Versek

Jaco: egyetértek Orsieval! Tudjuk, hogy nem sikerült meghalnod, bármennyire is akarod stb, ezek után nem tudod elrontani a kedvünket

Még valami:

Az elmúlás beteg,
avítt árnyalak;
Hervadó világ-én
évekig vártalak.

Ismerős valakinek?

[size=9:3rlbkuau]Halk megjegyzés: aláírásom by Suhi...[/size]

Niph: fájdalmasan gyakori tapasztalataimat öntötted versbe, köszönöm. Viszont hogy újra és újra feltűnik egy "bolond vágy" melyet lehet kergetni, arra írtam a Reménysugár c versem.

Üdv minden kreatív léleknek.Csak annyi időm van hogy ezt a verset felrakjam ide.

Messze vagy már el nem ért álom
mit vakon kergettem át éjszakákon,
most zokogva borulok párnámra
megnyugvást csak az alvás adhat.

Bolond vágyakat kergettem napokon
hogy miért magam sem tudom
csak egy alak vagy valahonnan
soha nem látott, mégis hiányzol.

Néha az ember távolban él
csak magány vár rá az út végén,
s megérint hívó szele engemet
válaszolatlan levelek szívemben.

Nem éltetek semilyen reményt
s nem leszel semmilyen ellenség,
Barát maradsz így ismeretlenül
a boldogság majd valahol előkerül.

Jacó, örülök, hogy végre megint olvashattam Tőled valamit! És ez már megint telitalálat! :up: Én azért kiváncsi lennék azokra is, amiket nem akarsz ide betenni, mert mindig azt mondod, ha olvassuk, hogy "részvétem", de érdekes módon nem ez szokott lenni a reakció, hanem sokkal jobb Méghogy hangulatrontás...

kvadratikus karaktermátrix-sorozatom (vélhetőleg) első 14_14-es tagjával szennyezném kicsit ma a levegőt, ha nem baj a látszat ellenére ez nem szerelmes vers a többit, amit mostanság írtam, inkább nem rakom be, nem akarom nagyon rontani a hangulatot

Esgal: Szerintem formailag rendkívül jó, talán az egyik legtisztább, amit eddig olvastam tőled. :istscool: Nem azt mondom, hogy kifejezetten világmegváltó vers, de szösszenet-mivoltában kitűnő. Szóval csak így tovább

Üdv:
-- Mau

Esgal: sztem tok jo, ez a Vampirok balja vers!

Aeglos írta: Én olvastam Artemisz, de nem egészen értem, hogy mi baj van vele...
Lehet szerelmes verset rímtelen is szvsz.

Nem az volt a baj vele, Aiglos édes, hanem hogy mivel ez a vers nyilván nem Estelről szól, egyesek rögvest baljós jelekre asszociáltak.. de gyorsan megmagyaráztam..

Esgal, ez kééész ez a vámpírversed! 8O :itscool: REMEK! Kész élvezet! Lementve!

Esgal: Hegyeshez: jó ez! tetszik a hegy hasonlat, és ahogy leírod a hegyet!
Vámpírok bálja: hmmm.... bírom ezeket a szófordulatokat. Meg ez a Hold-holt szójátékok is jók, hangulatossá teszik a verset.
Holtak vezére: a végére belejöttél. Az utlsó három sor, pl. kifejezetten tetszik! A rohírok jutottak róla eszembe, és a halállovaglásuk Pellenornál....
Timona: köszi a reagálást!
Eönwë: nem vagyok a legjobb angolból, de már dolgozok a fordításon.

Artemisz (Celebthil) írta: Helló!

Nem tudom, emléxik e még vki (Nima talán) arra a rímtelen kis szösszömre, aminek Szerelem volt a címe. [size=9:3rqcgl50](jelen állás szerint a 13-14 oldal táján leledzik..)[/size]

Ez a vers egyeseket megdöbbentett/megijesztett. Na de kérdem én, attól, hogy valaki szerelmes és boldog, még nem emlékezhet vissza versben olykor-olykor egy-egy régebbi érzésére? Vagy nem írhat fiktív versikéket?

