The Hungarian Tolkien Society invites you to join the international “Quendi” category of the Tolkien Mailing Competition. This category is organised in English, open to any individual participant. In the course of the Competition you will face different challenges like quizzes, riddles and creative tasks. The five rounds of the competition will last from October to March. The application deadline is 12th October, 2019.

A Magyar Tolkien Társaság a 2019/2020-es tanévben is levelező versenyt hirdet a Tolkien-rajongó általános és középiskolás diákok csapatainak, valamint a 15 évnél idősebb magyar és külfödi egyéni versenyzőknek. Nevezési határidő: 2019. október 12.

Amikor Círdan először találkozott Meliannal, úgy mondják, az úrnő a szemébe nézett és azt jósolta, a hajókon múlik Beleriand sorsa, azokban van a végső remény, de azok hozzák el a veszedelmet is, ami megváltoztatja a világ sorsát.

Az utolsó este volt, mielőtt elindultunk Ivrin tavaihoz az ünnepségre, de persze éppen rám jutott az őrködés sora. Sose szerettem erre őrjáratozni. Jobban szerettem Dorthonion hűs fenyveseiben sétálni, de hát bárki jobban szeretett volna, mint ennek a sivár szurdoknak a határán, még talán a sindák által emlegetett naugrik is, pedig ők, úgy mondják, odavannak a kövekért. De ezekből a kövekből még ők sem kértek volna.

Sokat jártam ide, és más hasonló helyekre, hogy csodáljam a valák műveit, ám most nem emiatt érkeztem. Ez a hely volt az egyik utolsó Brethil erdejében ahol még olyan volt a világ, mint azelőtt.

Az erdő hangulata is más itt. Hiába kelt fel a nap immár húsz éve, és indult gyors növekedésnek minden, az erdők nem felejtették el a hosszú éjszakát. És nem felejtették el a Homályt sem. A napfényben alig lehetett érezni, de egészen halványan azért ott volt, mint hűvös szellő az erdő legmélye, a sötét, örökké árnyas völgyek és szurdokok felől.

Ha csak a füvet és a lovakat nézzük, a vidék akár még Aman is lehetett volna. Valamelyik Valinortól távol eső déli mező, ahova Orome hajtotta ki a méneseit, dús, zöld füvű lankákkal ameddig a szem ellát. De ha csak egy kicsit is feljebb emelem a tekintetem, ez a kép azonnal szertefoszlik. Az északi határt fekete falként uralják a Vashegyek, s felettük kavarog a se nem felhő se nem köd Homály.

A vezetőjük azt mondta, Círdannak hívják. Meglátták a tábortüzeinket az éjszakában és megkértek minket, hogy régi szokás szerint csatlakozhassanak hozzánk. Szokásaik idegenek voltak nekünk, akár a szavaik ezen a furcsa beleriandi nyelven, ami durván hangzott a nolda beszéd mellett.

"Ennek az ünnepnek ... a neve Mereth Aderthad, az Újraegyesülés Ünnepe volt. Sokan voltak ott Fingolfin és Finrod vezérei és emberei közül; Feanor fiai közül ott volt Maedhros és Maglor a Keleti Menetelés harcosaival, és eljött sok szürke-tünde is, Beleriand erdőségeinek vándorai meg a Kikötő népe az urukkal, Círdannal. Még zöld-tündék is érkeztek Ossiriandból, a Hét Folyó Országából..."