadt a piros gomb!
Vidd vissza az üveget!

Jelszó? Dekódolható.

Utazom a pónak mezején egy egyenes és az unalom kezd úrrá lenni gondolataimon. Háttérben szól az olasz zene. Egy pipacsmaző! Pipacsok mindenütt, mosoly arcomon. Sör bor vagy pálinka? Nem tudom, de szép nagyon. Házak fel fel bukkannak majd eltűnnek Velence ,Padova, Ferrara, Bologna. Nézem hogy van a Syxtusi kápolna. Festik. Pipacsok piros pipacsok. A világörökség 60%-a csodálatos. Toscana miért vagy te különleges? Középkor? Reneszánsz? Rám egyik sem vár. Katolikus templomok. Az alagutak hosszúsága végtelenbe nyúl, de végén ott a fény s a kiút. Bányásznak mint Carrarában. Itt alvó óriások hegyeknek álcázva fákkal benőve várnak s nőnek. Hidak. Hidak a mélybe. Firenze hol vagy ? Távol vagy de már közel. Palazzo Vecchio, Santa Croce merre vagy? Dóm az Akadémia a Pisai ferdetorony mit ér? Nekem most nem sokat, de a piros pipacsok szeretetet hoznak.