Tehát tüntetek: Itt egy tegnapi borzadmányom, egy kb. 80%-ban fiktív-fantasy vers, szeretettel! (kicsit brutál hangulatban vaok a vizsgáktól, bocsesz )

Én olvastam Artemisz, de nem egészen értem, hogy mi baj van vele...
Lehet szerelmes verset rímtelen is szvsz. Az egy másik dolog, hogy valaki nehezebben érti csak meg. És őszinték is mindenképp az ilyen versikéid, uh csak hajrá!

Sziasztok!

Én egy dalszöveget hoztam Nektek, remélem nem naon off A Cruachan nevű ír zenekar dala, mely kelta népzenét ötvöz metallal.

The Fall Of Gondolin

The most beautiful city built on the middle-Earth,
It's splendour was highly acclaimed,
The Noldor Elf grew mighty and strong,
In the land were Turgon Reigned,
Then Tuor was sent by Ulmo-
The lord of the ocean and sea,
To tell the people of Gondolin,
Prepare to fight or flee.

But Turgon he was stubborn,
"That will I not do!".
He had grown to love his city,
And the terror of Morgoth he knew.

The city was discovered,
And Morgoth sent his legions,
Orc warriors with the fire-drakes,
Led by the Balrog demons.

They appeared before the gates and quickly the Gates fell,
The way was now clear, Through the Elven halls,
The orcs of such hatred poured into the breach,
With scimitars they stabbed both man and beast.

The Noldor Elf advanced with hammer of wrath,
And the kindred of the tree-bravely they fought,
The blows from their hammers, The dint of their clubs,
The orcs fell like leaves but this was not enough.

The lord of the Balrogs gathered his demons,
and made for the folk of the hammer.
They fled in terror rather than of craft,
Down in the plain they all gathered.
But a fire-drake was loosed upon them-
In the house of the hammer they died.
Still it is sung that each Elf of the hammer,
Took the lives of seven orcs to pay for their own.

Gothmog drove the dragons into the cities heart,
Orcs and Noldor fell under the confusion.
The cold-drakes began to tear the streets apart.
The Noldor began to realise the battle they'd lose.

The most beautiful city built on middle-Earth,
It's splendour was highly acclaimed'
The Noldor Elf grew mighty and strong.
In the land were Turgon reigned,
But now it lay akin to ruins,
As the fire devoured its insides,
The last hope for the Elves who lived-
Was to run and flee and hide.

But Turgon was a noble king-
"That will I not do!",
He stayed to die with the city,
The only one he knew.

Tovább rombolom az imázsomat ezzel az izével, amit tegnap este alkottam. A címet ne tessék komolyan venni, ez teljesen utólag jött.

Vámpírok Bálja

A múltkor holtat láttam,
élettelent. De szép volt.
És táncoltunk mi hárman:
én, ő, és a fény--a Hold,
együtt egy zártkörű bálban.
Hulla-arcán mosoly honolt,
mert velem volt, és én vele;
a Hold, s mi ketten--a két holt.

önreklám című vers:
www.tolkien.hu/forum/viewtopic.p ... 457#198457
www.tolkien.hu/forum/viewtopic.p ... 457#198457
www.tolkien.hu/forum/viewtopic.p ... 457#198457
www.tolkien.hu/forum/viewtopic.p ... 457#198457

ezt többekközött azért írom hogy belássátok: mégis tudtok verset írni
legalábbis jobban mint én
tessék egy példa: még címet se adtam neki
ilyen pancser vagyok na:


Nyugatról holdfény árad
Tündökölnek ezüsthajók
Ainuk népe irányt ad

Sötétségből jöttek Ők
Hol Nap, s Hold még nem tündökölt
De éltek még a csillagok alatt
Hol a Fény nem volt más csak anyag

Most pedig a végzet közelg
Győzedelmes sereg a partokon
Láttátok-e lándzsáiknak tündökletességét?
Hallhattátok kürtjeiknek hívó szavát?
Lovaik patája alatt döngött a föld.


viszont az pozitívum, h. minden versszak egy sorral hosszabb
naugye hogy tudtok ti hozzám képest

Jó ez Esgal nagyon tetszik

Komolyan, lassan ideszokok, bár ritkán szoktam verseket olvsani

Van itt egy versnek csúfolt izé, szvsz messze alulmúlja a legutóbbit, de ezt döntsétek el ti.

Hegyként ülök.
Magas csúcs--szürke kő.
Magányom örök.

Hósapka, jég.
Lent, völgyben virág nő
--nem látom rég.

Hideg takaró.
Nem olvasztja hő,
nesz sem hallható.

Magányos a hegy.
Hókoronás fő.
Feljutni? Kegy.

Hegyként ülök.
Magányos, szürke nő.
S a páncél örök.

meg van még egy szösszenetizé...

nem azért születtem, hogy szeresselek
ha így lenne, most fájnék, nem?
és talán a Dunának mennék...
...fene tudja...még megtehetem...

Bocsi Zarándok, csak a sorok eléggé egyeztek, és azt hittem ez célzás....

Erda nem neked szólt , de jó, hogy tetszett
8O Artemisz ez ko!

Nihil:
"(Olyan lettem, amilyen nem akartam)
- életunt, elfáradt és hideg -"Ezt én is sokszor érzem, de mindig lehet tenni ellene valamit legalábbis meg kell próbálni...
"Lassan elhal bennem az utolsó halovány láng-lélek,
Amikor pár sajnáló tekintet rám téved... "
Ez a két sor igencsak megfogott.
Szupi lett :agree:
ADIM:olyannyira kellemesen nyugodt hangulata van a versnek, hogy még az én kis rohanó világomat is megállitottad egy percre :itscool:
Meztelencsiga:ez a versed is igen csodaszép darab, le a kalappal előtted!!!
Erda:szerintem ez olyannyira szép lett, hogy nyugodt lélekkel beirhatod az ofőd emlékkönyvébe, mert tuti elpityeredik majd, ha elolvassa

[size=9:1r1hqpov]Olyan szépeket irtok, hogy az csak csuda még a végén rákapok a véleményezésre [/size]

Üdv!

Most tényleg rohanok, csak két embert emelnék ki:
Nihil: bazz... 8O ez rohadt jó!!!!!! Totál padlón vagyok tőle! Gratula!
Artemisz: ami nagyon tetszett:
"Még a csalfa szellő is utánad markol,
midőn felszegett fejjel állsz a hegy fokán, " :itscool:

És van egy versem, amire nagyon fontos lenne, hogy őszintén reagáljatok, mert saját magamon felbuzdulva, ez szeretném az ofőmnek ajándékozandó emlékkönyvbe írni.

Utószó

Sok mindenre emlékszem,
talán többre, mint kéne,
s jegesen fagy belém a szó,
elmegyünk, vége.

Azt mondják, a tegnap már történelem,
s arra már csak emlékezni lehet,
nem lehet változtatni direkt, vagy véletlen,
el kell siklani a rossz részek felett.

Én el akarok siklani felettük,
csak a jóra emlékezni,
csak arra, amit szerettünk,
a többit el akarom feledni.

S te, te elfeleded majd?
Elveszik a rossz a sok jó között?
Vagy megmarad a seb,
s győz a düh a megbánás fölött?

Végül is mindegy.
Ez nem változtat semmin,
most vége az osztály elmegy,
még nézz végig egyszer mindenkin!

Mind itt vagyunk, még együtt,
s meg kéne köszönni,
de a szavakba könny vegyül,
vajon mit hagyunk mögöttünk?

Én azt hiszem tudom:
drága, szép emlékeket.

Aranymag: igen! már attól féltem, nem emlékszünk rá, de én biztos ottleszek, ezt feltétlenül meg kell ünnepelni. mégpedig ugyanott

Na Csiga ez nagyon szép lett

20 millió!

Szombat reggel nagyon fáradt lehettem, leültem anyám mellé, s néztem kék szemeibe
Arcán gyengéd mosolya látszott, mintha mondani akarna valamit nekem.
Odakinn a tűz mellett apám öcsémmel a csillagokat nézte fenn.
A kandallóban a tűz ropogása hallatszott, macskám melegedett éppen most is ott.
Halkan, de mégis sejtelmesen halottam miként a mellettem lévő szobán jár az óra.
Telik az idő, s észre sem vettem hogy megfáradt anyám haját már igen csak ősz hajszálak fedik.

Az utcán nem világítottak az olajlámpák, sötét homályba fedte a táját a szürkület,
Az istálló ajtaját folyton csapkodta a szél. De mégis olyan nyugalom volt mindenütt.
Már egy hete hogy a bombák elhallgattak, és néma csönd honolt a zúzmarás hantok fölött.
A szomszéd kutyája vonított néha-néha fel a csöndben, talán kérte a Holdat valamire. Nem tudom!
Húgom kis négykerekű fa kocsit húzgálta végiga padlón, mit sem sejtve e világ borzalmaiból
Ám a végtelen nyugalom mellett ott volt ott lapult a halál mindenütt.
Mintha húsz évvel bölcsebb lennék, mikor visszanézek anyámra, s most e mosolygós tekintet mögött, meglátok valami borzalmasat. Szemeibe fájdalom, melyet mosolyával igyekszik takarni. Tekintetem ismét átsuhan az ablakon át a kinti szférába.
A melegítő tűz mellett, apám olykor arcát tenyerébe temeti! Elkapott pillanatok ezek!
Mely oly észrevétlenek lehetnek egy gyermek számára.
A szomszéd kutyája, míg mindig vonít! A vonat, még mindig zakatol, az óra még mindig jár!
De kandallóban lassan kialszik a a tűz, a hanglemez lejátssza az utolsó nótát,
És a domboldalon az öreg templomban a pap elmondja az utolsó misét?

Adim: Ez szép! Gratula!
Ha megengeded, ez jutott róla eszembe:
...mert a nap mindig eltakarja a sok csillagot,
s a csillagok elszeretik majd tőlünk a napot,
és nem lesz, ami az égen nekünk fényesen ragyog...

Galadh írta: tegnap este leültem, és megírtam ezt, télleg Dodie versének hatására, anélkül az enyém nem is nagyon életképes.

Úgy látszik, az is a családban marad, h mások verseire írunk egyébként teljesen jól működik magában is, hugocska, és nagyon dulva; akartam írni róla neked vmit, de nem jutott rá időm. Te csak ne legyél válságban, amíg ilyeneket tudsz.

Adimhoz csatlakozva aztán én is üdvözlöm Mau újabb 'nem-kocka' verseit, ezeket én is sokkal jobban szeretem.

Sziasztok!
Valamelyik nap megint egy érdekes helyzet jutott az eszembe, amit megpróbáltam versbe önteni. A címet csak úgy hirtelenjében tettem fölé. Remélem, nem lett nagyon rossz...

Egy meggondolatlan tett következménye...

Látod, kicsim, hogy ragyog a nap?
Valójában csillag,
bármit is mondjanak
Ha el is tűnik éjjel, előbújik minden nap

Így megy ez az idők kezdete óta
fénye adja a reményt
életet és szenvedélyt
Szépségéről szól a legtöbb óda

Ám egy nap sötétségre ébredtünk
sehol nem volt a nap
sivárság lett, s fagy
Egymáshoz bújva, félve rettegtünk

Azóta sem szabadultunk a sötétségből
mert valaki lehozta valakinek
a csillagunkat az égről
megfoszva bennünket az éltető fénytől

ADIM a Des

Milliószor messzebbre látunk sötétben, mint világosban. Ki látja fényes nappal a csillagokat?

Nagyon jók vagytok! Mindenkinek gratulálok!!

én is hoztam megint egy gyenge próbálkozást:

(Olyan lettem, amilyen nem akartam)
- életunt, elfáradt és hideg -

Már jó ideje nem félek a sötét estéktől,
De gyakran ijedezek a napfénytől,
Nem vagyok jó semmire
– ez tisztán látszik a rám meredő szemekből,
Elrontottam magam, s csak csúszok le a hegyről,
Ösztönből írok, megszokásból élek,
Jobb jövőt már nem is remélek!
Nem számít már az sem, ha mindentől félek
Hisz zsigereim is már nagyon szegények
Lassan elhal bennem az utolsó halovány láng-lélek,
Amikor pár sajnáló tekintet rám téved..
Éreztem a minap, ahogy megremegett a lelkem
De gyorsan felkeltem, s tovább siettem…
Mert még mindig keresek pár hozzám intézett mosolyt,
Vagy csak gyűjtöm a sok visszakézből-ingyen-ponfont,
Attól a megmaradt, néhány embertől…
És amikor már mind háttal áll, s elhagyott,
Akkor majd veszek egy kalapot, s Nekik is jó napot!

-lehajtott fejjel a hideg-sötétben lassan tovább ballagok-


és hoztam egy kedvenc dalszöveget is, amit valahogy nagyon közelinek érzek mostanában magamhoz:

Müller Péter Sziámi - Mint egy gyár:

És rájössz, hogy semmid nem maradt,
Üres a szobád és nincs benne hely,
És semmi, de semmi nem érdekel!
Az életed olyan, mint egy gyár,
És minden-minden midegy már!

-Ne üljön mellém senki!
Egyedül akarok lenni!
Tudom, hogy nem az enyém a váróterem!
De nem tudom, mit tesz a testem,
Ha valaki másnak a teste
Érintkezni próbál velem!
Lehet, hogy leteperem, lehet, hogy lelövöm,
Lehet, hogy beleverem, lehet, hogy leköpöm,
Lehet, hogy a szívem egy utolsót dobban,
És akkor már sohasem leszek jobban!-

Most vagyok olyan rosszul, hogy veled legyek!
Most vagyok olyan beteg, hogy segíthetek!
Most kell neked valaki, akit rendbe hozol!
És én most nem vagyok egészen jól!

Most vagyok olyan rosszul, hogy veled legyek!
Most vagyok olyan beteg, hogy segítsetek!!!
Most kell neked valaki, akit rendbe hozol?
Mert én most épp nem vagyok egészen jóóól!

Nahát Artemisz! Mindig tudsz meglepetést okozni! Micsoda képek! Bravó!

Artemisz: az első 2 sor úgy mellbevágott, hogy csak na! 8O Micsoda képeket használsz! WOW! :up:

Helló!

Nem tudom, emléxik e még vki (Nima talán) arra a rímtelen kis szösszömre, aminek Szerelem volt a címe. [size=9:2pbwu3es](jelen állás szerint a 13-14 oldal táján leledzik..)[/size]

Ez a vers egyeseket megdöbbentett/megijesztett. Na de kérdem én, attól, hogy valaki szerelmes és boldog, még nem emlékezhet vissza versben olykor-olykor egy-egy régebbi érzésére? Vagy nem írhat fiktív versikéket?

Tehát tüntetek: Itt egy tegnapi borzadmányom, egy kb. 80%-ban fiktív-fantasy vers, szeretettel! (kicsit brutál hangulatban vaok a vizsgáktól, bocsesz )

VALLOMÁS:

Tisztára nyalnálak, mint kutya a kölykét,
ölelném fojtásig selymes nyakad;
nem szeretlek, csak imádlak, te édes!
erős kezeden minden ujjadat.
A hangod, ha mesél, ha szól, ha érvel;
azt az állhatatos tekinteted;
mit számít az, ha éppen messze jár?
Talán én nem repülhetek veled?
Még a csalfa szellő is utánad markol,
midőn felszegett fejjel állsz a hegy fokán,
néha félek tőled; ha nem szeretsz,
magam vagyok a Föld gránit-talapzatán.